Budapesti KISZ Élet, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1966 / 7. szám

A tánc tehát a többi között kitűnő alkalom a fiatalok hasznos szabadidő­eltöltésére, ízlésük, esztétikai érzékük fejlesztésére. A KISZ nagy érdeme ennek felismerése, azaz a társastánc mozgalommá szélesítése. 1960-ban és 61-ben még szabályok és kategóriák nélkül versenyeztek, 1965 őszén pedig már egy Hajdú-Bihar megyei kisközség kultúrházábban is tréningező „D” osztályos táncosokat találtam. Mozgalmunk eddigi fejlődésének csúcspontja kétségtelenül a szombathelyi országos és nemzetközi verseny volt, ahol több mint 100 magyar pár mérkő­zött. Ezzel a versennyel hazánk véglegesen bekapcsolódott a nemzetközi társastánc-mozgalomba. Táncunk minőségének fejlődéséhez ugyanis a tanárok áldozatos felkészítő munkája mellett feltétlenül szükséges látnánk a külföldi párok teljesítményét, sokat kell tanulnunk tőlük, hogy minél gyorsabban behozhassuk a magyar társastánc-mozgalom több éves lemaradását. A Savaria Fesztivállal mozgalmunk „hőskorának” második felét nyitot­tuk meg, s ez a magyar Sonderklasse táncosgárda kialakulásával zárul majd le, amelyek minden bizonnyal külföldön is megállják a helyüket. A legjobb magyar párok eddig sem vallottak szégyent egyetlen nemzetközi versenyen sem, remélhető tehát, hogy szép eredményeikkel elnyerték a KISZ további segítőkészségét, s a Népművelési Intézettel karöltve egyre több lehetőséget biztosítanak a magyar párok külföldi tapasztalatszerzésére. Ha fejlődésünk megtartja eddigi ütemét, akkor másfél év múlva az alig hatéves és teljesen önállóan fejlődő magyar társastánc-mozgalom már Sonder­klasse párokkal rendelkezhet. Ez olyan eredmény, amely a legpregnánsabban bizonyítja: érdemes dolgozni, érdemes ezt a táncos „hőskorszakot” valóban hősiesen végigküzdeni. Mi, akik nemcsak táncosok, hanem KISZ-tagok is vagyunk, bízunk abban, hogy ifjúsági mozgalmunk továbbra is szeretettel gondoskodik rólunk,­­és minél több versenylehetőséget biztosít számunkra. Szeretnénk, ha továbbra is olyan jól szervezett, elegáns, minden igényt kielégítő versenyeken vehetnénk részt, mint amilyen az idei budapesti és országos verseny volt. LUKÁCS ZSUZSANNA a Budapest Tánc Stúdió táncosa képzés és a továbbképzés problémája. Hovatovább élvonalbeli táncosaink a gyakorlati táncban nemcsak beérik, de le is hagyják tanáraikat, akik számára így létszükség a mesterségbeli színvonal sürgős továbbfejlesztése. Azok a próbálkozások, amelyek e te­rületen eddig történtek, talán a bajok tüneti kezelésére elegendőek. Égetően szükséges a táncklubok kérdésének jog­szabályi rendezése is. Kívánatos a tánc­kluboknak, mint speciális kluboknak szerves beépítése a klubmozgalomba, és tevékenységük bekapcsolása a művelő­dési házak munkájába. A KISZ élére állt évekkel ezelőtt a társastánc-mozgalomnak, amely vezeté­sével eljutott odáig, hogy most már „magasabb osztályba léphet”. Továbbra is felelősséget vállalunk a mozgalomért. A sikeres fejlődés azonban nagymér­tékben függ attól is, hogy az illetékes állami és népművelési szervekkel kar­öltve milyen eredménnyel sikerül tár­sadalmi összefogással munkálkodni a problémák megoldásán. DR. DRÁBIK JÁNOS HAT BOLDOG ÉS BÜSZKE EMBER A DOBOGÓN. FELVÉTELÜNK A SZOMBAT­­HELYI ORSZÁGOS TÁNCBAJNOKSÁG ÜNNEPÉLYES EREDMÉNYHIRDETÉSÉNEK EGYIK PILLANATÁT MUTATJA

Next