Budapesti Közlöny, 1867. április (1. évfolyam, 18-41. szám)
1867-04-27 / 39. szám
Szőgyényi Emilia s társai — Pollák Izsák e. váltók kiadása. Sárpy János— Vaskovits Mihály e. hatalmaskodás. Előadó: Gedeon Gábor k. biró. Külföld. „Hogy tanulják a politikát?“ ily crim alatt ir a „France“ Bismarckról. A régiek — úgymond — az egész költészet mesterségét Homér műveiből vonták ki. Lássuk, mily becses lecskét, mily hasznos tanulságot meríthet egy államférfi Bismarck tetteiből? A mesterek nyomdokain haladva, példáik által felvilágosítva és eljárásukat tanulmányozva, mily gyors és biztos haladást tehetünk abban a tudományban, melyet politikának neveznek. Minő taktikát követett Vilmos király ő felsége első ministere ? Kitör a dán háború. Bismarck úr nagy hangon kijelenti, hogy nincs más czélja, mint eltörülni azt az alkotmányt, melyet a dán kormány az Elbe-herczegségeknek adott. Amint egyszer a porosz seregek Schleswigbe bementek, már azt kivárja, hogy e herczegség neki biztosítékul adassák annak fejében, mit ő Dánia kötelezettségének mondott. Düppel bevétele és Jütland megszállása után elfelejti korábbi ígéreteit. Már nemcsak a herczegségek alkotmányát akarja eltörlölni, de a dán koronától különszakadásukat követeli s el is veszi Dániától, azt állitván, hogy a hercegségeknek az augustenburgi herczeg souverainitása alá kell helyeztetniök. A fejedelemségek megszállása csak huzódikhalasztódik ; Bismarck jobb szereti magának megtartani, és Austria nem akarván kívánságába egyezni, kicsikarja beleegyezését a sadowai harertéren. Németország néhány kisebb fejedelme úgy vélekedvén, hogy Austriának igaza van és Poroszországnak nincs igaza, s eleget akarván tenni szövetségi kötelességeiknek, Bismarck sajnálja a kényszerűséget, hogy ellenségeinek kénytelen őket tekinteni, de ünnepélyesen kijelenti, hogy törvényes uralkodói jogaikat sérteni távolról sem akarja. De beüt Sadowa. Németországban mindenhatóvá lévén Bismarck úr, sokkal kalandosabbnak találja megtartani Hannoverét, a hesseni választófejedelemséget, Nassaut, Frankfurt városát. A lakosság tiltakozása előtte nem ér többet, mint a fejedelmek jogai. Azonban Nikolsburgban és Prágában, Francziaország nyilvános közbenjárására megígéri Éjszak Schleswig lakosainak, hogy szavazás útján határozhatnak sorsuk felett. Nyolc hó telik el. Bismarck azt állítja, hogy ez ügy csak Austriát illeti és schleswigi magaviselete helyet sem enged ama gondolatnak , hogy a herczegségekből valamit visszaadjon Dániának. Végre ugyancsak a prágai szerződésben Poroszország megígéri, hogy uralmát a Majna-vonalon túl ki nem terjeszti. Tudjuk, mint tartotta meg ez ígéretét. íme rövid foglalatban Bismarck úr művei, s az, amit belőle tanulunk, ebből áll : mutasd magadat kezdetben mérsékeltnek, változtasd beszédedet a körülmények szerint, növeld igényeidet a siker foka és mértékéhez képest, ne ismerj el más jogot, mint az erőszakot s ez elvből minden lehető hasznot húzz. Ez Bismarck szerint: az igaz, jó és nagy politika. De ha ma az ő iskolájából kikerülve és az ő leczkéit kizsákmányolva — mások az találnák mondani : ürítse ki Luxemburg erődöt, engedje e nagyherczegséget Francziaországnak, adja vissza Dániának Schleswig dán részét, semmisítse meg a szerződéseket, melyek által Poroszország, kiterjesztvén katonai uralmát a Majna-vonalon túl,— biztosította magának háború esetére a délnémet államok seregeinek vezényletét, végre ha bizonyos kényes kérdéseket szóba hoznának a poroszok joga felöl, melynél fogva Mainzban helyőrséget tartanak , — mi egyebet tennének, mint hogy Bismark úr ellen saját példáira hivatkoznának ? Nem akarjuk ma Bismark urat következetlenséggel vádolni. Talán ily faggatások folytán csakis arra a feleletre szorítkoznék: „lássuk, ki lesz erősebb.“ De ami bizonyos és amit főtanulságképen vonhatunk ki Bismark magaviseletéből: az, hogy nem szeret jogi pontok fölött vitázni, hogy az esetben, melylyel foglalkozunk, igyekezni fog a kérdést igaz teréről leszorítani, mivel jól tudja, hogy nincs igaza. Különben nem egy nemzet van Európában, melylyel nem végezhet oly könnyen, mint Dániával, vagy a kis német államokkal. 411 A luxemburgi ügy. Diplomatiai alkudozásokról szóló homályos hírek, félhivatalos és független lapok polémiái és végre erélylyel folytatott vagy sietve megkezdett hadi képzületek. — ezek képezik azon mozzanatokat, melyekből a világrészt nyugtalanító napi kérdés további fejlődésére következtethetünk. Világos fogalmat az ügy állásáról egyik sem nyújt; mindamellett kötelességünk az előttünk fekvő hírek tárgylagos összeállítása. Austria közvetítő eljárása a legújabb tudósítás szerint, miután első javaslata (Luxemburgnak Belgiumhoz csatoltatása és Francziaországnak belga föld általi „kárpótoltatása“) nem fogadtatott el,arra irányult, hogy Francziaországot rábírja, minden területi nagyobbodásról lemondani és Luxemburg porosz részről való odahagyásával beérni. Ez sikerülvén, a közvetítő hatalmak a berlini kormányt fölszólították, hogy helyőrsége visszavonása által mentse meg az európai békét. Mi válasz várható erre Berlinből, eddig csak sejtetni engedik a porosz lapok. A félhivatalosnak tekinthető „Correspondance de Berlin“ egy czikket közül annak bebizonyítására, hogy Poroszországnak a luxemburgi várat már csak azért sem szabad odahagynia, „mert az őrségi jog Luxemburgban Németország védrendszerének egy részét képezi Francziaország ellen.“ E rendszert mint európai ügyet 1814—15 ben a szövetkezett hatalmak szabályozták és az 1815-ik évi november 21-ki párisi jegyzőkönyvben világosan „Systeme essentiellemert Européen“-nek nevezték. A „Köln.Zig“ pedig, mely különben a háború ellen van, e részben azt jegyzi meg, hogy Luxemburggal nemzetjogi kötelmek vannak összekötve,— kötelmek mindazon német államok iránt, melyek 1866 iki júniusig a német szövetséget képezték. E nézetekre a „Wiener Abendp.“ oly megjegyzést tesz, mely az említettük új közvetítési javaslat lételét bizonyítni látszik. „A nélkül — mondja a „W. Abp.“ — hogy e fölfogás helyes vagy helytelen voltába bocsátkoznánk, mégis meg kell jegyeznünk, hogy épen e tekintetnek kellene legjobban előmozdítania a vitán kívül álló hatalmak közvetítésének lehetőségét. Ha az ügy e hatalmak érdekeit valóban érinti, akkor csak lehet joguk ítélni arról, mennyiben óvhatja ez érdekeket épen csak a status quo föntartása?“ Hasonló felfogásból látszik kiindulni az orosz kormány is, melynek félhivatalos lapja, a „Journal de St. Petersbourg,“ a tegnapi lapunkban közlött távirat szerint Luxemburg semlegessége mellett szól, mely által a német érdeket teljesen biztosítva látja. A párisi lapok folyvást kikelnek Poroszország ellen. A „Constitutionnel“-ben Limayrac tiltakozik az ellen, hogy Francziaország a háborút kívánja. Francziaország politikája, úgymond, a béke és az engesztelékenység politikája. A franczia kormány őszintén hitte, hogy Poroszország területi nagyobbodása után igyekezni fog mérséklettel és tekintettel lenni szomszédainak jogaira és érdekeire; a luxemburgi kérdés Francziaország érdekeinek megfelelő megoldását soha sem tekinté egyébnek, mint a béke, mégpedig a maradandó béke zálogának; soha sem hitte, hogy Poroszországnak érdekében lehessen, független országban mindenesetre őrséget tartani; soha sem hitte, hogy Németország igényt tartana oly kis országgal való közös eredetére, melynek lakossága Bismarck saját vallomása szerint mély ellenszenvvel viseltetik Németország iránt és lelkesülten szavazna arra, hogy Francziaországhoz csatoltassék, ha megkérdeztetni engednék. A császár kormánya nem iparkodik azon, hogy e kérdésből háborút támasszon. A kérdés európaivá lett, de még ez új phasisában is Francziaország háttérben marad, hogy a hatalmak békekísérleteit ne hátráltassa s a franczia nép becsületérzetét ne enyagírozza. „Francziaország, anélkül, hogy a háborútól, ha — mitől Isten mentsen! — jogtalan provocatiók által elkerülhetlenné válnék, rettegne, a békét akarja és súlyt fektet arra, hogy ebbeli szándékairól kétség ne foroghasson föl.“ A tegnapi berlini lapok nem hoznak megnyugtató híreket; Luxemburg odahagyását kivétel nélkül lehetlennek mondják. Egyik lap megerősíti azon hírt, hogy Berlin és Szt.Pétervár közt szoros viszony alakult. A „Kreutzig“ szerint a háború valószínű ; azt mondja e lap, hogy Austria magatartására mindkét részről nagy súlyt fektetnek. A hadi készületek — mint ez a föntebb elősoroltakból önként következik — folyvást tartanak. Badenből azt írják, hogy Rastattba a közelfekvő városokból nagysietve küldöttek több zászlóalj őrséget, s hogy az ottani sajtó már megkapta a hivatalos parancsot, hogy a hadsereg mozgalmairól egyéb közlést ne hozzon, mint ami a hivatalos lapban megjelent. Berlinből sietve érkezett vissza l. Flemming porosz követ, és sürgető intést hozott a hadi reformok gyorsabb bevégzése iránt. Azt mondják, hogy porosz tábornok fogja átvenni a badeni hadseregnek főparancsnokságát. Senki sem hiszi, hogy Rastattot tartani lehessen és ennélfogva nagy nyugtalanság uralkodik. Moltke porosz tábornok Mainzba érkezett.— Touronból újonnan megerősítik, hogy a hadihajórajhoz önkénteseket toborzanak. Woolwichben az angol kormány parancsára nagyban folyik a hadiszerek készítése; azt írják, hogy ott éjjel nappal dolgoznak. — M a c - M a h o n, kit a rajnai sereg kijelölt parancsnokának tartanak, szombaton Párisba érkezett. A különféle hadtestek parancsnokai már ki vannak jelölve, a levásárlások folyvást tartanak s a kelet felé szállított hadiszükséglet tömérdek-A „Times“ berlini levelezője nem erősítheti meg a párisi sajtó által terjesztett békés híreket. Bármily kevés részlet van is tudva az alkudozások jelen állására vonatkozólag, anynyi bizonyos, hogy sem Francziaország nem mondott le igényéről, sem Poroszország nem jelenti ki készségét oly megoldás elfogadására, mely a vár odahagyását vonná maga után. Márpedig világos, hogy ezen két alternatíva egyikét kellene elfogadni, mielőtt a béke biztosíttathatnék. A porosz diplomaták, tudván, hogy a látkör még mindig igen felhős, s a politikai légkör tüneményeit saját hajlamaik szerint magyarázván, attól félnek, hogy a franczia sugallatú lapok, midőn a béke fönntartását igen valószínű gyanánt tüntetik föl, csupán azon óhajtás által vezéreltetnek, hogy a netalán beállandó szakadás Poroszország hibájának tulajdoníttassék. Noha Poroszországban még eddig semmi szabályszerű hadkészületek sem történtek, azon tény, hogy Francziaországban tetemes fegyverkezések eszközöltetnek, most nyíltan elismertetik, s a berlini félhivatalos lapok által szigorúan bíráltatik. Hogy a porosz kormány — noha egyelőre semmi tényleges intézkedést sem tesz — mégis érzi a veszély közellétét, abból is kitűnik, hogy a hannoveri hivatalos lapban az ottani államvasútnál alkalmazott egyének arról értesíttettek, hogy mozgósítás esetében közülük senki sem fog fegyverre szólíttatni. A „Times“ a luxemburgi ügy iránt többek közt így nyilatkozik :*