Budapesti Hírlap, 1930. július (50. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

, 1930. július 1. kedd Szabad újra a német Rajna Kivonultak az utolsó megszálló csapatok is a Rajna vidékéről — Nagy ünnepségek készülnek Németországban ■— Az idegen katonaság ezreinek távozása — súlyosan érinti a Rajnavidék iparát és kereskedelmét is BERLIN, jún. 29.­­ (A Budapesti Hírlap munkatársától.) Öt tesztet idővel hamarabb, amint a versaillesi béke előírta, szabadult fel június utolsó napján Németország az idegen megszállás alól. Az a férfiú azonban, aki a németségnek ezt az ünnepnapot megszerezte, Stresemann, csendesen alussza örök álmát az egyik ber­lini temetőben. A Rajna felszabadulása és a Stresemann neve felejthetetlen összefüggés­ben maradnak, am­i hála, öröm ma német szívekből fakad, nem utolsó sorban e nagy államférfiúnak szól. Nem Stresemann találta, ki ugyan a teljesítési­­ politika jelszavát, de ő volt az, aki tettre váltotta, amit előtte Jäirth, a volt kancellár Rathenauval együtt elgondolt. Csak a teljesítési politika tudta a lokarnói egyezséget megalapozni, Poincaré veszedelmes terveit keresztezni, a Ruh­r-vidék megszállását likvidálni és lassan-lassan a Rajnát, öt esztendővel hamarabb felszabadí­tani. Ha a német ma úgy állítja, hogy más­ként nem is volna lehetséges, talán igaza van, de akkor feledi, hogy Stresemann és Locarno nélkül a megszállás még hosszú esztendőkig bénította volna meg a Rajna mellett a né­met fejlődést. Természetesen a másik tábor­ban is vannak férfiak, akik legalább is aka­dályozták a megszállás kitolását, elsősorban Briand, aki, bár mindig sikeresen tisztázta magát a túlságos németbarátság gyanúja alól, de mindvégig türelemmel és kitartással az európai béke érdekében működött. Briand Páneurópájának semmi értelme sem volt a rajnai megszállás megszüntetése előtt. Talán ez az oka, hogy nagy kérdőívére július kö­zepe előtt választ sem kért. A rajnai megszállás a világháború győzte­sei szemében részben politikai, részben anyagi tett volt. Poinparé csak a hadisarc behajtásá­nak egyik eszközét látta benne, Briand má­r Franciaország új határainak biztosításával kap­csolta össze a német földön álló idegen had­sereget. Anglia, az Egyesült­ Államok és ta­lán Belgium is inkább az új békés állapot megalapozását kereste a megszállásban és így történt, hogy az angol és az amerikai csapa­tok már rég a hazatérésről álmodoztak, ami­­kor a­ francia tábornokok még egyre fana­tikus lelkesedéssel tartottak hadi gyakorlato­kat volt,ellenséges földön. Valójában­ a meg­szállás fölösleges berendezkedés volt, a legyő­zött Németország nem gondolt egy pillanatig sem a revánsra, Franciaország új határait német ellenfél sohasem fenyegette, a német birodalom mai százezer főnyi katonaságával még meszeterjedő határainak védelmére sem gondolhat, nemhogy háborúra készülhetne, ami pedig a teljesítést, a fizetést illeti, nyil­vánvaló, hogy Németország kicsinyben fele­­let meg anyagi kötelezettségeinek, ha hatá­rai között szabadon mozoghat, mintha ellen­séges fegyverek között kell dolgoznia. Mindez talán csak elmélet. A megszállást a gyakor­latban­ még többet jelentett. Nemcsak idegen, h­anem igen sokszor színes katonaságot. Gya­nútlan polgárok, asszonyok és leányok nyílt bántalmazást. Azután az ipari kémek légió­,­ját, akik a megszálló sereg védősége alatt megszállva­­tartották a gyárakat, kitanulták azok titkait és ■ hazatérve, sikeresen keltek, versenyre a német iparral a külföldi piaco­kon. Kezdetben ezrek vándoroltak a meg­szálló seregek börtöneibe, tisztán csak azért, mert mint németek próbáltak élni és mű­ködni. Kétségkívül az esztendők során, min­dig csak Stresemann politikájának hatása alatt, sok minden másiként lett, de amíg Né­metország a jobb bánásmódot elérte, millió értékek vesztek kárba, jó hazafiak sínylőd­tek börtönökben, városok és községek veze­tői voltak kénytelenek kiutasításuk után­­ új hazát keresni és az elkeseredés a német Rajna mellett a szívekben egyre nőtt. Hol­nap azonban megkondulható a harangok, nem leng többé idegen zászló sehol, eltűntek az idegen katonáik, a Rajna újból és teljesen és kétségkívül örök időkre német folyó lett. A németség nagy ünnepe azonban a külső politikában is fordulópontot jelent. A nagy európai megbékülésnek három nagy akadálya volt — a lefegyverzésről nem szólva — a Rajna megszállása, Trianon és a lengyel kor­ridor. Páneurópa mindenféle­­alakjának is ez a három pont állott mindig útjában. Most az első akadály leomlott, Németország felszaba­dult és Briand béketervei megvalósításában német segítségre számíthat, talán nem teljesen úgy, ahogy azt reméli, mégis erőteljesebben, amint azt Briand ellenfelei a saját hazájában már kiszámították. Mert a német diplomácia úgy véli, hogy a lengyel korridor problémája Páneurópa kebelében gyorsabb megoldásra ta­lálhat, már csak azért is, mert akkor Briand és vele Franciaország nem fogják mereven a lengyel kívánságokat támogatni. Lehet, hogy ez a feltevés sem teljesen helytálló, mert Varsó már nem egyszer erősebbnek bizo­nyult a jó barátainál is, de a német állásponttól sem tagadható meg teljesen következtetéseinek helyessége. Különben az új német külső politika körvonalai még nem domborodnak ki láthatóan. Stresemann utóda, Curtius, felette óvatosan készíti elő terveit, minapi nagy beszédében, amelyet a Reichstagban tartott, legfeljebb ama kijelen­tése hatott a legmesszebbre, amelyben Német­ország teljes egyenjogúságáért való törekvését kissé erőteljesebben hangoztatta. A német dip­lomácia nem látja a jövőt tisztán, a bolsevista propaganda megbénítására indított orosz-nét né­met tárgyalások még nem jutottak eredményre, Anglia politikája a belső harcok következtében ingadozó és minden más oldalon a birodalom vámügyi politikája tevékenységében csak bé­nítja a német diplomáciát. Hozzájárul az anyagi válság, amely ugyan nem német sajá­tosság, mert az egész világon dúl, de talán a Német birodalmat sújtja a legjobban, mert Németországnak elsősorban a hadisarcot kell fizetnie, amely a Young-terv dacára is még mindig a világ egyik legnagyobb háborús tel­jesítésének tekinthető. Németország akció­­szabadságát a gazdasági válság kétségkívül még hosszabb ideig befolyásolni fogja, tehát új politikai irányokról egyelőre szó sem lehet. Marad azonban a teljesítési politika mellett a német egyenjogúság erősebb kidomborítása és e keretben az európai békeáramlatok támo­gatása. De a tényt, hogy a Rajna felszaba­dult, hogy a Német Birodalom új határai kö­zött teljesen szabad és független, hogy bele­illeszkedve Új-Európába a német hatalom, fegyverek nélkül is mértékadó, nem homályo­ „nursery“ nagyszerű fekvéséről télvíz idején és ügyesen szavaim közé loptam az ötletet, hogy mi volna, ha a kisgyermekek ebédjét és vacsoráját a kertben tálalnák fel, amíg ez a rekkenő bőség tart. Mrs Standrd Oil most az egyszer bámula­tos gyorsan elfogadta indítványomat. A két kis lurkó ujjongott a piknik hallatára és en­gem, mint indítványozót, lelkes ovációban ré­szesített. Amíg levonultak a lépcsőn, asztalkájuk és székeik nyomában, utánuk sompolyogtam és odasúgtam a négyéves Jimmy­nek. — És tudod, most nem kell vigyázni, hogy semmit se dobjál a földre: a kertben szabad, ami nem ízlik azt egyszerűen, ledobálhatod. Ezt azután igazán nem kellett kétszer mon­­­deni a kis yankinek. „Cic-cic“ szóltam kicsit később az angol­­nyelvű macskához, aki, úgy látszik, egészen jól értette a magyar szót is, mert erőtlen álla­potához mérten bámulatos gyorsan ott ter­mett a piknik színhelyén, és igen diszkréten (valószínűleg én rám való tekintettel) vette ki a részét belőle. Másnap messzebbmenő tervet kovácsoltam. Mikor a kisfiúk ebédjét készítgették, benéztem a Mary állatseregletébe. A kislány mélyen el­merült a fehér patkányok házikójának tisztí­­titásába, a kis cica gömbölyűre borzolódva bóbiskolt egy­­ selyemvánkoson.­­ — Elviszlek egy kicsit az anyukádhoz, — mondtam neki és bár ezt már valószínűleg nem értette a cicuska, mégis engedelmesen la­pult mag a hátsó tornáié egy sarkában, ahol egyelőre elrejtettem.­­ Kimenni­em a kertbe. A gyerekek éppen be­fejezték ebédjüket. Jimmy negédesen hajolt hozzám: — Nem akarom meginni a tejemet, azt is kiönthetem a földre ? Egy bokor alól cinskatulya fedele fehér­lett elő: — Tudod mit, — mondtam, — inkább önt­sük bele abba a skatulyába. Jimmynek tetszett az idea, a kis ezüstpohár tartalma egy pillanat alatt a skatulya fede­lébe vándorolt. A gyerekek felugrottak és szétszaladtak a kertben. — „Cie, cie“, — hívtam halkan vé­dencemet. A kiéhezett állat nekiesett a habzó fehér italnak és mohón falta fel. Ebben a percben nyílt a tornácajtó, a szobalány vitte befelé a gyerekasztalt és egy pillanatra nyitva is ma­radt. Villámgyorsan ott­ termett a kismacska és mohón habzsolni kezdte ő is a tejet. A nagymacska egy percre meghökkent. Még egyet-kettőt kortyintott a tejből és azután, valószínűleg abban a meggyőződésben, hogy szegény kölyke is olyan szomorú nélkülözése­ken mehetett keresztül, mint jómaga, üres em­lőinek reménytelensége tudatában félreállt a táltól. Igenis kérem, bármilyen különösen is hang­zik, saját szememmel láttam, amint az éhezés­től félholt macska, önkényesen hagyta abba az evést és macskalogikájától vezetve, csak az anya ős, örök, nagyszerű ösztöneinek engedve, boldogan nyalogatni kezdte kicsinyét, — és szelíd jósággal tűrte, mint falja fel előle az agyonkényeztetett, jóltáplált kis jószág a né­hány korty tejet, melyet minden diplomáciám és egész stratégiai tudományom latbavetésével szereztem neki. II. ISTVÁN ÉS TÁRSAI angol gyapjúszövetek áruháza Budapest, IV., Váci­ utca 25. ÉRTESÍTI a t. vásárló közönséget, HOGY MEGBÍZHATÓSÁGÁRÓL KÖZISMERT ÖLTÚRYSZÖVETEIHEK IDÉNYVÉGI DECSŐ ELADÁSA KÖZÓHAJRA JULIUS HÓ 5-1G TART. Saját érdekében is tekintse meg mindenki kirakatainkat, melyek estén kint is láthatók . síthatja el semmiféle aggodalom, amely mai zavaros időkben a kommunizmus vagy a nem­zeti szocializmus túlságos térfoglalásától tart. Persze az idegen katonaság ezreinek távo­zása anyagilag kellemetlenül érinti a Rajna vidékének iparát és kereskedelmét. A jó fo­gyasztó közönség egy része elvész, lakások százai szabadulnak fel, a forgalom kisebb lesz és hogy nagyobb veszteségek és bukások ne következzenek be, a birodalomnak kell újabb milliókat áldoznia. De szívesen teszi, mert fel­adatának tartja, hogy új életet öntsön a Rajna vidékébe és lakóit kárpótolja ama nem anyagi, hanem erkölcsi veszteségért, amely őket a megszállás alatt sújtotta. Új tallérok, új öt­márkások kerülnek a forgalomba, rajtuk a Rajna dicsérete. Hindenburg készül a Rajna mellé, hogy annak lakóival néhány napig a szabadulás ünnepét ülje. Felhangzik a Deutschlandslied milliók ajkáról, a szabad Rajna, a német Rajna gondolata és diadala tölti el a német szíveket. Amerre csak még a­­ háborít gyötrelmeiről beszélnek, a német ün­nep vigasztalván hathat. Mert a legyőzött nemzetek remélhetik, hogy számukra is ütni fog a viszontlátás, a nemzeti egyesülés és a történeti igazságok diadalának boldog, feled­hetetlen órája. .. Berlin mámoros ünnepe BERLIN, jún. 30. A Rajnavidék teljes és végleges kiürítése alkalmából a birodalmi gyűlésben hétfőn este felszabadulási ünnep volt, amelyen a képvise­lőkön kívül a tartományok miniszterelnökei is résztvettek. Az ünnepi beszédet Lobe szo­ciáldemokrata képviselő, a birodalmi gyűlés el­nöke mondotta. Löbe a birodalmi gyűlés nevé­ben örömének adott kifejezést a­­fölött, hogy a német politika évtizedes célját végre sikerült elérni. A Rajnavidék kiürítésével azonban még nem gyógyult meg minden seb, — foly­tatta Löbe — amelyet a háború ütött, hiszen elég, ha a német nemzet a megszállott Star­­vidékre gondol. Löbe a következő szavakkal fejezte be beszédét: — A legnagyobb örömmel barátkozunk mindazokkal, akik azelőtt ellenségeink voltak s a legnagyobb örömmel lépünk bel az európai népek nagy és békés családjába. Ebben a­ csa­ládban azonban nem lehetnek­ jogfosztotta né­pek és nem lehetnek kisebbségek sem. Egyen­rangú és egyenjogú tagjai akarunk lenni a né­pek közösségének, a földkerekség minden álla­mával e­gyenjogúak. Löbe elnök beszédét a birodalmi gyűlés min­den oldalán hatalmas tapsvihar fogadta. Ez­után az összes politikai pártok közös napirendi indítványt terjesztettek be, amelyben azt java­­­solták, hogy a birodalmi gyűlés keddi ülésén az úgynevezett nyugati segélyprogrammot tár­gyalják. Ez a segélyprogramm tíz évre oszlik fel és a felszabadult Rajnavidék gazdasági szanálását célozza. A javaslat felszólítja a bi­rodalmi kormányt, hogy terjesszen be megfe­lelő törvényjavaslatot a segélyprogramm vég­rehajtása ügyében. Ezt a törvényjavaslatot még a nyári szünet megkezdése előtt tető alá kell hozni, legalább is a birodalmi tanácsban. A Rajnavidék felszabadulását egész Berlin mámoros lelkesedéssel ünnepli meg. A birodal­mi gyűlés ünnepi ülése után a grunewaldi Né­met Stadionban a késő esti órákban a berini helyőrség katonai, zenekara adott hangver­senyt. A hangversenyt takarodó és tűzijáték fejezte be. Kedden délelőtt a helyőrségi temp­lomban ünnepi istentisztelet lesz. Déli tizenkét órakor a Luftgartenben felállított üteg dísz­lövéseket ad. A berlini középületek már hétfőn délben zászlódíszt öltöttek s igen sok magán­­házra is felvonták a német lobogót. 3 Apponyi a királykérdésről — A soproni gyűlés —­SOPRON, jún. 30. A Férfiak Szent Korona Szövetségébe tö­mörült legitimisták vasárnap délután alapí­tották meg soproni helyi szerv­ez­etüket és ez alkalomból Apponyi Albert gróf, Széchenyi József gróf, Hunyadi­ Ferenc gróf, Ostor Józ­sef, Flandorfer Ignác és Baracs Marcel is megjelentek a gyűlésen. Keö József nyu­­­galmazott tábornok üdvözlő szavai után Baracs Marcel szólalt föl, majd Hunyady Ferenc gróf beszédében Albrecht kir. her­cegről szólott, végül kijelentette, hogy puccs nem lesz, mert az erőszakkal hozott király, maradandó király nem lehet. Apponyi Albert gróf általános nagy ér­deklődés közepette emelkedett szólásra. Be­széde elején hangoztatta, hogy a gomba­­módra tenyésző és terjedő híresztelések szük­ségessé teszik, hogy időnkint megnyil­atkoz­­­zana­k, mert bármennyire is időszerűtlenn­ek mondják az úgynevezett királykérdés boly­gatását, nem engedhetik a talajt eldndvá­­sodni. Az antilegitimista royalizmusnak nincs komoly alapja, mert­ a törvényes királyság­­iak egyetlen számottevő vet­élytársa a köz­­társasági eszme. A királykérdés aktuális föl­vetésére ők sem tartják a külpolitikai hely­zetet megérettnek és bár az folyton javuló­ban van, még nem tartunk ott, ahol kocká­zat nélkül cselekedni lehetne. — Részünkről — mondotta Apponyi —, sem ma, sem bármikor, soha olyan kísérlet nem fog létezni, amely céljaink elérése szem­­pontjából az ország biztonságát vagy létér­dekeit kockáztatósd. Ebből folyólag vad fan­tázia szüleményének kell nyivánítaam at mindenféle puccsszerű kísérletekről szóló hí­reszteléseket, amelyeket e kijelentésem után jóh­iszeműleg többé senki fönn nem tarthat. Perkorrestálok minden olyan eljárást, amely, a nemzettel való komoly megállapodás meg­kerülésével akarna befejezett lényeget léte­síteni és csak azt óhajtom, hogy minden ol­dalon hasonló­képp gondolkozzanak és csele­­kedjenek. A magyar szó ellen A cseh lapok a tót lakosságú városokban is dívó magyar szó ellen PRÁGA, jún. 30. A cseh lapok az utóbbi időben mind gyak­rabban panaszkodnak, hogy a Felvidéken, tiszta tót városokban, mint például Zsolnán vagy Rózsahegyen, nyilvános helyeken és ut­cán úgyszólván kizáróan csak magyar szót lehet hallani. A magyar beszédnek ezekben a városokban gyakran produktív jellege van. A lapok szerint szükséges, hogy egyes tóti városokban a tót nemzeti liga fellépjen a magyar beszéd élén. a szórakoztató rádió ügyeiben! BEADOTT MINDEN KÉRVÉNY, PANASZ STB. BÉLYEGMENTES.

Next