Budapesti Hírlap, 1928. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
1958 február T. 128. sz.) Bbbipesc Riru m inden társalgás, sőt még a futólagos találkozás is kellemetlenné válik, ha a szájból kellemetlen lehellet árad .Néha egy gyomorrontás is okozhat kellemetlen szagot a szájban, de legtöbbször a tisztátalan, elhanyagolt szájüreg az oka.Ezért kell a szájat Odol-lal szorgalmasan öblögetni. Az Odol behatol a nyálkahártya minden redőjébe s a használat után még sokáig megakadályozza az erjedő és rothadó folyamatokat. Ez a páratlan hatás tette az Odol-t azzá,amivé az egész művelt világ számára lett: határozottan a legjobb szer a száj és a fogak ápolására, és a gazdaság konszolidáció alátámasztása érdekében módosítást terjeszt be. (Helyeslés.) Wolff Károly hangoztatja ezután, hogy a bírói kar a valorizáció tekintetében eddig is igen nívós joggyakorlatot folytatott és így nem lehet azt mondani, hogy a bírósági munka a jogi bizonytalanságot növelné. (Helyeslés.) MII III ■ I II Ilii I ■■PT3 Az elnök ezután napirendi javaslatában indítványozta, hogy a Ház holnap délelőtt 10 órakor tartsa legközelebbi ülését. A Ház így is határozott. Fitz Arthur jegyző felolvassa Mayer János földmivelésügyi miniszter írásbeli válaszát Bodó János egy régebbi interpellációjára és ezzel az ülés délután két óraikor véget ért, oda kellene hatni, hogy a Balkán-államokból ezt a kiállítást minél többen látogassák meg. Felhívja a külügyminiszter figyelmét a leánycserkészeknek az év folyamán Budapesten tartandó nemzetközi kongreszszusára. Ezen a kongresszuson hatvanegy állam vesz részt, úgy hogy megokolt volna a kongresszuson résztvevők fogadatatását megfelelően előkészíteni. Lukács György az erdélyi magyar birtokperek kérdésével kapcsolatban kiemelte Apponyi Albert gróf érdemét, aki ezt a kérdést világkérdéssé tette. Utalt arra, hogy a külügyminisztérium ebben a kérdésben már két úgynevezett fehér könyvet bocsátott ki, egyet 1923-ban, egyet 1925- ben. Ezek a kiadványok a vitás kérdésben felmerült összegmomentumokat a vonatkozó okmányok közlése mellett alaposan megvilágítják. Majd áttért a magyar kormánynak az agrárperek gyakorlati megoldását célzó javaslatára, amelyre, sajnos, a román kormány mindezideig még nem válaszolt. Peidl Gyula a külügyi bizottság egy mar évi üléséről kiadott hivatalos sajtóközleményben nem egész terjedelmében visszaadott felszólalására hivatkozva, arra kérte a bizottság elnökét, gondoskodjék arról, hogy a jövőben a felszólalások lehetőleg szó szerint közöltessenek. Legjobban szeretné, ha az ülések nyilvánosak lennének, de az adott helyzetben nézete szerint legalább arról kellene gondoskodni, hogy a sajtóközleményben az egyes felszólalások közlésénél ne tegyenek különbséget. Pekár Gyula elnök Peidl felszólalására kijelenti, hogy a bizottság üléséről megjelenő közlemények megszerkesztésére a maga felszólalását illetően minden bizottsági tagnak módjában van befolyni. A sajtóközlemények azonban nem jegyzőkönyvszerűen, hanem csupán kivonatosan köztik a felszólalásokat s a bizottság ülésének titkosságára való tekintettel az elnökség állapítja meg a sajtóközlemény tar- talmát. A külügyminiszter beszéde, Walkó Lajos külügyminiszter részletesen válaszolt a felszólalásokra. Az agrárperek ügyével kapcsolatban kifejtette, hogy Csáky Imre gróf szerepe tisztán áll azok előtt, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Ha valamit kifogásolni lehet szereplésében, az csak az, hogy eljárása talán ürügyet szolgáltathatott volna arra, hogy a népszövetségi előadó határozati javaslatának ellenjegyzését úgy állítsák be, mintha megegyezés létesült volna, amiről azonban szó sem volt. A magyar kormány november 15-én tudvalévően írásbelileg azt az ajánlatot tette a román kormánynak, hogy az ügy előbbrevitele céljából a jogi álláspontnak és a jogi elveknek teljes fentartásával egyezkedési tárgyalásokat kíséreljenek meg. Ha ez nem sikerülne, mindegyik fél addig elfoglalt álláspontján folytatja a vitát. Erre az ajánlatra a magyar kormány hivatalos választ mindezideig nem kapott. Március 5-én a Nemzetek Szövetségének tanácsa ismét összeül, addig kétségtelenül tiszta helyzetet kell teremteni az egyezkedési tárgyalások kérdésében. Amennyiben a két kormány között egyezkedési tárgyalásokra tényleg sor kerülne, a magyar kormány jogi álláspontját nem adja fel. A szentgotthárdi incidenssel kapcsolatban kifejtette, hogy a kiadott hivatalos sajtóközlemények teljes részletességgel számoltak be a Szentgotthárdon történtekről. Megjegyzi, hogy egyelőre még nincsen hír arról, hogy a kis-antant államoknak a sajtóban bejelentett lépése a Nemzetek Szövetségénél már megtörtént-e. Ha tényleg felmerülne az invesztigáció kérdése, a kormány a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy megóvja a magyar érdekeket. A miniszter ezután Németországhoz való viszonyunk kérdésével foglalkozott és e részben különösen a gazdasági kérdések rendezésének fontosságát emelte ki. Áttérve a kis-antant államokhoz való viszonyunk tárgyalására, az utóbbi időben nem lát oly jelenséget, amelyből a velünk szemben folytatott politika megváltozására lehetne következtetni. Az erdélyi diák zavargások részesei ellen indított bírói eljárások eredménye sajnos nem azt bizonyítja, hogy a magyar kisebbségeket megfelelő védelemben részesítenék. Jugoszláviával már négy hónapja folynak különböző tárgyalásaink, gazdasági, közlekedésügyi és pénzügyi kérdésekben. A tárgyalások meglehetősen lassan haladnak előre, úgyhogy a legközelebbi időben a megegyezések tényleges perfektuálása még nem várható, noha a magunk részéről mindent elkövetünk ennek érdekében. Ameddig ugyanis ezek a megegyezéseink nem jönnek létre, a nagyobb forgalom ki- fejlődéséről nem lehet szó, ami a jobb viszony kialakulását is akadályozza. A tenyészállatvásárok ügyében kijelenti, hogy e vásárok érdekében, mint a múlt évben, megteszik a szükséges intézkedéseket. Kétségtelen, hogy a Balkánon kívül Kisázsia és Egyiptom felé is ki kell terjesztenünk kapcsolatainkat. A leánycserkészkongresszus részvevőinek megfelelő fogadtatása érdekében is meg fog történni minden. Apponyi felszólalása. Végül Apponyi Albert gróf tette meg megjegyzéseit. A szentgotthárdi incidenssel kapcsolatosan rámutat arra, hogy szomszédaink felháborodása annál is inkább rosszhiszemű, mert hiszen állig felfegyverzett államokról van szó. Az agrárperek kérdésében a megegyezéses tárgyalások körüli fáradozást helyesli, de a mellett a leggondosabban vigyáznunk kell arra, hogy jogi álláspontunk sérthetetlenségéről való lemondásunkra ne lehessen következtetni. Németországhoz való jóviszonyunk ápolása nemcsak rajtunk áll. Minden állam a maga érdekeit tartja szem előtt s más államokhoz való viszonyát érdekei szempontjából és nem irántunk való rokonérzés alapján mérlegeli. Németország magatartását most elsősorban a Rajna-tartományok kiürítésének kérdése irányítja. Ügyrendi kérdések elintézése után az elnök az ülést bezárja. s tt . A magyar-román optánspör és a szentgotthárdi incidens a külügyi bizottság előtt. Walko külügyminiszter tájékoztatóbeszéde. A képviselőház külügyi bizottsága annak a legutóbb hozott határozatának megfelelően, hogy ezentúl minden hónapban ülést tart, Pekár Gyula elnöklésével ma délelőtt tartotta meg január havi ülését. A kormány részéről Walkó Lajos dr. külügyminiszter jelent meg. A bizottság mindenekelőtt a havonként rendszeresen tartandó ülések eljárási rendjét vitatta meg. Gratz Gusztáv örömét fejezte ki a felett, hogy a külügyi bizottságban ezentúl rendszeresebb eszmecserére lesz alkalom. Ez az érintkezés hasznos lesz a társadalom külpolitikai nevelésének szempontjából is. Az aktuális politikai kérdésekre áttérve, elsősorban az erdélyi magyar birtokperek kérdéséről szólott. Nem szándékozik kitérni az évekkel ezelőtt történtek körül folyó polémiákra, miután ez az ügy a nyilvánosság előtt már le van zárva. Az agrárperek ügyében tervezett egyezkedési tárgyalások gondolatát helyesli, a kormánynak erre irányuló törekvése még csak fokozni fogja azt a kedvező megítélését, amelyet Magyarország tiszta jogi álláspontjának hangoztatásával az egész európai közvéleményben el tudott érni. Áttérve a szentgotthárdi fegyverszállítmány esetére, rámutat arra, hogy ez az incidens, amelyben a magyar virtusi közegek teljesen szabályszerűen jártak el valójában jelentéktelen ugyan, de a cseh sajtó mégis kihasználta arra, hogy újra hajszáit indítson Magyarország ellen. Ebben a hajszában összefogott több európai ország szocialista és nacionalista sajtója és sajnálatos, hogy a német sajtó egy része is részt vett. Foglalkozik ezután a kis-antant államok genfi együttes lépéséről szóló ellentmondó hírekkel. Nézete szerint vitatható, hogy a trianoni szerződés egyáltalán jogot ad-e az invesztigációs eljárás állandó rendszeresítésére, mert a szerződés 143. cikke csupán általánosságban mondja ki, hogy Magyarország köteles magát alávetni az invesztigációnak, ha azt a Nemzetek Szövetségének tanácsa szótöbbséggel elhatározza. Vannak német írók is, akik a Nemzetek Szövetségének ezt a jogát mindig vitatták. Hangoztatja, hogy az invesztigáció rendszere teljesen ellentétben áll a Nemzetek Szövetségének alapelveivel, mert az államok két kategóriáját állapítja meg: az ellenőrzők és az ellenőrzöttek kategóriája. S holott a Nemzetek Szövetségének csak a nemzetek teljes egyenlősége lehet az alapelve. Kifogásolja továbbá, hogy a Nemzetek Szövetsége tanácsának azon az ülésén, amely az invesztigációs eljárás kérdésében dönt, nem biztosítottak képviseletet annak az államnak, amely ellen az invesztigáció megindításáról szó van. A magyar kormány anak idején tiltakozott is az ellen a felfogás ellen, hogy Magyarország képviselete ilyen esetben megtagadtassák. Sérelmes továbbá, hogy az invesztigációs bizottságban az invesztigált állam szomszédai is képviselve vannak, márpedig szomszédainknak ilyen joguk még akkor sem volt, amikor Magyarországon még működött az állandó katonai ellenőrző bizottság. Mindig a szomszéd államokkal való megértés híve volt. Sajnálja, hogy a szomszéd államok a szentgotthárdi incidenst is alkalmul használták föl arra, hogy ilyen nem megokolt hajszával megakadályozzák a megértés kifejlődését. Utal arra, hogy Magyarország és szomszédai között milyen aránytalan egyenlőtlenség mutatkozik a fegyverkezés terén. Úgy látszik, a kis-antant államai minden egyes konferenciájuk előtt igyekeznek Magyarországon valami olyan gyanús momentumot mesterségesen fölfedezni, amelynek hangoztatásában azután egységüket dokumentálhatják. Az általános külpolitikai helyzetről szólva, örömmel látja Olaszországhoz való viszonyunk megszilárdulását és bensőbbé válását. E mellett szükségesnek tartaná, hogy külpolitikánk megfelelően ápolja Németországhoz való viszonyunkat is, amit sajnálatos módon homályosít el a német baloldali és a jobboldali sajtónak Magyarországgal szemben állandóan tanúsított barátságtalan magatartása. Gömbös Gyula a szentgotthárdi esettel kapcsolatban tájékoztatást szeretne kapni a kis-antant katonai erejéről. Bizonyos meg nem értést lát osztrák és nagynémet részről is Magyarországgal szemben. Szerinte az ebben az irányban észlelhető jelenségek nem alkalmasak a magyar-német barátság erősítésére. Mgyarország nemzetközi helyzetével foglalkozva hangoztatja, hogy Budapestre az a feladat vár, hogy különösen a Balkán felé kulturális és gazdasági vonatkozásban átvegye azt a szerepet, amelyet eddig Bécs töltött be. A közeljövőben Budapesten megnyíló tenyészállatvásár érdekében nézete szerint különösen a Balkánon nagyarányú propagandát kellene kifejteni és