Budapesti Közlöny, 1868. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1868-09-01 / 200. szám

zőbb, leghatalmasabb szavát tűzték: az egyesülést és a természettudományt. 1f Az egyesülés, a társulás épen úgy magasztos val­lási eszményeink és tanainknak, a szeretetnek kifo­lyása, valamint főleg a mai kulturai eszméknek és doktrínáknak egyik főkivánalma. Értem pedig ez alatt azon nyílt, azon tág társulást s egyesülést, mely nem szorítkozik szakkörűleg csu­pán egyes osztályokra, nem egyes tudományágakra, nem csupán az avatottakra; de mely mindenkit, az egész mivelt közönséget magába fogadja, felveszi és meghivja körébe, hogy vele a nagy hazai tudomá­nyos czélok kivitelére egyesüljön. Mert épen egyik legfőbb feladatának azt tartja, hogy lerontsa azon képzelt korlátokat, melyek a tudományt a közélet­től, a tudósokat a gyakorlati emberektől elvá­lasztják. Melynek azért egyik fő czélja a tudományt népszerűvé és közkeletűvé, mindenkinek közjavává tenni, s annak kincseit mindnyájunk közt elosztani. S ily liberális, szabadelvű, elfogulatlan nézetekből kiindulva tűzték ki önök társulatuk másik czéljául főleg a természettudományokat. Az újabb kor tudományosságának ez kétségtele­nül ma egyik legkiválóbb, leghasznosabb, leggya­korlatibb tere. A természettudományok művelése ál­tal egy új, eddig nem sejtett ismeretvilág tárult a mai nemzedék szemébe, s ezt a közéletre nézve is oly eredmények követték, hogy jelenleg már nem csak azon versengünk, ki hat be legmélyebben a természet titkainak nagy könyvébe, hanem hogy ki bírja annak titkait legjobban értékesíteni, ki tud f­előlök nagyobb eredményeket, több hasznot felmu­tatni s előhozni az emberiség javára! S azért, a természettan ezen elméleti és gyakor­lati művelése mellett, önök az emberi művelődés­­­nek összes ágait is a leghelyesebben beilleszték és felvették társulatuk keretébe. . így vették fel a szoros­ értelmű természeti-­s or­­­­vosi tanok mellett a közegészségi állapotot, a társa­dalmi tanulmányokat, műipart és gazdászatot, sőt a történelmi tanulmányokat is, a földleírást s ál­lamismét, a régészeti buvárlatokat s műtörténetet, a hazai műemlékek vizsgálatát, megőrzését és fentartá­­sát. S íme a legdicsőbb, legremekebb magyar mű­emléknek : Hunyad várának az ország közköltségén fentartása, az önök kezdeményezésének már­is egyik fényes eredménye. S ez így van jól uraim! Mert ma már minden tu­domány és minden ismeret egymásnak kezet nyújt, é­s csak karonfogva haladhat előre. És hogy csak­­ egyet mondjak: mily csudálatosan találkoznak pél­dául az újabb búvárlatokban az egymástól oly távol álló archaeologia s geológia, sőt épen még a geoló­gia is és theologia, bármennyire igyekeztek legyen ezeket szükkörűleg egymással szembe állítani. Mert hiában, áll erre nézve is Verulami Baco híres mon­data, hogy a tudomány felületesen, ajakkal érintve, ha eltávolít is Istentől, teljesen merítve visszavezet hozzá! — És valamint egy fejedelmi tudós, Albert herczeg, az angol király-férj a tudományok nagy fejedelméről, Humboldt­ról, a Kosmos nagy írójá­ról mondá, hogy az összes tudományos ismereteket,­­ mint a római consulnak lictora a hatalomnak jel­vényéül, annak összes vesszőit a fascesekben egy cso­móba összekötve egyesíté, ezen kapcsolat által ad­ván nekik nagyobb erőt, befolyást és hatalmat, úgy­­ az önök társulata is uraim, helyesen fogván fel nép­szerű tudományos feladatát, felismerte, hogy a tudo­mányok ezen egyesülésében, ezen összetartásában képződik sajátlag az igazi, a nem félszeg, nem egy­­­oldalú tudomány s ismeret! Azért a mai magasb természetbúvárlat nem me­rülhet el többé csupán a durva anyag, a nyers ter­mészeterők vizsgálatába, hanem törekednie kell azt az emberiség boldogítására alkalmazni. Valamint a régiségtudományt ma már nem űzzük üres szenve­délyből, tárgyait nem mint furcsaságokat és curio­­sumokat, nem mint ritkaságokat és raritásokat gyűjtjük, az ős­népmaradványokból nem képtelen meséket s regéket olvasunk ki, hanem az emberi mű­velődésnek eszközeit és folytonosságának ismeretét találjuk bennük. Az elsárgult pergamenek redőiből nem többé privilégiumokat, kiváltságokat, de az emberi szellem fejlődésének eddig ott nem sejtett mozzanatai ismeretét hozzuk elő. S ezen magasabb, ezen harmonikus, összhangzó felfogása és művelése a tudományoknak, mely az önök társulatát jellemzi, mely önök gyülekezeteit annyira népszerűvé és keresetté teszi, megmentendi társulatunkat a puszta anyagiasságbani elmerüléstől; s élénken érezteti velünk azt, hogy az anyagon túl van még­ valami magasabb: a szellem, hogy a ter­mészeten felül van még valami nagyobb is: a ter­mészet feletti! Érezzük ezáltal, hogy összes tudományunk, has­son az bármily magasra fel a csillagzatokig, a pla­nétákig és bolygókig, vagy merüljön bármily mé­lyen a földrétegek bensejéig, mégis mindig sajátlag­­ csak tapogatódzás, kísérlet és feltevés, sejtelem és­­ hebegés; s érezzük, hogy a tudománynak homloka, s midőn a természet műveit vizsgálja, mindenütt Is-­­­ten teremtő kezének megfoghatlan műveibe ütközik. És megmenti ezáltal az emberi gyártó ismeretet azon felfurakodott és kevély, elbizakodott és gőgös, hideg és fagyos érzettől, mely az anyagban is csak úgy mint az életben önmagát bálványozza. S eljut végre a nagy elmék és legnagyobb bölcsek tudomá­nyának azon végeredményére s öntudatára, hogy ha itt mindent kifürkésztünk, mindent megismertünk s áttanultunk, úgy mégis emberi korlátoltságunknál fogva azon szomorú és bús vallomásra kell fakad­nunk, hogy valójában sajátlag semmit sem isme­rünk, s hogy biztosan és tökéletesen semmit sem tudunk! És hogy épen ezért még egyre folyvást ta­nulnunk és hiadnunk kell, és hogy ezen folytonos tanulás és haladás által közeledhetünk csak az igaz­ság ismeretéhez, melyben az emberiség legfőbb fel­adata, legfőbb tökélye áll. Ily magas feladatokat tűzött ime társulatunk is maga elébe! Melyeknek megoldásához s eléréséhez már ezennel Istentől, kitől minden jó jön, erőt és kitartást kívánván, midőn újra üdvözlöm önöket, még csak arra kérem, fogadják szívesen, mit kész­séggel nyújtunk önöknek, és mentsenek ki kegyesen, ha magas­ várakozásoknak nem voltunk eléggé ké­pesek megfelelni. S ezzel már a magyar vendégszeretet köszönté­sével üdvözölve végzem: Isten hozta önöket nálunk! Arad, aug. 29-én. A román nemzeti párt ma fejezte be tegnap megkezdett párt-tanácskozmá­­nyait. A párt tagjai, kiválólag az értelmiség tö­megesen vett részt a tanácskozásban. Tárgyát képezte az elnök, alelnök, jegyzők és választmány megalakítása s a nemzetiség kérdésé­ben részletes munkálattal megbízott küldöttség je­lentése. Elnökül Popovics Zsigmond megyei másod al­ispán, alelnökökül Szácz János esperes, és­­Joanescu Lázár ügyvéd, jegyzőkül Goldisz János és Moldo­­ván János választattak meg. Ezen kívül 50 tagból alakíttatott meg a pártválasztmány. A nemzetiségi kérdés mikénti megoldása tárgyá­ban megbízott küldöttség munkálata egész terje­delmében elfogadtatott. E munkálat az országgyű­lési nemzetiségi követek külön nemzetiségi javasla­tára van hatírozva, s az abban foglalt elveket fo­gadja el Az első napi gyűlésben a balázsfalvi pronuncia­­mentó elfogadása mellett is emelkedtek hangok, másnap azonban maguk az indítványozók is jobbnak látták, e­zért el nem foglalni, s igy e kérdés abban­­hagyatott. Graczban aug. 29-én dr. Schlosser élénk tetszés közt indokolá fölirati indítványát, mely a szlovének nevében Hermann által tett, s gr. frud­ által támo­gatott, napirendretérés iránti indítvány daczára, 7 szavazat ellen egyhangúlag az alkotmányi bizott­mányhoz utasíttatott Innsbruckban, aug. 29-én dr. Harum­s társai azon indítványt terjesztek elő, hogy Tirolban a hű­béri köteléknek kártérítés melletti teljes eltörlése az ország óhajtásául mondassák ki. Az iskolai fel­ügyeletre, s a reál­iskolákra vonatkozó kormány- előterjesztmény egy 8-tagú bizottmányhoz utasítta­tott A szabadelvűek azon indítványa, hogy e czél­­ból egy 10-tagú bizottmány választassák a csopor­tokból, kisebbségben maradt A város­kapitány, mint a kormány képviselője, kijelenti, hogy ennek ragasz­kodnia kell a schwarzi nő­javító-intézet fönnmara­dásához. Innsbruck, aug. 30. A tiroli tartomány­gyűlés tegnap esti ülésében több bizottmány választatott. A népiskolák s reáltanodák fölötti felügyeletre vonat­kozó kormány- előterjesztvény egy bizottmányhoz utasittatott, melynek tagjai a következők: Jäger tanár, Tarnócsy érsek, Degara prépost, Wolf, Hochgruber, a brixeni herczeg-püspök s báró Gio­­vanelli Ignácz. Mindezek a jobb oldalhoz tartoznak. 2566 BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Prágában, aug. 29-én a „Narodny-Listy“ szer­kesztője a nyilvános nyugalom-háborítás bűntényé­ben vétkesnek találtatott s 8 hónapi, böjttel súlyos­bított börtönre s 2000 frtnyi biztosíték elveszté­sére ítéltetett. TARTOMÁNYI ÜLÉSEK. Prágában aug. 29-én Planer minister hivatalos ügyekkel s gyöngélkedéssel menti távolmaradását. A reál­iskolákra vonatkozó törvényjavaslat egy 10- tagú bizottmányhoz utasíttatott.­­ Erre Hasner ta­nár jelentést tett a nyelv-kényszer-törvény eltörlése iránti előterjesztvény tárgyában. A javaslat harma­dik olvasásban egyhangúlag elfogadtatott. Pickert­­nek azon indítványa elfogadtatott, hogy a kormány keressék föl, az 1866. jan. 18-ki törvény több hatá­rozatainak is (nem csak a 4. fejezetnek) egy előter­jesztvény által eltávolítására. B. Beust, herczeg Auersperg, gr. Taffe s Sr. Herbst ministerek részint dologgal elhalmozottsággal, részint gyöngélkedéssel mentik távollétüket, s remélik, hogy a legközelebbi ülésekben jelen lehetendnek. A legközelebbi ülés a bizottmányi munkálatok miatt csak sept. 9-én lesz. KÜLFÖLD. Franczia ügyek. A „Constitutionnel“ egyik czikke azon lapok ellen van irányozva, melyek egy idő óta a fölött csodál­koznak, hogy a császárné is jelen van a ministerek tanácskozásain. Ezen lap az 1856. jul. 17-ki sena­tes consultumra emlékeztet, mely által a császárné eshetőleg régensnővé neveztetett ki. „Saját jövőnk biztossága érdekében történik,“ —úgymond — „ha a császár életpályatársa szakadatlanul a kormány­ügyekre képezi ki magát Az ország ezt fölfogja, és sértve érzi magát, ha alattomos modorban bármely megrovást akarnak kifejezni ily egyszerű, s a dolgok természetéből szükségkép­eredő ügy ellen. A csá­szárné megérdemelt népszerűsége, és kimeríthetlen jótékonysága következtében irányában mutatkozó rokonszenv, s az ország által brányában oly gyakran tanúsított bámulat előre következtetést enged von­nunk amaz álnok insinuatiók sorsára, melyek fölött a közvélemény már pálczát tört, s miknek kútfejei eléggé ismeretesek.“ A­­Journal des Débats- ban olvassuk : A „ Memorial diplomatique“ némi magyarázatot ad La­ Gueronniere­ur küldetéséről Belgiumban. Ezen magyarázatok szerencsétlenségre elég homá­lyosak, olyannyira, hogy az ember, miután elolvas­ta azokat, e küldetésről egy árva szóval sem tud többet, mint azelőtt. A „Mem. dipl.“ egy hosszú élőbeszédben szól a semleges államokról, a Schweicz­­ról, s az 1813-as eseményekről, míg végre kimondja, miszerint itt sem egy vámszerződés megkötéséről, sem egy katonai véd- és dacz-szövetségről nincs szó. La­ Gueronniére úr azonban mégis külön­ külde­­tésben jár el, és miben áll ezen küldetés ? A „Mem. dipl.“ szerint semmi egyébben, mint a belga népet a helyzet józan felfogására előkészíteni, s mint logi­kai következetességet állítni fel a szükséget, egy ba­rátságos egyetértésre nézve, a­nélkül, hogy eme vagy ama hatalmat maga ellen kihívja, hanem egyedül azért, hogy a világbéke megszilárdítására minél nagyobb biztosítékok szereztessenek meg. Ez pompás dolog volna, de engedelemmel, mégis kissé nagyon széles értelmű. Mi,­­ úgymond a „ Journ­ des Débats“, megfoghatjuk, hogy egy bizonyos czél­­ra nézve lehet szövetséget ajánlani, de politikailag szólva mit akar egy barátságos egyetértés szüksége jelenteni ? Akar ön az én Démonom lenni, majd leszek én az ön Pythiása ? Mily értelme lehet ennek ? Lagneronniére úr tehát Brüsselbe menne mint barátságot ajánló követ; ez az első efféle missio, melyről valaha hallottunk. Ezen platói követnek a „Memorial diplomatique“ szerint mindenekelőtt arra kellene törekedni, hogy a belgákat meggyőzze, mi­szerint Francziaország barátsága „ szabadságuk s függetlenségük pajzsává“ jön, s hogy nekik nem szabad a porosz kabinet közegeinek szavára hall­gatni, melyek semmi alkalmat nem hanyagolnak el, hogy Belgium bizalmatlanságát a franczia politika ellenében ébren tartsák Ha a porosz kabinet közegei

Next