Budapesti Hírlap, 1930. július (50. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-01 / 146. szám
, 1930. július 1. kedd Szabad újra a német Rajna Kivonultak az utolsó megszálló csapatok is a Rajna vidékéről — Nagy ünnepségek készülnek Németországban ■— Az idegen katonaság ezreinek távozása — súlyosan érinti a Rajnavidék iparát és kereskedelmét is BERLIN, jún. 29. (A Budapesti Hírlap munkatársától.) Öt tesztet idővel hamarabb, amint a versaillesi béke előírta, szabadult fel június utolsó napján Németország az idegen megszállás alól. Az a férfiú azonban, aki a németségnek ezt az ünnepnapot megszerezte, Stresemann, csendesen alussza örök álmát az egyik berlini temetőben. A Rajna felszabadulása és a Stresemann neve felejthetetlen összefüggésben maradnak, ami hála, öröm ma német szívekből fakad, nem utolsó sorban e nagy államférfiúnak szól. Nem Stresemann találta, ki ugyan a teljesítési politika jelszavát, de ő volt az, aki tettre váltotta, amit előtte Jäirth, a volt kancellár Rathenauval együtt elgondolt. Csak a teljesítési politika tudta a lokarnói egyezséget megalapozni, Poincaré veszedelmes terveit keresztezni, a Ruhr-vidék megszállását likvidálni és lassan-lassan a Rajnát, öt esztendővel hamarabb felszabadítani. Ha a német ma úgy állítja, hogy másként nem is volna lehetséges, talán igaza van, de akkor feledi, hogy Stresemann és Locarno nélkül a megszállás még hosszú esztendőkig bénította volna meg a Rajna mellett a német fejlődést. Természetesen a másik táborban is vannak férfiak, akik legalább is akadályozták a megszállás kitolását, elsősorban Briand, aki, bár mindig sikeresen tisztázta magát a túlságos németbarátság gyanúja alól, de mindvégig türelemmel és kitartással az európai béke érdekében működött. Briand Páneurópájának semmi értelme sem volt a rajnai megszállás megszüntetése előtt. Talán ez az oka, hogy nagy kérdőívére július közepe előtt választ sem kért. A rajnai megszállás a világháború győztesei szemében részben politikai, részben anyagi tett volt. Poinparé csak a hadisarc behajtásának egyik eszközét látta benne, Briand már Franciaország új határainak biztosításával kapcsolta össze a német földön álló idegen hadsereget. Anglia, az Egyesült Államok és talán Belgium is inkább az új békés állapot megalapozását kereste a megszállásban és így történt, hogy az angol és az amerikai csapatok már rég a hazatérésről álmodoztak, amikor a francia tábornokok még egyre fanatikus lelkesedéssel tartottak hadi gyakorlatokat volt,ellenséges földön. Valójában a megszállás fölösleges berendezkedés volt, a legyőzött Németország nem gondolt egy pillanatig sem a revánsra, Franciaország új határait német ellenfél sohasem fenyegette, a német birodalom mai százezer főnyi katonaságával még meszeterjedő határainak védelmére sem gondolhat, nemhogy háborúra készülhetne, ami pedig a teljesítést, a fizetést illeti, nyilvánvaló, hogy Németország kicsinyben felelet meg anyagi kötelezettségeinek, ha határai között szabadon mozoghat, mintha ellenséges fegyverek között kell dolgoznia. Mindez talán csak elmélet. A megszállást a gyakorlatban még többet jelentett. Nemcsak idegen, hanem igen sokszor színes katonaságot. Gyanútlan polgárok, asszonyok és leányok nyílt bántalmazást. Azután az ipari kémek légió,ját, akik a megszálló sereg védősége alatt megszállvatartották a gyárakat, kitanulták azok titkait és ■ hazatérve, sikeresen keltek, versenyre a német iparral a külföldi piacokon. Kezdetben ezrek vándoroltak a megszálló seregek börtöneibe, tisztán csak azért, mert mint németek próbáltak élni és működni. Kétségkívül az esztendők során, mindig csak Stresemann politikájának hatása alatt, sok minden másiként lett, de amíg Németország a jobb bánásmódot elérte, millió értékek vesztek kárba, jó hazafiak sínylődtek börtönökben, városok és községek vezetői voltak kénytelenek kiutasításuk után új hazát keresni és az elkeseredés a német Rajna mellett a szívekben egyre nőtt. Holnap azonban megkondulható a harangok, nem leng többé idegen zászló sehol, eltűntek az idegen katonáik, a Rajna újból és teljesen és kétségkívül örök időkre német folyó lett. A németség nagy ünnepe azonban a külső politikában is fordulópontot jelent. A nagy európai megbékülésnek három nagy akadálya volt — a lefegyverzésről nem szólva — a Rajna megszállása, Trianon és a lengyel korridor. Páneurópa mindenfélealakjának is ez a három pont állott mindig útjában. Most az első akadály leomlott, Németország felszabadult és Briand béketervei megvalósításában német segítségre számíthat, talán nem teljesen úgy, ahogy azt reméli, mégis erőteljesebben, amint azt Briand ellenfelei a saját hazájában már kiszámították. Mert a német diplomácia úgy véli, hogy a lengyel korridor problémája Páneurópa kebelében gyorsabb megoldásra találhat, már csak azért is, mert akkor Briand és vele Franciaország nem fogják mereven a lengyel kívánságokat támogatni. Lehet, hogy ez a feltevés sem teljesen helytálló, mert Varsó már nem egyszer erősebbnek bizonyult a jó barátainál is, de a német állásponttól sem tagadható meg teljesen következtetéseinek helyessége. Különben az új német külső politika körvonalai még nem domborodnak ki láthatóan. Stresemann utóda, Curtius, felette óvatosan készíti elő terveit, minapi nagy beszédében, amelyet a Reichstagban tartott, legfeljebb ama kijelentése hatott a legmesszebbre, amelyben Németország teljes egyenjogúságáért való törekvését kissé erőteljesebben hangoztatta. A német diplomácia nem látja a jövőt tisztán, a bolsevista propaganda megbénítására indított orosz-nét német tárgyalások még nem jutottak eredményre, Anglia politikája a belső harcok következtében ingadozó és minden más oldalon a birodalom vámügyi politikája tevékenységében csak bénítja a német diplomáciát. Hozzájárul az anyagi válság, amely ugyan nem német sajátosság, mert az egész világon dúl, de talán a Német birodalmat sújtja a legjobban, mert Németországnak elsősorban a hadisarcot kell fizetnie, amely a Young-terv dacára is még mindig a világ egyik legnagyobb háborús teljesítésének tekinthető. Németország akciószabadságát a gazdasági válság kétségkívül még hosszabb ideig befolyásolni fogja, tehát új politikai irányokról egyelőre szó sem lehet. Marad azonban a teljesítési politika mellett a német egyenjogúság erősebb kidomborítása és e keretben az európai békeáramlatok támogatása. De a tényt, hogy a Rajna felszabadult, hogy a Német Birodalom új határai között teljesen szabad és független, hogy beleilleszkedve Új-Európába a német hatalom, fegyverek nélkül is mértékadó, nem homályo „nursery“ nagyszerű fekvéséről télvíz idején és ügyesen szavaim közé loptam az ötletet, hogy mi volna, ha a kisgyermekek ebédjét és vacsoráját a kertben tálalnák fel, amíg ez a rekkenő bőség tart. Mrs Standrd Oil most az egyszer bámulatos gyorsan elfogadta indítványomat. A két kis lurkó ujjongott a piknik hallatára és engem, mint indítványozót, lelkes ovációban részesített. Amíg levonultak a lépcsőn, asztalkájuk és székeik nyomában, utánuk sompolyogtam és odasúgtam a négyéves Jimmynek. — És tudod, most nem kell vigyázni, hogy semmit se dobjál a földre: a kertben szabad, ami nem ízlik azt egyszerűen, ledobálhatod. Ezt azután igazán nem kellett kétszer mondeni a kis yankinek. „Cic-cic“ szóltam kicsit később az angolnyelvű macskához, aki, úgy látszik, egészen jól értette a magyar szót is, mert erőtlen állapotához mérten bámulatos gyorsan ott termett a piknik színhelyén, és igen diszkréten (valószínűleg én rám való tekintettel) vette ki a részét belőle. Másnap messzebbmenő tervet kovácsoltam. Mikor a kisfiúk ebédjét készítgették, benéztem a Mary állatseregletébe. A kislány mélyen elmerült a fehér patkányok házikójának tisztítitásába, a kis cica gömbölyűre borzolódva bóbiskolt egy selyemvánkoson. — Elviszlek egy kicsit az anyukádhoz, — mondtam neki és bár ezt már valószínűleg nem értette a cicuska, mégis engedelmesen lapult mag a hátsó tornáié egy sarkában, ahol egyelőre elrejtettem. Kimenniem a kertbe. A gyerekek éppen befejezték ebédjüket. Jimmy negédesen hajolt hozzám: — Nem akarom meginni a tejemet, azt is kiönthetem a földre ? Egy bokor alól cinskatulya fedele fehérlett elő: — Tudod mit, — mondtam, — inkább öntsük bele abba a skatulyába. Jimmynek tetszett az idea, a kis ezüstpohár tartalma egy pillanat alatt a skatulya fedelébe vándorolt. A gyerekek felugrottak és szétszaladtak a kertben. — „Cie, cie“, — hívtam halkan védencemet. A kiéhezett állat nekiesett a habzó fehér italnak és mohón falta fel. Ebben a percben nyílt a tornácajtó, a szobalány vitte befelé a gyerekasztalt és egy pillanatra nyitva is maradt. Villámgyorsan ott termett a kismacska és mohón habzsolni kezdte ő is a tejet. A nagymacska egy percre meghökkent. Még egyet-kettőt kortyintott a tejből és azután, valószínűleg abban a meggyőződésben, hogy szegény kölyke is olyan szomorú nélkülözéseken mehetett keresztül, mint jómaga, üres emlőinek reménytelensége tudatában félreállt a táltól. Igenis kérem, bármilyen különösen is hangzik, saját szememmel láttam, amint az éhezéstől félholt macska, önkényesen hagyta abba az evést és macskalogikájától vezetve, csak az anya ős, örök, nagyszerű ösztöneinek engedve, boldogan nyalogatni kezdte kicsinyét, — és szelíd jósággal tűrte, mint falja fel előle az agyonkényeztetett, jóltáplált kis jószág a néhány korty tejet, melyet minden diplomáciám és egész stratégiai tudományom latbavetésével szereztem neki. II. ISTVÁN ÉS TÁRSAI angol gyapjúszövetek áruháza Budapest, IV., Váci utca 25. ÉRTESÍTI a t. vásárló közönséget, HOGY MEGBÍZHATÓSÁGÁRÓL KÖZISMERT ÖLTÚRYSZÖVETEIHEK IDÉNYVÉGI DECSŐ ELADÁSA KÖZÓHAJRA JULIUS HÓ 5-1G TART. Saját érdekében is tekintse meg mindenki kirakatainkat, melyek estén kint is láthatók . síthatja el semmiféle aggodalom, amely mai zavaros időkben a kommunizmus vagy a nemzeti szocializmus túlságos térfoglalásától tart. Persze az idegen katonaság ezreinek távozása anyagilag kellemetlenül érinti a Rajna vidékének iparát és kereskedelmét. A jó fogyasztó közönség egy része elvész, lakások százai szabadulnak fel, a forgalom kisebb lesz és hogy nagyobb veszteségek és bukások ne következzenek be, a birodalomnak kell újabb milliókat áldoznia. De szívesen teszi, mert feladatának tartja, hogy új életet öntsön a Rajna vidékébe és lakóit kárpótolja ama nem anyagi, hanem erkölcsi veszteségért, amely őket a megszállás alatt sújtotta. Új tallérok, új ötmárkások kerülnek a forgalomba, rajtuk a Rajna dicsérete. Hindenburg készül a Rajna mellé, hogy annak lakóival néhány napig a szabadulás ünnepét ülje. Felhangzik a Deutschlandslied milliók ajkáról, a szabad Rajna, a német Rajna gondolata és diadala tölti el a német szíveket. Amerre csak még a háborít gyötrelmeiről beszélnek, a német ünnep vigasztalván hathat. Mert a legyőzött nemzetek remélhetik, hogy számukra is ütni fog a viszontlátás, a nemzeti egyesülés és a történeti igazságok diadalának boldog, feledhetetlen órája. .. Berlin mámoros ünnepe BERLIN, jún. 30. A Rajnavidék teljes és végleges kiürítése alkalmából a birodalmi gyűlésben hétfőn este felszabadulási ünnep volt, amelyen a képviselőkön kívül a tartományok miniszterelnökei is résztvettek. Az ünnepi beszédet Lobe szociáldemokrata képviselő, a birodalmi gyűlés elnöke mondotta. Löbe a birodalmi gyűlés nevében örömének adott kifejezést afölött, hogy a német politika évtizedes célját végre sikerült elérni. A Rajnavidék kiürítésével azonban még nem gyógyult meg minden seb, — folytatta Löbe — amelyet a háború ütött, hiszen elég, ha a német nemzet a megszállott Starvidékre gondol. Löbe a következő szavakkal fejezte be beszédét: — A legnagyobb örömmel barátkozunk mindazokkal, akik azelőtt ellenségeink voltak s a legnagyobb örömmel lépünk bel az európai népek nagy és békés családjába. Ebben a családban azonban nem lehetnek jogfosztotta népek és nem lehetnek kisebbségek sem. Egyenrangú és egyenjogú tagjai akarunk lenni a népek közösségének, a földkerekség minden államával egyenjogúak. Löbe elnök beszédét a birodalmi gyűlés minden oldalán hatalmas tapsvihar fogadta. Ezután az összes politikai pártok közös napirendi indítványt terjesztettek be, amelyben azt javasolták, hogy a birodalmi gyűlés keddi ülésén az úgynevezett nyugati segélyprogrammot tárgyalják. Ez a segélyprogramm tíz évre oszlik fel és a felszabadult Rajnavidék gazdasági szanálását célozza. A javaslat felszólítja a birodalmi kormányt, hogy terjesszen be megfelelő törvényjavaslatot a segélyprogramm végrehajtása ügyében. Ezt a törvényjavaslatot még a nyári szünet megkezdése előtt tető alá kell hozni, legalább is a birodalmi tanácsban. A Rajnavidék felszabadulását egész Berlin mámoros lelkesedéssel ünnepli meg. A birodalmi gyűlés ünnepi ülése után a grunewaldi Német Stadionban a késő esti órákban a berini helyőrség katonai, zenekara adott hangversenyt. A hangversenyt takarodó és tűzijáték fejezte be. Kedden délelőtt a helyőrségi templomban ünnepi istentisztelet lesz. Déli tizenkét órakor a Luftgartenben felállított üteg díszlövéseket ad. A berlini középületek már hétfőn délben zászlódíszt öltöttek s igen sok magánházra is felvonták a német lobogót. 3 Apponyi a királykérdésről — A soproni gyűlés —SOPRON, jún. 30. A Férfiak Szent Korona Szövetségébe tömörült legitimisták vasárnap délután alapították meg soproni helyi szervezetüket és ez alkalomból Apponyi Albert gróf, Széchenyi József gróf, Hunyadi Ferenc gróf, Ostor József, Flandorfer Ignác és Baracs Marcel is megjelentek a gyűlésen. Keö József nyugalmazott tábornok üdvözlő szavai után Baracs Marcel szólalt föl, majd Hunyady Ferenc gróf beszédében Albrecht kir. hercegről szólott, végül kijelentette, hogy puccs nem lesz, mert az erőszakkal hozott király, maradandó király nem lehet. Apponyi Albert gróf általános nagy érdeklődés közepette emelkedett szólásra. Beszéde elején hangoztatta, hogy a gombamódra tenyésző és terjedő híresztelések szükségessé teszik, hogy időnkint megnyilatkozzanak, mert bármennyire is időszerűtlennek mondják az úgynevezett királykérdés bolygatását, nem engedhetik a talajt eldndvásodni. Az antilegitimista royalizmusnak nincs komoly alapja, mert a törvényes királyságiak egyetlen számottevő vetélytársa a köztársasági eszme. A királykérdés aktuális fölvetésére ők sem tartják a külpolitikai helyzetet megérettnek és bár az folyton javulóban van, még nem tartunk ott, ahol kockázat nélkül cselekedni lehetne. — Részünkről — mondotta Apponyi —, sem ma, sem bármikor, soha olyan kísérlet nem fog létezni, amely céljaink elérése szempontjából az ország biztonságát vagy létérdekeit kockáztatósd. Ebből folyólag vad fantázia szüleményének kell nyivánítaam at mindenféle puccsszerű kísérletekről szóló híreszteléseket, amelyeket e kijelentésem után jóhiszeműleg többé senki fönn nem tarthat. Perkorrestálok minden olyan eljárást, amely, a nemzettel való komoly megállapodás megkerülésével akarna befejezett lényeget létesíteni és csak azt óhajtom, hogy minden oldalon hasonlóképp gondolkozzanak és cselekedjenek. A magyar szó ellen A cseh lapok a tót lakosságú városokban is dívó magyar szó ellen PRÁGA, jún. 30. A cseh lapok az utóbbi időben mind gyakrabban panaszkodnak, hogy a Felvidéken, tiszta tót városokban, mint például Zsolnán vagy Rózsahegyen, nyilvános helyeken és utcán úgyszólván kizáróan csak magyar szót lehet hallani. A magyar beszédnek ezekben a városokban gyakran produktív jellege van. A lapok szerint szükséges, hogy egyes tóti városokban a tót nemzeti liga fellépjen a magyar beszéd élén. a szórakoztató rádió ügyeiben! BEADOTT MINDEN KÉRVÉNY, PANASZ STB. BÉLYEGMENTES.