Budapesti Hírlap, 1929. október(49. évfolyam, 222–248. szám)
1929-10-06 / 227. szám
ahhoz, hogy átvihesse az akaratát az ország kormánykerekére? Elmondom, nehogy azt gondolják, hogy a szabadságjogok értéke felől ferde fogalmaim vannak. Ahhoz tehát, hogy a nép fia az ország kerekének és egyúttal önsorsának mozgatásában részt vehessen, mindenekelőtt titkos választójog kell, mert a jog szabad gyakorlását csak a titkosság biztosíthatja. Kell a szabadsajtó, amely korlátozás nélkül szellőztethesse a közügyeket és a népet helyes felismerésre vezesse. Kell agyülekezési jog szabadsága, hogy meggyőződését mindenki bátran hirdethesse mindenütt ott, ahol fülekre talál. Kell az esküdtbíróság, mely politikai pörökben a kormányhatalom minden elképzelhető befolyását elhárítja és az élő társadalom lelkiismeretét teszi bíróvá. Ezek a fegyverek és vértek kellenek ahhoz, hogy megvalósuljon a demokrácia. Ugye jól tudom? De elég-e ennyi az üdvösséghez? Bocsánatot kérek kegyelmes uraim, de én úgy vélem, nem elég. A fődolog mégis csak az volna, hogy a nép fia jól meg tudja választani azokat, akiknek kezébe a maga akaratát és az ország sorsát leteszi, szóval, hogy jól tudjon bánni a jog fegyverével. De hiszen ha körülnézek, azt látom, az a legnagyobb baj, hogy paraszti testvéreim nem tudják jól forgatni a jog és szabadság fegyvereit. És az árt nekik legtöbbet, hogy védettnek tekintik őket, noha a jog sokféle oldalfegyverei és nagy ágyúi ellenére is ki vannak szolgáltatva, mivelhogy ezeket az ágyúkat nem bírják elsütni. Ellenükben azonban ugyanezeket a fegyvereket a tanultabbak és élelmesebbek teljes hatással alkalmazzák. A gazdasági életben például tökéletes egyenlőség van, szabad tehát a parasztnak is váltót aláírni, noha írástudatlan, szabad terhes kereskedelmi ügyleteket kötni, amelyeknek nem bírja átlátni a következéseit; szabad előre eladni a termését a szükség napjaiban potom áron, elikorcsmázni keresetét, vagyonát, kiforgattatni magát élelmesek fel nem ismert csalárdságai által. Mindezekhez joga van. Ki védi meg azonban attól, hogy a tudatlanság, az óvatatlanság vagy a rábeszélés ne bírja rá jogának káros alkalmazására? Hol a védelem? Lopni, csalni nem szabad, az igaz. De ki védi meg a parasztot attól, hogy mikor kis vagyonát, egész életének reményét termelő vállalkozásba fekteti, kapzsi vállalkozó merítse le a haszon tejfelét s ő maga hiszékenységét, vagy tájékozatlanságát keservesen megböjtölje? Hamisított italok, tápszerek, pénz-, áru- és lakásuzsona, a kapzsiság ezer merénylete csupa apró ember véréből szívja fel a sikereit. Joga van neki, hogy megvédje magát. Védelmet mindenkinek egyformán biztosít a törvény. Igen, de ez nem hárít el semmi rosszat, legfeljebb megtorolja azt, ami már megtörtént. És aztán az apró igazságokhoz drágábban jutni hozzá, mint amennyit az igazság ér. Miközben a gubás ember az igazság ablakát pereli, gyakran elveszdk a házfalakat. Egyforma jogunk van a haladáshoz, csak pénzünk nincs egyformán az iskolára. Egyforma jogunk van az egészséghez, csak doktorunk nincs hozzá. Egyenlő a teherviselés. No hiszen éppen az a baj, hogy az árdrágító közvetett adókat milliomos és koldus egyformán fizeti, de míg az egyik alig érzi meg, a másik nyelvét ölti ki. íme megannyi jog nem tudott egyenlőséget teremteni. Hiába állott oda a jog háta mögé a törvény, ennek csak megtorlása ér messze, de védőkardja rövid. Ezt a rövid kardot az értelmiség meg tudja toldani azzal a lépéssel, amellyel önmagának tartozik és könnyebben viseli azt a kötelességet is, amellyel a jogállamnak tartozik. A nép ellenben súlyosabban érzi a kötelességeket, mert a jogokat nem tudja kihasználni hibáján kívüli fogyatékosságok miatt. Higgyék el nekem az urak, a nép fiának a sokféle jog csak akkor válna igazában áldásává, ha a jogok mellett hatalmasabb erővel állana ert a testvéries szellem és a bajokat elhárító gondoskodás védelme, így vagyunk a titkos választójoggal is. Könnyű kiosztani a rideg jogot, mint akár a puszta földet a termelő kultúra ismerete és eszközei nélkül. De megadtuk-e már a parasztnak az ahhoz való intelligenciát, hogy kellő ítélőképességgel választhasson és ellenőrizhesse a választottak munkáját? Azt mondják az urak, hogy majd felvilágosítja a népet a szabad sajtó. No, lenyelem, amit gondolok. Csak arra hívom fel az urak figyelmét, hogy ahány falut ismerek, ott aligha minden tizedik választó olvas újságot. Az a sajtó, melyet az értelmiség szelleme, ízlése ellenőriz, nem kerül a nép nagy tömegéhez és még sokáig nem fogja megtalálni az oda vezető utat. A nép érdeklődését ma még leginkább csak szélsőséges hangokkal lehet felébreszteni. Ami újság a falvak számára a kantározatlan sajtójogból megszületik, attól csülökre fog kapni a magyar. Nem megokosodik, hanem megvadul. Éppen így nem tanítanak, de vadítanak a falusi hordókra kihordott politikai beszédek is, ha a beszélőket szabadjára eresztjük. Mert fájdalom, aki idegen idejön, az rendszerint nem az eszmék fényét, hanem önző szándékának sötét alattomosságát hozza ide és szavával csak hámot akar vetni a nép nyakába. Ne mondják hát, hogy a betű és a szó szabadsága fényt fog vetíteni a tudatlanság homályába és segít meglátni a boldogító eszméket és az igaz embereket. Az, amit az elmélet olyan dicsőnek fest, a valóságban nem egyéb, mint a kísértéseknek a falvakra való rászabadítása. Ide torzítja az ábrándozók lelkes elgondolását az emberi gyarlóság. Nem bajal el engemet a nyílt szavazás, sem pedig a többi szabadságjog korlátozása, már csak azért sem, mert ezek mint emberjogi sérelmek, az izgatás kiapadhatatlan forrásai. Mindenkiben megvan a hajlam, hogy bajaiért a szabadságnak azt a részét tegye felelőssé és attól várja a jobbra fordulást, amely éppen hiányzik. Aztán bizonyos, hogy azzal is vissza lehet élni, ha a népre felülről dekstáljuk rá az akaratunkat. Mondhatnám ugyan, hogy inkább felülről jöjjön rám a zápor, mint alulról az árvíz, de nem akarok frivol lenni. Mert a népnek a szabadságra való ránevelésére és fokozatos nagykorúsítására valóban törekedni kell. A nép sorsa azonban semmiesetre sem azon dől el, hogy nyílt vagy titkos-e a szavazás, hanem azon, hogy a megválasztott képviselők szívvel-lélekkel a népérdekek mellé állanak e. A tisztességes, igazságos, emberséges kormányzás mindig az intelligencia becsületbeli kérdése marad. Nem szövetséget kötni jöttem Amerikába - mondja MacDonald, akit Hoover rendkívüli szívességgel fogadott WASHINGTON, okt. 5. MacDonald miniszterelnök déli fél 12 órakor utazott el Newyorkból és délután négy órakor érkezett meg Washingtonba. A washingtoni Union pályaudvart valósággal megostromolta a beláthatatlan embertömeg. MacDonald és Ishbeell leánya Stimson államtitkár kíséretében szálltak ki a kocsiból. Az elnöki váróteremben volt az első hivatalos üdvözlés. Innen MacDonald és leánya az angol követségre hajtattak. MacDonaldot és leányát leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte a tömeg. A miniszterelnök autója alig tudott utat vágni magárnak a közel százezer főnyi tömegben. Az angol követség épülete előtt lévő embertömeg újból és újból látni akarta MacDonaldot. Az angol miniszterelnök többször kiment az erkélyre és kalaplengetéssel üdvözölte a tömeget. Néhányszor beszélnie is kellett, mert a tömeg hallani kívánta. Napnyugta után azután a tömeg szétoszlott, miután elénekelte az angol és az amerikai himnuszt. A lelkesedés oly nagy volt, hogy nyugodtan mondható, MacDonald már az első rohammal meghódította az amerikai lakosság szívét. A Fehér Házban tett első látogatása alkalmával MacDonaldot és leányát a legnagyobb szívességgel fogadták. Hoover elnök személyesen vezette körül a Fehér Házban vendégeit, majd bemutatta őket feleségének, aki szintén rendkívül szívesen üdvözölte MacDoneldot és leányát. Hoover asszony mindjárt meg is hívta az angol miniszterelnököt és leányát, hogy legyenek vendégei amerikai tartózkodásuk tartamára a Fehér Házban. MacDonald a Fehér Házból visszatért az angol követségre és fogadta az amerikai kormány és a washingtoni diplomáciai testület tagjait. Este a követségen nem hivatalos bankett volt. Újságírók előtt MacDonald úgy nyilatkozott, hogy amerikai útjának fő célja abban áll, hogy eltávolítsa a két nagy angolul beszélő nemzet őszinte bválságának útjából a félreértés utolsó eshetőségét is. Meg akarja győzni az amerikai közvéleményt arról, hogy Anglia őszintén óhajtja a világ békéjét és ennek érdekében messzemenő áldozatokra is hajlandó. Nem azért jött Amerikába, hogy szövetséget kössön, mert Amerikának elsősorban nincs is szüksége szövetségeikre, másodsorban pedig szövetségek kötése ma már túlhaladott álláspont. MacDonald ma Hoover elnök társaságában elutazik Washingtonból és az elnök virginiai birtokára megy. Itt tölti a week-endet és itt kezdi meg tárgyalásait Hooverrel, a tengeri fegyverkezések korlátozása ügyében. Hoover és MacDonald hétfőn térnek vissza Washingtonba. Beavatott forrásból származó értesülések szerint Hoover és MacDonald virginiai tárgyalásainak legfontosabb pontja az 1931-re tervbe vett washingtoni flottakonferencia lesz, valamint a tengeri leszerelés kérdésének teljes komplexuma, a technikai részletkérdések kivételével. Helyeslem a magyar békeszerződés némely részének megváltozt latását Ezt mondják el a táviratok, amelyek ma Amerikából érkeztek. De ezeken kívül érkezett még egy távirat, mégpedig Newyorkból, az Az Est részére, amely szerint MacDonald pártolóan nyilatkozott a trianoni revízióról. Az angol kormányelnöknnek ezt a nyilatkozatát rendkívüli jelentőségűnek és igen nagyon örvendetesnek kell mondanunk és előkelő helyen kell elkönyvelnünk ama nyilatkozatok sorában, amelyeket a világ vezető embereinek egy része tett a trianoni állapotok megváltoztatásának érdekében. NEW YORK, okt. 5. MacDonald partraszállása előtt fogadta a Berengária fedélzetén az újságírókat — köztük Az Est munkatársát is, — akik a Macon-hajón a fogadóbizottság tagjaival együtt eléje mentek a külső kikötőbe. A Berengária fedélzetén megtartott sajtókonferencián munkatársunk kérdésére az angol miniszterelnök a következő igen nagyfontosságú kijelentéseket tette: — Ismerem Magyarországot, jól ismerem mai helyzetét és ismerem a magyar ügyeket annyira, hogy helyeseljem a trianoni békeszerződés egynémely részének megváltoztatását. Ezzel enyhíteni lehetne a középeurópai helyzetet s a középeurópai államok egymás közötti megértése elősegíti a világbékét. ff . -V«-! 1 1 » l' ■ I ■' ■ Hl ............... ---------' A magyar társadalom számára csak az öntudat hozhatja meg az összefogást*4 A TESx i'^Szüksége Vass József népjóléti miniszternél A népjóléti minisztérium tanácstermében ma délben Vass József népjóléti miniszter fogadta a Társadalmi Egyesületek Szövetsége nagyszámú küldöttségét. A küldöttséget Altenburger Gyula dr. TESz társelnök és Szörtsey József ügyvezető igazgató vezette. A küldöttség nevében Altenburger Gyula dr. üdvözölte Vass József minisztert. — Nem a miniszterhez és főpaphoz jöttünk — mondotta, — hanem eljöttünk azért, mert ismerjük azt az áldásos munkát, amelyet már fiatal korában végzett az ifjúság nevelése körül és mert közel egy évtizede látjuk, hogy ragyogó képességeit, óriási munkaerejét a nemzet érdekének szenteli nehéz munkájában. Ezután Vass József miniszter válaszolt. — Meghat engem az az aktus, amellyel a legnagyobb magyar társadalmi szervezet megtisztel. Ha nem is tudok a magam részére dicséretet és elismerést elfogadni, csak azt az egyet könyvelhetem el örömmel a magam számára, hogy polgártársaim kijelentik rólam, hogy igyekszem kötelességemet teljesíteni. A kötelességteljesítésen fordul meg az egész állami és nemzeti élet. Ha az emberek maradék nélkül, teljes lélekkel végzik kötelességüket, akkor rendeződik a társadalom és jobban mennek az állam dolgai is. A mi társadalmunk még nincsen telítve saját öntudatának fogalmával. — A művelt nemzetek sorában talán a magyar az, ahol legkevésbbé fejlődött ki a társadalmi élet. Az, hogy kaszinói egyleteink vannak, még nem jelent semmit. Ma még úgy állunk, hogy meg kell állapítani, hogy a magyar társadalom még nem fejlődött fel annyira saját társadalmi jelentőségének tudatára, mint akár az angol, vagy az amerikai társadalom. Öntudatra van szüksége a magyar társadalomnak, mert csak ez az öntudat hozhattja meg a nagy összefogást. Az állam ne legyen bálvány a társadalom előtt. Az állam a társadalom és nem megfordítva. A társadalom az elsődleges, az állam a másodlagos, a társadalom a nyersanyag, az állam csak életforma. Az állam kell, hogy függvénye legyen a társadalomnak. Mert csak az a társadalom tud helyes vetületet adni önmagából állam alakjában, amely erre az öntudatra felemelkedett. Az ilyen államot azután már sem politikai, sem gazdasági krízisek nem rendíthetik meg egykönnyen. — Ilyen értelemben legyenek Önök építői társadalmunk fundamentumának. A magyar társadalmat nagy célok szolgálatába kell állítani s ha kevesen vagyunk is, azt kell elérnünk, hogy 8 és fél millió magyar egyformán forduljon nagy célok felé. Ebben az irányban dolgozunk, mert ezért a célért érdemes egy fél felelet a munka serpenyőjébe vetni épp úgy, mint a csaták viadalában az ágyúcsövek elé állítani. A TESz küldöttsége lelkes éljenzéssel fogadta a miniszter válasát és hosszasan ünnepelte Vass József minisztert.