Budapesti Közlöny, 1870. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1870-02-01 / 25. szám

K­Ü­L­FÖ­L­D. FRA­NCZIA ÜGYEK. Broglie herczeg. Broglie herczeg, ki közelebbről gutaütés követ­keztében meghalt, a franczia akadémia tagja volt, s épen most fejezte be összes mű­vei kiadá­sát. Régi főrangú család tagja, mely XIV. Lajos kora óta tündöklik, s melynek két legközelebbi utódja három marsall adott Francziaországnak. Broglie fia volt azon nemesi követség egyik tag­jának, mely miután az 1789-ki mozgalmat létre­hozni segített, visszautassa az augusztus 10-ki decretum elismerését s inkább a vérp­adon halt meg; veje volt Stael asszonynak s unokaöcscse a rettenthetlen Gand püspöknek, ki 18 - ben oly merészen ellenállt Napoleon akaratának; az első császárság alatt diplomata, a restauratio alatt pair, a juliusi monarchia alatt követ s a ministeri tanács elnöke, a második köztársaság alatt pedig a nemzeti gyűlés egyik befolyásos tagja volt, s decz. 2-án szintén, börtönbe vettetett. A „Journal des Débats Broglie herczegről, elte­kintve a veszteségtől,­ mit Francziaorsz­ág halála által szenved, — egyelőre csak a következőket mondja : „A népszerűség, mely onnan faj, a honnan neki tetszik s mely oly ritkán alkalmazza magát a va­lódi érdemhez, több nevet karolt fel az új gene­­ratioból s tett közösebbé; de a történet ki fogja jelölni helyét a Broglie névnek s az utókor benne fogja megpillantani a szabadelvű Francziaország leghívebb, legrangasitosabb képviselőjét, a jelen század mozgalmai közepette. Valamely nemzet lelke, úgymint egyes emberé, különféle, nem egy­forma részekből áll; a nemes és aljas hajlamok, a jó és rész ösztönök összevegyülök abban; a szabadság barátja, igazságszerető, érzelmeiben állandó, magaviseletében hajthatatlan, B­oglie herczeg, azt lehet mondani, szerencsésen egyesíti magában Francziaország szellemének legszebb, legjobb részeit. Ha az ítélet biztossága, ha az eszmék tiszta­sága és egyszerűsége, a nyelv tömörsége s jöreje nemzeti tulajdonok, úgy Broglie herczeg e tekin­tetben is hű képviselője a franczia szellemnek. Beszédeinek s iratainak kiadásában örömmel ol­vastuk újra és újra azon beszédét, mely a bünte­tés jogáról s a halálbüntetésről szól. Valóban Broglie herczeg nem is hagyhatott volna hátra szebb és ékesszólóbb lapot, mint e beszédet, miu­tán nyilvános élete a hazai vérpadnál kezdődött ;­­ ő mégis őszinte hive maradt a franczia forra­dalomnak, daczára a számos megpróbáltatások­nak, melyeken e nagy eszme keresztülment. Nem volt lélek, mely függetlenebb és szabadabb lett volna mint az övé;nem volt szilárdabb jellem az övénél, ha a változó közvéleménynyel kellett szem­be szállania. „Azt tettem, mit igazságosnak és szük­ségesnek láttam,“ — mondá egyik beszédében,­­ úgy látszik, hogy ez volt jelszava az életben is Fiatal korának azon szép napja óta, midőn Nej marsal védelmét magára vállal­i, életének utolsó pillanatáig, Broglie herczeg minden tettének zsi­nórmértékeli, csak e kettőt véve: az igazságot és közjót. Emléke nem fog könnyedén elveszni mint számos másé, kiket a sors pil­anatokra fel­karolt; az ő dicsősége nőni fog a szerint, a mint az emberiség értelem dolgába gyarapodni fog s neve naponta előbbre fog haladni a haza emlé­kében s hálaérzetében.“ A törvényhozó­­ test január 29-diki ülésé­ben Ollivier — Brame fejtegetéseire vála­szólva — constatálja, hogy a kormány a keres­kedelmi szerződés feletti vitáknak már kezdeté­vel a parlamenti enquetet elfogadta és indítvá­nyozta. A kormány nem akar meddő vitákba bo­csátkozni, nehogy kétség támadjon az enquet lojalitása iránt. A kormány nem kívánja a mag véleményét nyilván­tani; az csupán azt kívánja hogy az enquete létesüljön, mielőtt a kormány nyilatkozott volna. A kereskedelmi szerződés fel­mondása nem lenne eszélyes dolog; az bonyodal­mat és rongálás idézne elő ; az arra vihetné An­golországot, hogy viszonosságra gondoljon , veszedelmet okozzon. A kormány a békét akarja s ennek fentartására a legjobb eszköz az Angol­országgal való barátságos viszonyok fentartása, melyek hatalmasan közrehatottak a közelebbi években felmerült nehézségek megoldására. Immár ki akarja a szerződések felmondását el­­­határozni? Önök! vagyis az ország. Ki fogja az enquetet kihallgatni ? Önök! Mi többet is teszünk az ország véleményének tiszteletben tartásán kí­vül. Mi rábízzuk az enqueze kivitelét. Mi reméljük, hogy nekünk úgy a kamarában, mint az országban igazságot fognak szolgáltatni. Mellettünk van a többség, az ország többsége, mely legálisan gyá­­molítja a kormány politikáját, s a kormány soha­sem részesült a többség részéről méltóbb és le­­gálisabb támogatásban. A majoritás kormányra vezetett bennü­nket, midőn tudtunkra adá azon feltételeket, melyek mellett mi a kormányzatot elfogadtuk; mi ezen egyetértést fentartani, sőt öregbitni akarjuk; mi a kizárólagosság szellemét mellőzni akarjuk; mi szerénységünkkel és méltó­sággal az egész világot magunkhoz akarjuk vonzani. Mi kérjük és elfogadjuk mindeneknek segélyét; de se nem kérjük, se el nem fogadjuk valakinek protektióját. (Többszörös tetszés.) Erre még Jules Simon és Pinard szólottak. Vé­gül Ollivier a bekövetkezendő szavazás fontossá­gát fejtegeti,és azt mondja, hogy egyszerű napirend azt fogja jelenteni, hogy a kamara nem kívánja a kereskedelmi szerződések felmondását. Erre az egyszerű napirend fogadtatott el 211 szóval 31 ellen. A kamara végül elhatározta, hogy a holnapi ülésben az enquete-bizottság megválasztásának módja felett beadott interpellate vitatása foly­­tattassék. O'livier a főügyészekhez következő körlevelet bocsátá ki: „Főügyész úr! Egy béke­bíró nem tel­­esíthetné békítő és népbírói szerepét, ha részre­­hajlóságot lehetne gyanítani, még csak látszólag­­ is. Nem is tetszik nekem elfogadhatónak, hogy e hivatalnokok, midőn saját pantonukb­an jelölteknek lépnek fel, akár mint departementi, akár mint vá­rosi tanácsos, a bíróságuk alá tartozó egyénekkel szemben, mint versenyfelek vagy mint szavazatkö­­rök lépjenek fel. Ily helyzet­ben nagyon félő, hogy a siker vágya őket sajnálatra méltó dragadtatásokra és alkudo­zásokra ragadja és hogy a küzdelem után se válik meg tisztán a bíró a jelölt szenvedélyeitől; kérem tehát, adja tudtára azon ön hatáskörébe eső béke­­bíráknak, hogy lemondottnak tekintem mindazt a békebírót, a­ki cantonjában jelöltnek lép fel akár a departementi, akár a városi tanácsosságra. E határozat nem alkalm­azandó a rosstani hely­zetre. Fogadja főügyész úr, megkülönböztetett nagyrabecsülésem biztosítását. Emile Ollivier, pecsétőr, igazság- és kultusügyminiszer.“ A „Marseillaise11 feliratot tesz közzé, mely a magyar parlament 20 szélső baloldali követe ál­tal van aláirva, s melyben azok a szélső baloldali franczia követek iránti rokonszenvüket fejezik ki. 460 ANGOL ÜGYEK. A trónbeszédre adandó volla ezseki­at a felső­házban marquis Huntley által fog indtványoz­­tatni, é­s uróf Fingatl által támogattatni. Sir O. Binyer néhány nap múlva R­ómába fog indulni, hogy mint a máltai rend lovagja, részt vegyen az egyetemes zsinatban. Az újonan kinevezett oxfordi püspök dr. Maekar­­nesi jan. 2- én szenteltetett föl a Westminsteri apátságban. * Mint állítják, azon esetre, ha a legutóbbi tippe­­rart,­­­ választás érvénytelennek fogna nyilvánit­­tatni, — a­mi szinte bizonyos, — O’Dunooat Riss­t ismét föl fog léptettetni, é­s a fénök arra számítnak, hogy a toryk ismét ama tétlenséget tanusítandják, mely a legutóbbi választásnál az óhajtott eredményt előidézte. Jan. 17-én reggel a londoni lord mayors a City küldöttségének több tagjai Osborneba, — Wight szigetébe mentek, — hogy a királynőnek bemu­tassák a belgák királyához, s királynéjához, leg­utóbbi angolországi látogatásuk alkalmából inté­zett feliratot, — s a föliratot tartalmazó szép ezüst ládácskát. E nagyértékű ládácskára következő irat van vésve: — „A belgák királyának, s király­néjának, átnyújtatott II.-Britannia népe által, — novemberben, — 1869.“ A királynő bámulatát fejezé ki azon mód izlésteljessége, s választékos­­sága fölött, melyen a fölirat, s a ládácska elké­szíttettek. SPANYOL ÜGYEK. Madridból, jan. 26-ról jelentik, hogy a válasz­tásoknak addig köztudomásra jutott eredményei következők: 4 unionista, 5 demokrata, 10 progressista, s 6 republicánus pártbeli egyén len megválasztva. Mintpenner herczeg nem vá­lasztatott meg, csupán egyetlen carlista vá­lasztatott meg Asturiában. Az erős hóesés nagyon gátolá a közlekedést az egész országban, — s a hegyvidéki falvaknak hihetőleg számos lakosait tartóztatá vissza a szavazástól. — Cabrera tábor­nokot, az agg carlista vezért, nem választották meg. A cortes-gyillés 28-án 54 szavazattal 52 ellen, — a bizottmány véleményével ellenkezőleg — elhatározó, hogy az ország kataszteri fölméretése a hadügyminiszérium helyett, a közmunkaügyi ministériumra bizassék. A „Journal des Débateu a legutóbbi spanyol minister-változást úgy tekinti, mint a forradalom kiindulási pontjához visszatérést,­­ azaz: a mo­narchia párt különböző töredékei közti újabb egyetértést az iránt, hogy a személyi kérdés egy­előre ne döntessék el, hanem az ideiglenes helyzet további rendeletig meghosszabbíttassék. Mont­­pensier herczegnek Oviediban, s Attilában történt kettős bukása a végleges megoldás egész nehéz­ségét föltünteti, — mivel az összes kisebbségek szövetkezése képes bármely többséget legyőzni. OLASZ ÜGYEK. Mint a „Times“-nak Rómából, jan. 27-től távir­­ják. — Bernabo bibornok neveztetett ki ama bi­zottmány elnökévé, mely a keleti ritusokkal, s az apostoli missiókkal összefüggő ügyeket tárgyalja.­­ A zsinati congregatio 27-iki ülésében 6 atya beszélt. Argy, az antibes-i légió ezredese, jan. 26-án tüdő­gyulladásban meghalt. Halála előtt össze­gyűjte maga körül a légió tisztjeit, s arra inte őket, hogy hívek maradjanak Francziaországhoz, s a pápához. A nápolyi „Oriente” szerint, Garibaldi a tél folytában nem hagyta el Caprerót, — mivel igen sokat szenvedett csurban, — kivált a folyó hó kez­dete óta. A szigeten épen nem létezik valami nagy bőség, — s Nápoly ex-dictatora gyakran szüksé­get szenved. Rómából, jan. 25-től jelentik, hogy a ne­­mes-i püspök komolyan beteg. A pápa őt 24-én meglátogatá, s félóráig maradt nála. — Lavradio, a portugál követ, szintén beteg, — s a jelenleg Nápolyban levő dr. Nélaton hozzá hivatott KELETI ÜGYEK. A párisi „Soir” így nyilatkozik: „Több lap azt állítja, hogy Konstantinápolyban alkudozások kezdettek meg oly czélból, hogy az egyesült fejedelemségek számára „Románia“ hivatalos c­íme adassák meg. Ama városban levő levelezőnk megerősíti ezen közlést,­­ hozzá­­tévén, hogy az austriai kormány volt az, mely a tárgyban kezdeményzőleg lépett föl. Valóban a kérdésben valami több rejtik puszta czimnél, — t. i. a legutóbbi néhány év alatt a Dunánál léte­sült uj helyzetnek teljes elismerése.“ Konstantinápoly­ból, jan 26-ról írják, hogy Rangabé Athénébe utazott el. — A „Levant-He­­rald“ szerint, a khelue követeléseinek összege, a 3 pánczélos­ haj­óért, 800,000 ft. sz-re megy föl. Buk­arest, jan. 30. Szourdza ezredes, képviselő, egy, 65 képviselő által aláírt indítványt terjesztett elő, mely szerint a romániai fejedelemnének évi 300 ezer stk. javadalom lenne megszavazandó. A minis­­terelnök ezen indítványt a dynastia iránti, szeretet s ragaszkodás újabb bizonyítékául tekinti azonban fel van hatalmazva, ezen javadalmat visszautasít­­ni mindaddig, míg az ország pénzügyei rendezve nem lesznek. E nyilatkozat után Szourdza vissza­vette indítványát.

Next