Budapesti Közlöny, 1869. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)
1869-09-11 / 207. szám
___________2970_____________ a kinyomatásra. Az értekezések belértékét nem is támadta meg senki, mert azok többnyire eredetiek, az orvosi és természettudományok színvonalán állnak, melyekre az irodalomban mint forrásmunkákra hivatkoznak. Az értekezők nagyrészt elismert tudományos tekintélyű férfiak, kik mindig büszkék voltak gyűléseink előtt legértékesebb kincseikkel lépni fel; — vannak többen a külföld nagyhírű tudósai közül is, p. o. Bonaparte Lucián, Károly caninoi herczeg a „Fauna Italica“ hires szerzője. — S mily vonzerővel bir e kör, mutatja azon körülmény, miszerint oly szaktudósok, kik más társulatoknál, még az akadémiánál is alig szoktak felolvasni, itt több értekezést tartottak. Megemlítendő, hogy a munkálatokért legkisebb díj sem fizettetik, 2- szor. A munkálatok nem pusztán magukban, hanem drága rajzolatok, kőnyomatok , s fametszetekkel, térképekkel s a kitűnő elhunyt szaktudósok arczképeivel adatnak ki; ezek megítélése végett bátor vagyok az egri XIII dik nagygyűlés kezünknél lévő munkálataihoz csatoltakra hivatkozni, jelesül két szines kőnyomatú tábla és a földtani térkép oly kitűnő, melynél különbet összes magyar tudományos irodalmunk sem képes felmutatni. 3- szor. Vándorgyűléseink által előidézett legbecsesebb eredményekként mutatjuk fel a helyiratokat, melyek azon lelkes városok s helységek által készíttettek, hol az ülések tartottak, s hová kirándulások történtek; ide tartoznak a meglátogatott fürdők, ásványvizek, bányák, barlangok, várak, intézetek, mű-, ipar-, gazdasági kiállítások, természeti ritkaságok, történelmi s archaeologiai nevezetességek leírásai, a táj- és járványos kórok megismertetése stb. stb. Ezen helyrajzok és leírások régen érzett országos hiányt pótolnak, mert csak így jöhet létre egy „Országos helyiraj11, miszerint ne mondhassa, és már jelenleg sem mondhatja többé a külföld Magyarországról, hogy: terra incognita. 4 szer. A magyar orvosok és természetvizsgálók gyűléseinek különös érdeme, — melylyel a külföldieket túlszárnyalja, — hogy pályakérdéseket tűzött ki; jelenleg is 5 pályakérdés van függőben, ezek közül kettő 100 aranyos. Mindez egyes tagok nagylelkű ajánlataiból került össze. Egy koszoruzott munkáért 100 arany most adatott ki. 5 év. A vándorgyűlések eredménydus munkásságának fennebbi pontokban érintett főbb mozzanatain kívül voltak és vannak még igen fontos tárgyai s teendői. Ez idő szerint az orvos- és egészségi ügy felett a tudományos intézetek közül egyedül ez őrködik. Mindaz, ami e téren újabb időben a hiányok elhárításas reform behozatalára történt, e gyűlésből vette eredetét. E tekintetben indítványok, kidolgozott tervek, törvényjavaslatok terjesztettek az országgyűlés és ministérium elé. Sürgettetett országos közkórház, tébolyda felállítása, az egészségi - gyógyszerészi ügy rendezése, az egyetemi orvoskar visszaállítása. Mindez nem m miden siker nélkül, mert az országos közegészségi tanács, tébolyda s több közkórház felállíttatott, az egyetemi orvoskar ügye a közoktatási ministériumnál tárgyalás alatt van, így a többi, — nevezetesen a gazdasági, történelmi s archaeologiai — szakokban is készültek javaslatok, dolgozatok, melyek egyesekhez, hatóságokhoz, kormányhoz s országgyűléshez terjesztettek. Ezek közül csak a régészet ügyében történtekből említek egyet, hol törekvéseinket a legfényesebb siker, valóságos diadal koszorúzta. Arányi tanáré az érdem, hogy legdicsőbb műemlékünket, Bunyad várat, az enyészettől megmentette ; ámde ezt ő csak az úttal eszközölhette, hogy a nagygyűlés a fölmérési, leírási rajzok költségeinek fedezését magára vállalta. Tudva van, hogy e szerencsés kezdeményezés folytán drága ereklyénk, e vár most már országos költségen építtetik s tartatik fenn. De az nincs tudva, mire önérzetünk büszke lehet, mit oly örömmel hirdetek, hogy az országgyűlés egy törvényczikkben elismervén, méltányolván a történtek érdemét, a költségeket kifizette, miszerint azt hiszem, helyén lesz, ha mind az országgyűlésnek, mind Arányinak köszönetet mondunk az ügy ily szerencsés befejezéséért, 6-szor. Végezetül kiemelem — mit legelöl kellett volna tenni — vándor-gyűléseink szellemét, tagjainak buzgalmát, mint az elért siker legfőbb tényezőjét, mely nemcsak a fönnebbi maradandó becsű műveket alkotta, megteremtette, de ezen kívül az elhanyagolt természettudományoknak állandó művelése iránt is mindenha rokonszenvet ébresztő, az ily czélból létrejött külön társulatokat — mint tudományos fajokat — kebeléből önálló munkálatra kibocsátotta, — így a természettudományi s földtani társulatnak szülőanyja volt, — sőt, mint egyik veterán tagja igen találóan mondja: „a magyar orvosok és természetvizsgálóknak nemcsak elméje fáradozott, hanem a természettudományokért és embertársainknak jólétéért egyszersmind szive is melegen dobogott,“ miszerint jótékony intézetek és vállalatokról is gondoskodott, mint p. o. az országos magyar orvosi nyugdíjintézet és segélyegylet, melyre több adakozók között Flór Ferencz maga 200 darab aranyat adott. Ki a felsorolt műveket, tényeket, mint az eredmény, siker mind megannyi fényes bizonyítékait, figyelembe veszi, s meggondolja, hogy gyűléseink évenkint csak néhány napig tartván, mily kevés idő s pénzerővel rendelkeznek, — bizonyosan elismerendő, hogy ezen intézmény nemcsak feladatának felelt meg s czélját érte el, de a várakozást meghaladta, a hasonló irányú bel- s külföldi társulatokat sok tekintetben túlszárnyalta. Hogy mindezek daczára vannak, kik a dús eredményt, sikert kicsinyük, keveslik, — nem csodálom, mert minden dolognak, — még a napfénynek is kell hogy ócsárlói, gáncsolói legyenek; de hogy ez a gáncs odáig terjed, miszerint olyanok is találkoznak, kik a magyar orvosok és természetvizsgálókat azzal vádolják, hogy főgondjuk az élvezés és mulatság, ezt már méltán csodálnánk, ha nem tudnék, kiktől és miként származik e gáncs. E gáncs olyanoktól ered, kik gyűléseinkben nemcsak soha részt nem vettek, de ily gyűlést nem is láttak, hanem hírlapokban olvasván a tudósításokat, azokból csak mi nekik leginkább tetszik, mire legtöbb érzékük van, az anyagi élményeket jegyzik fel maguknak, s tartják emlékezetükben, a szellemi élvezeteket pedig fel sem fogva, az értekezések tárgyalását, bírálatát nem olvassák, miszerint gyűléseink tudományos becsét nem méltányolhatják. Azon városokban, hol gyűléseink tartottak s azoktól, kik bár ellenszenvvel léptek gyűléseinkbe, — soha sem hallottunk ily balitéletet, mert saját tapasztalásukból meg kellett győződniök, hogy a magyar orvosok és természetvizsgálók együttlételük napjain a köz- és különösen a szűkülések s bizottsági tárgyalások által tudományos foglalkozással túlhalmozva vannak, s idejökből mulatságokra igen keveset szakithatnak. Helyén látom itt az orvosi s természetvizsgálói közönség nevében nyilvánítani, miként az, bár a legnagyobb hálával ismeri el a gyűléseket eddigelé kebelébe fogadott városoknak tudomány- és vendégszeretetét, de a sok költségeket s mulatságokat épen nem kívánja. Ezekből elég annyi, hogy a tagok saját pénzükért rendezendő közebédeken és esteli összejöveteleken egymással s a lakossággal megismerkedhessenek, mert a kölcsönös személyes ismerkedés szintén a gyűlés czéljaihoz tartozik. Bár tudom, hogy a gyűlés ügyviteléhez tartozó száraz előadásommal a tisztelt hallgatók türelmét már eddig is kimerítettem, mégsem szabad még egy ellenvetést érintetlenül hagynom. Ellenvettetik ugyanis, hogy a magyar orvosok és természetvizsgálók a szakosztályok és a tagok felvételében nagyon szabadelvűek, hogy ezen intézmény alapja igen tág. Ezen ellenvetés is tapasztalatlanoktól származik, mert a tapasztalás igazolta, miként gyűléseink oly áldásos hatásának ez főtényezője. Mi lett volna gyűléseinkből, ha a szakosztályokat megszorítjuk, s tagokul csupán tudósokat veszünk fel ? Ez egyoldalú, szűkkeblű eljárás által már rég elfonnyadt volna intézetünk éltető gyökere, s kiapadt volna virágzásának dús forrása, így nem volnánk képesek a hely érdekeit minden irányban képviselni, emelni; nem volnánk képesek egyetlen egy kimerítő helyiratot létrehozni, holott most a tudomány majd minden ágára főként gyakorlati szempontból hatással van nagygyűlésünk. Amely helyen megjelenünk, az összes tudományos érdekeket felkaroljuk. A legnagyobb tapintat volt, hogy a műipari, gazdászati, társadalmi, történelmi s régészeti tanulmányokat felvettük, beillesztettük szakosztályaink keretébe, csak így érhettük el a fennebb elősorolt többnemű eredményeket. Ezen eredményekhez tartozik, hogy társulatunknak sikerült a tudományokat s tudósokat a gyakorlathoz, a közélethez közelebb hozni, s igy magát a tudományt népszerűbbé, közkeletűvé tenni; ez az oka azon átalános rokonszenvnek, mely mindinkább növekedvén, jelenleg a tagok száma az ezeret sokkal túlhaladja. Nem lenne-e vétkes szűkkeblűség, megbocsáthatatlan, ha a nőket, honleányokat kirekesztenék vándorgyűléseink köréből, hiszen az épen egyik erénye, az mutatja gyűléseinknek messze hatását, hogy a nőket is a tudományok iránt részvétre, tevékenységre ébreszti. Nem diszesíti-e jelen összejövetelünket a haza leányainak szép koszorúja ? E nélkül gyűléseink keretéből a legdrágább láncz- szem hiányzanék. Legyenek azért a haza hölgyei üdvözölve, kik a Bóra, Sirokkó s egyéb utazási viszontagságok daczára eljöttek üdvözölni, testvéri keblekre ölelni Fiuménak derék hölgyeit; legyen áldott és felejthetlen e testvéri ölelkezés, éljenek a vándor- és a fiumei hölgyek. A magyar orvosok és természetvizsgálók életében van még egy ritka tünemény, melylyel kevés társulat dicsekedhetik ; hogy ámbár annyi különböző szakosztályban, a tagok a legszélesebb alapon vétetnek fel; hogy ámbár majd minden gyűlésben más-más tagok jelennek meg , mégis kebelében a legnagyobb egyetértés uralkodott, még egyetlen egy kérdésben sem volt egyenetlenkedés, sehol és soha nemzetiségi, politikai vita elő nem fordult. Bátran reméljük, hogy fiumei nagygyűlésünk elődei nyomán járand, mert csak így felel meg a tudomány érdekének. Itt, hol a nagy világgal érintkezünk, a külföld színe előtt állunk, mutassuk meg, hogy a tudomány művelését a haza oly ügyének tartjuk, melyben nincs köztünk párt-, határ- s nemzetiségi kérdés , melyet mindjárt a hazafiság mellé helyezve, tudjuk, hogy hazánk hatalmának, boldogságának ez alapfeltétele. Elhunyt tagokróli megemlékezés. Midőn gyűléseink imént ecsetelt minden iránytani emelkedésének méltán örülhetünk, kötelességünk megemlékezni azokról, kiknek élete tényezőként hatott a nyert eredmények előidézésére s kiknek halála valódi veszteség átalában a tudomány és emberiségre és különösen gyűlésünkre nézve. Ily veszteségeket ez évben is szenvedtünk Ezek közül kiválóan 2 férfiú emléke ébreszt közfájdalmat, köztiszteletet. Ezek közül egyik a külföldi tudós, a sok és nevezetes munkáról híres Purkinje, a prágai tanár, ki a 80 ik évet, túlélte s néhány év előtt részt vett pozsonyi nagygyűlésünkön, ott sokszorosan nyilvánította örömét tudományos munkálkodásunkon s azon, hogy a magyar irodalom minden irányban emelkedik. A másik halottunk, ki bennünket közelebbről érdekel, kit méltán siratunk, Balassa János,1865- ben a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének alelnöke. Orvosi tudományos láthatárunkon emez első nagyságú csillag feltűnése mint leáldozása sajátságos és meglepő volt. Mindenkit meglepett, midőn 1843 ban a nagy Stáhly helyébe egy ismeretlen fiatal ember neveztetett ki az egyetemi orvos-sebészeti tanszékre, midőn a lángeszű Stáhly, a népnek és aristokratiának egyaránt bálványa, a tanszékről lelépett. Mindenki aggódva nézett az ősz bajnok után, lehetetlennek látszott, hogy őt ily fiatal erő pótolhassa; csak az ifjú tanár kortársai s azok, kik őt közelebbről ismerték, nem aggódtak. Nem aggódtak, sőt büszke öntudattal nézett a jövő elé Balassának nagy mestere, a híres bécsi tanár Wattman, ki tanítványában a valódi hivatásnak, a leendő nagyságnak jeleit felismerte. Wattmann látnoki jövendölése teljesedett, Balassa János több irányban nagggyá lett. Ő előbb egyetemi tanár, azután kir. tanácsos, a Lipótrend lovag-keresztese, az országos közegészségi tanács elnöke és magy. tud. akadémia tiszteletbeli, a magy. kir. orvos-egylet s több tudományos bel- és külföldi egyesület rendes és levelező tagja, a magy. orvosi könyvkiadó társulat elnöke, Pestme-