Budapesti Közlöny, 1929. augusztus (63. évfolyam, 173-197. szám)
1929-08-01 / 173. szám
z adó alól fennálló mentességeket, ha azok elavultak, vagy ha a körülmények, amelyek azokat eredetileg indokolták, már nem forognak fenn, rendelettel megszüntethesse, vagy megszűkíthesse, viszont az újabban keletkezett viszonyokkal indokolt esetekben ez alól az adó alól rendelettel adómentességet, vagy adókedvezményt állapíthasson meg. 37. §: A pénzügyminiszter a jelen fejezetben kapott felhatalmazásokkal külön rendeletben élhet.“ Az idézett törvényi felhatalmazások alapján az üveg- és agyagipari termékek fényűzési forgalmi adókötelezettségére — további intézkedésemig — a következőket rendelem : 1. §• Fényűzési forgalmi adó alá eső üveg- és agyagipari termékek. A gyártási (keresetszerű előállítás, csiszolás, díszítés, festés) helyén, illetőleg a behozatal alkalmával lerovandó, 13%-os adókulccsal számítandó fényűzési forgalmi adó alá esnek. I. 1. A borított, hajlított, él- vagy szélcsiszolással ellátott tükörüveg ; 2. a csiszolással, etetéssel (maratással) hajlítással, festéssel, szélmetszéssel, vagy véséssel diszített táblaüveg ; 3. a mintázott, valamint a színes tábla- és öntött üvegek közül : az antiküveg, az u. n. opaieszkálóüveg (opalescenglas) és az üvegmozaik ; 4. a tükör — a diszítetlen ilmtükör kivételével — akár keretezve, akár keretezés nélkül. Jegyzet az I. 2. és 3. ponthoz. Nem fényűzési tárgy a kizárólag homokfúvással mintázott tábla- és öntöttüveg. II. Az egészen vagy túlnyomórészben üvegből készült tárgyak közül : 1. A dísztárgyak. Dísztárgyak alatt : a cukortartókat (bonbonniereket), falitálakat, figurákat, figurális (ember- és állatalakú) és növényalakú tárgyakat (füstemésztőket, illatszerpárologtatókat, világító testeket), szobrokat és vázákat kell érteni. 2. A darabonként vagy pedig készletben átruházott (behozott) edények u. m. állványok, csészék, kelyhek, korsók, mosdóasztal felszerelési cikkek, palackok, poharak, tálak, tálcák, tányérok, toilettegarnitúra részek és egyéb használati tárgyak (cukortartók és szórók, gyümölcs- és süteményállványok, kompót- és süteménytálak és tányérok, sótartók és szórók, szőlőmosók, tintatartók, sókészletrészek, gyufatartók, hamutartók) pedig — színükre, illetőleg színezésükre tekintet nélkül — abban az esetben : a) ha beégetett (nem hideg után készült) festéssel, csiszolással, etetéssel (maratással) vagy véséssel diszitettek, vagy b) ha megrendelésre — az elkészítés módjára tekintet nélkül — egyéni vagy családi címerrel diszitettek. Jegyzet a II. 1. ponthoz. Nem fényűzési tárgy a rúdváza, továbbá a díszítés nélküli hengeralakú vagy X alakú váza. Jegyzet a II. 2. ponthoz. Az edény (használati tárgy) szélének vagy fenekének csupán a használhatóság céljából egyenesre vagy cakkosra csiszolása, továbbá az edény (használati tárgy) részeinek csiszolással összeillesztése, valamint az előállító, vagy a megrendelő cégének, vagy cégjelének, vagy pedig az edény (használati tárgy) ármértékének bármilyen módon megjelölése — egymagában — még nem minősíti az edényt (használati tárgyat) fényűzési tárggyá. Nem minősítő tényezők végül az etetéssel (maratással) készített egyszerű csikók — egyenes vagy hullámos, homályos sávok és vonalak — sem. III. Az egészen vagy túlnyomórészben fayance, kőedény, majolika, parcellán, vagy terrakotta anyagból készült tárgyak közül — színre, illetőleg színezésre tekintet nélkül : 1. A dísztárgyak. Dísztárgyak alatt : a cukorkatartókat (bonbonniereket), falitálakat, figurákat, figurális (ember- és állatalakú) és növényalakú tárgyakat (füstemésztőket, illatszerpárologtatókat, világítótesteket), vázákat, virágcserepeket és virágedényeket kell érteni. 2. A darabonként vagy pedig készletben átruházott (behozott) edények, u. m. assiettek, cukorszelencék, csészék, kannák, kenyérkosarak, mustártartók, platók, sandvichtálak, sótartók, szilkék, szűrők, tányérok, tojáspoharak, tortalapok, vajtartók és egyéb használati tárgyak (beosztásos tálak, bot- és esernyőtartók, citromprések, forrázok, fűszertartók, gyertyatartók, gyufatartók, hamutartók, levélnehezékek, kanalak, kávégépek, konyhafaliállványok, mosdókészletrészek, söröskorsók, teaszűrők, tintatartók és tolltartók) pedig csak akkor : a) ha valódi arannyal (poliergold, mattarany) bármilyen módon diszitettek ; b) ha a máz alatt kobaltszínű, 3 milliméternél szélesebb sávval diszitettek vagy pedig a máz alatt egészen kobaltszínnel festettek ; c) ha valódi arannyal vagy valódi kobalttal készült monogrammal, vagy pedig — az elkészítés módjára tekintet nélkül — egyéni vagy családi címerrel diszítettek. 3. A 2. pont alatt felsorolt edények és egyéb használati tárgyak, ha porcellánból készültek és szabadkézi festéssel diszítettek. Jegyzet a III. 2. ponthoz. A szállodák, vendéglők, kávéházak, éttermek, klubok, intézetek, pensiók és gyógyintézetek megrendelésére, monogrammal vagy felirattal (embléme, vignette) ellátott edények abban az esetben sem fényűzési tárgyak, ha a monogramm, vagy felírás valódi arannyal, vagy pedig valódi kobalttal készült, amennyiben az edényen a monogrammon (feliraton) kívül más, a III. 2. a) vagy b) pont szerint minősítő díszítés nincs. Jegyzet a III. 2. b) ponthoz. Nem fényűzési jellegű díszítés a lenyomattal, patronirozással vagy fecskendezéssel máz alatt készült kobaltdíszítés, tehát a hagymaminta díszítés sem. Jegyzet a III. 3. ponthoz. A III. pont alapján nem minősíthetők fényűzési tárgyakká a kézzel készített vonalakkal, szegélyekkel és sávokkal, továbbá a patronirozással, fecskendezéssel, vagy az u. n. Stupf-eljárással, valamint a lenyomatokkal (acélnyomattal, színes lenyomattal és gumminyomattal) készített díszítésekkel ellátott edények és egyéb használati tárgyak. Ennek a szabálynak alkalmazásánál az a körülmény, hogy ugyanazon az edényen (használati tárgyon) többféle ilyen díszítés van, fontossággal nem bír. IV. A többszínű mintával diszített kőedény vagy fayance fal- éspadozatburkolólapok. V. A kőedényből vagy fayance-ből készült mosdóasztalok (beszerelt mosdótálak), ha színesek vagy mintázottak — a festés nélküli fehér vagy elefántcsont szintiek kivételével. Adófizetésre kötelezettek. (1) Az 1. §-ban felsorolt fényűzési tárgyak belföldön történő előállítása esetén a fényűzési forgalmi adót — a (2) bekezdésben foglalt kivétellel — az előállító (csiszoló, díszítő, festő) tartozik leróni. (2) A bérmunkában előállított fényűzési tárgyak után a fényűzési forgalmi adót — külön bejelentés alapján — az anyagot szolgáltató megrendelő köteles — a 3. §. (2) bekezdésében megállapított adóalap után, a 4. §-ban meghatározott módon leróni. (3) A bérmunkát végző csiszoló (díszítő, festő) a megrendelővel egyetemlegesen felel, az általa bérmunkában előállított fényűzési tárgyak után járó fényűzési forgalmi adóért abban az esetben, ha a 4. §-ban megállapított bejelentési kötelezettségnek — az ugyanott megállapított határidőn belül — nem tesz eleget. (4) A (2) és (3) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a csiszoló ,kidiszítő, festő) a fényűzési forgalmi adót, akár adóközösségi rendszer alapján, akár személyre szóló átalányozás folytán átalányösszegben fizeti és az adóátalány megállapítása a bérmunkában előállított fényűzési tárgyak után lerovandó fényűzési forgalmi adó számításbavételével történt. Ilyen esetben a csiszolót (díszítőt, festőt) a 4. §-ban meghatározott bejelentési kötelezettség sem terheli. (5) Ha az 1. §-ban felsorolt fényűzési tárgyakat külföldről hozzák be, a fényűzési forgalmi adót a vámkezelési eljárás során az tartozik leróni, aki a vám fizetésére köteles. 3. §. Adóalap: (1) Az 1. §-ban felsorolt fényűzési tárgyaknak belföldön történő előállítása esetén, a fényűzési forgalmi adó alapja az erre az adóra jelenleg érvényes jogszabályok értelmében kiszámítandó ellenérték. (2) A bérmunkában előállított fényűzési tárgyak után járó fényűzési forgalmi adót a tárgyak előállítási (a hasznot magában nem foglaló) értéke után kell leróni. (3) Ha pedig a fényűzési tárgyat külföldről hozzák be, a fényűzési forgalmi adó alapja az erre az adóra jelenleg érvényes jogszabályok értelmében kiszámítandó ellenérték, illetőleg, ha az ellenérték aggályos, a fényűzési tárgyak közönséges forgalmi értéke. 4. §• Bejelentési kötelezettség. (1) Ha valaki az 1. §-ban felsorolt fényűzési tárgyat, keresetszerű forgalombahozás céljából, bérmunkában állíttat elő, köteles minden hónapról, az abban a hónapban bérmunkában előállíttatott fényűzési tárgyak elnevezés szerinti mennyiségét, egységenkénti és összesített előállítási értékét (3. §. (2) bekezdés), a következő hónap 15. napjáig az illetékes forgalmi adóhivatalhoz (Budapesten az illetékes kerületi forgalmi adóosztályhoz) bejelenteni és az előállítási érték után 13%-os adókulccsal számítandó fényűzési forgalmi adót, a bejelentésre megszabott határidő alatt leróni. (2) A bérmunkát végző, minden egyes megrendelés teljesítése után, a munka befejezését követő 3 nap alatt tartozik az illetékes forgalmi adóhivatalhoz (Budapesten az illetékes kerületi forgalmi adóosztályhoz) bejelentést tenni arról, hogy kinek a részére, milyen fényűzési tárgyakat, milyen mennyiségben állított elő. (3) A forgalmi adóhivatal (Budapesten a kerületi forgalmi adóosztály) köteles a bérmunkát végzők bejelentéseit összegyűjteni és a bérmunkát végeztetők bejelentéseivel összehasonlítani, illetőleg egyeztetni. 5. §. A készlet után járó fényűzési forgalmi adó lerovása. (1) Azok a keresetűzők, akik az 1. §. I. pontjában felsorolt fényűzési tárgyak árusításával foglalkoznak, kötelesek a náluk az 1929. évi augusztus hó 3-án esti üzletzárás után készletben levő, az 1. §. I. pontja alá eső fényűzési tárgyak mennyiségét megállapítani, a megállapított készletet a rendelet életbelépésétől számított 8 nap alatt az illetékes forgalmi adóhivatalnak (Budapesten az illetékes kerületi forgalmi adóosztálynak) bejelenteni és a bejelentett készlet után a fényűzési forgalmi adót — az alábbi rendelkezések szerint — leróni. (2) A belföldi előállítók (csiszolók, díszítők, festők) nem tartoznak bejelentést tenni, azonban készletüket szintén kötelesek megállapítani s azt, mint kezdő tételt, az általuk előállított fényűzési tárgyakról vezetendő raktárkönyvbe bevezetni. Az ilyen adózók a fényűzési forgalmi adót az egyes fényűzési tárgyak átruházása alkalmával tartoznak leróni. Az olyan belföldi előállítót (csiszolót, díszítőt, festőt), aki a fényűzési forgalmi adót átalányösszegben fizeti, a raktárkönyv vezetése alól fel kell menteni. (3) A forgalmi adóhivatalok (kerületi forgalmi adóosztályok) a bejelentések adatait a helyszínen felülvizsgálni kötelesek. BUDAPESTI KÖZLÖNY 1929 augusztus 1.