Budapesti Napló, 1900. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-02 / 1. szám
1. szám. Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1900. január 2. 3 * kielégítő megoldást nehéz kérdésekben csak komoly, fáradságos és lassúbb munka biztosit. A fa sem hoz gyümölcsöt azon a nyáron, amelyen ültették. És nem is az a legizletesebb és legtartósabb gyümölcs, amelyik a legkorábban érik. A tölgyfának törzse azért a legerősebb, mert lassabban fejlődik; az ő ellenálló képességét és tömörségét, valamint erejét és súlyát azokkal a gyűrűkkel szerzi meg, amelyeket fokozatos fejlődéssel képez önmagában. (Igaz! Úgy van !) Azonban bármiképpen, lassúbb vagy gyorsabb tempóban kerüljenek is a reformkérdések megoldás alá, arról biztosítsak titeket, hogy amit az erősen kifejlődött kötelességérzet és munkakedv bennem és minisztertársaimban létesíteni képes, azt mi a legjobb akarattal és becsülettel igyekezettel létesíteni is fogjuk. (Élénk éljenzés.) Ígérni nem természetem, nem szokásom és ma sem ígérek semmit, de annyit mégis ígérek: arra fogok törekedni és ez lesz közpályámnak, ha elérem, legboldogabb napja, hogy azt a bizalmat, amelyet nekem tíz hónappal ezelőtt előlegeztetek és amelyet újból felajánlottatok, de amelynek becsét, súlyát és értékét éreztem és érzem, eredményekkel tudom kiérdemelni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Fogadjátok ezért a kegyes tényért, hogy ma érzelmeitekkel megjelentetek és hogy ezen érzelmeket előttem kifejteni szívesek voltatok, őszinte, mélyen érzett hálámat úgy saját, mint minisztertársaim nevében azzal a kéréssel, hogy tartsatok meg minket nemcsak politikai, hanem egyéni barátságtokban (Élénk hosszas éljenzés.) és azon érzelmekben, amelyeket ma kifejezésre hoztatok. (Hosszan szűnni nem akaró éljenzés.) Ezzel és azon kívánsággal, hogy isten áldása legyen rajtatok egyenkint és öszszesen, bezárom válaszomat, kérvén, hogy tekintsetek engem, aki eddig is adósotok voltam, a mai naptól kezdve még inkább adóstoknak. Isten áldjon meg mindnyájatokat (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) A képviselőház elnökénél. A párt tagjai a miniszterelnöki palotából a képviselőházba hajtattak, ahol Széll Kálmán miniszterelnök és a kormány valamennyi tagja is megjelent. Az elnököt, midőn a terembe lépett, zajos éljenzéssel fogadták. Münnich Aurél az elnököt éppoly tartalmas, mint meleghangú beszéddel üdvözölte. Családnak tekinti a képviselőházat és a családfőnek e ház elnökét, aki egyúttal a szabadelvűpártnak is vezető tagja. Azért járul hozzá a szabadelvűpárt üdvözletével a család szép ünnepén. De megjelentek a párt tagjai abban a tudatban is, hogy minden ellentétet ki fog egyenlíteni egy közös érzés: a hazaszeretet, amely ezredéven át fenntartotta a nemzetet. Majd így folytatja: Szemügyre véve Európa legtöbb parlamentjének belállapotát, látva azokat a sajnos törekvéseket, amelyek a parlamentarizmus tisztaságát és magasztosságát sok helyen aláássák, hazafias aggodalommal és fájdalommal kell konstatálnom, hogy Európaszerte soha oly súlyos parlamenti viszonyok nem voltak, mint ma. Amerre nézünk, ahonnan hír érkezik, mind olyat tapasztalunk, ami megerősít abban a meggyőződésünkben, hogy sok ország parlamentje válság előtt áll és nem egy helyen ez a válság tényleg már be is következett. És, fájdalom, ez a baj, úgy látszik, ragályos. Alig van parlament normális, nyugodt tárgyalásokkal; alig van parlament, amelynek a belélete meg ne volna mételyezve, ahol a parlamentarizmus a maga tisztaságában és fényében ragyogva. És mindez az utolsó évek eredménye. Ezért lehetetlen, hogy ez alkalommal ezen sajnos körülményre röviden rámutatva, legalább annak a kívánságnak ne adjak kifejezést, vajha a magyar parlament ily káros eredményektől megóva maradna. (Élénk tetszés és helyeslés.) Reményünk van erre, mert bízunk erélyedben és tapintattal párosult hazafias gondolkodásodban, amely nem engedi meg, hogy az ily törekvések az elfajulásig érvényesüljenek. (Élénk helyeslés.) de bízunk parlamentünk összes tagjainak hazafiságában (Élénk helyeslés) és tiszta hazaszeretetében, hogy helyesen fogva fel a parlamentarizmus magasztosságát és hazánk evvel szoros kapcsolatban levő eminens érdekeit, ha el is jutnánk a tizenkettedik óráig, ha előbb nem, ebben az órában meg fogjuk akadályozni, mégpedig vállvetett közreműködéssel, a szomorú gyümölcsök teljes megérését. (Élénk helyeslés.) Azután kiemeli a házelnök hazafias gondolkodását és működését, akaraterejét is, amely komoly időkben, ha kell, ellenkező törekvésekkel szemben is diadalra segíti azt, ami a hazára üdvös és hasznos. Azon a díszes helyen, ahova képviselőtársaid bizalma állított, bírod tiszteletünket és feltétlen támogatásunkra számíthasz (úgy van! Úgy van!); azért mondom : feltétlen támogatásunkra, mert tudtuk, hogy igénybe csak akkor veszed, ha igaz ügy megvédelmezéséről van szó; nem igaz ügyet pedig nem védelmezel soha! (Tetszés.) A Perczel-név parlamentünk történetében nem új, és bár méltó utódja vagy atyádnak a díszes elnöki széken is, arról valamennyien tanúbizonyságot tehetünk. (Élenzés.) Tudok, hogy sem neked, sem elnöktársaidnak nem könnyű a feladatotok , de naponta látjuk és tapasztaljuk, hogy nemcsak az akarat, de a hazafias törekvés is megvan bennetek. (Halljuk ! Halljuk!) e helyen pártatlanul megóvni a képviselőház méltóságát és evvel a parlamentarizmus tisztaságát; az egész nemzet elismeréssel kíséri ebbeli törekvéseket. (Úgy van ! Úgy van!) Végül minden jókat kíván a házelnöknek, hogy a családi tűzhelynél is új erőt merítsen a jövő küzdelemre. (Hosszantartó élénk éljenzés.) Ferczel Dezső, a képviselőház elnöke erre a következő beszéddel válaszolt: Igen tisztelt uraim, kedves barátaim! Fogadjátok igaz szívből fakadó legmelegebb köszönetemet, azért a szívességiekért, hogy a ma megújult esztendő első reggelén hozzám fáradni és engem ily szép számban felkeresni méltóztattatok; de még inkább fogadjátok legőszintébb hálámat azokért a szép szavakért, azokért a jó kívánságokért és az irányomban oly rendkívül jóakarattal — talán több jóakarattal, mint igazsággal — kifejezett érzelmeitekért, amelyeket, nevetekben, igen tisztelt szónokotok, régi jó barátom, az évforduló alkalmával oly meleg szavakkal, oly szép hasonlatokkal nyilvánítani szives volt. Egész bensőséggel és teljes mértékben viszonzom mindezeket irányotokban és viszont én is a legjobbakat kívánom mindnyájatoknak, magánéletetekben boldogságot, megelégedést és Istennek minden áldását, nemcsak saját személyetek, de igen tisztelt családotok számára is; kívánom közéleti működéstekre a folytonos sikert, szerencsét, a közdolgokhoz való munkakedvet, buzgóságot és kitartást. (Tetszés.) Hosszú idő óta — amint igen helyesen hivatkozott rá igen tisztelt szónokotok — úgy hozta magával a sors, hogy nehéz év jött nehéz év után és igen nagy fontosságú és nehéz kérdések váltották fel egymást. Sajnos, ismét úgy alakult a helyzet — és itt az, hogy ez nem a mi hibánkból történt, csak igen kis mértékben szolgálhat vigasztalásunkra — hogy ismét nehéz kérdések előtt állunk, de azért bizalommal tekinthetünk a jövőbe. (Úgy van !) Adja az Isten — azt hiszem, mindnyájunk óhajtását fejezem ki — hogy még ez év folyamán mindezeket hazánk javára szerencsésen megoldhassuk (Elénk tetszés és helyeslés) és minél előbb bekövetkezhessék az elannyira várt és elannyira szükséges belügyi nagy reformra nézve (úgy van! Úgy van !) a zavartalan és csendes munkásságnak és alkotásnak tere és ideje. (Élénk helyeslés.) Helyesen jegyezted meg tisztelt barátom, hogy nemcsak nálunk, hanem Európa, sőt világszerte a parlamentarizmusnak bizonyos degenerálódását észlelhetjük. Sajnos, ez különösen mi reánk nézve, akik a most letűnő század első felének nagy küzdelmei, nagy hazánkfiai sokjának, legtöbbjének legnemesebb harca folytán e század közepén jutottunk ezen áldáshoz és azt alig félszázadon át beírhattuk eddigelé. De e részben én nem féltem a magyar nemzetet, mert habár voltak a múltban is, vannak most is, és talán lesznek a jövőben is egyes pillanatok, ahol az egyes érzékenyebb lelkeket vagy a sötétebben látókat e részben bizonyos kétség fogja el, én azért bízom e nemzet politikai érettségében, hogy ezt a kincset a maga részéről meg fogja védelmezni és a jövőre nézve is nemzedékről nemzedékre teljes tisztaságában, teljes fényében át fogja örökíteni. (Élénk tetszés.) Amit te oly szives voltál kiemelni, hogy bíztok az én erélyemben, én a magam részéről azt, ami tőlem csekély erőimből telhetik, a legkészségesebben ajánlom fel és úgy, amint abban a percben ígértem, amikor a ti szives bizalmatokból oly szerencsés lehettem, ezen igen díszes állást elfoglalhatni, minden tőlem telhetőt megteszek , de ez a legcsekélyebb ; a fő az, hogy a nemzetnek azon hivatottjai, akik erre választva vannak, vállvetve iparkodjanak a részben minden kockázatot eltávolítani. (Úgy van ! Úgy van !) Most pedig engedjétek meg, t. barátaim, hogy én is még egy kívánságot, vagy talán jobban mondva kérést intézhessek hozzátok és pedig itt is distingválva a magam részéről, és ez az, hogy a közéletben nyújtsátok felém továbbra is a ti nagyrabecsült bizalmatokat, azt, amely az én működésemnek egyedüli alapja volt és egyedüli alapja lehet a jövőben és egyúttal nyújtsátok felém szíves támogatástokat és közreműködésieket, a magánéletben pedig tartsatok meg továbbra is eddig is örömmel és büszkeséggel élvezett és teljes mértékben viszonzott jóleső barátságtokban és ragaszkodástokban. (Lelkes éljenzés.) Adja az Ég, hogy az uj év, amelynek küszöbét az é jel átléptük, az egész országra, szeretett hazánkra üdvöt és áldást hozó legyen. (Hosszas lelkes éljenzés.) adja Isten, hogy az rátok nézve és családjaitokra nézve is szerencsét és áldást hozó legyen. (Hosszantartó meg-megújuló lelkes éljenzés.) A szabadelvű párt tisztelgése ezzel véget ért, és nemsokára az utolsó kocsi elrobogott a képviselőház kapuja mellől. A függetlenségi párt újéve. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt tagjai Kossuth Ferenc elnököt üdvözölték az új év napján. Az elnök józsef-köruti lakására mentek s ott Komjáthy Béla fejezte ki elvtársai szerencsekivánatait. Komjáthy hangoztata beszédében pártja nagy elveit és kiemelte, hogy lankadatlanul fognak tovább küzdeni ez elvek diadaláért. A közjogi kérdéseken kívül a párt követeli a munkáskérdés, a szegényügy, az egészségügy rendezését, a demokratikus intézmények érvényre jutását. Kossuth Ferenc hosszabb, szintén politikai tartalmú beszédben válaszolt. A múlt évben, szólt a többi közt, nemcsak elveink kifejtésére nyílt alkalmunk, hanem arra is, hogy megvédelmezzük hazánkat a Bánffy-kormány törvénytiprása és alkotmánysértései ellen és a Széllkormány gyengesége és engedékenysége ellen az osztrákokkal szemben. E célból két hadjáratot viseltünk : az egyiket az év elején, a másikat az év végén , mind a kettő győzelemmel végződött. Ez alkalommal köszönetet mondok azoknak, kik velem lankadatlanul együtt küzdöttek. Azt hiszem, ellenfeleink is elismerik, hogy a küzdelemben is megtartottuk azt a higgadt megfontolást, amely pártunk nyomatékét emelte , s például az utolsó hadjáratban a kvótavitában oly magas színvonalon tartottuk a vitát, amely a magyar parlamenti életnek becsületére vált. Üdvös dolognak tekinti a nemzeti párt beolvadását a szabadelvű pártba és hogy az Ugron-párt oly útra lépett, mely láthatólag elválasztó vonalat teremtett a függetlenségi párt két árnyalata közt. Ilyen például az Ugron-párt belépése a delegációba, s ilyen a lefolyt kvóta-vita siető "-mnsított magatartása is. Nem akar ítéletet kockáztatni az Ugron-párt iránya felett, csakis a tényt konstatálja, hogy az Ugron-párt és az ő pártjának útjai elágazó irányt vettek, mióta az Ugron-párt ismét tömörül, és ezt szóló sokkal egészségesebb dolognak tartja, mert az nem volt egészséges állapot, hogy a vidéki függetlenségi polgárok nem tudták megérteni, hogy miért maradt különválva az Ugron-párt, még a múlt év kezdetén létrejött hosszú küzdelem és együttműködés alatt is, bár az országgyűlésen csak egy kis töredéket képez ez idő szerint. Most legalább nem lehet többé eszmezavar a vidéki párthíveknél és mindenki sorakozhatik a szerint, hogy melyik párt irányát helyesli. Ez alkalommal is tudatja pártjával, hogy ameddig ő az elnöki széket elfoglalja, nem fognak eltérni egy hajszálnyit sem a 32 év óta követő iránytól, mert hajthatatlanságukban rejlik erkölcsi erejük. E merevség nem zárja ki a gyakorlati működést, ha a párt alapos tudással minden vitában részt vesz, amint az utóbbi években tette és minden kérdés megoldását igyekszik súlyos, higgadt, tárgyilagos érvekkel a maga elvi alapja érvényesítése felé irányítani. A volt nemzeti párt példája világosan bebizonyítja, hogy elégséges a legcsekélyebb elvi eltérés az örökös kormánypárttól arra, hogy ne juthasson egy párt sem a hatalomra, és hogy ez csak a kormánypártba való teljes beolvadással lehetséges, mint ahogy beleolvadt egykor a Tisza-párt és most a nemzeti párt. Teljes illúziónak tekinti tehát azt, hogy a kormányra jutáshoz közeledni lehessen más álláspontból, mint a többség táborából. Mikor pedig a körülmények olyanok lesznek, hogy hazánk állami függetlensége megvalósítható lesz, akkor annál biztosabban jut majd pártja a kormányhoz, mennél erősebben állt meg elvei talaján. Kossuth aztán érdekes kijelentést tett a külügyi politikára vonatkozólag, mintegy válaszul Ugron Gábornak. Minthogy, úgymond, a külügyekre vonatkozólag bizonyos tények kétséget kelthetnének a függetlenségi párt álláspontja felől, bár az eléggé ismert, mégis megjegyzem, hogy a pártunk nem azért nem adna indemnitit a külügyi kormánynak, mert nem bízik benne, hanem azért nem, mert közös külügyi kormánynak, legyen az a legmegbízhatóbb, soha semmit meg nem szavazna. Ami a külügyi politikát illeti, pártunk bármennyire rokonszenvezik is a francia nemzettel, mégis ragaszkodik a hármas szövetséghez, már csak a francia-orosz barátság miatt is. Azt a tényt, hogy befolyásunk a hármas szövetség irányítására csekély, egyrészt külügyi kormányaink hagyományos tehetetlenségének, másrészt annak tulajdonítjuk, hogy e kormányok nem annyira a birodalom két országát, mint a közös uralkodót képviselik és ennélfogva nem lehet kellő súlyuk, mert az uralkodó képviselése csak autokrat államoknál bir súlylyal, alkotmányos államoknál e súly természetszerűleg kevesebb. Az Ugron-párt tagjai délelőtt 11 órakor előbb Bartha Miklós elnököt, majd Ugrón Gábort keresték föl üdvözletükkel. Polónyi Géza üdvözölte Bartha Miklóst, aki még Ugrón Gáborhoz intézett rövid üdvözlő beszédet, biztosítva a pártvezért híveinek szeretetéről és ragaszkodásáról. Bartha kiemelte Ugrónnak delegácionális szereplését is, mire Ugron Gábor így válaszolt: Kedves barátaim! Köszönöm baráti figyelmeteket, melylyel kitüntettek e napon. Nevezetes nap ez, mert a kereszténység határjelnek állította egy század végéhez. És milyen század végéhez! Ez örökre nevezetes korszak lesz az emberiség történetében, mert az emberiséget tudósainak alkotásai által mint egy érző, gondolkodó, cselekvő, dolgozó, küzdő egészet fűzte össze, legyőzvén a távolságot, tengert, vihart. Fajon, nemzeten, felekezeten, világrészek különbözőségei felett, mint új Neptun a háborgó tenger felett emelkedik ki a haladó emberiség a maga egységében, kezében a szabadság, testvériség, egyenlőség tritonjával. Mióta a világ áll, a föld népei ily roppant szellemi, erkölcsi, anyagi, munkálkodó közössége nem alkottak soha és megalkották Cézárok hatalma, hadseregek fegyvere nélkül. És e közösség, melyben a nemzetek egymásra találtak, új és mindeneket lebiró hatalommá fog kifejlődni, amelynek helyeslése előreviszen. Ítélete lesújt, könyörülete megment. Amit az emberiség e nagy egysége megalkot vagy lebont.