Budapesti Hírlap, 1932. február (52. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-21 / 42. szám

6 rot, február 11, TAsAmus­ B.H. A pénzügyminiszter nem hajlandó az ármaximálásra A tejvállalatok és tejárak szigorú ellenőrzése­­ Az állami színházak fenntartása és az alkalmazottak fizetéscsökken­tése — Korányi pénzügyminiszter nyilatkozata a pénz­szűkéről és az árumaximálásról a 3- as bizottságban Törvényjavaslat készül az állami színházaknak biztosítható újab­b bevételekről A 33-as országos bizottság szombaton este­­Juhász Andor elnöklésével ülést tartott, melyen a kormány részéről Korányi Frigyes báró pénz­ügyminiszter, Purgly Emil földmívelésügyi mi­niszter és Karafiáth Jenő közoktatásügyi mi­niszter vett részt. Temesváry Imre előadó ismertette a részvény­­társaságok és szövetkezetek legközelebbi közgyű­­­­lése, illetőleg az 1931. évi üzletév nyereségének­­ hovafordításáról kiadandó rendeletet, amely megengedi, hogy a kimutatható évi nyereség ne osztalék fel a társaság tagjai között osztalék alakjában, hogy az igazgatóságnak semminemű tant­emet ne fizessenek, hanem ezeket az össze­geket közhiteli szempontokból inkább a társaság vagyonának gyarapítására, tehát nyílt tartalé­kok képzésére, valamint az alkalmazottak jóléti céljait szolgáló alapok növelésére fordítsák. A bizottság a rendelettervezetet elfogadta. A tejvállalatok iparengedélyét megvonják a meghatározott áron alul árusítják a­ejet Temesváry Imre előadó ezután a pótrendeletet ismertette, amelynek lényege az, hogy a tej­­gyűjtőtelepek és vállalatok iparengedélyét a föld­­m­ívelésügyi minisztérium elvonhatja, hogyha a meghatározott áron alul árusítják a tejet. Szterényi József báró részletesen foglalkozott a tejtermelés önköltségeivel a takarmányárak alakulása alapján. Kimutatta, hogy 2,96­ 3 fil­lér különbözet mutatkozik az idei termelés hátrá­nyára. Azt kéri, hogy a termelőnek fizetendő minimális árat úgy állapítsák meg, hogy amellett a gazdaközönség még fenntarthassa tejgazdasá­gát. A fogyasztói ár megállapításánál ugyan­csak a reális alapból kell kiindulni és hamis kö­vetkeztetés lenne pillanatnyi hatás kedvéért neg­ligálni a tényleges helyzetet. Nyomatékosan kéri a kormányt gyors és gyökeres intézkedésre, mert a mai állapot naponként 35.000—40.000 pengőt von el a mezőgazdaságtól. Bessenyey Zénó azt a kérdést intézte a föld­mívelésügyi miniszterhez, hogyan szándékozik megvédeni azoknak a termelőknek az éredekeit, akiknek a szerződése lejárt, akikkel a tejválla­latok nem akarják megújítani a szerződést. Arra kérte továbbá a minisztert, hogy a most bekö­vetkezendő árjavulást használja fel a tej végle­ges rendezésére. Szilágyi Lajos elhatározó, erélyes kormány­­intézkedéseket sürgetett az árszabályozásra. Kor­mánybiztost kért a tejügyek élére. Vészi József a kereskedelem szempontjából világította meg a kérdést, de hangsúlyozta, hogy mindenkinek, egyet kell értenie abban, hogy legelsősorban a mezőgazdák számára kell bizto­sítani az igazságos tejárat, mert csakis a gazda­sors javulásától várható a kereskedelem és ipar válságának enyhülése. A földmívelésügyi miniszter most erős kéz­zel nyúl bele a tejkérdés dzsungeljébe; biza­lommal és megelégedéssel fogadja az egész or­­ság­ ezt az új rendeletet. Bizonyára jogosult az a várakozás, hogy a miniszter a minimális tej megállapításánál figyelemm lesz a tejforgalmi vállalatok fennmaradásához fűződő fontos ér­dekekre is, mert a vállalatok összeomlása elvi­selhetetlen károkat okozna nemcsak a közegész­ségügynek, hanem a tejtermelő gazdaközönség­nek is. Örffy Imre azt kérdezte, hogy a termelői és fogyasztói ár közötti különbözet kérdését mi­lyen szakértők vizsgálták felül Azt kérdezte továbbá, hogy mit fog tenni, ha a tejvállalatok, hivatkozva arra, hogy üzletükre ráfizetnek, üzemüket beszüntetik. Gondoltak-e ebben az esetben megfelelő megoldásra? Schandl Károly azt sürgette, hogy a közönség elé tiszta képet kell tárni a tej­értékesítésről. Tej­termelésünk naponta 4 millió liter. Ebből csak félmillió liter kerül forgalomba fogyasztásra, a többi 3 és fél millió ipari tej, amelyet rajjá kell feldolgozni. Az ipari tej így 11—12 fillér lehet a távoli faluban, amivel szemben a fogyasztói tej ára a termelőnél 16—17 fillér volt a legutóbbi hetekben. Ebből az utóbbiból lett a 30—32 fil­léres pesti tej, de a 11—12 filléres ipari tej nem­­kerül Pestre, hanem abból vaj lesz. A gazdakö­zöns­ég tisztánlátása szempontjából leguny­esőbb­nek tartaná, ha a Tejszövetkezeti Központot a tejszállító gazdák és azok tej­szövetkezetei ven­nék át. Marschall Ferenc azt a módosítást ajánlotta, hogy a megbízhatóságellenes cselekmény tény­állódéként kimeríti, az, ki a megállapított tejár­tól eltér. Kozma Jenő azt kérte, hogy a földmívelés­­ügyi miniszter állapítsa meg pontosan a társa­­latok szétosztási költségét; ebbe a költségbe nem is kell a mai viszonyok között belekalku­lálni az amortizációt, de a valódi költségeket a tejtermelés szempontjából meg kell állapí­tani. Wolff Károly nem fogadta el a tej­forgalom szabályozására vonatkozó rendelet szövegét, mert nem hajlandó elfogadni, hogy aki olcsób­ban adja el a tejet a fogyasztónak, azt le­csukják. Purgly Emil földmívelésügyi miniszter vála­szolt ezután a felszólalásokra és megadta a szükséges felvilágosításokat. Hangsúlyozta, hogy egyaránt tekintetbe fogja venni a terme­lési és fogyasztói érdekeket és gondoskodni fog arról, hogy a két ár közötti különbség a vál­lalatok tényleges költségeinél­ a szem előtt tar­tásával alakuljon ki és a ,,spanning“ tulságba ne menjen. Ösztönözni kívánja a tejforgalmi vállalatokat üzemük racionalizálására s ezáltal rezsijük csökkentésére. A rendelet megjelenése után arra fog töre­kedni, hogy az ipari és fogyasztási tej ára kö­zötti nagy különbözet természetes úton kiegyen­lítődést találjon. Marschall Ferenc indítványát elfogadta. A miniszter felszólalása után a bizottság a rendeletet elfogadta. Az állami színházak alkalma­zottainak fizetéscsökkentése Temesváry Imre előadó ismertette az állami színházak kinevezett tisztviselőinek és szerződé­­ses alkalmazottainak további illetménycsökken­tésére vonatkozó rendeletet. A rendelet lényege az, hogy a színházi alkalmazottaknál is végre­hajtsák ugyanazt a második iletménycsökken­­tést, amely már a többi alkalmazottaknál meg­történt. Szilágyi Lajos hangoztatta, hogy mindaddig, amíg a képviselőház a képviselők többszörös jövedelmeit és vele egyidejűen a képviselők és tisztviselők összeférhetetlenségi kérdéseit nem rendezik, addig másoknak az illetményeinél semmiféle csökkentést nem szavazhat meg. Lakatos Gyula elfogadta a javaslatot, de fölhívta a bizottság figyelmét arra, hogy az állami színházak mai színvonalának fenntartá­sához nemzeti érdek fűződik. Az Operaház egyetlen nemzetközi jellegű műintézetünk, mely kitűnő vezetésével nemzetközileg is magas szín­vonalon áll. Az egyoldalú takarékosság e té­ren még gazdaságilag is nagyobb hátrányokat fog jelenteni, mint az az előny, amelynek el­érését reméljük. A kultuszminiszter fontos bejelentései az állami színházak új bevételi forrásairól Karafiáth Jenő kultuszminiszter válaszolt a felszólalásokra. Megköszönte azt a meleg szere­­tetet, amelynek a felszólalók a magyar nemzeti kultúra védelmében tanújelét adták. Megemlí­tette, hogy a hivatali elődje által bejelentett in­tézkedések, amelyek az állami színházak részére új bevételi források nyitását célozzák, az előzetes tárgyalások során annyira előrehaladtak, hogy a pénzügyminiszter és a kormány hozzájárulásá­val legközelebb a törvényhozás elé lesznek hoz­hatók. Egyébként az állami színházak anyagi alátá­masztásának érdekében folytatott más irányú tár­­gyalásokkal kapcsolatban utalt a fővárossal folytatott megbeszélésekre és annak az erős re­ményének adott kifejezést, hogy ezek a tárgyalá­sok is hamarosan eredménnyel fejeződnek be és hozzá fognak járulni ahhoz, hogy az állami szín­házak működését biztosítsuk. Mindezek ellenére az ország mai helyzetében minden lehető megtakarítást meg kell tenni az állami színházaknál is. Dologi tekintetben ez a takarékossági törekvés kielégítő eredménnyel járt. Most az állami tisztviselők illetményei­nek másodszori csökkentése mintájára csökken­tést kíván megvalósítani az állami színházok alkalmazottainak fizetésénél is, annál is inkább, nehogy a túlkiadások megnövekedése fájdalmas intézkedéseket vonjon maga után. A bizottság a rendeletet elfogadta. A pénzügyminiszter az ármaximálás ellen Napirend után Gyömörey Sándor azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy egyes cikkeknek a behozatali tilalmi listára való helyezése nem fog-e árdrágító hatást előidézni és az egyes ipar­ágaknál nem fog-e monopolisztikus törekvéseket kiváltani. A mezőgazdasági cikkek árszínvonala alacsonyabb, mint akkor volna, ha elegendő pénzmennyiség állana az ország rendelkezésére. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter vá­laszában rámutatott arra, hogy a vidéken azért van pénzszűke, mert a gazdáknak nincs elég el­­adnivalójuk is mert ma hitelhez jutni alig le­het, egyrészt a külföldi hitelek elmaradása, más­részt a pénzintézetek betétállományainak csök­kenése miatt. Az állam nem alimentálhatja a hiteléletet a kívánatos mértékben, mert éppen a gazdasági nehézségek következtében az állami bevételek is csökkentek. Az áraknak erőszakos úton történő nivellá­­lása egyenlő lenne a háborús időkből ismert maximálásokkal s ugyanolyan következmények­kel járna; ezeknek a káros hatásáról pedig már volt alkalmunk a háború utáni időben meggyő­ződni. A pénzszűkén csak tőkeképződés segíthet, mert a bankjegyszaporítás inflációra vezet, ezt pedig feltétlenül kerülni kell. Az árubehozatali tilalmakra azért van szükség, mert amikor nincs elég devizánk, akkor ügyelnünk kell arra, hogy olyan árukat, a­melyekre nincs feltétlenül Öröklakás­os társa­sházat építenek a Győri­ út 12.1 alapítói, ugyanazzal a komforttal Menkina János- és Kléb István-utcák sarkán . Kitűnő közlekedés. 27-es villamos, 4-es f és 21 es autóbusz mentén. Csak déli és §.# délkeleti fekvésű szobák Minden lakás- • *» hoz tágas erkélyek és loggiák. Minden­­ lakrész telekkönyvi tulajdon. 1—2—8 fej szobás lakrészek, beépített szekrények- t­ír kel, előjegyezhetők szolid árakon a tér- SíK­­ező-irodában. I., Gyors-út 12. Telefon:­­ szükség, ne hozzunk be. Esterházy Móric gróf szóvátette a tűzifaim­­port és vámkedvezmény kérdését, valamint az Egyesült Fabehozatali Rt. árpolitikáját- Az ülés ezzel a felszólalással véget ért. Kísérleti állattelep, elektromos statisztikai csodagép a tífusz elleni küzdelem szolgálatában Az Országos Közegészségügyi Intézetből irányítják a járványok elleni harcot (Saját tudósítónktól.) A világhírű amerikai Rockefeller Alapítvány vezetőségének egy el­lenőrző bizottsága járt az elmúlt napokban Bu­dapesten Mr. Gunn, a Rockefeller Foundation alelnökének személyes vezetésével. Az amerikai komité sorra lá­togat­ja mindazokat az európai államokat, ahol Rockefeller-intézmények mű­ködnek s felülvizsgálja munkásságukat. A magyar intézmények, az Országos Köz­egészségügyi Intézete és fiókjai kitűnő sikerrel, ,summa cum laude“ levizsgázták­.­­A cenzorok el voltak ragadtatva s Mr. Gunn a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott a Közegészség­­ügyi Intézet négyéves munkájáról, fejlődéséről és mintaszerű működése eredményeiről. Johrn Béla dr. egyetemi rk. tanár áll az in­tézet élén s amikor felkerestük, minden nyilat­kozat helyett végigvezetett a hatalmas gyáli úti épülettömb egyes osztályain, a magyar egész­ségügy fellegvárának érdekeinél érdekesebb termein. Száz fronton áll a harc. A lankadatlan küz­delem az egészség ellenségeivel szemben. A fer­tőző betegségek közül a diftéria és a tífusz el­len koncentrálják itt most a tudomány fegy­vereinek pergőtüzét. Delek­tívmunka a bacillusgazdák ellen Azt hinnők, hogy a tífuszt a rossz ivóvíz ter­jeszti leginkább. Tévedés. A „bacalusgazdák“ a legveszedelmesebb ragályterjesztők. Valóságos detektívmunkával jött rá erre egy fiatal tudós, Petrilla Aladár dr. Tolnanémediből jött a jelentés: évek óta, szü­net nélkül pusztít a tífusz járvány. A község artézi kutat furatott, de a jó ivóvíz sem segített, a kút környékén lakó emberek is megkapták a tífuszt. Petrilla dr. odautazott a helyszínre, tér­képet készített a községről, házról-házra járt, nyomozott, hol, mikor fordult elő tífusz. S be­­rajzolta a térképre az adatokat, hogy valósá­gos gócpontjai vannak a fertőzésnek, fókuszok, ahol évről-évre mutatkozik tífuszeset. Következett a második lépés: bakteriológiai vizsgálatot végeztek az itt lakó embereken s rövidesen meg is lett az eredmény. Öt-hat em­ber is akadt a községben, akinek évekkel ez­előtt tífuszuk volt, teljesen meggyógyultak, egészségesek, — de a baktériumokat továbbra is testükben hordozzák, milliárdnyi bacilussal fer­tőzik nap-nap után környezetét. Egy baciilus­­gazda, egy asszony, elköltözött a falu egyik vé­géről a másikba, — a tífuszesetek pontosan kö­vették útját. Most felvilágosították, kioktatták az illetőket , azóta mindössze egyetlen egy eset­ben fordult elő tífusz a községben ... Tavaly már a Népszövetség is érdeklődni kez­dett a falusi tífuszküzdelem ügye iránt s anyagi támogatásban is részesítette az Intézetet. Ma­gyarországon 1931-ben 8600 tífuszeset volt, fő­leg a vidéken. Városokban ma már alig s csak akkor fordul elő, ha vidékről behurcolják Négy piros gombostű Értékes térképgyűjtemény mutatja be a má­sik nagy ellenség, a diftéria előfordulását. Itt a nagyszerű védőoltásokkal harcol a tudomány. Tavaly 200.000 gyermeket oltottak be ingyen. S az eredmény meglepő: Hódmezővásárhelyen, ahol Ormos Pál dr. főorvos szervezi kitűnően a harcot, négy apró, piros fejű gombostű jelzi, hogy mindössze négy megbetegedés történt, Szé­­­­kesfehérvárott, ahol feleannyi lakos sincs, négy nagy vörös és két kis gombostű mutatja: 43 diftiária-eset fordult elő, mert ott nem dolgoznak a védőszérummal. A térképeket naponta kiiga­zítják, havonta lefényképezik, regisztrálják a nagy harc minden fázisát. Mevál­tásában, teljesen gyakorlati módon, ok­szerűen és ügyesen, gyorsan megy itt minden, még a másutt annyira rettegett és rosszhírói mű­velet, az adminisztráció is. Johan professzor és munkatársai a vezérkara az országos egészségügyi küzdelemnek. Huszonöt orvos, vegyész, gyógyszerész, mérnök , szak­emberek a szó legtökéletesebb jelentése szerint,­­ végzik a produktív, expanzív munkát, amely­hez máris szűknek bizonyul az intézet. Taníta­nak, tisztiorvosi és továbbképző tanfolyamokat tartanak, az ú­j épületben, az Orvosok Házában negyven orvoshallgatót tudnak elhelyezni, óriási munka folyik az állami ápolónő és védőnőképzés terén. 210 000 vizsgálat A laboratóriumokban tavaly 210.000 vizsgálót­­atot végeztek. Az ország minden részéből ér­keznek a patikában ingyen kapható, postán bér­mentve feladható tartányok a megvizsgálandó anyagokkal. Másnapra megkapja a vidéki orvos az ingyenes választ. Pontos regiszterek, karto­tékok, amelyeket akármilyen üzem, hivatal, ha­tóság irigyelhet, mechanizált iroda, elektromos statisztikai csodagép. Tizenhét másodperc alatt felel meg arra, hogy a tavalyi budapesti in­­fluenzabetegeknek hány családtagjuk volt. Óránként 24.000 számlálólapot osztályoz, cso­portosít s végül összegezett eredményekkel szolgál. Gyógyszerspecialitásokat vizsgálnak, OTI-re­­ceptekre kiadott orvosságokat ellenőriznek, el­lenőrzik a ma már minden külföldi készítmény­­nyel egyenrangú m­agya­r inzulingyártást. Hét vidéki városi osztály, négy egészségügyi minta, járás után most szervezik Pécsett az első városi mintakerületet. Zöldkeresztes kutak Itt van Magyarország kut­regisztere is. Ti­zennégyezer megvizsgált kutat tartanak nyil­ván. Ezeknek egy negyedrésze jó ivóvizet ad, ezeket a hivatalos, zöldkeresztes táblákkal tünte­tik ki. (Turisták, vándorok figyelmébe!) Egy másik negyedrésznél ott áll a megjegyzés: „re­­ménytelen. javíthatatlant■ Hétezer kút javítása folyamatban van, a községek tanácsokat, segít­séget kapnak. Hatévi programmal indította meg Johan ta­nár az iskolafogorvosi rendelők munkáját, a ki­tűnő professzor gondolata a „fektető-ház”. Olcsó, egyszerű fa- és nádvázas kalyiba, falusi tüdőbetegek fektetésére, napozására. Egészség­­ügyi segély­egység: a ház, egy petróleumi kályha, téli kurázáshoz és egy kecske, amely a tejet szolgáltatja. Amerikai dollár, magyar tehetség Könyvtár, gépház, kísérleti állatok telepe,­­ tudományos búvárkodás, propaganda, prakti­kus reformok. S alföldi látogatók egész Euró­­pából, Japánból, Kínából, Amerikából, mém Afrikából, Ausztráliából, mind az öt világrész­ből felkeresik a híres magyar intézményt. Ame­lyet Rockefellerék dollárjaiból alapítottak ugyan s tartanak­ fenn javarészében, de amely­nek hírnevét magyar tehetség, tudás, szorgalom és munka terjeszti évről-évre. Búcsúzásul egy mondatbaz foglalja össze programmját Johan tanár: — A nép éihető erejének forrása a falu: a gyakorlati közegészségügy munkájával elsősor­­ban az elhanyagolt vidék, a falvak segítségére kell sietni!...

Next