Budapesti Közlöny, 1868. június (2. évfolyam, 127-148. szám)
1868-06-03 / 127. szám
az új vallástörvények AZ AUSTRIAI NÉMET ÖRÖKÖS TARTOMÁNYOKBAN. III. Az állampolgárok egyházf nekezetközi viszonyait szabályozó törvény. Harmadik csikk. E törvény 7 szakaszból és 18 czikkből áll. A hét szakasz czimei: 1. A gyermekek hitvallása. 2. Egy vallásból másra áttérés. 3. Az isteni tiszteletre s lelki pásztorkodásra — Seelsorge — vonatkozó functiók. 4. Fizetések és segélyzések. 5. Temetés.3. Ünnepnapok. 7. Zárintézvények — Schluszbestimmungen. — E szakaszokban foglalt határozatokból lehet látni a német örökös tartományokbeli protestánsoknak felezte kedvezőtlen helyzetét és sérelmeit az 1848. előtti időkben, melyek azonban az újabb korban már megszüntetve lettek. Nehogy ez értekezés igen hosszúra nyúljék, e harmadik törvényből csupán azon pontokat soroljuk elő, melyek ránk nézve különösebb érdekkel bírnak. A vegyes házasságokban a fiuk az atya, a leányok az anya vallását követik. A házasfelek azonban házasságuk előtt szerződésre léphetnek arra nézve, hogy gyermekeiket micsoda vallásban neveljék. Törvénytelen gyermekek az anya vallását követik. Azon reversalisok, miket egy vallásfelekezet papjának vagy másnak adna valaki a gyermekeknek bizonyos vallásban leendő nevelése s oktatása felől, törvényes erővel nem bírnak. Bárki, nem különbség nélkül, élte 14-dik éve után maga hitvallását szabad meggyőződése szerint választja, s abban őt, ha szükséges volna, a hatóság védelmezni fogja. Valamely egyházból vagy vallásos társulatból másra áttérés úgy történik, hogy az illető e szándékát a politikai hatóságnak bejelenti, s ez arról az elhagyott egyház vagy vallásos társulat elöljáróját, vagy papját értesíti, midőn a hitét változtató maga uj vallása elöljárójának vagy papjának az áttérést személyben tudtára adja. Az áttérés ezzel bevégzett s törvényes hatálylyal biró tény. Az általános polgári törvénykönyvnek azon intézményei eltöröltetnek, melyek közül az egyik a keresztyén hittől elszakadást az örökségből kitagadás okának nyilvánítja, a másik pedig egy keresztyénnek a keresztyén hittől elszakadásra csábitni akarást vagy a keresztyén vallással ellenkező tévtan terjesztését bűn elkövetésének nyilvánítja. Minden vallásos felekezetnek meg van tiltva egy másiknak követőit erőltetéssel vagy ravaszsággal az áttérésre rábírni. Valamely egyház vagy vallásos társulat követőit nem lehet arra rászorítni, hogy más felekezet egyházi, iskolai, vagy jótékony czéljaira fizessenek vagy segélyzést nyújtsanak, valamint egy pap más, ránézve idegen hitvallás követőitől díjat vagy stólát nem követelhet, kivéve, ha azoknak kivonatára valami papi functiót valósággal teljesített volna. Egy hitvallás követőit más felekezet iskolájába járásra kényszeritni nem lehet. Egy vallásos község sem tagadhatja meg, hogy annak temetőjébe más felekezethez tartozónak holttestét tisztességesen eltakarítni lehessen, ha az eltemetés egy családi sírboltba történik, vagy ott, hol a halál történt, vagy a holttest találtatott, annak felekezetét illető temető nem volna. Senkit sem lehet kényszerítni, hogy egymásra nézve idegen egyház vagy vallásos társulat ünnepnapján ne dolgozzék, a vasárnapokon azonban az isteni tisztelet alatt minden, nem sürgetőleg szükséges munkát megszüntetni kell, valamint ünnepnapokon bármely egyház vagy vallásos társulat főisteni tisztelete alatt az Isten háza szomszédságában semmit sem szabad tenni, mi az ünnep megháborítását vagy sérelmét vonná maga után, mire a processsrok alkalmával is ügyelni kell. Minden egyházfelekezet harangozhat oly flapokon, amelyeken egy más felekezet hitszabályai szerint az nem történhetik. Hasonlítsuk már e törvénynyel össze a concordatum ide tartozó pontjait. Annak 1-ső czikke szerint: „A római kathol. apostoli vallás az egész austriai birodalomban, s minden tartományaiban, melyekből áll, mindig maga teljes épségében fenntartatik, azon jogokkal s kiváltságokkal, melyekkel annak az Isten rendeletéből s az egyházi törvények szabályai szerint bírni kell. „Religio catholica Apostolica Romana in toto Austriae Imperio, et singulis, quibus constituitur ditionibus, sarta tecta conservabitur semper cum iisdem juribus et praerogativis, quibus frui debet et Dei ordinatione et canonicis sanctionibus.“ Az interconfessionalis törvény annálfogva a róm. kath. vallásnak a concordatum által biztosított, de más vallások jogai és szabadságára nézve sérelmes kiváltságait megszüntetve, szentesítette a más hitfelekezetek azon szabadságát és jogait, melyekkel azok Isten rendeletéből s a természet örök törvényeinél fogva bírnak, s igy a vallásos jogegyenlőség dicső elvét érvényre emelte. Ugyancsak a concordatum 4-dik czikke szerint: az érsekek és püspököknek szabad tenni mindent, mi őket egyházuk kormányzásában illeti, névszerint pedig —-----------temetéseket s minden más szent functiókat az egyházi törvények értelmében rendezni. — „fanéra, aliasque omnes sacras ,functiones, servatis quo ad omnia canonicis praescriptionibus, moderari.“ A kérdéses törvény annálfogva emlékeztetve a kathol. főpásztorokat arra, a mit sz. Páter, ki a r. kath. egyház hite szerint, az ur Jézus első helytartója lett volna, mondott: az Isten „nem személyválogató, hanem minden nemzetségben kedves neki, akár kicsoda, a ki őtet félt és igazságot cselekszik.“ Csel. X. 33. 34., egyszersmind a concordatum által nekik adott azon kiváltságot megszüntette, melynél fogva a katholikus temetőkbe a más hitfelekezetek holttestének eltakaritását megtilthatták, s a katholikus és nem katholikus temetők elkülönítését kívánhatták, s valóban, mint tudva van, nálunk is kívánták, (vessünk fátyolt a 10—12 év előtt történt ily sajnos eseményekre); — megszüntette tehát a türelmetlenséget, mely azon országban is, hol tökéletes jogegyenlőség , teljes béke és csendesség uralkodik, az anyaföld keblében kiváltságot követelt, így rél van törve a concordatum több, s lényeges intézményeibe; bebizonyítva tehát egy nagy példával, hogy nincs sem egyházi, sem más hatóság, mely az államhatalom fölébe volna emelve! A fennebbiekben előadott osztrák vallásügyi törvények a múlt év deczembere 21-én kelt s a parliament felelős kormányrendszert a lajthántúli területen inauguráló alkotmányban elvileg megállapított vallásos szabadságnak gyakorlati kifejtését, az életben alkalmazását képezik, s azoknak nagy fontossága épen e körülményben rejlik. Vegyes házasságokban a gyermekeknek a kathol. hitben leendő nevelésére nézve a reversalis-adást folyvást követelik, mert a törvény által az eltörölve nincs, míg az osztrák 3-dik törvény az ilyen reversalist világosan érvénytelennek nyilvánítja, s hogy minő vallásban neveljék a szülők gyermekeiket, az a törvény által rájuk van bízva. De lássunk egy pár legújabb vegyes házassági, s Budán történt, tehát concret esetet, természetesen a nevek elhallgatásával. Egy protestáns ifjú, ki római katholika leányt s oly közeli rokonát veszi nőül, hogy a házassági dispensatiot a pápától kell kérnie, annak kieszközléseért az illető róm. katholikus főpásztorhoz folyamodott, hol azon választ nyerte, hogy azt semmi esetben sem kapja meg, mig mindkét nemű gyermekeinek a róm. kath. hitben neveltetésére nézve reverbalist nem ad; egyszersmind az is tudtára adatott neki, hogy Rómába folyamodni teljesen sikertelen volna, miután ott inkább eltűrik egy léleknek elvesztését, mintsem a kérdéses elvről lemondjanak, miért a nehézséget a leány áttérése hárította el. A másik eset az, hogy egy róm. kathol. házaspár egymásra ráunván, a házassági köteléktől az evangelicus egyházba áttéréssel kívántak szabadulni, s bár az áttérés a törvény értelméiben megtörtént, de azzal házasságuk szétbontását nem eszközölhették, miután a római katholikus egyházban s annak tanai szerint kötött házasságuk feloldozhatatlan. Az említett házaspár azért a budai városi törvényszékhez folyamodott, hol ez ügy most tárgyalás alatt van, de azok bizonyosan sem ott, sem netán felsőbb törvényszék ekbe folyamodásukkal czéljukra el nem jutnak, mert a kérdés eldöntésére nálunk a világi törvényszékek még most nem illetékesek, s a kérdéses házasság feloldásának kimondására jogosítva nincsenek. S hogy állana mindkét eset a lajthántúli területen? Ott az első esetet illetőleg: a reversalis eltöröltetett, a második esetben pedig az áttért felek a polgári házasság által czéljukat azonnal elérhetik. Íme gyakorlatilag s elég világosan szóló példákból lehet azon nagy különbséget látni, mi még jelenleg a közbirodalom két állama területén a vallásügyre nézve fennáll. Nagy és dicső nap tehát folyó 1868. május 25-ke az austriai birodalom, de nagy és dicső nap az 1592 Európa évkönyveiben is; az a vallásos szabadság és jogegyenlőség magasztos elvét szentesítette. Szilágyi Ferencz: BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. A „Debatte”-nak írják: Párisból a következő tudósítást veszszük Napóleon herczeg utazásáról s annak úti kíséretéről : A herczeg valószínűleg hétfőn (mint tegnapelőtt) hagyja el Párist és pedig leszámítva a szolgaszemélyzetet, egyedül négy személy kíséretében. A herczeg t. i. orvosa, két hadsegéde és Schaffer ur kíséretében utaz. Míg a két hadsegéd nem valami különös egyéniségek, addig Schaffer ur különös figyelmet érdemel. Schaffer ur a párisi diplomatiai körökben igen ismeretes és nagyrabecsült egyéniség, ő Napóleon császárnak első tolmácsa (premier interprets de l’ empereur), a legteljesebb bizalomban részesül s a keleti ügyekben tekintély, mit eléggé bizonyít, hogy Schaffer úr huzamosb ideig volt Napóleon császár ügynöke Keleten. Napóleon herczeg 8 vagy 9-én érkezik Bécsbe. Ezen látogatással függ valószínűleg egybe, hogy ő Felsége a Császárné és Királyné f. hó 10-én elhagyandja Budát s visszatérend Lehönbrunnba. Napoleon herczeg Bécsben négy, Pesten pedig két napot fog időzni. Ugyancsak a „Debatte”-ban olvassuk, hogy Bulgaris ministerelnök az athenei török követvel, Photiades beynek, kijelentette volna, miszerint a görög kormány nem fogja elismerni a krétai követeket , nem is fogja a kamarába befogadni. KÜLFÖLD. „La paix pab la guerre“. *) Ezen czím alatt jelent meg Párisban névtelenül egy 30 lapra terjedő röpirat. A röpirat szerzőjének véleménye szerint a közbizalom helyreállítására egyedüli eszköz a Poroszország elleni rövid, de eldöntő háború. Először is azon sajátszerű tényt emeli ki, hogy Napóleon császár összes békés nyilatkozatai daczára általános aggodalom létezik aziránt, hogy Francziaország nem akar valósággal békében maradni, noha az nagy engedékenységet tanúsít, s noha Poroszország vonakodik a prágai szerződés 5. czikkének létesítésétől. Senkit sem lephet meg, ha Francziaország most ezen ügyben diplomatiai utón beavatkoznék, mivel noha ő nem volt szerződő fél ama szerződésben, ő iktattatá be abba az Éjszak- Schleswigre vonatkozó záradékot. Maga azon tény, hogy még eddig nem szólalt fel, bármely más időben elegendő lett volna Európa megnyugtatására. Az említett folytonos aggodalom okai ki voltak mutatva a császárnak 1863. novemberben tartott megnyitó beszédében; e szerint ezen okok a túlzott fegyverkezések által fönntartott kölcsönös bizalmatlanságban állanak. Azonban most már közeledik azon perez, melyben a franczia kormány kénytelen lesz Poroszországot a szerződések tiszteletben tartására hívni föl, s attól ama garantiákat követelni, melyeket két év óta követett politikája tett nélkülözhetlenekké. Ezen garantia nem lehet más, mint a valóságos lefegyverkezés. Ha ezen kérdés föl fog tétetni Poroszország elé, s ha az a lefegyverkezés s a háború közti választásra fog fölhivatni, vájjon békés lesz-e Poroszország válasza ? A szerző attól fél, hogy az nem lesz békés. Már ha a háború fogna elhatároztatni, vájjon rövid lesz-e az, vagy hosszas? Az rövid lesz, mivel korunkban a hosszas háborúk lehetetlenek. Vájjon sikerteljes lesz-e az Francziaországra nézve ? Ezt senki sem mondhatja meg bizonyossággal, mivel Európa jelen helyzetében egyetlen hatalmasság sem számíthat föltétlenül valamely szövetségre. Mindazáltal nagyon valószínű, hogy Poroszország Oroszország támogatásában fog részesülni, s ezért kívánatos, hogy az események siettessenek, mivel Oroszország jelenleg kevésbbé van elkészülve, mint egy-két év előtt volt. Angolország természetesen semleges fog maradni. Austria Francziaországgal lesz, ha Oroszország Poroszországhoz csatlakozik. Ugyanezt mondhatni Dániáról s Hollandról, mindketten Poroszország becsvágyának megakasztását óhajtván. Olaszország azon hatalmasság mellett lesz, melyre leginkább szüksége van. Ezen hatalmasság pedig Francziaország. De ez utóbbi legjobb szövetségeseit Németországban *) „A hiboru mint béke csak neo“..