Budapesti KISZ Élet, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1966 / 7. szám
Még egyszer a „belvárosi társaságról”. Lopás, garázdaság, nemi erőszak, izgatás, devizabűntett, üzérkedés, faji gyűlölködés. 10 fiatalember napi „szórakozása” két éven keresztül. Most börtönben ülnek. Az elsőrendű vádlott, Szabó György öt évet, a másodrendű 2 és fél évet kapott. A többieknek is lesz idejük végiggondolni bűneiket. Egyik fiatal sem nélkülözött gyermekkorában, mindegyik jó anyagi körülmények között nőtt fel. Frankl Tibor, a másodrendű vádlott, egyetemre járt, mindig a legjobb tanulók közé tartozott. A kihallgatás alatt az összes fiú beismerte és bánta tettét. Dr. Deák László bíró, a tárgyalás vezetője, így nyilatkozott: „A gyerekek az iskolában tanulnak az ősemberről, Petőfi Sándorról, a növényekről, Julius Caesarról. Tanulnak matematikát, fizikát, nyelveket és éneket. Ezekkel szemben a legfontabbat, a jelenkor és a közelmúlt történelmét nem tanulják részletesen, mélyrehatóan. Az ifjúság nem kap megfelelő világnézeti alapot, pedig a tudatos világnézet segítségével elkerülhető lenne az ilyenfajta bűnözés a fiatalok körében.” A bírósági tárgyalóteremmel szemben pályázati felhívás a „Hétköznapi fasizmus” című filmmel kapcsolatban. Milyen gondolatokat ébreszt a film a fiatalokban? — A tárgyalóteremben hétköznapjaink „fasisztái” szemlesütve állnak bíráik előtt. A tárgyalások ideje alatt az emberek érdeklődve olvasták az újságokat. A jóérzésű fiatalok elítélték őket. Sokan nem is tudják elképzelni, hogyan történhet napjainkban, ebben az országban ilyesmi. Szerencsére, ők vannak többségben. NEY JUDIT volt öröm. A kocsi egyre közelebb jön, Eszter öröme elenyészik, arca reménytelenné válik, készül félreugrani, de a kocsi motorja megáll, hangtalanul surran a lány elé és kilép belőle egy férfi. A lány átkarolja, hozzásimul, egész testével rákapaszkodik, a férfi nyugodtan mosolyog és nyugodtan öleli át. Nyugodtan csókolja meg, túlságosan nyugodtan, Eszter ,a férfi mellén ide-oda görgeti homlokát. — Te kismadár. Hogy kerülsz ide? — Gondoltam egyet — Eszter most már csupa szerelmes vidámság — és eléd jöttem. — És ha nem jöhetek ma? Eszter elkomolyodik és csendes hangon mondja. — Akkor elmentem volna érted Pestig. Összekarolnak és pár lépést sétálnak, a férfinak jólesik a mozgás, Eszter díszlépésben, és minden lépésnél peckesen hajolva egyet, belékapaszkodva menetel mellette. — Nagyon jó, hogy jöttél. — Hát persze, hogy jöttem. Nem jöttem. Rohantam. — Te állandóan rohansz? . . . Szerintem futólépésben tenyészted a bacilusaidat is. — Am a férfi felsóhajt, öröm és gondterheltség tölti el, a témájánál vannak. — Tenyésznek azok maguktól is! Szuperszonikus sebességgel. . . Kemények és ellenállók, vagy kikerülik a gyógyszereket. Olyanok, mint egy invázió. — Ditró Tamás azonban... — mondja heroikusan Eszter — ott áll az ostromlott partokon, egyik kezében pipetta, a másikban mikroszkóp, vad csatakiáltásokkal veri őket vissza. A férfi magához szorítja a lányt, aprókat ütöget a fejére, azután összecsókolja az arcát. Eszter a csóksorozat alatt hősiesen tátog. — És hogy van Béres doktor, minden bakteriológusok ura? ... És hogy vannak a kolleginák, mi? Patkós Évára átkozottul féltékeny vagyok. Csend! - kiált a férfire. -Vass Marikára is átkozottul féltékeny vagyok! A bacilusaidra is... — És hogy van a Téglás-féle garnitúra? A bűvkörödbe vont lángelmék serege? A hájas Bodor úr, és a derék Rimanóczi úr? Mi? Meg Bandi? ... — Egészen más hangon — Dóra? . .. Eszter félrefordítja a fejét. — Mit akarsz vele? A férfi elgondolkozva közömbösen megvonja a vállát. — Semmit. De nehéz elfelejteni, hogy gátlástalannak tartott, különcnek, állandóan gúnyolt ezek előtt a tökfilkók előtt. Gyűlöltem azt az asszonyt.. . — Gyűlölöd. — Honnan veszed? — Érzem a hangodon — mondja a lány figyelő gyanakvással. A férfi lopva ránéz, azután hangosan felnevet. — Gyere, kisöreg. Ne képzelődj itt egy pocsolya kellős közepén. Gyere ... — húzza az autó felé. — Már nálad akarok lenni. Fáradt vagyok . . . — Majd nálam kialszod magad — mondja Eszter és nincsenek mellékgondolatai. — Reggel főzök egy jó erős kávét neked. .. — Reggel? Mikor? — Egy jó erős kávét — mondja Eszter szorongva. — Te kis csacsi. Mire te felébredsz, én már Gödöllőnél járok. Eszter megáll és szembefordul a férfivel. — Nem! — Hangja keserű, kemény, elszánt. A döntés előtti pillanat ez. — Nem. . . Kipihened magad, mikorra felébredsz, reggelit készítek neked. . . Nevetni szeretnék rajtad, amikor álmosan pislogva ébredsz, és be akarom hozni a fürdőköpenyt, hát nem érted? A férfi csitítóan, megbocsájtva simogatja a lány arcát. — Eszter... Te tényleg féltékeny vagy. És ezek különben is vazallus tempók. Milyen kisgyerek vagy. 43