Budapesti Közlöny, 1920. november (54. évfolyam, 252-275. szám)

1920-11-21 / 268. szám

2­ 7. §. E rendelet 6. §-a szempontjából nem tekint­hető jogos tulajdonosnak az, aki saját maga, vagy akinek jogelődje a lőfegyver vagy lőfegyver­­alkatrészt az u. n. tanácsköztársaság vagy tanács­kormány szerveitől vagy közegeitől, vagy a meg­szálló csapatok tagjaitól akár közvetlenül, akár közvetve akár a saját céljára, akár továbbeladás cél­jából kapta vagy vétel, ajándék, illetve csere útján szerezte. A tulajdon jogszerűtlenségét sem a szerző jóhiszeműsége, sem az, hogy a lőfegyvert saját beszolgáltatott vagy elkobzott fegyverek helyett kapta, nem érinti, kivéve, ha saját fegyverét kapta vagy szerezte vissza. A tulajdon jog­szerűsége akkor sem támadható meg, ha a fegyver birtokosa, illetve jogelődje a fegyvert e rendelet hatálybalépte előtt — kizárólag hite­lesített könyvkivonattal beigazol­hatóan­­— fegy­­verárusítással hivatásszerűen foglalkozó, törvény­­székileg bejegyzett kereskedő cégtől szerezte és rosszhiszeműsége nem bizonyítható. Aki azonban az első bekezdésben körülírt eredetű lőfegyvert e rendelet hatályba lépte után szerzi, még akkor sem válik annak jogos tulaj­donosává, ha azt fegy­verárusítással hivatásszerűen foglalkozó kereskedőtől jóhiszeműen szerezte is. 8. §: Az elsőfokú rendőrhatóság a lőfegyver tar­tására vagy viselésére vonatkozó engedély ki­adását 3 napon belül közli tudomás végett a terület szerint illetékes katonai körzetparancs­­noksággal Ha a körletparancsnokságnak az engedély kiadása ellen katonai szempontból kifogása van erről az illető rendőrhatóságot haladéktalanul értesíti, amely köteles a kifogást lelkiismerete­sen mérlegelni és ez alapon az engedélyt 48 óra alatt vagy visszavonni vagy •— ha a ki­ágást nem találja indokoltnak —az ügyiratokat saját részletesen indokolt véleményes jelentése kísére­tében a belügyminiszterhez felterjeszteni, aki ebben a kérdésben végérvényesen dönt. 9. §• A rendőrközegek (rendőrök, csendőrök, pénz­ügyőrök, felesketett erdőtisztek, erdő-, mező-, hegy-, halászati és vadőrök) kötelesek minden­kit, akinél lőfegyver van, fegyvertartási vagy fegyverviselési jogának igazolására felhívni és a lőfegyvert attól, aki jogosultságát nem tudja igazolni, elvenni és azt a legközelebbi I. fokú rendőrhatósághoz beszolgáltatni. A jogtalanul birtokolt vagy elrejtett lőfegy­verek felkutatása végett jogosultak a rendőr­hatóságok alapos gyanú esetében személy­motozást, házkutatást, sőt szélesebb körű nyomozásokat (razziákat) is elrendelni és azok foganatosítása körül szükség esetében a katonai karhatalmat is igénybevenni. 10. §. Lőfegyvert akár visszterhes, akár visszteher­­nélküli jogügylettel jogérvényesen csak az sze­rezhet, akinek hatályos fegy­ver­vásárlási enge­délye van. (2—4. §.) A fegyvervásárlási engedély csak az abban kifejezetten megjelölt határidőn belül hatályos. A jogosulatlan szerzéssel elkövetett kihágásért a lőfegyvert átruházó és az azt megszerző sze­mély egyaránt felelős. Az, aki a lőfegyvernek nem jogos tulajdonosa, (7. §.), azt jogérvényesen másra sem ruházhatja át. Az ilyen átruházásból tulajdonjog nem szár­mazik, a jóhiszemű szerző azonban a fegyver elkobzásán kívül egyéb joghátránynyal nem sújtható. Az, aki engedély alapján lőfegyvert vásárolt vagy más jogszerű utón (öröklés, ajándék stb) szerzett, köteles a szerzéstől számított 8 nap alatt fegyvertartási vagy viselési engedélyért folyamodni. 111. Lőfegyverek árusításának, továbbá ldőserek és robbantóanyagok árusításának, vásárlásának és tartásának engedélyezése. 11. §­ Lőfegyverek, lőszerek és robbantóanyagok iparszerű árusításával, behozatalával és közve­títésével csak az foglalkosshatik, aki erre a bel­ügyminisztertől engedélyt kap. Ilyen engedélyt csak olyan hivatásosos keres­kedő kaphat, akinek (egyéni vagy társas) cége a törvényszéki cégjegyzékbe be van vezetve és a cég tulajdonosának, illetőleg tulajdonosai min­­denikének, valamint az egy vagy több üzlet­vezetőnek személyében megvannak az e rendelet 4. §-ában megállapított kellékek. A belügyminiszter az árusítási engedélyt bár­mikor visszavonhatja. 12. §• Lőfegyver árusítására jogosult kereskedő magánosoktól csak olyan lőfegyvert szerezhet, amelyre vonatkozóan az elidegenítő fegyver­tartási jogát igazolja. A kereskedő köteles a megszerzett fegyverre vonatkozó tartási engedélyt átvenni és az I. fokú rendőrhatósághoz 3 napon belül beszolgáltatni. 13. §. Aki lőfegyverek, lőszerek vagy tobbau­tóanya­­gok árusítására engedélyt kapott, köteles az árusítás körül az alábbi rendelkezésekhez alkal­mazkodni:­­ 1. Lőfegyvert, lőszert vagy robbantóanya­­got csak magnak szabad kiadni, aki személy­azonosságát és a vásárlásra való jogosultságát (14, 15. §.) igazolja. 2. Az elárusító köteles a kiszolgálta­tott fegyverek, lőszerek vagy robbantóanya­gok mennyisége tekintetében az­ engedélyben megállapított korlátokhoz (14. §) alkalmazkodni. 3 Az elárusító köteles nyilvántartó könyvet vezetni és abban az eladás, vétel, illetve csere idejét, a másik ügyletkötő fél nevét, a vásárlást engedélyező hatóságot és az engedély számát, továbbá az eladott lőfegyver pontos megjelölé­sét (nemét, gyári jelét és számát stb ), a lőszerek vagy robbantóanyagok nemét és eladott mennyi­ségét sajátkezű­leg bevezetni és a nyilvántartó könyv megfelelő rovatát a másik szerződő féllel sajátkezűleg aláíratni. Köteles továbbá az elárusító az adás-vétel idejét és a vétel tárgyát a vásárlási engedély hátlapjára sajátkezűleg és részletesen feljegyezni és a feljegyzés helyességét névaláírásával bizo­nyítani. A nyilvántartó könyvbe és a vásárlási enge­délyre valótlan vagy helytelen adatok vezetése kihágás, amely miatt a kereskedőt és a másik szerződő felet egyaránt büntetni kell. 4. Az elárusító köteles a nyilvántartó könyv másolatát kéthetenként az illetékes I. fokú rendőr­­hatósághoz bemutatni és ennek az eredeti nyil­vántartó könyvbe bármikor betekintést engedni. 5. Az elárusító köteles az eárusítás céljából beszerzett vagy általa készített lőfegyverekről, lőszerekről és robbantóanyagokról részletes és pontos kimutatást vezetni. Az elárusított és a raktáron­­ készletben levő mennyiségnek együttvéve egyeznie kell­ a beszer­zett, illetőleg előállított mennyiséggel. Ha az esetleges eltérésről az elárusító nem tud elfo­gadható felvilágosítást adni, ellene e rendelet 21. §-a alapján k­ihágási eljárást kell folyamatba tenni és tőle az árusítási engedélyt vissza kell vonni. 14. §. Lőszert (beleértve a tölténym­ihelyeket stb. is) vagy robbantóanyagot csak az vásárolhat vagy tarthat, aki a vásárlásra vagy tartásra az I. fokú rendőrhatóságtól engedélyt kap. A vásárlási és tartási engedélyben pontosan körül­ kell írni annak a tárgynak minőségét és mennyiségét, amelynek vásárlására és tartására az engedély jogosít. Időszakonként visszatérően teljesíthető vásár­lás engedélyezése esetében meg kell állapítani az időszakokat és a vásárolható legnagyobb mennyiségeket is. 15. §. Lőszer (beleülve a töltényhüvelyeket stb is) , vagy robbantóanyag vásárlására vagy tartá­sára csak az kaphat engedélyt, akiben meg­vannak az e rendelet 4. és 10. § aiban felsorolt kellékek és aki igazolja, hogy a vásárolni vagy tartani szándékolt lőszerre vagy robbantó­­anyagra szüksége van. _ Lőszer vásárlására csak az kaphat engedélyt, akinek lőfegyvertartási vagy vásárlási engedélyt (2. §) van. Kiskorú 14. §.) részére a vásárlási vagy tar­tási engedélyt törvényes képviselője (atyja, gyám) nevére kell kiállítani. A vásárlást az engedélyes csak személyesen végezheti Budapesti Közlöny 1920 november 21 1V. Vegyes rendelkezések. 16. §. Akinek e rendelet hatályba lépése idejé­­ben fegyvertartási, viselési vagy vásárlási, to­vábbá fegyver-, lőszer- vagy robbantóanyag árusítási, vásárlási vagy tartási engedélye van, köteles a belügyminiszter által megállapítandó határidőn belül — annak megújítása végett — az illetékes hatósághoz (2., 11. és 14­­.) folya­modni és a kérelem érdemleges eldöntése után régi engedélyét az I. fokú rendőrhatósághoz beszolgáltatni. Az eddig bármely hatóság által kiadott enge­­délyek a belügyminiszter által megállapítandó időpontban minden esetben hatályukat vesztik. 17. §• Az, akinek fegyvertartási vagy árusítási enge­­délyét a rendőrhatóság nem újította meg, vagy akinek fegyvertartási kérését megtagadta vagy akitől a kiadott fegyvertartási engedélyt vissza­vonta (2. §.), továbbá az, akinek olyan fegyver van birtokában, amelyre a fegyvertartási enge­dély nem terjed ki, vagy amely e rendelet 7. §-a értelmében nem tekinthető jogos tulajdonának, köteles minden ilyen fegyvert a belügyminiszter által megállapítandó határidő alatt az illetékes I. fokú rendőrhatósághoz elismervény ellenében beszolgáltatni. Aki beszolgáltatási kötelességének a megálla­pított határidőben eleget tesz, az a megszerzés­sel vagy birtokbavétellel elkövetett cselekmény miatt, jó- vagy rosszhiszeműségre való tekintet nélkül, nem büntethető, kivéve, ha a megszerzés vagy birtokbavétel erőszakkal, fenyegetéssel vagy hatósági jogkör fehasználásával történt. A beszolgált­atási kötelesség nem érinti a be­­szolgáltatónak azzal szemben esetleg fennálló kártérítési igényét, akitől a beszolgáltatott fegy­vert jóhiszeműen szerezte. Érintetlen marad továbbá annak a volt jogos fegyvertulajdonosnak kártérítési igénye azzal a a kereskedővel szemben, aki rosszhiszeműen vagy a köteles kereskedői gondosság elmulasztása mellett szerezte meg a fegyvert a jogosulatlan birtokostól és azt tovább adta. 18. §. Az I. fokú rendőrhatóság köteles a 17. §. értelmében beszolgáltatott, valamint a kihágási ítélet alapján elkobzott fegyverekről pontos jegyzéket vezetni. E fegyverek közül azokat, amelyek kétség­telenül a katonai felszereléshez tartoznak, köte­lesek a terület szerint illetékes katonai körlet­­parancsnokságnak elismervény ellenében átadni, azokat pedig, amelyeket nem jogos tulajdonosuk szolgáltatott be (7. §) vagy amelyek a kihá­gási eljárás során nem jogos tulajdonosuktól koboztattak el, a jogos tulajdonos megállapítása végett az elkobzott fegyverek visszaszolgáltatá­sára a 88 279/1919. VII. B. M. számú rende­lettel kiküldött bizottsághoz eljuttatni. A katonai hatóságok is kötelesek mindazokat a fegyvereket, amelyeket hozzájuk szolgáltattak be vagy amelyeket ők koboztak el, de amelyek nem tartoznak a katonai felszereléshez vagy nem szolgálnak kizárólag katonai célokat, az előbbi bekezdésben említett bizottsághoz elismervény mellett elküldeni. 19. §• Azok, akiktől a lőfegyvereket az úgynevezett népköztársaság vagy az úgynevezett tanácskor­mány szerveinek vagy a megszálló ellenségnek rendeletére vonták be, esetleg előkerülő fegy­vereikre a tulajdonjogukat e rendelet hatályba­­léptétől számított egy év után nem érvényesíthe­tik többé. Kötelesek ennélfogva igényeiket, ha ezt eddig még nem tették volna meg. 1920. évi december hó 15 ig az elkobzott fegyverek visszaszolgál­tatására kiküldött bizottságnál (Budapest, bel­ügyminisztérium) az e célra szolgáló tv rovatai­nak pontos kitöltésével bejelenteni. * Akik e bejelentést a jelzett határidőn belül megtenni elmulasztják, fegyvereikről lemondott tannak tekintetnek és esetleg előkerülő fegyvereik, mint uratlan dolgok, a magyar királyi államkincs­tár tulajdonaivá válnak. Az államkincstár tulajdonaivá válnak azok a lőfegyverek is, amelyeket a jogosulatlan bizlalók e rendelet következtében önként szolgáltattak be, vagy amelyeket azoktól a hatósági közegek

Next