Budapesti Hírlap, 1930. augusztus (50. évfolyam, 173-197. szám)
1930-08-01 / 173. szám
MA RÁDIÓMELLÉKLET Budapest, 1930 L. évfolyam 173. szám Péntek, augusztus 1 fr««»i Vmár mindennap főétfiS kivételével. 1515- fizetéei ink: egy héjam pengő, negyedévre 10 pengő 80 011. Külföldre *x előfizetői kétszeres. Felelős szerkesztő: CIZRÁNYI MIKLÓSBudapesti Hírlap Szépirodalmi főmunkatárs: HERCZEG FERENC Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC fizerfcentfeéc *• WO* Kristal: TOL kerület József-körút 6. Telelem.tőm: József 444—04, től József 444—09-ig. Levélcím! Budapest, 4. Postafiók 55. — Kiadja • Budapesti Hírlap R.- Vörös Széreek ■ A világháborúnak magához méltó gonosz öröksége, a moszkvai szovjetbirodalom, az idén már tizenharmadik évét éli. ■Egy XIII. századbeli hasonló kommunista államkísérlet Kínában tizenöt évig állotta ki az élet próbáját. E szerint az orosz diktatúrában még két évre terjedő szusz volna. Akkor, — inkább előbb, mint később, — vagy szétesik darabokra, vogy borzasztó robbanás és véreső közt megsemmisül. Éppen így lesz-e, természetesen, nem egészen bizonyos, de valószínű és kívánatos. A moszkvai URSS mindenesetre a maga örökkévalóságában bízik, sőt, úgy látszik, jobban, mint valaha. Ezt világosan elárulja Kelet és Nyugat felé irányzott állandó propagandáival. Keleten a keleti kínai haderőt álcázott háborúval és a Népszövetség befolyásának könnyű kijátszásával, a múlt évben csúful leverte s a kharbii-vladivosztoki vasútvonal hoszszában a szovjet igazgatását újra beékelte Mandzsúria testébe. Sikere itt kétségtelen. Malis látszatja van egy egész kínai hadseregnek a szovjethez való átpártolásában, a propaganda rohamos kiterjesztésében s egy egész város fölkoncolásában. A Jobbit még nem tudjuk. Európában a siker kisebb, de Sztálin reménye több. Az idők járása is kedvezőbb Moszkvára. Sohasem kellene szem elől veszíteni, hogy az orosz diktatúra nemcsak 150 millió, túlnyomólag orosz, tehát szláv keleti népvilágot jelent, amelyikek ősi, népvándorláskori nehézkedési vonalat" Nyugat, minden ő kincseivel, dicső-ségeivel",és romlottságaival. A történetturtományban a népvándorlást sokan nem is elmúlt korszaknak, hanem szakadatlanul imminens kelet-nyugati népnyomásnak tekintik. Utolsó hullámai,, szerintünk, a magyarok voltak. De mi volt akkor e borzasztó tatárjárás a XIII. században és mi volt utána a török nép Európa szívébe nyomulása, amelynek a magyar nemzet szabott határt, Európa népének bámulatos nemtörődömsége és háládatlansága mellett ?! Ebből látszik, hogy bizonyos történeti stílus nyilatkozott meg abban is, hogy 1919 tavaszán éppen Magyarországot szemelte ki az orosz szovjet első etap-állomásul. De ha ügynökei és hívei innen ki is takarodtak, az csak elröppenő epizódja volt, az óriási szláv népnyomásnak. Nagyobb időt, talán 50 évet véve föl a jövendő lehetőségekből, nem bukkan-e föl minden elmében az a gondolat, hogy e nagy szláv nyomás csak pihenőt tart és dunamelléki segítséggel egy napon megint itt van régi erejében. Úgy látszik, Moszkvában tudatában is vannak ennek a lehetőségnek és ezért tartják melegen, olykor forrón is, a bolsevizmus eszméjét valamennyi európai államban. Újabban már az északamerikai óriási Unióban is. Ezért rendelték el Moszkvából, hogy most már ne csak május elseje legyen a „világ proletárjainak“ propagandanapja, hanem augusztus elseje is és majd egy késő őszi nap is. Ezek azok a bizonyos napok, amikor a vörös lidérclángok fölvillannak az európai népek morotváiban és mocsaraiban s amennyire bíznak, gyújtanak is, de legalább a proletár-reményeket ébren tartják. Az Európa népére egyre jobban ránehezedő agrárválság azonban külön alkalom is Moszkvának, hogy gazdasági betöréseket próbáljon meg a belsejében szakadozó európai életbe. Ha valamelyik nagyhatalomnál, — talán Franciaországinál,vagy Angliánál, --- módját ejti borzasztó gabonatermése bejuttatásának, Közép-Európát a Teje tetejére állíthatja. Hogy ez ellen, az ellenállás megvan, azt csak az északamerikai Unióból, halljuk. Ott a határokat teljesen elzárják minden oroszországi behozatal elől. Igen helyesen azt vetik okul, hogy a moszkvai szovjet kommunista kényszerrel és monopóliummal, minimális termelési költségekkel és árakkal még az amerikai gabonatermelést és ipart is agyon nyomhatja, sőt a termelési áron alul (dumping) is adhatja gabonáját. Ez ellen csak a prohibició ér valamit. Mink magyarok, akik meglehetősen be vagyunk oltva minden bolsevista ragadós betegség ellen, bátran elmondhatjuk magunkról, hogy kezdettől fogva híven megtartottunk mindent, amivel magunknak és Európának e részben is tartozunk. A moszkvai Sátán ugyan minket is megkísértett Locarnóban, de haszon nélkül. Bolsevizmus van ugyan egy csipet nálunk is és ez is a vértanúk fanatizmusával ragaszkodik az ördögi evangéliumhoz (persze nem ingyen), azonban párterőre sohasem bírt vergődni. Ellene való rendőrségünk pedig mintaszerű és mi ennek az oltalmában is, tökéletes nyugalommal és biztossággal nézhetünk augusztus elseje elé. Lenin, akinek emlékezetére ezt a napot rendeznék, meghalt , és nálunk nerff fog feltámadni. Bár mindenütt így volna. 4'» Örök szerelem írta Somlay Károly Setét volt. A némaság lelke lebegett a csillagtalan ég alatt. A róna-földön, kanyargó folyam partján fiatal férfi dulakodik a széllel. Kalapját mélyen a szemére vágja; térdig érő köpenyének szárnyait a vállára gyűri. Csizmáin meg-megcsörrennek a tarajos sarkantyúk. — Némely ember földönfutó, kivetett. Ma itt, holnap amott, mint a felhő, amelyiken ma napsugár ragyog, holnap már millió cseppekben, a fűszálon kamatozik, — dünynyögi és tovább viaskodik a szelekkel. Nem volt célja az útjának. Csak ment, amerre az ösztönök, vagy a véletlenek vitték. Hajnal fedéskor, a titokzatos homályban tornyokat látott a távolban. Nemsokára egy város bástyafala bukkant elő. A szekérúton dilizsánsz döcögött. A kocsis recsegő trombitaszóval nógatta csigajárású lovait. Néhány parasztszekér is zörgött az ország, fion. A gebék csengői úgy hangzottak, mintha férd alól jönne a tompa csilingelés. • A folyam partján tűlevelű fenyők és öreg tölgyek sorjáztak. Az emelkedő Nap megmutatta a havasok ormait is. A fiatal férfi a város alá ért. A patinás rézpántokkal ékes kapu boltozatkövébe vér- Baínű rózsa volt festve. — Ez lesz a város, amelyet hét év óta keresek. Ez a város vagy a titkoknak, vagy r. szerelmeknek városa; mert hajdan a titok jelképe volt a rózsa, most a szerelemé. — dörmögött a fiatalember és éppen zörgetni akart a kocogtatóvassal a kapun, mikor különös muzsika ütötte meg a fülét. A campanilleban a harangjáték kezdődött. Tizenhét harang rongása idézte elő a csodálatos összhangot, amely a város körül sarlóalakiban emelkedő hegyek rőt gerincein lágyan verődött vissza. A zene eddig soha nem érzett hangulatokat élesztett az idegen férfi lelkében. Vágyak, szorongások, remények kapcsolódtak benne egymásra és a forrongások bánatos mosolyként vetődtek arcára. A lovagszázadok krónikái zsongtak a füleiben. Az őrtoronyban észrevették a jövevényt. Az égjük őr, akinek kopott páncél volt a testén, így szólt az ostáblázó zsoldosokhoz: — Valakit látok a kapu előtt. — French... Kalapjáról, zöld köpenyéről és keskeny kardjáról látni, hogy francia, — mondták a katonák. —■ S ha francia is?!... Be kell ereszteni, mert férfi. Még pedig fiatal, — mozgott a páncélos és a nagy kulcsot leakasztva a kampóról, lecsoszogott a szemetes garádicsokon, beeresztette a franciát. — Bonjour monsieur .. . Hogyan töltötte az éjszakát? — köszöntötte vígan a százesztendős toronylegényt a French. — I thank... A ser pompás ágyat vetett számomra ... Hová igyekszel szépöcsém ? — Csak ide. — Farewell! Csak aztán idő előtt ne legyék kedvednek bomlása, — mondta a kapus és útjára engedte az idegent. A városkában csupa hegyesfedelű, emeletes ház sorakozott egymás mellett, össze-visszasorban. A házakhoz gömbölyű tornyocskák dülleszkedtek. A keskeny erkélyek borostyánnal és kúszó rózsaindákkal voltak befuttatva. A vaskosaras ablakokat elfüggönyözték. Olyan csend lomhult a palával kirakott utcákon, mintha múmiák aludnék örök álmaikat a néma házakban. Semmi színe, jele az életéek. Embert se lehetett látni, csak néhány sovány kutya kószált a házak előtt. Végre a templom előtt három vénasszony, akik meztelen lábaikon fatalpakat viseltek. A templom kriptájában ónkoporsóban nemes urak és hölgyek csontjai porladtak; márványból faragott, címeres reliefjeik a szentegyház külső oldalába voltak vakolva. Később két férfi is jött, a templomból a térre. Ezek is öregek lehettek, mert arcukon a sokatélés, a sokatszenvedés kígyóvonalai hasítottak mély barázdákat. Mintha csupa elévült gondolat testesülése lett volna ez a két aggastyán. Az egyik öreget megszólítja a francia: _— Apám, merre találok itten vendégfogadót? Éhes vagyok, szomjas vagyok. — A mi városunkban mostan nincs vendégfogadó. Egy volt, az Aranyszív, az is becsukott. Idegenek nem jönnek ide mostanában. A mi férfiaink pedig, akik vasárnap délutánonként a gin és a kockajáték kedvéért járogattak az Arany Szívbe, a mi férfiaink három év óta Normandiában hadakoznak. Ott vesztek-e a csatában? A tengerbe fulladtak-e? ... Három év óta nem hallunk hírt felőlük . . . Csupa vének vagyunk itt az agg nőkkel és a gyerekekkel. A fiatal fejérnépek lassanként elszökdöstek. Éjszakának idején a bástyafalakon ereszkedtek le. A francia most már tudta a csend okát. Most már tudta, hogy miért függönyözték be az ablakokat." A barack- és a gondozatlan, a szilvafák éppen virágoztak ...................., kócos kertekben. A háztetőkön kövér macskák nyalogatták a talpukat, mert a cicáknak most úri sorsuk van, a sikátorokban és a dohos szobákban nappal is futkosnak az egerek. A gondozatlanság látszott a csenevész virágokat hozó fákon is, hernyók és pókok vették őket birtokukba. Egész nap az utcákon ődöngött a fiatalember, de senkivel sem találkozott. Alkonyodott, mikor a harangjáték ismét megkezdődött. Az őrtorony vén zsoldosai elénekelték az Ave-t, aztán lefeküdtek, mert nem volt a lámpájukban olaj. — No, itt ugyan felaszalódom, — tűnődött a francia és éppen azon törte a fejét, honnet szerezzen legalább kenyeret, mikor a szomszédos ház ablaka kinyílott. . Az ablakokon a bolthajtásos szobába lehetett látni, ahol egy csudaszép nő éppen olajmécset gyújtott a Boldoganya faragott képe előtt. Mikor megfordult, pillantása ráesett a fiatal jövevényre. — A man! Egy férfi, — suttogta ijedtében, vagy talán örömében. A francia csókokat integetett a kezével, mire a nő elmosolyodott és leszólt hozzá: — Sir, a kapu nyitva van. Szívesen látlak asztalomnál vendégül. — Mike pardon, madame, nagyon köszönöm, örvendezett a francia és besurrant az udvarra, ahonnét szőnyeges csigalépcső vezetett az emeletre. Belépett a szobába. A régi bútorokkal díszes szobát csak egy rubintszínű lámpában, égő lángocska világította be. A selyemmel kárpitozott falakon régiangol mesterek által festett olajképek függtek. A boltív négy gerezdjein a titoktartás jelképe, egy-egy vérszínű rózsa vola pingálva. Tehát ami itt történik, annak sub rosa kell maradnia. — Prince Dufresne vagyok, Calvadorban születtem... Udvarlásodra jöttem, bájos hölgy, — bókolt a vendég. — Már hetedik éve járom a világot. Talán a sánta ördög szakadt lánccal mérte ki az utamat, mert ezideig nem találtam meg, akit keresek.. Román-jugoszláv vámunió készül A szinajai értekezlet megállapította, hogy „hasznos, célszerű és lehetséges“ a vámunió és a szoros gazdasági együttműködés megteremtése a két állam között BUKAREST, júl. 31. Ma délelőtt tíz órakor megkezdődött Szinajában a román-jugoszláv gazdasági konferencia Kumanich jugoszláv meghatalmazott miniszternek, a jugoszláv delegáció vezetőjének, elnöklésével. Az ülés megnyitása előtt rövid megbeszélés volt, amelyen a két ország delegátusai megállapodtak a konferencia végleges programmjában. . Az ülésen a román-jugoszláv gazdasági együttműködés szükségét hangoztatták mindkét állam delegátusai. Ezután Pihja jugoszláv delegátus ismertette Jugoszlávia gazdasági szervezetét és bőven foglalkozott Jugoszlávia behozatalával és kivitelével. Popescu Caesar román delegátus pedig Románia gazdasági helyzetét ismertette, majd a szakértők külön értekezletre vonultak vissza. ... 11 :Ta , , ,» I • i, . A konferencia célja SZÍNAJA, júl. 31. A román-jugoszláv gazdasági, értekezlet köreiben a szinajai konferencia céljait a következőkben jelölik meg: Minthogy a szokásos legtöbb kedvezményes rendszerű kereskedelmi szerződések nem nyújtanak kellő garanciát az agrárországok mezőgazdasági terményeinek értékesítésére, az agrárországok törekvése arra irányul, hogy blokkba való tömörülésük által protekcionista rendszert tudjanak felküzdeni gabonájuk értékesítése céljából. Ez nem érintené a világkereskedelem normális mechanizmusát, tekintve, hogy Európa gabonaszükségletének alig egyhatodát tudják csupán ellátni az európai gabonaexportáló államok. A konferencia délelőtti ülésén a delegátusok tanulmány tárgyává tették, hogy a két ország kiviteli cikkei mely piacon sérthetik egymás érdekeit, hogy ezt a jövőben ki lehessen küszöbölni. A tanácskozáson összhang uralkodott és megegyezést remélnek. Félhivatalosan bejelentik a vámuniót BUKAREST, júl. 31. (Orient Rádió.) A román-jugoszláv gazdasági értekezlet Szinajában ma délután plenáris ülést tartott. Az értekezletről a sajtó számára kommünikét adtak ki, amely megállapítja, hogy a két delegáció a nemzetközi gazdasági helyzet neki és a két ország struktúrájának tanulmányozása után arra a végkövetkeztetésre ju- Ára 16 fillér