Budapesti Közlöny, 1927. november (61. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
Budapest, 1927. 248. szám. Kedd, november I. BUDAPESTI •• ©• KÖZLÖM. HIVATALOS LAP. Szerkesztőségi: Budapest, I. ker., Vár, Nándor-tér 1. sz. — Telefon: T. 153—63. Kiadóhivatal: Budapest, I. ker., Vár, Nándor-tér 1. sz.— Telefon: T. 153—64. A m. kir. postatakarékpénztári számla száma: 64.805.Hivatalos hirdetések: az első 10 szóért 24 fillér, minden további 10,vagy kevesebb szóért 16 fillér. Ezenfelül beküldendő az esetleges nyugtabélyeg és az esetleg megküldendő lappéldány és a Hivatalos Értesítő ára. Az iktatandó hirdetmények díja előlegesen küldendő be. Bagánérdetések: 1 új hatodhasábos m/m sor (azaz annak térfogata) egyszer beiktatva 17 fillér. Előfizetési árak az Országos Törvénytár és Hivatalos Értesítő nélkül: Hatóságoknak havi................... IP 281. Magánosoknak ....................... 3 „ 20 „ Hivatalos Értesítő havi . . . . 4 „ 80 „ Egyes szám ára 8 old. terjedelemig — 16 „ n n » további 8 old.kint — 16 „ A Hív. Értesítő ára számonkint — 20 „ Az „Országos Törvénytárára az előfizetés az egyes füzeteknek a magy. kir. belügyminisztérium által megállapított ára alapján történik. — Az elszámolásra küldendő összeg 1927. január 1-től 24 pengő. Az előfizetési dij utólagos kiegészítésének fenntartásával: Negyedévre: Hatóságoknak....................... 3 P 84 f. Magánosoknak................ er 66 HIVATALOS RÉSZ. A magyar királyi földmivelésügyi miniszter az úrbéri elkülönítést, arányosítást és tagosítást tárgyazó törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló 1908. évi XXXIX. t.-c., illetve az ezen törvény végrehajtása tárgyában a magyar királyi igazság- és földmivelésügyi miniszterek által 20/1909. I. M. szám alatt kiadott rendelet 30. §-a alapján birtokrendezési ügyekben gazdasági szakértőül Borsod-, Gömör- és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék területére Wittner Rezső Gyula okleveles gazda, mezőkövesdi lakost jelölte ki. "A magyar királyi belügyminiszter kir. Duth- Weiler János pécsi születésű és ugyanottani illetőségű, róm. kath. vallásu, nőtlen, m. kir. posta s. szolga, pécsi lakos családi nevét az 1927. évi 300.523/VIII. számú határozatával „Dalos“ névre változtatta át. 1. magyar királyi belügyminiszter Onofrei Viktor szászvárosi születésű, budapesti lakos, 25 éves, róm. kath. vallásu, mészárossegéd családi nevét "az 1927. évi 300.558/VIII. számú határozatával „Forró“ névre változtatta át. "A magyar királyi belügyminiszter Nonnenmacher István patosfai születésű, róm. kath. vallásu, nős, munkás, pécsi illetőségű és ugyanottani lakos, valamint Klára Magdolna nevű kir. gyermeke családi nevét az 1927. évi 300.627/VIII. számú határozatával „Monostori“ névre változtatta át. 1. magyar királyi belügyminiszter kk. Eberhard István bajai születésű és illetőségű, róm. kath. vallásu, papnövendék, kalocsai lakos családi nevét az 1927. évi 300.759/VIII. számú határozatával „Révész“ névre változtatta át. ______ _A magyar királyi belügyminiszter Gradina Miklós, csákovai születésű, gör. kel. vallásu, nős, bankszolga, szegedi lakos, valamint Julianna és Gizella nevű kir. gyermekei családi nevét az 1927. évi 300.677/VIII. számú határozatával „Gyimesi“ névre változtatta át. 1. magyar királyi belügyminiszter Vitéz Cs. Ráday Miklós büdszentmihályi születésű, ugyanottani illetőségű, ref. vallásu, nős, ácsmester, büdszentmihályi lakos, valamint Lajos és Julianna nevű kir. gyermekei családi nevét az 1927. évi 300.799/VIII. számú határozatával „Radnai“ névre változtatta át. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 32. száma polgári döntvénye. „Ha a kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezésére adott kézizálogot a hitelező, akinek egyébként joga nyílt arra, hogy magát a zálogból kielégítse, bírói közbenjárás nélkül adja el annak dacára, hogy a felek ebben írásbelileg meg nem állapodtak (K. T. 306. §.), az ilyen eladás a zálogbaadóval szemben érvénytelen-e és ennek következtében a zálogbaadó jogosítva van az előző állapot helyreállítását követelni ; vagy pedig az eladás a zálogbaadóval szemben érvényes és ennek következtében a hitelező felelőssége, amely őt amiatt terheli, mert a zálogot szabálytalan módon értékesítette, arra szorítkozik, hogy amennyiben az elért vételár kevesebb, mint amennyit a szabályszerű út megtartása esetén el lehetett volna érni, a különbözetet a zálogbaadónak kártérítésként megfizetni tartozik ?“ (Vonatkozással a m. kir. Kúriának egyfelől P. IV. 572/15—1924. számú, másfelől P. IV. 1465/16—1925. számú határozatára.) Határozat : Ha a kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezetére adott kézizálogot a hitelező, akinek egyébként joga nyílt arra, hogy magát a zálogból kielégítse, bírói közbenjárás nélkül adja el annak dacára, hogy felek ebben írásbelileg meg nem állapodtak (K. T. 306. §.), az ilyen eladás a záloghitelezőt a zálogos adóssal szemben nem az előbbi állapot helyreállítására, hanem kártérítésre kötelezi, amely kártérítési kötelezettség rendszerint annak a különbözetnek a megtérítésében merül ki, amely a szabálytalan értékesítés útján elért és a között a vételár között mutatkozik, amely a szabályszerű út megtartása esetén elérhető lett volna, a zálogos adós azonban nincs elzárva attól, hogy a hitelezőtől a szabálytalan értékesítés következményeképen szenvedett másnemű kárának a megtérítését is igényelhesse. Indokolás: 1. Elek Oszkár felperes a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság alperes ellen az utóbbinál letétbe helyezett 240 drb. angol-magyar bank részvény kiadása iránt a budapesti kir. törvényszéknél keresetet indított. Ebben a perben az alperes egyebek közt azzal is védekezett, hogy a felperes a közte és az alperes megbízottai közt folytatott tárgyalások rendén azt a kijelentést tette, hogy ő nem törődik többé a részvényeivel, csináljon azokkal az alperes amit akar, adja el azokat és törlessze ebből felperes tartozását. Minthogy pedig az alperes ezzel a felhatalmazással élt és a részvényeket el is adta , felperes a szóbanforgó részvények kiadását tőle nem követelheti. A kir. törvényszék az alperesnek ezt a védekezését bizonyítva látta és ezen az alapon a felperest a részvények kiadására irányuló keresetével elutasította. A budapesti kir. ítélőtábla az első biróság ítéletét helybenhagyta. A m. kir. Kúria 1924. évi május hó 9-ik napján P. IV. 572/15—1924. szám alatt hozott végzésével a fellebbezési bíróság ítéletét feloldotta Határozatának indokolásában kiindulva abból, hogy az alperes részéről vitatott fenti megállapodásnak a jogi tartalma az, hogy az alperes a felperes tartozásának kiegyenlítése céljából a felperes szóbanforgó értékpapírjaiból magát bíróság közbenjötte nélkül a papírok eladása utján, lényegileg tehát a K. T. 305. §-a szerinti kereskedelmi zálogjog érvényesítése utján kielégíthesse. — am. kir. Kúria kimondotta, hogy „az alperesnek az a védekezése, hogy a felperes beleegyezése alapján ő a zálogul lekötöttnek tekintendő értékpapírokat bíróság közbenjötte nélkül eladta és ennélfogva azokat kiadni nem tartozik, megállható alappal azért nem bír, mert a K. T. 305. és 306. §-ai értelmében az értékesítés ezen módjához csak írásbeli megállapodás esetében van a hitelezőnek joga. Az a jogalap tehát, hogy az alperes az 1918. évi március hó 4.-én tartott értekezlet eredményekép szerzett jogosítvány értelmében adta el a szóbanforgó papírokat, a kereset elutasítására alapul nem vehető, egyéb irányban pedig az ügy elbírálás tárgyává nem tétezvén és tényállás meg sem állapíttatván, — a fellebbezési biróság ítélete feloldandó volt. 2., Rohonczy Károly és neje felperesek a Tapolcavidéki Gazdasági takarékpénztár részvénytársaság alperes ellen a zalaegerszegi kir. törvényszéknél keresetet indítottak, amelyben az alperest azon az alapon, hogy a nála felperesek által zálogul lekötött 10 drb. Magyar Általános Kőszénbánya részvényt — írásbeli megállapodás hiányában — bírói közbenjárás nélkül, — tehát a K. T. 306. §-ának rendelkezése ellenére adta el,— az elől említett részvények visszaszerzésére kérte kötelezni. A kir. törvényszék a kizárólag a részvények visszaszerzésére irányzott keresetét elutasította. A győri kir. ítélőtábla az első biróság ítéletét helybenhagyta,— a felpereseknek ez ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmét pedig a m. kir. Kúria 1926. évi január hó 20-ik napján P. IV. 1465/16—1925. sz. alatt kelt ítéletével elutasította. A kúriai ítélet indokolása szerint ugyanis: „Kereskedelmi zálogjog esetében ahhoz, hogy a zálogtartó hitelező magát a zálogból birói közbenjárás nélkül kielégíthesse, a K. T. 306. §-ának világos rendelkezése szerint a felek írásbeli megállapodására van szükség. Kétségtelen tehát, hogy, amennyiben a hitelező ily írásbeli megállapodás hiányában a zálogot mégis bírói közbenjárás mellőzésével adja el, ez az eljárása szabályellenes. Ez a szabályellenes eljárás azonban, miként azt a m. kir. Kúria a PolgáriJogi Határozatok Tárába 639. sz. alatt felvett P. IV. 2274/1918. sz. elvi jelentőségű határozatában ki is mondotta, magát a megtörtént értékesítést nem teszi érvénytelenné, hanem csupán azt a következményt vonja maga után, hogy, amennyiben a zálogbaadót a szabályellenes eladásból kifolyólag valamely kár érte volna, a zálogtartó ezt a kárt megtéríteni tartozik. Abból folyólag tehát, hogy az alperes a felperesek által zálogul lekötött 10 drb. Magyar Általános Kőszénbánya részvényüket írásbeli megállapodás hiányában — bírói közbenjárás nélkül adta el, — felpereseknek csakis esetleges káruk megtérítésére lehetne igényük, — arra azonban nem, hogy alperes az ekként eladott részvények visszaszerzésére köteleztessék.“ Az ismertetett határozatok szembeállítása mellett nyilvánvaló, hogy a fent előrebocsátott szövegben megállapított elvi kérdésben a m. kir. Kúria ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatokat hozott, mert, míg a P. IV. 572/15/1924. számú határozatában írásbeli megállapodás hiányában a zálogtárgynak bírói közbenjárás nélkül történt eladását nemcsak szabálytalannak, hanem egy Egyes számára 10 fillért !