Budapesti Közlöny Melléklapja, 1873. június (7. évfolyam, 22-26. szám)

1873-06-01 / 22. számú melléklap

17- nek egyikét a felszól­amló fél, másikát az első becslésnél résztvett kb­. főbecslő választja azon becsiők sorából, kik az első becslésnél közreműködtek. A felszólalási választott bíróságnál működő főbecslő és becs­­lők ellenében a felek azon kifogással élhetnek, melyek általában tanuk ellen érvényesíthetők. Efféle alapos kifogások, vagy a becs­­lő­k akadályozása esetére, póttagok hivatnak meg. A becslőket a rendes bíró esketi meg. A felszólalási tárgyalások és végzések bélyegmentesek. A felszólalási eljárás költségeit azon esetben, ha a fél pana­sza alaptalannak ismertetik el: a fél, minden más esetben az ál­lam viseli. A házadó összege, minden pénzügyi időszakra a törvényho­zás által határoztatik meg, s azon házaknál, melyeknek adója a házbér után állapittatik meg, a kinyomozott tiszta hozadék min­den forintja után 3 krajezárban, a terület után kivetett hozadónál pedig a tiszta hozadék minden forintja után 1 krajezárban álla­­pittatott meg (1850. évi julius 25-én kelt törvény.) Uj épületek ott, hol az adót a tényleges vagy purificatio ut­ján kipuhatolt bérjövedelem alapján vetik ki, 5 évig; ott pedig, hol a házadót a ház térfogatának aapján róvják ki, 10 évig adó­mentesek. A házadókataster átalános revisiója csak különös pénz­ügyi törvény folytán eszközölhető. Ellenben egyes községek ház­­adókatasterét a kormány revideáltathatja, valahányszor a ház­bérviszonyok megváltoztak. III. I parád ff. (Gewerbesteuer.) Az iparosok az 1856. év julius 1-jén kelt törvény szerint adóztatnak meg. Az erre vonatkozó tarifa 6 főosztályzatban 672 iparfoglalkozást sorol elő betüsoros rendben. Az abban elő nem forduló foglalkozások a h­asonnemüekhez sorozandók. Kivétetnek ezen adó alól : a mezei és erdei gazdaság, vadá­szat, halászat és bányászat, továbbá nem iparszerűen folytatott tudományos és művészi foglalkozások, jegyzők, ügyvédek és or­vosok keresete. Az adó két tétel szerint, t. i. egy állandó és egy változó tétel szerint szabatik ki. Az állandó tétel, mely az üzletnek idő szerinti nagyobb vagy kisebb kiterjedésére való tekintet nélkül állapíttatik meg, „rendes tételnek“ (Normal-Anlage) neveztetik. Ez képezi a rendes adótételt, melyet minden iparos, minden körülmények közt fizetni köteles. A változó tétel „üzleti tételnek“ (Betriebs-Anlage) ne­veztetik, ez az üzlet terjedelméhez képest majd nagyobb, majd kisebb. Ennek megállapításánál a következő ismérvek irányadók, úgymint : a) a munkások száma; b) az üzlet folytatására szükséges eszközök és gépek meny­­nyisége és minősége; c) sör- és szeszfőzdéknél az évi termelés mennyisége; d) oly üzleteknél, melyek h­ozadékképességét külső jelek után megítélni nem lehet , az üzleti viszonyok vétetnek az üzlet­­tétel megállapításánál figyelembe. Mind a rendes, mind az üzleti tétel az üzleteket betűsorban tartalmazó tarifához mellékelt adófokozat (Steuerscala) alapján számíítatik ki, a növekedő arányban megállapított adó­tételek szerint. A legkisebb adótétel 20 kr, a legnagyobb 2500 frt. A rendes adótétel nagysága először is a helybeli lakosság számától függ. A községek e tekintetben 4 osztályba sorozvák, t. i. 1000 lakoson aluli, 4000 lakoson aluli, 4000—20,000 lakossal "biró, és 20,000-nél több lakossal biró községek osztályába. Oly iparágak, melyek természetüknél fogva a rendes nap­számnál többet alig jövedelmeznek: a legkisebb, más iparságok az azoknak folytatására megkivántató ügyesség, értelmiség és üzleti eszközök mérvéhez képest nagyobbodó tételek alá esnek. Ehez képest p. o. seprőkötők, foltozó szabók, rongy­szedők, drótosok s t. eff. a legkisebb,­­ kereskedők, vendéglősök stb. nagyobb,­­ végre nagykereskedők, vaspályák, banküzletek a legnagyobb té­telek alá esnek. Az üzleti tételre nézve alapelv az, hogy avval csak azon iparos rovathatik meg, ki üzletét segédekkel s általában nagyobb mérvben folytatja. Az üzleti tétel a törvényben s illetőleg tarifában meghatáro­zott külső ismérvek alapján szabatik ki, és a rendes tételtől főleg azáltal különbözik, hogy ez utóbbi a törvény által változhatlanul meg van állapítva és 500 írtnál többre soha sem mehet, ellenben az üzleti tétel a körülményekhez képest a fokozat (Scala) legma­­gasb tételénél, t. i. 2500 írtnál magasabbra is emelkedhetik, p. o. oly fonógyárnál, melynek 100,000 orsója van, 3330 írtra. Íme az adókivetés egy példája: Oly iparos, kinek rendes adótétele, tekintettel az üzlet székhe­lyére, a fokozat szerint 6 frt, ha tíz segéde van, ü­zlettételképen az első segédért a rendes tétel felét, vagyis 3 frtot, a többi kilencz­­ért egyenkint 6 frtot, vagyis összesen 54 frtot, és egészben 63 fo­rintot fizet iparadó fejében. Ezen adó vallományok alapján vettetik ki, melyekben az iparűzők üzleteik minden külső mérveit, mint p. o. a segédek szá­mát, a műkészületeket, a felszerelést, a készítmények mennyiségét stb. valóság szerint bemondani kötelesek. Az adót bizottságok vetik ki. Ily adókivető bizottság minden adószedő­ hivatal kerületében alakíttatik. A bizottság tagjai: a kerületi rendőri tiszt, az adóhivatal képviselője és öt választott tag. Ezen választott tagok közül egyik azon község képviselője, a­honnan való iparosok vallományai tárgynál tannak, többi négy vá­lasztott tag kettős választásból kerül ki. Ugyanis az adókerülethez tartozó összes községek képviselői és választmányi tagok választanak 10 választót, és ezek maguk közül négyet. Csak szeplőtlen nevű és az adókerületben telepített iparűzők választhatók. A bizottsági tagok s az adóhivatal részéről kirendelt jegyzők feleskezt­etnek. A kivetés ellen mind az adózó fél, mind az adóhivatal kép­viselője a kir. pénzügyi kamarához felebbezhet. A kivetés 3 évre érvényes, mely idő alatt az üzlet megszo­rítása, vagy kiterjesztése tekintetbe nem vétetik. Az üzlet teljes megszűntével azonban az adó is megszűnik. Ellenben az ezen 3 évi időszak alatt keletkező uj vállalatok kez­­detük napjától fogva adó alá esnek. Az ebbeli bejelentés elmulasztása 1—50 frtnyi birsággal és a kincstár megröviditése az adó 5 — 10-szeres összegével büntet­­tetik. Az iparadó két félévi részletben előre fizetendő. IV. Jövedelem­adff (Einkommensteuer). Ezt az 1856. május 31. kelt törvény hozta be. A jövedelemadó tárgya minden jövedelem, mely más direct adó által megadóztatva nincsen. Jövedelemadó alá esnek nevezetesen: Az I. osztályban a­ napszámosoknak, cselédeknek, bérmunkásoknak, legények­nek és iparos segédmunkásoknak egyszerű napi munkájuk után kiszabott keresete; b) állandó fizetés nélküli írnokok (Schreiber) és másnemű biztos szolgálati szerződés nélkül az üzletekben alkalmazott egyé­nek keresete. AlI. osztályban a) szabad kereseti foglalkozásokból húzott jövedelem, a­meny­­nyiban ezen foglalkozások nem iparüzletileg folytattatnak és en­nélfogva iparadó alá nem esnek; b) a tudományos és művészi foglalkozásokból húzott jövede­lem, különösen az ügy­védek, jegyzők, orvosok, írók, (Literaten), tanítók, zenészek, művészek jövedelme és minden más tudomá­nyos, vagy művészeti előképzettséget kívánó foglalkozásból húzott jövedelem, a­mennyiben ezen foglalkozások nem iparüzletileg folytattatnak és ennél fogva iparadó alá nem esnek. A HI. osztályban ( a) az udvari, állami, katonai, egyházi, községi és alapítványi tisztviselők, valamint azoknak hátrahagyott özvegyeik és gyer­mekeik fizetései, szolgálati illetményeik, nyug- és ellátási pénzeik, továbbá szolgálati szerződés alapján alkalmazott magántisztviselők és azoknak hátrahagyott családjaik fizetései, nyug- és ellátási pénzeik.

Next