Budapesti Közlöny, 1922. november (56. évfolyam, 251-275. szám)

1922-11-01 / 251. szám

4­ 5. §. A fogyasztásra szánt konyhasóért a nagykereskedői, valamint a közvetlen fogyasztás célját szolgáló forgalomban követelhető legma­gasabb árakat az alábbiak figyelembevételével Budapest székesfővárosban a tanács, a Buda­pesti Környék Közellátási Bizottságnak műkö­dési területén ez a bizottság a Sóelosztó Bizott­ság hozzájárulásával, vidéken pedig a törvény­­hatóság első tisztviselője a pénzügyigazgatóság­gal egyetértve állapítja meg. Ezeknek az áraknak megállapításánál az 1. és 2. §-ban és a 4. §. első bekezdésében meg­jelölt jövedéki árakon felül az esetleges hatósági kezelési költségeket, a felmerült és igazolt szál­lítási költségeket, továbbá nagykereskedői költ­ségek és haszon címén métermázsánként 80 K-t, kiskereskedői költségek és haszon címén pedig kilogrammonként további 160 fillért kell szá­mításba venni. A helyi hatóságok kötelesek az általuk meg­állapított áraknak a szokásos módon való közzé­tételéről gondoskodni és a megállapított árakat a Sőelosztó Bizottságnak bejelenteni, mely azo­kat felülvizsgálja és a szükséghez képest javas­latot terjeszt a pénzügyminiszter elé azok meg­változtatása iránt. A közönséges konyhasóból különleges eljárás­sal előállított kristálysóért a nagykereskedői és a közvetlen fogyasztás célját szolgáló forgalom­ban követelhető legmagasabb árakat az igazolt előállítási és kezelési költségnek, valamint a kincstárt illető külön haszonrészesedésnek figye­lembevétele alapján esetről-esetre a Sóelosztó Bizottság a pénzügyminiszter hozzájárulásával állapítja meg. 6. §. A nagykereskedői ár zsák nélkül értendő. Zsákhasználat fejében a Sóelosztó Bizottság által e címen megállapított díj külön felszámítható. Egyébként a zsákszolgáltatás a felek között szabad megállapodás tárgya. A m. kir. sóhivatalok csak a pénzügyminisz­tertől vagy a Sóelosztó Bizottságtól esetről­­esetre vett utasítás alapján adhatnak ki zsákokat darabonként 240 K betét ellenében; ha a fél a zsákot az átvételtől számított hat hét alatt ép­ségben visszaszolgáltatja, a betétet 15 K kopási díj levonásával a félnek vissza kell fizetni. A közvetlen fogyasztásra megállapított (kis­kereskedői) a papírzacskó nélkül értendő. Az átvevő kívánságára az átadó köteles a sót papír­zacskóba csomagolva kiszolgáltatni, amely eset­ben a papírzacskónak a Sóelosztó Bizottság által megállapított árát külön felszámíthatja. 7. §. Sót forgalomba­ hozni csak a pénzügy­éé­s a közélelmezési miniszter által egyetértve vagy felhatalmazásuk alapján a Sóelosztó Bizott­ság által megállapított módozatok mellett szabad. 8. §. A vámvonalon át behozott sóért a vám­tételen felül métermázsánként 1550 K engedély­illeték fizetendő. 9. §. Azért a sóért, melyet a pénzügymi­niszterrel egyetértőleg a közélelmezési miniszter vagy annak a pénzügyminiszter hozzájáru­lásával adott felhatalmazása alapján a Sóel­osztó Bizottság vagy az alsóbbfokú közigazga­tási hatóság közszükségleti célra igénybe vesz, az igénybevett mennyiség után az 6. §-ban megállapított árat kell megtéríteni, ebből az árból azonban az esetben, ha a só a vámvona­lon túl eső területről származik és annak tulaj­donosa a 8. §-ban megjelölt vám- és engedély­­illeték lefizetését vagy annak a kincstár javára történt­ biztosítását igazolni nem tudja, a vám-­ és engedélyilletéket a kincstár javára le kell vonni. 10. §. Mindazok (egyének, jogi személyek, cégek), akiknek birtokában a jelen rendelet életbe­lépése napján konyhasóból, marhasóból vagy ipar­­sóból külön-külön 50 klgrammot meghaladó kész­lete van, kötelesek a készletet, valamint annak tárolási helyét Budapesten és a Budapesti Kör­nyék Közellátási Bizottság hatáskörébe tartozó helyeken a Sóelosztó Bizottságnak (Budapest, V., Vilmos császár­ út 26.), egyéb helyeken pedig a készlet tárolási helyére illetékes pénzügyőri szakasznál a jelen rendelet életbelépésének napjá­tól számított nyolc nap alatt bejelenteni és a készlet után a 847/1921. M. E. számú rendelet 1—3. §-aiban megállapított és a jelen ren­delet 1—3. §-aiban megállapított alapár között mutatkozó különbözetet (közönséges konyha­sónál métermázsánként 1000 K, lábsónál 500 K, marhasónál 700 K, tisztátalan iparsó­nál 500 K, tiszta iparsónál 700 K, kristály­sónál 75 dekagrammot tartalmazó dobozonként 10 K) a kincstárnak megfizetni. A sókészletek bejelentése és megállapítása, valamint az árkülönbözetek lerovása tekinteté­ben a sójövedékről szóló 1918 : XIII. t.-c. 9. §-ában és a 74.017/1919. P. M. számú (a Buda­pesti Közlöny 1920. évi február hó 1-én meg­jelent 26. számában kihirdetett) rendeletben foglalt rendelkezések irányadók. 11. §. A jelen rendelet rendelkezéseinek meg­szegése vagy kijátszása tekintetében a sólöve­dékről szóló 1918 : XIII. törvénycikkben, illető­leg az árdrágító visszaélésekről szóló 1920 :X­. törvénycikkben foglalt büntető rendelkezések irányadók. 12. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1922. évi november hó 1-én. Dr. Kállay Tibor s. k., ru. kir. pénzügyminiszter. Budapesti Közlöny 1922 november I A m. kir. pénzügyminiszternek folyó évi október hó 11-ről kelt 04.134/XIII. c. számú rendelete a katonai térképek árának felemelése tárgyában. Felvételi szelvény (1:25­00 méretarányú, határlapok nincsenek meg)........... 400 K. rtészletes térképek (l : 75.000 méret­arányú) ................................................. 60 » Budapest, Hajmáskér környéktérképek (l : 75.000 méretarányú, színes)....... 100 » Környéktérképek (l : 75.000 méret­,­arányú, össznyomat fekete)............... 80 » Általános térképek (1 :­ 200.000 méret­­­arányú)................................................. 120 » Áttekintő térképek (1 : 75.000 méret­arányú).................... 120 » E—55 jelzésű jelkulcs a katonai tér­képek számára (5 melléklettel)....... 150 » Budapest, 1922. évi október hó 28. M. kir. pénzügyminiszter. Utasítás a házadóról és a fényű­zési lakásadóról szóló 1822. évi XXII. törvénycikk végrehajtása tárgyában. 1922. évi 182.000. szám. I. RÉSZ. I. CÍM. Anyagi jogszabályok. I. Fejezet. Az adófizetési kötelezettség. A húzódó tárgya. 1. §. (1) Házadó alá tartoznak a lakóházak és más állandó jellegű épületek, ha falazatuk a föld­ben vagy a földön nyugszik. (T. 1. §.) (2) Lakóház alatt olyan épületet kell érteni, amely tényleg emberi lakásul szolgál vagy erre a célra alkalmas. A lakóház alkotó, illetve kiegészítő része a lakóház telkén emelt, külön födél alatt álló egyéb állandó jellegű épület is, amely a lakással együtt vagy attól elkülönítve bérbe van adva, vagy a lakás használójának rendelkezésére áll (pl. raktár, műhely, istálló, stb.). (3) Állandó jellegűnek kell tekinteni általában­­ minden olyan épületet, amelynek fennállása idő­höz kötve, avagy a fennállásra megszabott idő egy évnél hosszabb. Az adóbevallás idejében fennálló,­­ időhöz nem kötött épületek akkor is állandó jellegűeknek tekintendők, ha később egy évnél nem hosszabb fennállásuk előtt lebontatnak, avagy egyébként használhatatlanokká válnak. (4) Adókötelesek azok a lakóházak és más állandó jellegű épületek, amelyeknek falazata, a földben vagy a földön nyugszik. Ebből a szempontból a felépítmény nélküli, földbe vagy sziklába épített pincét is házadó alá tartozó állandó jellegű épület­nek kell venni. Az olyan épületek, amelyeknek tetőzete oszlopokon nyugszik, adózás szempontjá­ból olyan elbírálás alá esnek, mint az olyan épüle­tek, amelyeknek tetőzete falazatra támaszkodik. (5) Azokat az állandó jellegű épületeket, amelyek nem esnek házadó alá, a T. 2. §-a (II. 2—13. §.) sorolja fel. Minden állandó jellegű épület, amely az említett §-ban felsorolva nincs, házadó alá esik. Adómentes épületek. 2. §. (1) Nem esnek házadó alá , a törvényesen bevett vagy elismert, vallásfelekezeteknek a nyil­vános isteni tiszteletre szánt épületei, illetőleg épületeiknek kizárólag és állandóan e célra szol­gáló részei (templomok, ima­házak), továbbá a vallásos áhitatoskodás céljaira szolgáló, de a templomok vagy imaházak fogalma alá nem tar­­tozó különálló kápolnák és egyéb hasonló épüle­tek, végül a lelkészeknek bérfizetés nélkül átenge­dett természetbeni lakások. (T. 2. -S. 1. pont.) (2) A törvényesen bevett vallásfelekezetek a következők: a latin és a görög szertartása kato­likus, a református, az ág. hitv. evangélikus, a görögkeleti szerb, a görögkeleti román, a görög­keleti görög, az unitárius és az izraelita.­­Kormány­­hatóság által elismert vallásfelekezet a baptista. A nazarénusok ezidőszerint nem tartoznak a tör­vényesen bevett vagy kormányhatóság által el­ismert felekezetek közé, ennélfogva imasházaik ház­adó alá esnek. (3) A lelkészlak adómentessége csakis arra az épületre, illetőleg épületrészre szorítkozik, amely az elsőfokú egyházi hatóságot gyakorló vagy abban résztvevő lelkésznek és segédlelkészeknek hivatali állásával járó természetbeni lakásul szolgál, tehát pl. a plébániaépületre. De nem terjed ki az adó­­mentesség a lelkészek magántulajdonában lévő, habár általuk lakott házakra és a nem egyház­­hatósági teendőket végző lelkészeknek szabad lakásaira, valamint a plébániaépületben nem a plébános rendelkezésére, hanem pl. a búcsújáró­­kat vezető lelkészek elhelyezésére szolgáló helyi­ségekre. (4) Arra nézve, hogy az egyes egyházak kebelé­ben egyházi hatóság alatt mi értendő, az egyházak törvényes szervezete az irányadó. Az egyház­­községnek törvényes képviseletét már egyházi hatóságnak kell tekinteni. 3. §. (1) Kern esnek házadó alá : az álla­m­ épü­letek, a­­közigazgatás céljaira szolgáló törvény­­hatósági, községi (városi) épületek, valamint a törvényhatósági, községi (városi) épületekben a tulajdonos közület alkalmazottainak természet­beni lakásul átengedett épületrészek. (T. 2. §; 2. pont.) (2) Az állami épületek közé tartoznak a magyar széni korona épületei. Ennélfogva nem esnek ház­adó alá a királyi udvar palotái és lakóházai mellék­épületeikkel együtt. A királyi család magán­vagyo­nához tartozó épületek azonban nem állami épüle­tek, s így az általános szabályok alá tartoznak. (3) Az állam tulajdonában levő épületek állandó adómentessége nincsen megszorításnak alávetve, mentesek tehát az összes állami épületek, s így azok is, amelyek állami magángazdasággal (pl­­erdő, mezőgazdasággal) vagy bánya, illetve ipar­üzemmel stb. kapcsolatosak. (4) A törvényhatósági és községi épületek és épületrészek közül csak azok nem esnek házadó alá, amelyek a­ közigazgatás céljaira szolgálnak. Házadó alá esnek tehát azok a törvényhatósági és községi (városi) épületek, illetve épületrészek, amelyek magángazdasággal (erdő és mezőgazda­­ságggal) vagy vállalkozással, pl. bányaüzemmel, gyári vagy más ipar- illetve kereskedelmi vállalat­tal, pl. községi (városi) takarékpénztárral kapcso­latosak. (5) Adómentesek a törvényhatósági és községi (városi) vámházak (fogyaszási adó- és vámhivatali épületek, vámszedő házak), a községi (városi) vásárcsarnokok, közvágóhidak és tűzoltó-lakta­nyák , a törvényhatósági és községi (városi) víz­vezetéki, világítási épületek, a köztisztasági és köz­­temetőhivatal, fertőtlenítő intézet, gyepmesteri telep, szemét­le- és átrakó­­hely, mért­ékhitelesítő hivatal épületei, az állandó jellegű kiállítási épü­letek, az útkaparó- és csőszházak, a népkonyhák, a melegedő helyiségek, foglalkoztató műhelyek, a munkaközvetítő intézetek céljaira használt he­lyiségek stb.­ • (6) Adómentesek azok a törvényhatósági és köz­ségi (városi) épületek, illetve ezeknek ama részei, amelyek törvényhatósági és községi (városi) alkal­mazottaknak természetbeni lakásául szolgálnak. Ez a adómentesség azonban nem terjed ki azok­nak a törvényhatósági és községi (városi) alkal­mazottaknak lakásaira, akik kizárólag magánjogi címen birt vagyon (pl. erdő-, mezőgazdaság, bánya, ipartelep, községi (városi) takarékpénztár) kezelé­sével foglalkoznak. 4. §. Viszonosság esetén nem esnek házadó alá a külföldi államok tulajdonában levő és azok diplo­máciai képviseletének céljaira, nemkülönben a

Next