Budapesti Közlöny, 1922. november (56. évfolyam, 251-275. szám)
1922-11-01 / 251. szám
4 5. §. A fogyasztásra szánt konyhasóért a nagykereskedői, valamint a közvetlen fogyasztás célját szolgáló forgalomban követelhető legmagasabb árakat az alábbiak figyelembevételével Budapest székesfővárosban a tanács, a Budapesti Környék Közellátási Bizottságnak működési területén ez a bizottság a Sóelosztó Bizottság hozzájárulásával, vidéken pedig a törvényhatóság első tisztviselője a pénzügyigazgatósággal egyetértve állapítja meg. Ezeknek az áraknak megállapításánál az 1. és 2. §-ban és a 4. §. első bekezdésében megjelölt jövedéki árakon felül az esetleges hatósági kezelési költségeket, a felmerült és igazolt szállítási költségeket, továbbá nagykereskedői költségek és haszon címén métermázsánként 80 K-t, kiskereskedői költségek és haszon címén pedig kilogrammonként további 160 fillért kell számításba venni. A helyi hatóságok kötelesek az általuk megállapított áraknak a szokásos módon való közzétételéről gondoskodni és a megállapított árakat a Sőelosztó Bizottságnak bejelenteni, mely azokat felülvizsgálja és a szükséghez képest javaslatot terjeszt a pénzügyminiszter elé azok megváltoztatása iránt. A közönséges konyhasóból különleges eljárással előállított kristálysóért a nagykereskedői és a közvetlen fogyasztás célját szolgáló forgalomban követelhető legmagasabb árakat az igazolt előállítási és kezelési költségnek, valamint a kincstárt illető külön haszonrészesedésnek figyelembevétele alapján esetről-esetre a Sóelosztó Bizottság a pénzügyminiszter hozzájárulásával állapítja meg. 6. §. A nagykereskedői ár zsák nélkül értendő. Zsákhasználat fejében a Sóelosztó Bizottság által e címen megállapított díj külön felszámítható. Egyébként a zsákszolgáltatás a felek között szabad megállapodás tárgya. A m. kir. sóhivatalok csak a pénzügyminisztertől vagy a Sóelosztó Bizottságtól esetrőlesetre vett utasítás alapján adhatnak ki zsákokat darabonként 240 K betét ellenében; ha a fél a zsákot az átvételtől számított hat hét alatt épségben visszaszolgáltatja, a betétet 15 K kopási díj levonásával a félnek vissza kell fizetni. A közvetlen fogyasztásra megállapított (kiskereskedői) a papírzacskó nélkül értendő. Az átvevő kívánságára az átadó köteles a sót papírzacskóba csomagolva kiszolgáltatni, amely esetben a papírzacskónak a Sóelosztó Bizottság által megállapított árát külön felszámíthatja. 7. §. Sót forgalomba hozni csak a pénzügyéés a közélelmezési miniszter által egyetértve vagy felhatalmazásuk alapján a Sóelosztó Bizottság által megállapított módozatok mellett szabad. 8. §. A vámvonalon át behozott sóért a vámtételen felül métermázsánként 1550 K engedélyilleték fizetendő. 9. §. Azért a sóért, melyet a pénzügyminiszterrel egyetértőleg a közélelmezési miniszter vagy annak a pénzügyminiszter hozzájárulásával adott felhatalmazása alapján a Sóelosztó Bizottság vagy az alsóbbfokú közigazgatási hatóság közszükségleti célra igénybe vesz, az igénybevett mennyiség után az 6. §-ban megállapított árat kell megtéríteni, ebből az árból azonban az esetben, ha a só a vámvonalon túl eső területről származik és annak tulajdonosa a 8. §-ban megjelölt vám- és engedélyilleték lefizetését vagy annak a kincstár javára történt biztosítását igazolni nem tudja, a vám- és engedélyilletéket a kincstár javára le kell vonni. 10. §. Mindazok (egyének, jogi személyek, cégek), akiknek birtokában a jelen rendelet életbelépése napján konyhasóból, marhasóból vagy iparsóból külön-külön 50 klgrammot meghaladó készlete van, kötelesek a készletet, valamint annak tárolási helyét Budapesten és a Budapesti Környék Közellátási Bizottság hatáskörébe tartozó helyeken a Sóelosztó Bizottságnak (Budapest, V., Vilmos császár út 26.), egyéb helyeken pedig a készlet tárolási helyére illetékes pénzügyőri szakasznál a jelen rendelet életbelépésének napjától számított nyolc nap alatt bejelenteni és a készlet után a 847/1921. M. E. számú rendelet 1—3. §-aiban megállapított és a jelen rendelet 1—3. §-aiban megállapított alapár között mutatkozó különbözetet (közönséges konyhasónál métermázsánként 1000 K, lábsónál 500 K, marhasónál 700 K, tisztátalan iparsónál 500 K, tiszta iparsónál 700 K, kristálysónál 75 dekagrammot tartalmazó dobozonként 10 K) a kincstárnak megfizetni. A sókészletek bejelentése és megállapítása, valamint az árkülönbözetek lerovása tekintetében a sójövedékről szóló 1918 : XIII. t.-c. 9. §-ában és a 74.017/1919. P. M. számú (a Budapesti Közlöny 1920. évi február hó 1-én megjelent 26. számában kihirdetett) rendeletben foglalt rendelkezések irányadók. 11. §. A jelen rendelet rendelkezéseinek megszegése vagy kijátszása tekintetében a sólövedékről szóló 1918 : XIII. törvénycikkben, illetőleg az árdrágító visszaélésekről szóló 1920 :X. törvénycikkben foglalt büntető rendelkezések irányadók. 12. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1922. évi november hó 1-én. Dr. Kállay Tibor s. k., ru. kir. pénzügyminiszter. Budapesti Közlöny 1922 november I A m. kir. pénzügyminiszternek folyó évi október hó 11-ről kelt 04.134/XIII. c. számú rendelete a katonai térképek árának felemelése tárgyában. Felvételi szelvény (1:2500 méretarányú, határlapok nincsenek meg)........... 400 K. rtészletes térképek (l : 75.000 méretarányú) ................................................. 60 » Budapest, Hajmáskér környéktérképek (l : 75.000 méretarányú, színes)....... 100 » Környéktérképek (l : 75.000 méret,arányú, össznyomat fekete)............... 80 » Általános térképek (1 : 200.000 méretarányú)................................................. 120 » Áttekintő térképek (1 : 75.000 méretarányú).................... 120 » E—55 jelzésű jelkulcs a katonai térképek számára (5 melléklettel)....... 150 » Budapest, 1922. évi október hó 28. M. kir. pénzügyminiszter. Utasítás a házadóról és a fényűzési lakásadóról szóló 1822. évi XXII. törvénycikk végrehajtása tárgyában. 1922. évi 182.000. szám. I. RÉSZ. I. CÍM. Anyagi jogszabályok. I. Fejezet. Az adófizetési kötelezettség. A húzódó tárgya. 1. §. (1) Házadó alá tartoznak a lakóházak és más állandó jellegű épületek, ha falazatuk a földben vagy a földön nyugszik. (T. 1. §.) (2) Lakóház alatt olyan épületet kell érteni, amely tényleg emberi lakásul szolgál vagy erre a célra alkalmas. A lakóház alkotó, illetve kiegészítő része a lakóház telkén emelt, külön födél alatt álló egyéb állandó jellegű épület is, amely a lakással együtt vagy attól elkülönítve bérbe van adva, vagy a lakás használójának rendelkezésére áll (pl. raktár, műhely, istálló, stb.). (3) Állandó jellegűnek kell tekinteni általában minden olyan épületet, amelynek fennállása időhöz kötve, avagy a fennállásra megszabott idő egy évnél hosszabb. Az adóbevallás idejében fennálló, időhöz nem kötött épületek akkor is állandó jellegűeknek tekintendők, ha később egy évnél nem hosszabb fennállásuk előtt lebontatnak, avagy egyébként használhatatlanokká válnak. (4) Adókötelesek azok a lakóházak és más állandó jellegű épületek, amelyeknek falazata, a földben vagy a földön nyugszik. Ebből a szempontból a felépítmény nélküli, földbe vagy sziklába épített pincét is házadó alá tartozó állandó jellegű épületnek kell venni. Az olyan épületek, amelyeknek tetőzete oszlopokon nyugszik, adózás szempontjából olyan elbírálás alá esnek, mint az olyan épületek, amelyeknek tetőzete falazatra támaszkodik. (5) Azokat az állandó jellegű épületeket, amelyek nem esnek házadó alá, a T. 2. §-a (II. 2—13. §.) sorolja fel. Minden állandó jellegű épület, amely az említett §-ban felsorolva nincs, házadó alá esik. Adómentes épületek. 2. §. (1) Nem esnek házadó alá , a törvényesen bevett vagy elismert, vallásfelekezeteknek a nyilvános isteni tiszteletre szánt épületei, illetőleg épületeiknek kizárólag és állandóan e célra szolgáló részei (templomok, imaházak), továbbá a vallásos áhitatoskodás céljaira szolgáló, de a templomok vagy imaházak fogalma alá nem tartozó különálló kápolnák és egyéb hasonló épületek, végül a lelkészeknek bérfizetés nélkül átengedett természetbeni lakások. (T. 2. -S. 1. pont.) (2) A törvényesen bevett vallásfelekezetek a következők: a latin és a görög szertartása katolikus, a református, az ág. hitv. evangélikus, a görögkeleti szerb, a görögkeleti román, a görögkeleti görög, az unitárius és az izraelita.Kormányhatóság által elismert vallásfelekezet a baptista. A nazarénusok ezidőszerint nem tartoznak a törvényesen bevett vagy kormányhatóság által elismert felekezetek közé, ennélfogva imasházaik házadó alá esnek. (3) A lelkészlak adómentessége csakis arra az épületre, illetőleg épületrészre szorítkozik, amely az elsőfokú egyházi hatóságot gyakorló vagy abban résztvevő lelkésznek és segédlelkészeknek hivatali állásával járó természetbeni lakásul szolgál, tehát pl. a plébániaépületre. De nem terjed ki az adómentesség a lelkészek magántulajdonában lévő, habár általuk lakott házakra és a nem egyházhatósági teendőket végző lelkészeknek szabad lakásaira, valamint a plébániaépületben nem a plébános rendelkezésére, hanem pl. a búcsújárókat vezető lelkészek elhelyezésére szolgáló helyiségekre. (4) Arra nézve, hogy az egyes egyházak kebelében egyházi hatóság alatt mi értendő, az egyházak törvényes szervezete az irányadó. Az egyházközségnek törvényes képviseletét már egyházi hatóságnak kell tekinteni. 3. §. (1) Kern esnek házadó alá : az állam épületek, aközigazgatás céljaira szolgáló törvényhatósági, községi (városi) épületek, valamint a törvényhatósági, községi (városi) épületekben a tulajdonos közület alkalmazottainak természetbeni lakásul átengedett épületrészek. (T. 2. §; 2. pont.) (2) Az állami épületek közé tartoznak a magyar széni korona épületei. Ennélfogva nem esnek házadó alá a királyi udvar palotái és lakóházai melléképületeikkel együtt. A királyi család magánvagyonához tartozó épületek azonban nem állami épületek, s így az általános szabályok alá tartoznak. (3) Az állam tulajdonában levő épületek állandó adómentessége nincsen megszorításnak alávetve, mentesek tehát az összes állami épületek, s így azok is, amelyek állami magángazdasággal (plerdő, mezőgazdasággal) vagy bánya, illetve iparüzemmel stb. kapcsolatosak. (4) A törvényhatósági és községi épületek és épületrészek közül csak azok nem esnek házadó alá, amelyek a közigazgatás céljaira szolgálnak. Házadó alá esnek tehát azok a törvényhatósági és községi (városi) épületek, illetve épületrészek, amelyek magángazdasággal (erdő és mezőgazdaságggal) vagy vállalkozással, pl. bányaüzemmel, gyári vagy más ipar- illetve kereskedelmi vállalattal, pl. községi (városi) takarékpénztárral kapcsolatosak. (5) Adómentesek a törvényhatósági és községi (városi) vámházak (fogyaszási adó- és vámhivatali épületek, vámszedő házak), a községi (városi) vásárcsarnokok, közvágóhidak és tűzoltó-laktanyák , a törvényhatósági és községi (városi) vízvezetéki, világítási épületek, a köztisztasági és köztemetőhivatal, fertőtlenítő intézet, gyepmesteri telep, szemétle- és átrakóhely, mértékhitelesítő hivatal épületei, az állandó jellegű kiállítási épületek, az útkaparó- és csőszházak, a népkonyhák, a melegedő helyiségek, foglalkoztató műhelyek, a munkaközvetítő intézetek céljaira használt helyiségek stb. • (6) Adómentesek azok a törvényhatósági és községi (városi) épületek, illetve ezeknek ama részei, amelyek törvényhatósági és községi (városi) alkalmazottaknak természetbeni lakásául szolgálnak. Ez a adómentesség azonban nem terjed ki azoknak a törvényhatósági és községi (városi) alkalmazottaknak lakásaira, akik kizárólag magánjogi címen birt vagyon (pl. erdő-, mezőgazdaság, bánya, ipartelep, községi (városi) takarékpénztár) kezelésével foglalkoznak. 4. §. Viszonosság esetén nem esnek házadó alá a külföldi államok tulajdonában levő és azok diplomáciai képviseletének céljaira, nemkülönben a