Budapesti Hírlap, 1931. május (51. évfolyam, 98–121. szám)
1931-05-03 / 99. szám
nte fogadja el a lapot a képes roéignyomású B. H. nélkül! Budapest, 1931 II. évfolyam 99. szám Merilocne mtadaniup heUS kivételével. K16- flntéid árak: egj htfrs 4 pengd, negyedévre 10 pengd 90 fillér. — A kfllfdlddn ezeknek a denegeknek s kötete, reee ex eldflietéei dl) ÁRA 20 FILLÉR Vasárnap, május 3 Sierkeestdeégi kiedöklistal: Vili. kerület, József-körfű 5. Telefonnám: József 444- 04- 101 József 444 — DB-ig. I.eTéldm: Budapest, 4. Poetefiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Szépirodalmi főmunkatárs: HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Százezer métermázsa vetőmag írta Mayer János m. kir. földmívelési miniszter Jelentettük, hogy a múlt heti minisztertanács, a földművelésügyi miniszter előterjesztésére, ezer vagon nemesített vetőmag szétosztását határozta el. Erről a nagyjelentőségű akcióról szól ez a cikkünk, mely hivatva van arra, hogy a legszélesebb körben élénk figyelmet keltsen. Előre kell bocsátanom, hogy helytelen dolog búzatermelésünk újjáalkotásáról, regenerálásáról beszélni. Ilyesmire nálunk nincs szükség. Mert általánosan ismert valóság az, hogy hazánk minden búzájának megvan a maga használati értéke. Az oroszországi fekete föld termését kivéve, minden magyar búza jobb a balkániaknál, vagy a nyugateurópaiaknál. Igenis nagy és sürgős szükség van azonban arra, hogy a hazánkban kitenyésztett és kipróbált nemesített féleségek segítségével a magyar búza, termése meggyarapításával és megjavításával párhuzamosan, lehetőleg egyenlősíttessék. A folyó évi január hó 7-én elnökletem alatt tartott szaktanácskozás megállapította ennek sürgős szükségét és lehetőségét s az Országos Mezőgazdasági Kamarának a következő napon megkezdett búzanapjain, a tudomány és a gyakorlat szakemberei, ezt a körülményt még meggyőzőbben kidomborították. Azt mondhatom, hogy gazdaközönségünk apraja-nagyja át van hatva e munka fontosságának tudatától és a legnagyobb buzgalommal keresztül fogja vinni, ha erre neki megadjuk a módot. Bármi legyen is az eredménye azoknak a most folyó nemzetközi tárgyalásoknak, amelyek célja a búzaáraiénak a termelési költségeket meghaladó színtájra való emelése, búzatermelésünk egységesítésére szükség lesz. Mert az importországok jobban megfizetik a jó és kiegyenlített minőségű búzát. Ha pedig nem sikerül a búzaértékesítésnek említett irányú nemzetközi szabályozása , akkor csak búzánk kiváló minőségére támaszkodhatunk, a tengerentúli búzák versenyével szemben. A mai viszonyok között gazdaközönségünk nem teheti azt, hogy a kitűzött cél eléréséhez szükséges kellő minőségű vetőmagot saját erejéből beszerezze. Szükségesnek mutatkozik a kormány támogatása. Ebben a helyzetben nekem, mint felelős tényezőnek két kérdést kellett tisztáznom. Először azt, hogy vannak-e elyen kipróbált búzaféleségeink, amelyek az ország egyes vidékein levő természeti és termelési viszonyokhoz alkalmazkodva, legalább az emberi számítás szerinti bizonyossággal megadják a kellő eredményt. A másik pedig az, hogy a hozandó állami áldozatok arányban állanak-e az elérhető gazdasági haszonnal? Az első kérdést az 1927—1930. években országszerte foganatosított kísérletek eredményei világították meg. Az Országos Növénynemesítő Intézet, továbbá a Gabona- és Lisztkísérleti Állomás által rendszeresen végzett vizsgálatokból megállapíthatók azok a búzafajták, amelyek úgy minőségileg, mint a terméshozam szempontjából, — mindenikük a maga vidékén, — jó eredményt adnak. Ezek termése úgy jó, mint gyengébb termésű esztendőkben a többi búzaféleségeknél úgy minőségileg, mint mennyiségileg jobb. Úgy a nevezett szakintézmények, mint a legkiválóbb gazdák határozott véleménye szerint az említett négy esztendő kísérleti eredményei megmentenek bennünket a sötétbe ugrástól és alapot adtak a magyar búzák három csoportba való osztására, sütőipari használati értékük szerint. Az A. csoportba tartozók igen jó minőségű, gyengébb lisztek feljavítására alkalmas lisztet adnak. A B. csoportba tartozók lisztje keverés nélkül, magában is jó süthetőségű. A C. csoportbeliek lisztjét az első minőségűekkel kell feljavítani. A termés egységesítése felé tehát már döntő jelentőségű lépést teszünk, ha a C. csoportba tartozó búzákat teljesen kiküszöböljük. A szükséges pénzügyi támogatás szempontjából gondos számításokat végeztettem. Ezek szerint a folyó évben százezer méter mázsa vetőmag kiosztását irányoztam elő. Azért ennyit, mert a terjesztendő féleségekből ez évben nem fog több rendelkezésre állani. A következő években ez a mennyiség három-négyszeresére emelhető. De ezen a mennyiségen túl csak akkor mehetünk, ha a magvizsgálatok lelkiismeretes és pontos keresztülvitelére szükséges szakapparátust a szükségletnek megfelelően növelhetjük. Mert a csépléstől a vetésig ezeknek a vizsgálatoknak be kell fejeztetniük. A gazdáik a kapott jó vetőmagvakért a budapesti tőzsdei árat fizetik. A felárat, valamint a helyi és budapesti árak közötti különbözetet s az adminisztrációs költségegeket a földművelésügyi tárca viseli. Lehetséges, hogy a számbavett költségek, ha a gazdák vásárlóképessége az időközi áremelkedés folytán megjavul és így képesek lesznek a maguk számlájára beszerezni a vetőmagot, megcsökkennek. De egyelőre csak abból lehet kiindulni, hogy a kiosztásban részesült gazdák mindenike igénybeveszi az említett kedvezést s a kedvezmény nyújtásához szükséges összegnek rendelkezésre kell állania, mert a gazdasági élet minden számottevő tényezője azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az egységes búzatermék megvalósításánál égetőbb sürgősségű feladat nincs és hogy ennek megoldása még a legnagyobb áldozatok árán is biztosítandó. Magam részéről a vázolt terv sikeres keresztülvitelére minden részletintézkedést foganatosítani fogok. Gondom lesz arra, hogy a terjesztett vetőmagvak az illető országrészre megállapított féleségeket termelő és ellenőrzött gazdaságokból osztassanak ki. Éspedig elsősorban eladásra is termelő gazdaságok között. Az eladásra nem termelő kisgazdák ugyan a gazdaságokból a legtökéletesebben szelektált és szakszerűen megvizsgált vetőmagvakat szerezhetnek be. Ez az eljárás nagyon meg fogja csökkenteni a jó vetőmagávak terjesztésével kapcsolatos költségeket. Ami már most a szóban levő tevékenység további gazdasági jelentőségét illeti, csak röviden utalok a következőkre : búzatermelésünk külföldi értékesítését csak ezúton alapozhatjuk meg; szántóföldünk közel egyharmad részének hasznot hozóvá tételéről van szó, amelynek mostani haszon nélküli munkálása bénítja egész közgazdasági életünket; már az első kétévi kiosztás, métermázsánként csak 3 pengős árjavulást kalkulálva, 10 millió 200 ezer pengő több értéket jelenthet. Nagyon természetes, hogy a terv keresztülvitelénél a magyar gazdaközönség buzgó és szakavatott munkálkodása szükséges. Kívánatos, hogy a vetőmagkiosztásban részesült gazdák csak szelektált gabona vetőmagvakat használhassanak. Szükséges, hogy a kis gazdaságokból is kiküszöböltessenek a most még tapasztalható talajművelési és üzemi hibák, hiányok. Hangsúlyozom, hogy a szántóföldünknek kereken hatvan százalékát bíró kisgazdák megfelelő eljárása nélkül a búzatermelés egységesítésének nagy munkája csak lassú tempóban és hiányosan haladhat előre. Nagy előnyben lesznek azok a kisgazdák, akik a maguk részére a szakszerű irányítást a képzett helyi tanácsadók, a gazdatitkár alkalmazása útján biztosították, vagy biztosítják. Részemről, felelősségem tudatában, aligha fogok kitérhetni az elől, hogy elsősorban az olyan kisgazdaságok vétessenek figyelembe a jó vetőmagvak terjesztésénél, akiknek üzemintézésénél a megfelelő irányítást biztosítva látom. Hazánk talajának és éghajlatának, a magyar gazda termelő munkájának, olyan, értékes alkotása a magyar búza, hogy ennek jobb piaci helyzetbe hozatalával egész közgazdaságunk új erőre kap. Ez a tudat fogja vezetni a földmívelési kormányt szóban levő tevékenységében és ez vezesse a gazdákat is, amikor verítékes munkájuk sikerét a szükséges ismeretek megszerzésével és a kapott útmutatások gondos végrehajtásával igyekeznek biztosítani. Csak katasztrofálisan rossz természeti hatások tolhatják ki a nagy cél elérésének időpontját. De végleg megakasztani, ismerve gazdaközönségünk gyakorlati alkalmazkodó érzékét, a természettel való küzdelmekben szerzett tapasztalatait, ezek sem lesznek képesek. „Fütyülök Janka * • nenire írta Csathó Kálmán Alice eredetileg az orvosi pályára akart menni, de mikor az anyja közölte a tervet Janka nénivel, az öregasszony kijelentette, hogy erről szó sem lehet. — Férfi betegeket vizsgálni?! Az én húgom? Boncolni egy csomó fiúval együtt? Az én boldogult testvérem leánya?... Mariska! Mariska! Hová tetted az eszedet? És Alice is! Hát bolond az a leány? Vagy engem akar csuffátenni? — Már ugyan hogy akarna, Jankám! De manapság már túl van az effélén mindenki ... — Ti! Az lehet! De én... soha! — De nézd Jankám! — érvelt makacsul a másik, ami szinte példátlan eset volt Janka nénivel szemben. — Alice szegény leány. Nincs semmije. Ha meglesz a diplomája, nyit majd egy kozmetikai rendelőt... Még vagyont is szerezhet vele!... — Azt megteheti! — felelte fagyosan Janka néni. — De ha ő vagyont szerez olyan mesterséggel, amit én csak elítélni tudok, akkor aztán majd ne csodálkozzék, ha én viszont nem fogok neki vagyont juttatni ... — Jaj, dehogy! Félreértesz, Jankám! — sietett az Alice mamája kiengesztelni a sógornőjét. — Hogy képzeled, hogy bármit is tennénk ellenedre!... Csak hát valami kenyérkereső pálya neki is kell. És gondolták, az orvosi jövedelmezőbb, mint, ha tanítónőnek menne... De persze, ha te ellenzed, szó se lehet róla!... Janka néni legyintett: — Kenyérkereső pálya!... Leánynak férjhez kell menni! Az a jó kenyérkereső pálya! Menjen férjhez. Valami jól kereső, vagy gazdag úriemberhez! — Ki vesz el manapság szegény leányt. Erre bajos számítani, lelkem! — Alice nem szegény leány! — jelentette ki Janka néni. — Ha kedvem szerint megy férjhez, nagyon szép hozományra számíthat tőlem ... Mariska mama csaknem a nyakába ugrott erre a szóra Janka néninek: — Ó, lelkem! Jankám! — tört ki belőle a hálás lelkendezés, de Janka néni sietve kiegészítette a mondatot: —... a halálom után persze! De ezt a klinikát többet meg ne halljam!... Inkább azon légy, hogy valami jó partit keress a leányodnak! Most már tiszta dolog volt, hogy az orvosi pályának befellegzett. Mariska aszszony hát arra tett némi, reménytelen kísérletet, hogy ahhoz a pályához, amit Janka néni szánt a húgának, egy kis segítséget eszközöljön ki tőle: — Hiszen keresnék én, lelkem, csakhogy ahhoz is pénz kell. Ahhoz, hogy férjhezadjam Alicet, báloztatni kellene, öltöztetni, zsúrba vinni, tenniszre járatni... Janka néni türelmetlenül vágott közbe: — A persze! Én se voltam úgynevezett divatos leány, mégis elvett az uram, Isten nyugosztalja! Az olyan ember, aki ilyen külsőségek után indul, nem való úgysem semmire! Az az igaz ember, aki a belső értékre néz! A lejekre! Ahhoz pedig, hogy ezt kimutassa valaki, nem kell se bál, se tennisz, se selyemharisnya, se nyári bunda! Se semmi, ami pénzbe kerül!... Mariska asszony nem állta meg, hogy nagyot ne sóhajtson ennél a szónál. És mialatt sóhajtott, nagyon csúnyát gondolhatott Janka néniről, mert ijedten kért utána bocsánatot: — Jaj, szívem! Ne haragudj!... Csak, tudod arra gondoltam, hogy Alice nagyon szeretett volna tovább tanulni... Fájni fog neki, ha nem tanulhat... Janka néni kegyesen elmosolyodott: — Hiszen, ha éppen tanulni akar... Az ellen nekem sincs kifogásom, ha megszerzi a tanítónői oklevelet. Ezt megteheti. Sőt, a tandíjat ki is fizetem és a könyveket is megveszem neki! Ebből is láthatjátok, hogy szívemen viselem a sorsát. De megkövetelem, hogy alkalmazkodjék az akaratomhoz! Különben, akárhogy fájna is érte a szívem, kénytelen lennék levonni a konzekvenciákat... Alice mérhetetlenül felháborodott, mikor az anyja közölte vele a Janka néni álláspontját. — Hát ezt pedig én nem tűröm! — kiáltotta. — Mi jogon mer az az utálatos vén asszony az életembe avatkozni? Azt fogom tenni, amit jónak látok! Fütyülök Janka nénire! Ezt kiabálta dühösen, de nyomban rá sírva fakadt, ami egyszerre nyilvánvalóvá tette, hogy nem fütyöl Janka nénire, hanem engedelmeskednifog neki. Mint ahogy engedelmeskedett a családban mindenki, tekintettel arra az óriási vagyonra, amit a boldogult urától örökölt a gyermektelen Janka néni s ami fölött korlátlanul rendelkezett. Alice egy darabig még erősködött, hogy de bizony így-úgy! Süsse meg a pénzét Janka néni, de mikor látta, hogy az anyja meg a testvérei is mind a Janka néni pártján vannak, mert mind attól félnek, hogy miatta ők is el találnak majd esni az örökségtől, lassanként elhallgatott. Mikor pedig beköszöntött a szeptember, s mintha sohasem akart volna mást, szó nélkül beiratkozott a preparandiára. Ennek éppen tizenöt éve. Jelenleg tanítónő a városnál. A Lidi esete valamivel cifrább volt és nagyobb port vert fel, mert itt nem pályáról volt szó, hanem házasságról. Ez két esztendővel később történt és azzal kezdődött, hogy Lidinek kérője akadt. A kis leány eleinte nem igen akart hozzámenni, azt mondta nem szerelmes belé, bárha nagyon becsüli. Mariska asszony, az anyja felháborodott ezen a beszéden, mert a kérő nem volt mindennapi ember. Képviselő volt, és ügyvéd, amellett elég csinos ember is, akire ráadásul mindenki azt mondta, hogy még sokra viheti, mert megvan a tehetsége hozzá. — Meg vagy te őrülve? Ilyen partit visszautasítani! Szegény leánynak! A mai világban!... Talán szerelmes vagy valaki másba ? — Nem vagyok én senkibe! De minek siessek a férjhezmenéssel ? Várhatok. — Várni? Mikor ilyen szerencse kínálkozik? Nahiszen!... Rátámadtak valamennyien, az egész család és addig beszéltek neki, amíg tel*jesen meg nem puhult és hajlandónak nem