Budapesti Hírlap, 1930. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-01 / 1. szám
2 bonakereskedelem kebelében a közraktári szervezet megteremtésére irányul. E munkák árában nincsenek hatalmi körünkön kiváló eső, feloírhatatlan akadályok s már a jövő aratásra mutatkozhatnak a hasznos hatásaik. Annál súlyosabb gondot ad a másik, mert hiszen a nemzetközi pénzpiac irányítása nincs a mi hatalmunkban. Azt a körülményt, hogy a termelést szinte elviselhetetlenül drágítják, sokszor veszteségessé teszik a magas hitelkamatok, hogy a tőkehiányból származó kölcsönszükség- letet sem elegendő nagyságban, sem elviselhető kamattal megszerezni nem lehet, gyökeresen megváltoztatni nincs módunkban. Csak a szükséget enyhítő, a szükségben úgy, ahogy kisegítő intézkedésekre szorítkozhatunk. A lehetőségeknek ezekben a keretében mozgott a kormány, amikor elősegítette, hogy a nagy altruista földhitelintézetek és szövetkezési központok aránylag olcsó angol és amerikai, záloglevél kölcsönnyújtásra alkalmas tőkéhez jussanak, hogy az úgynevezett gyufakölcsön útján pénzt kapjanak a megváltást szenvedett birtokosok s kedvező törlesztési feltételeket, a földhöz juttatottak. A földmívelésügyi tárca hasznos beruházásai során a múlt évvégéig kereken 180 millió olcsó kölcsönhöz jutott a magyar mezőgazdaság. És mint estt Bethlen, István gróf miniszterelnökúr nyilatkozatából már tudja a nyilvánosság, e mezőgazdasági hitelviszonyok javítására fog szolgálni az a 65 millió pengős összeg is, amelyet a svéd kölcsön később esedékes részleteinek leszámítolásával sikerült már most rendelkezésre kapnunk. . . Mezőgazdasági hitelviszonyainknak alakulása világosan rámutat, hogy hol, milyen birtokkategóriáknál van a legnagyobb szükség a gyors segítségre. Egy most közzétett hiteles kimutatásból az tűnik ki, hogy a földbirtokot terhelő 1.161 millió pengőből a legnagyobb, holdankint 360 pengő adósság az ötven holdon aluli kisbirtokokra esik. És ebből a fehérből holdankint 24 pengő a törlesztéses, 226 pengő a nem törlesztéses, 110 pengő pedig az egyéb teher. A középbirtoknál 220, a nagybirtoknál 135 pengő a holdankénti megterhelés. Ebből 76, illetve 70 pengő a törlesztéses és 144, illetve 65 pengő a nem törlesztéses hitel. A kisbirtokok súlyos helyzetét jelzi az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgyűlésén, igen tiszteletreméltó közéleti tényezőtől tett az az indítvány is, hogy a fizetni nem tudó kisbirtokok kényszereladását állami beavatkozással is meg kell akadályozni s hogy a végrehajtás legalább három esedékes törlesztési részlet nem teljesítése esetére halasztassék. Magam részéről erre nézve azt kell megjegyeznem, hogy ily szomorú viszonyok közé nem a gazdák nemtörődömsége, munkátlansága, maradisága miatt került a kisbirtok, hanem azért, mert a kisgazdák erős igyekezetük, tanulásuk, haladási vágyuk folytán belekerültek a több kiadással járó, modernebb üzemvezetési, tehát több költséggel járó gazdálkodás sodrába. A kisegítésük reálisan megokolt. Mezőgazdaságunk sántájának általános emelkedését, a haladó irány további biztosítását jelenti. Olyan szempont ez, amelyet a kormány és a gazdaközönség további munkájánál figyelmen kívül nem hagyhatunk. úgy az általános mezőgazdasági hitelviszonyok enyhítésének, mint a belföldi tőkeképződés előmozdításának szempontjából mellőzhetetlennek látszik a megkezdett beruházási politika energikus folytatása. E politikának még csak kezdeti eredményeit jelentik: borkivitelünk, állat-, zsír-, tejtermék, baromfi-, tojás- és gyümölcskivitelünk gyarapodó számtételei, e cikkek értékesítési viszonyainak fokozatos javulása. Nem közömbös jelentőségű reánk nézve az sem, hogy alkalmas támogató intézkedések folytán megismerték a magyar búzát olyan svájci, hollandi és északnyugateurópai malmok is, amelyek eddig csak tengerentúli búzákat őröltek. Bíznunk kell abban, hogy Németország, amely ipartermékeinek olyan hatalmas tételeit helyezi el nálunk, e tételek fönntartása érdekében az új szerződéses tárgyalások eredményeképpen végre is helyt ad a piacon a magyar mezőgazdaság és állattenyésztés termékeinek. Tehát reálisan számíthatunk az értékesítés javulására. Ez pedig, a termelés javítására, piacosítására itthon kifejtett munkálkodással együtt biztos eszköze a belföldi tőkeképződés elősegítésének. A termelő munka gyarapodása és az értékesítés javulása új értékeket és új megtakarítási lehetőségeket jelent. Szükséges, valósággal elsőrangú nemzeti érdek az, hogy gazdaközönségünket ne a múlt egy-két esztendő szomorú jelentőségei bénítsák, hanem az érintett biztató szempontok erősítsék. Hála a Mindenhatónak, e tekintetben a magyar mezőgazdaság vezértényezőinek a közelmúlt napokban történt megnyilatkozásai után, senkinek kétsége nem leht. A magyar mezőgazdaság az új évtized fordulóján súlyos helyzetben van. De a múlt évtizedben kialakult utakon, emberi számítás szerint biztos eszközökkel megy neki a sorsát javító küzdelem új esztendejének. kébe, hirtelen és alattomosan, mint az orvul kilőtt nyílvessző. Mi a célja mindenneki? A rettenetes erőkifejtésnek, melyben egy életet eltöltött, mellyel országokat tett semmivé és emberek százezreit fosztotta meg az élettől, kell valami végső nagy céljának lennie. A népe nagysága? Nem. A népének nem lesz haszna a győzelmekből. A fejedelem éles ezetre belelátott a jövendőbe. Tudta, hogy száz halálos ellenséget támasztott nemzetének, aki mind csak az ő elmúlását várta. És tudta, hogy örökösei közt egy sincs, aki majd szembe tud szállni a kerekedő nagy viharral. A népe aligha fogja őt túlélni. Tehát önmagáért tette azt, amit tett. A dicsőségért. Mi a dicsőség? Az utókor szava. Vájjon hogyan fogják őt emlegetni száz esztendő múlva? — Gyűlölettel és iszonyattal. A fejedelem keserűen elmosolyodott. Ő nem törődik a hírnévvel, nem az utókorral. Csak egy dologgal: a hatalommal. Míg él, ő a világ leghatalmasabb fejedelme. A sírja fölött, óriás halotti torban, nemzetek fogják egymást felkoncolni. De mi a hatalom? Az emberek rettegése. A fejedelemnek különös dolog jutott az eszébe. íme, ő megvetette az embereket és mégis élükre állott, hízelgett gyatraságaiknak, feltüzelte szenvedélyeiket, csak azért, hogy igája alá hajtson és rettegéssel töltsön el más embereket is, akiket ugyancsak megvetett. Ilyesformán volt ő az arannyal is. Neki nem kellett. Egy sátornál, egy paripánál, egy kardpengénél sohasem vágyott többre. És mégis mázsaszámra szerezte az aranyat, csak azért, hogy megfizesse katonáit, akik több és mindig több aranyat hurcoltak a táborába. Ez volna a 113181001? A fejedelem egyszerre sejteni kezdte, hogy életét útvesztőben bolyongva töltötte. Kergette a hatalmát, az pedig őt űzte. Ura akart lenni a háborúnak, pedig szolgája volt. Azt hitte, hogy a katonái érte harcolnak, pedig ő harcolt a katonáiért. Tépelődve nézett fel az égboltozatra, mely akkor már szürkülni kezdett. De ott fenn csak párát és ködöt látott. V. Hajnalban megszólaltak a kürtök. A hadnagyok körülvették a fejedelem sátrát. Követek érkeztek a városból. Hosszú köntösű, fehérszakállú vénemberek, idegen papok. A fejedelem elé kívánkoztak. — Hadd jöjjenek! A követek a félelemtől fakó arccal térdepeltek le a paripája előtt A követek vezetője idegen nyelven hosszú beszédet hebegett. A tolmács két szóval lefordította: — Kegyelmet kérnek! Mélységes csend támadt, minden szem a fejedelem felé fordult. Ő pedig hosszan elgondolkozott. — Magukkal tehetetlen embereket halomra vágatni, védtelen városokat feldúlni, ahhoz nem kell hatalom. Tehát mi a hatalom? A nagyúr körültekintett. Mellette, mögötte, köröskörül a messzi dombokat ellepték az ő katonái. Aliig fegyverben álló, acélizmú, prédára éhes kalandorok tízezrei. A szemük tüzel, arcukat eltorzítja a vérszomj, egész testüket megremegteti a harci düh. A ragyogó szőrű, ifjú paripák nyerítve táncolnak alattuk. Nos, aki ezt az ugrásra kész, rettenetes erőt le tudja nyűgözni, aki az éhes fenevad torkából ki meri ragadni az áhított prédát, azé a hatalom! Aki ezt meg meri és meg tudja csinálni, az ura a háborúnak és nem szolgája. A fejedelem sárga arca egyszerre elvörösödött. Ajkán sötét, gőgös mosoly jelent meg. — Megkegyelmezek a városnak! — mondta. A hadnagyai rémülten néztek össze. Mi ez? Halk zúgás, mozgolódás támadt a sorokban. A fejedelem fölemelte fejét és körbejáratta szúrós tekintetét és ekkor elnémult és meghajolt mindenki. Kérdést sem mert hozzá intézni senki. A kopjások engedelmesen, mint a juhok, követték azokat a hazai puszták fél. A nagyúr pedig emelt fővel lovagolt közöttük. A szent városban ezalatt megkondultak a harangok. Alleluja! Megtörtént a nagy csoda, melyért mindenki imádkozott és melyben senki sem mert hinni. Eleinte csak suttogva emlegették, aztán femszóval hangoztatták, végül már ezer szemtanú volt rá: a város védőszentje lángpallossal a kezében űzte vissza a barbárokat a szent falak alól. B. H. 1930. január 1, szerda Budapest, december 31 . Bethlen István gróf miniszterelnök tárgyalásai. A miniszterelnök a mai napon folytatta a hágai konferencia anyagának előkészítésére vonatkozó tárgyalásait. A mai napon megjelent a miniszterelnöknél Be Astis olasz ügyvivő, később pedig De Vierme gróf francia követ. A miniszterelnök felkereste lakásán a gyengélkedő Apponyi Albert grófot, és vele is tanácskozott. Tudvalévő, hogy legutóbb Apponyi Albert gróf képviselte Magyarországot a különböző nemzetközi fórumok előtt és így impresszióiról beszámolhatott a miniszterelnöknek. A miniszterelnök tárgyalásaiban Wekerle Sándor pénzügyminiszter és Tajko Lajos külügyminiszter is résztvett. Tisztújítás. Csongrádon Csergő Károly dr. alispán elnöklésével tartott tisztújító ülésen polgármesterré egyhangúan Csemegi Gyula eddigi közigazgatási tanácsnokot választották meg. A többi valamennyi más állásra az eddigi tisztviselőket választották meg. Az egyesítendő közigazgatási tanácsnoki és árvaszéki elnöki állást Berke László dr.-ral töltötték be. Adóügyi tanácsnok Jenke Ferenc dr., gazdasági tanácsnok Greskovics Pál, főügyész Rásonyi-Papp Pál, főmérnök Kraxner Lajos, városgazda Kovács József lett. Az ellenzéknek egy jelöltjét sem választották meg. Megválasztották a kisgyűlés tagjait Debrecenben. Debrecen város törvényhatósági bizottsága Hadházy Zsigmond dr. főispán elnöklésével ma tartott rendes közgyűlésén újra választotta a kisgyűlés tagjait. A Hegymegi-Kiss Pál-féle városi ellenzék ugyanis az első választást megfellebbezte a közigazgatási bírósághoz, mert a rendes és a póttagok választása nem úgy történt, ahova törvény előírja: együttesen, hanem különkülön. A bíróság az első szavazás eredményét meg is semmisítette. A mai közgyűlésen megválasztották a kisgyűlés 36 tagját, melynek fele rendes, fele pedig póttag. Hegymegi-Kiss Pál csak egy szavazatot kapott. A törvényhatósági bizottság ülésén megválasztották ezután a bizottságokat, majd két órakor az ülést elnapolták január 2-ára. Az adminisztráció racionalizálása. A miniszterelnökségen ma Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár elnöklésével értekezlet volt, amelyen, az adminisztráció racionalizálásával kapcsolatos kérdéseket tárgyalták. Újév napján lép ugyanis életbe az a rendelet, amelyet a kormány az adminisztráció egyszerűsítésére kiadott és a többi között a rendelet keresztülvitelének a részleteit tárgyalták meg. A választói névjegyzékek kiigazítása. Az országgyűlési képviselő választók névjegyzékét tudvalévően minden esztendőben ki kell igazítani. Akik igazolják, hogy választójoguk van, de nincsenek a tavalyi névjegyzékben, azokat fölveszik, és kihagyják azokat, akik választójogosultságukat a lefolyt esztendőben elvesztetek. A névjegyzékbe való felvétel vallomás, illetően számlálólap kitöltése alapján történik. A számlálólapon feltüntetett adatok valóságáért felelős a kitöltő is és az érdekelt fél is. A törvény két évig terjedhető fegyházzal és 2000 aranykoronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja a számlálólapon tett hamis vallomást. A számlálólapot 1930 január 1-én fennálló állapotnak megfelelően kell kitölteni. A számlálólapot most osztják széjjel a feleknek, a fővárosban lakó állandó alkalmazottak ezenkívül még egyéni nyilvántartó lapot is kapnak, amelyet szintén ki kell tölteniük. Buzáth János dr. helyettes polgármester, mint a központi választmány helyettes elnöke, figyelmezteti a főváros lakosságát, hogy a kiállított számlálólapokat és egyéni nyilvántartó lapokat január 31-ig be kell szolgál tatni az illetékes kerületi elöljárósághoz. A budapesti lakosokra vonatkozóan ,Állandó alkalmazottak jegyzékét fog a központi választmány összeállítani, ebbe — szintén súlyos büntetés terhe alatt — pontos és helyes adatokat kell bejegyezni. Ez az állandó alkalmazottak jegyzéke a választói névjegyzék teljességének és helyességének biztosítására szolgál. Az állandó alkalmazottak jegyzékét és annak egyéni nyilvántartó lapjait az alkalmazottakról vezetett hivatalos nyilvántartások alapján kell kitölteni, ha pedig ezek a nyilvántartások nem tartalmazzák a szükséges adatokat, akkor a lapokat bemondás alapján töltik ki, de bejegyzik a jegyzet rovatba, hogy a kitöltés bemondás alapján történt. Az állandó alkalmazottak jegyzékének és az egyéni nyilvántartó lapoknak nyomtatványait a kerületi elöljáróságoknál lehet átvenni. Az az állandó alkalmazott, aki a választói névjegyzékbe még nincs felvéve, az az állandó alkalmazottak jegyzékébe és azegyéni nyilvántartó lapba való bejegyzésén kívül még számlálólapot is köteles kiállítani. HERRIOT INCIDENSE PÁRIZS, dec. 31. A lyoni városi képviselőtestület ülésén a városi kölcsön kérdésében incidens támadt Herriot lyoni polgármester és a szocialista képviselőtestületi tagok között. Herriot a rendszeres obstrukció miatt elhagyta az üléstermet és kijelentette, hogy lemond polgármesteri állásáról. PÁRIZS, dec. SI. Azokat a híreket, melyek szerint Herriot lemond Lyon polgármesteri tisztjéről, koraiaknak minősítik. A városi képviselőtestületben, lejátszódott incidenst iparkodnak félreértésre visszavezetni. Amerikai magyarok revíziós karácsonya Megható és nagyjelentőségű ünnepséget rendezett karácsony estéjén az Amerikába szakadt magyarok között Sebestyén Endre amerikai református esperes, az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége revíziós osztályának titkára. Sebestyén Endre elküldte a Revíziós Ligának azt a programmot, amelyet az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége revíziós osztálya a karácsonyi ünnepek alkalmával az egész Újvilág területén szétszórtan élő magyarság körében megvalósított. A programja szerint az AMOSz revíziós osztálya verseket és dalokat küldött szét köztük, elsősorban természetesen az egyházaknak és közművelődési intézményeknek. Ezek a versek és dalok mindazokról a szép, régi, havas, csengős, szánkás, betlehemes boldog magyar karácsonyestékről beszélnek, amelyeket a kivándorolt magyarok valamikor idehaza töltöttek a boldog békeidőkben a csonkítatlan integer nagy Magyarországban. Valamennyiükben egyszerű, de bensőséges szavakban nyilatkozik meg az óhazához való ragaszkodás, gyermeki szeretet és hűség. Lelkes szavakkal buzdítják ezek a dalok amerikai magyar testvéreinket az összefogásra, az egyesült erővel való kitartó harcra, a megcsonkított, gúzsba kötött anyaország területi épségének visszaszerzése érdekében. Óriási jelentősége van ennek a dolognak, ha elgondoljuk, hogy a hatalmas, százmillió lakosságú Egyesült Államok minden egyes városában, gyártelepén, bányatelepén és farmján, ahol csak magyarok élnek magyar himnusz, magyar karácsonyi énekek és magyar irredenta dalok hangjai szállnak szerteszét a világba a rádió hullámain. Az ÁMOSZ revíziós osztálya Sebestyén Endre javaslatára elhatározta, hogy ezt a programmot évente négyszer meg fogja valósítani Amerikának minden magyarlakta területén és pedig karácsonykor, március 15-én, a trianoni béke aláírásának napján és október 6-án. Az ÁMOSZ revíziós osztálya által rendezett karácsonyeste programmjában szereplő verseket és dalokat Szabolcska Mihály, néhai Papp-Váry Elemérné, Vargha Gyula, Ivánffy Tamás, Szabó László, Révfy G., Lupsay K., Molnár Mária, Szécskay György, Feleki Sándor és Kemény György írták. Hindenburg pere BERLIN, dec. 31. Hindenburg elnök sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt pert indított Goebbels nemzeti szocialista párti képviselő ellen, aki a nemzeti szocialista párt lapjában, a Der Angriffban, néhány nappal ezelőtt cikket írt a következő címmel: Él-e még Hindenburg? A cikk különböző rágalmakkal illeti Hindenburg elnököt és azt állítja az elnökről, hogy semmivel sem törődik és mindent rossz tanácsadói csinálnak helyette.