Budapesti KISZ Élet, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1966 / 7. szám
A tánc tehát a többi között kitűnő alkalom a fiatalok hasznos szabadidőeltöltésére, ízlésük, esztétikai érzékük fejlesztésére. A KISZ nagy érdeme ennek felismerése, azaz a társastánc mozgalommá szélesítése. 1960-ban és 61-ben még szabályok és kategóriák nélkül versenyeztek, 1965 őszén pedig már egy Hajdú-Bihar megyei kisközség kultúrházábban is tréningező „D” osztályos táncosokat találtam. Mozgalmunk eddigi fejlődésének csúcspontja kétségtelenül a szombathelyi országos és nemzetközi verseny volt, ahol több mint 100 magyar pár mérkőzött. Ezzel a versennyel hazánk véglegesen bekapcsolódott a nemzetközi társastánc-mozgalomba. Táncunk minőségének fejlődéséhez ugyanis a tanárok áldozatos felkészítő munkája mellett feltétlenül szükséges látnánk a külföldi párok teljesítményét, sokat kell tanulnunk tőlük, hogy minél gyorsabban behozhassuk a magyar társastánc-mozgalom több éves lemaradását. A Savaria Fesztivállal mozgalmunk „hőskorának” második felét nyitottuk meg, s ez a magyar Sonderklasse táncosgárda kialakulásával zárul majd le, amelyek minden bizonnyal külföldön is megállják a helyüket. A legjobb magyar párok eddig sem vallottak szégyent egyetlen nemzetközi versenyen sem, remélhető tehát, hogy szép eredményeikkel elnyerték a KISZ további segítőkészségét, s a Népművelési Intézettel karöltve egyre több lehetőséget biztosítanak a magyar párok külföldi tapasztalatszerzésére. Ha fejlődésünk megtartja eddigi ütemét, akkor másfél év múlva az alig hatéves és teljesen önállóan fejlődő magyar társastánc-mozgalom már Sonderklasse párokkal rendelkezhet. Ez olyan eredmény, amely a legpregnánsabban bizonyítja: érdemes dolgozni, érdemes ezt a táncos „hőskorszakot” valóban hősiesen végigküzdeni. Mi, akik nemcsak táncosok, hanem KISZ-tagok is vagyunk, bízunk abban, hogy ifjúsági mozgalmunk továbbra is szeretettel gondoskodik rólunk,és minél több versenylehetőséget biztosít számunkra. Szeretnénk, ha továbbra is olyan jól szervezett, elegáns, minden igényt kielégítő versenyeken vehetnénk részt, mint amilyen az idei budapesti és országos verseny volt. LUKÁCS ZSUZSANNA a Budapest Tánc Stúdió táncosa képzés és a továbbképzés problémája. Hovatovább élvonalbeli táncosaink a gyakorlati táncban nemcsak beérik, de le is hagyják tanáraikat, akik számára így létszükség a mesterségbeli színvonal sürgős továbbfejlesztése. Azok a próbálkozások, amelyek e területen eddig történtek, talán a bajok tüneti kezelésére elegendőek. Égetően szükséges a táncklubok kérdésének jogszabályi rendezése is. Kívánatos a tánckluboknak, mint speciális kluboknak szerves beépítése a klubmozgalomba, és tevékenységük bekapcsolása a művelődési házak munkájába. A KISZ élére állt évekkel ezelőtt a társastánc-mozgalomnak, amely vezetésével eljutott odáig, hogy most már „magasabb osztályba léphet”. Továbbra is felelősséget vállalunk a mozgalomért. A sikeres fejlődés azonban nagymértékben függ attól is, hogy az illetékes állami és népművelési szervekkel karöltve milyen eredménnyel sikerül társadalmi összefogással munkálkodni a problémák megoldásán. DR. DRÁBIK JÁNOS HAT BOLDOG ÉS BÜSZKE EMBER A DOBOGÓN. FELVÉTELÜNK A SZOMBATHELYI ORSZÁGOS TÁNCBAJNOKSÁG ÜNNEPÉLYES EREDMÉNYHIRDETÉSÉNEK EGYIK PILLANATÁT MUTATJA