Budapesti Napló, 1900. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)
1900-09-01 / 239. szám
330. szám. Budapest, szombat BUDAPESTI NAPX. 1900. szeptember 1. 3 akarnak, tartoznak minden általuk gyártott és forgalomba hozott papirost egy vízjellel ellátni, mely mint védjegyük belajstromozandó. Minden gyárnak összes készítményeinél csak egyetlen ily védjegye lehet, mely azonban nemcsak a szállítási célokra gyártott papírnemekre alkalmazandó, hanem a gyárnak összes bárminemű készítményeire. A miniszter az összes többi miniszterrel elrendelni szándékozik, hogy állami hatóság jövőben semmiféle papirost át nem vehet, mely az említett víznyomású védjegygyel ellátva nincs, legyen az akár papiros, akár nyomtatvány, akár könyvalakú kiadvány alakjában szállítandó. E rendelkezések életbeléptetési idejét 1901. július 1-jével tartja a miniszter megállapítandónak. Hajlandó a miniszter aziránt tárgyalásokat kezdeményezni a társminiszterekkel, hogy az összes most érvényben levő, vagy ezután kötendő szerződések egy időpontban járjanak le, mely intézkedésnek az lenne eredménye, hogy a szerződések lejártáig módjuk lenne a hazai gyáraknak úgy átalakulniuk, illetőleg üzemeiket úgy berendezniük, hogy minden egyes gyár ne készítsen minden papírnemet, hanem inkább specializáljon, ami egyrészt növelni fogná az összes gyárak versenyképességét, másrészt lehetővé tenné, hogy az országban fogyasztás alá kerülő összes papírfajokra berendezkedhetnének a hazai gyárak. 3. Ugyancsak a hazai papíripar emelése és termelése, belfogyasztásának fokozása érdekében a kereskedelmi miniszter megkeresésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy a rendelkezése és vezetése alatt álló összes iskolákban és intézetekben csupán olyan iskolai füzetek, jegyfüzetek, irkák és tanszerek használtassanak, melyek hazai készítmények, valamint kimondotta azt is, hogy a tankönyvek engedélyezésénél kiváló figyelmet fog fordítani arra, hogy hazai gyártmányú papírra legyenek nyomva. Ennek a rendelkezésnek ellenőrzésére is a többször említett védjegy kötelező használata fog szolgálni , az egyéb tanszerek pedig (rajztáblák, rajz- Binek, háromszögek stb.) szintén ellátandók lesznek az illető gyár, vagy ipartelep belajstromozott védjegyével. Ez a támogatás és védelem azonban сзак addig tart, míg a hazai iparcikk árban és minőségben, valamint egyéb feltételekben, nevezetesen szállítóképességben a külföldi papírral egyenlő, mert ellenkező esetben mindezek az intézkedések hatályon kívül helyeztetnének. Kellő ellenőrzés végett a Magyar Királyi Kereskedelmi Múzeum kebeléből külön szakértő bizottságot fog a miniszter szervezni az érdekeltségi körön kívül álló szakértő egyénekből, akiknek feladata leendő negyedévenként részletes összehasonlításokat tenni a hazai és külföldi papírok minőségei és árai között. Ezenkívül szigorúan fog őrködni más közegei útján is arról, hogy ez a messzemenő támogatás és vértek ne használtathassák ki jogtalanul és méltánytalanul, mégpedig nemcsak az állam és iskola-, hanem a magánfogyasztással szemben sem s mihelyt ily tendenciát észrevenné, az összes intézkedéseket hatályon kívül helyezné. A rendelet 4. pontja az úgynevezett normálpapirosról szól, vagyis arról, hogy az összes állami és italok a különböző papírosnemekből mind egyfő"t használjanak. Ezt a miniszter kívánatosnak tartja, hajlandó tárgyalásba bocsátkozni a normálpapiros behozatalára nézve és felhívja a bizottságot részletes javaslatának megtételére. Ezeknek a kedvezményeknek fejében a miniszter kiköti, hogy a magyar papírgyárak semmiféle külföldi szövetséghez, kartellhez vagy társasághoz nem csatlakozhatnak, hanem feltétlenül mint önálló magyar gyárak tartoznak maradni, akár egyesülten, mint egy közös vállalat, akár külön-külön mint magánvállalatok s mint ilyenek, bizonyos közös érdekeik védelmére és képviseletére esetleg egyesülve. Ennélfogva felszólítja a miniszter a bizottságot, hogy hívja össze az összes hazai papírgyárak tulajdonosait közös értekezletre — melynek ideje nála bejelentendő — és ott ez iránt vegyen kötelező nyilatkozatot minden egyes gyárostól. Ugyanez értekezlet feladata lesz nyilatkozni a víznyomású védjegyek ügyében, melyeket a bizottság tartozik összegyűjteni és minden egyes cég külön jegyzésével ellátva, beterjeszteni. Az összes ily védjegyekről az egész magyar papír- és tanszeripart felölelő kis füzet lesz kiadandó, mégpedig úgy, hogy abban a bevezető általános áttekintésen kívül minden gyárnak külön lapja lesz az eredeti védjegygyel és az illető lapon a cég készítményeinek név szerint való felsorolásával, de kizárva minden reklámszerű, vagy általában üzleti tartalmat. Végül még azt a feltételt szabja meg a miniszter, hogy a támogatást igénybe vevő papírgyárosok összes gépeiket és felszereléseiket magyar készítményekből szerezzék be. mohamedán tanító. És semmi sem bizonyítja a kormány rokonszenvét, öntudatos irányát világosabban, mint az, hogy ezeket a tanítókat is a kormány maga nevelte s képezte, erre a célra állított külön preparandiákban. A kormány fölvette a küzdelmet a mohamedánizmus érdekében még azzal a hagyományos észgyilkossággal is, hogy a mohamedán gyereknek előbb nem szabad semmiféle világi oktatásban részesülnie, míg az iszlám vallási tételeit bizonyos fokig el nem sajátította. Ebből következik, hogy keresztény társai által a mohamedán gyerek mind meg van előzve és túl van szárnyalva. S viszont ebből folyik, hogy a keresztények haladása irigységet kelt a mohamedánban s a helyett, hogy maga is haladni akarna, gyűlölködik, s erőszakkal akarná meggátolni a keresztények haladását. Mindezekkel a kormányzatnak megküzdeni, s a mohamedánizmust haladás- és versenyképessé tenni, emberfölötti feladat. S ennek eredménye, hogy a mostani bosnyák kormányzat többet áldoz a mohamedán vallási és iskolai célokra, mint ezt a török kormány valaha tette. Még a Ramazánünnep díszlövései is a kormány számlájára puffogtatnak el. De míg a kormány maga megy elől az anyagi áldozatok terén, addig a mohamedánság számára megmentette és újra organizálta a régi vallásalapot, vagyis az úgynevezett Vakuf-alapot, mely a rendetlen kezelés következtében már teljesen elpusztult volt, és az egyes alapítványok jogi szálai elszakadoztak. A „mutuvellik“ (a Vakufalap gondnokai) már évtizedeken át nem számoltak senkinek, s a közalapot magánvagyonuk gyanánt kezelték. Évek munkája volt, míg a kormány e kuszált ügyet lebonyolította, és a Vakufalapot a maga egészében visszaadta rendeltetésének. S az első elégületlenség akkor nyilatkozott meg a mutuvellik körében, mikor a kormány a Vakufalap ügyében a szabad lopás rendszerét megszüntette. Mert a régi mutuvellik azt tartják igazi autonómiának, ha a kormány semmibe sem avatkozik bele. Ellenben, hogy mit jelent a Kállay regime rendszere a Vakus-alap kezelése körül magára a mohamedánizmusra nézve, azt semmi sem illusztrálja fényesebben, mint egyfelől az, hogy Oroszország és Szerbia egyszerűen expropriálták a mohamedán egyházi vagyont, másfelől pedig az, hogy Anglia úgy Ciprusban, mint Egyptomban a Kállay rendszerét fogadta el és utánozza a mohamedán egyházi alapok kezelése körül. S míg a kormány ezeket tette és teszi a mohamedánizmus érdekében a vallás és közoktatás terén, nem kevesebb gondosságot fejtett ki a mohamedánság gazdasági és társadalmi pozíciójának tisztázásában és erősítésében. A Budapesti Szemle értekezése azt a kérdést veti fel: „Már most, ha a bosnyák kormány nem állana a történelmi fejődés (vagyis a mohamedánság pártfogása) alapján, hanem a plebiscitum álláspontjára helyezkedvén, a felekezeteknek csupán arányszámait venné fontolóra, tűrhetné-e, hogy a községek élén azon felekezet tagjai álljanak, akik a lakosságnak 1Ы részét is alig alkotják?" — így szól a kérdés, de nyomban utána megjön a válasz is. A válasz pedig a következő : „Megvan rá a módja, hogy ezen változtasson, de nem tette s nem fogja tenni“. íme tehát! Hiába akadnak mohamedánok Boszniában és Hercegovinában, akik Kállay Béni gondos alkotásait és fáradozásait a mohamedán elemek érdekében hálátlansággal viszonozzák; hiába akarják félrevezetni Kállayval szemben a saját hazájának közvéleményét, Kállay nem áll meg a megkezdett úton, hanem szilárdul halad azon tovább. Mert a hálátlan, s a múltnak lázadásaihoz, féktelen kihágásaihoz hozzászokott mohamedán feudálisok nem tudják, hogy mit cselekszenek, midőn legfőbb támaszukat akarják megdönteni Kállayban , ellenben Kállay tudja, hogy mit cselekszik; s míg ott van azon a helyen, ahol mindig több volt benne a „magyar“, mint a „közös“, nem is fog másként cselekedni soha. Ahogyan a Budapesti Szemle értekezése előadja, s alapvonásaiban megismerteti azt az agrárrendezést, melylyel Kállay a régi, még Ázsiánál is ázsiaibb állapotokat modern elvek szerint szabályozta és azáltal a mohamedán elem gazdasági és politikai pozícióját megmentette, és életképessé tette Boszniában és Hercegovinában: ez nemcsak annak a tükre, hogy mindazt egy magyarul érző államférfiunak agyveleje gondolta ki, hanem tükre annak is, hogy mekkora országrendezési képesség lakozik abban a fejben, mely mióta a magyar politikai élet közvetlenségéből kilépett, húsz évnél több időt töltött dolgozó asztala mellett, hogy megmentse Európával szemben a monarkia becsületét, s ugyanakkor ápolni meg ne szűnjék azokat a gyökereket, melyekből a kihajtó törzs koronájának magyar érdekek számára kell gyümölcsöt teremnie. A támadások, a mohamedán részről jött rágalmak és gyanúsítások, a szerettei részéről tapasztalt hálátlanság, nem találják Kállayt készületlenül! — Nagyon jól ismeri ő a bosnyák mohamedánokat! — Nagyon jól látja ő a kezeket, melyek közöttük az ármányokat szövik, s a támadásokat intézik; s még inkább azokat, akik fölhasználják ezeket a nagy gyerekeket, hogy a védelmükre épített falakat ők röpítsék a levegőbe. Ezek a nagy gyerekek azokból valók, akik, mint ama földnek kis királyai, melyen laktak, soha urat maguk fölött nem tűrtek, és soha féket, mely akaratukat korlátozta, nem ismertek. Ezek a bogumil hiten levő szláv törzsek még a mohamedán hitet is csak azért vették fel, hogy apáik földön urak maradhassanak. Nem is történhetett több mint 400 éven át e területen semmi egyéb, csak az, amit a bosnyák nemesség akart; az állam szuverenitása sohasem az államfő akaratában, hanem mindig csak az ő egyetemekben lelte kifejezését. Gyűlölte e faj mindig az idegent, s az idegennél is jobban mindazt, ami újítás volt. Még magának a portának reformjait sem engedte magán végrehajtani, s ha a szultán iránt hűséget hirdetett, csak azért tette, hogy a szultán hely- KÜLFÖLD. Döntés előtt. Körber miniszter megindította tanácskozásait a pártok vezéreivel és mint már sokszor jeleztük, ezúttal is a resehszabh munkaképességének helyreállításáról volt szó. A tanácskozások eredményétől függ, várjon szeptemberben összehívják-e a reichsrathot, vagy pedig feloszlatják. Annyi bizonyos, hogy a döntés, talán a Körber-kabinet sorsa felett is, már legközelebb meg fog történni, s mint Körber miniszterelnök maga mondotta a jobboldal vezetőinek, mihelyt a király Ischlből visszatér Bécsbe, de mindenesetre még szeptember 10-ike előtt, amikor a király a galíciai hadgyakorlatokra utazik. Vájjon a miniszterelnök kívánsága-e, hogy már most történjék a döntés, írja a Narodni Listy, vagy pedig felsőbb óhajtás, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy sokkal gyorsabban be fog következni, semmint várták volna. Más kérdés, hogy a kormány maga állította-e föl ezt a terminust, vagy pedig más állította, e когшаиу csak formalitás, amelynek jelentősége nincsen, a fontos az, hogy a mostani bizonytalan helyzet már nem fog sokáig tartani. Annak az audienciának, amelyet Ischlből Bécsbe visszatérve a király Körber miniszterelnöknek adni fog, nagy jelentősége lesz. Addig is a miniszterelnök az egyes pártok vezetőivel tanácskozni fog a parlamentnek munkaképessé tételéről. A délszláv párt egyik tagja a nevezett újság szerint, a miniszterelnök előtt kijelentette, hogy az alkotmányos nagybirtokosok és a szlávok pártja, a kormány ellen van ugyan, de azt óhajtja, hogy a parlament munkaképes legyen. Ebben csak a cseh delegáció akadályozza meg a parlamentet és ezért a minisztérium feladata az, hogy a cseheket rávegye, hogy álljanak el az obstrukciótól. A miniszterelnök erre azt felelte, hogy a kormány megtartotta ígéretét s nem tett semmit a csehek ellen. Sem a cseh nép, sem más népek ellen nem járt el részrehajlóan s egyáltalában nem lépett ki neutralitásából. Eljárásának a kormány most hét hónapi munka után várja az eredményét, így beszélt, írja a Narodni Listy, a miniszterelnök s azt hiszszük,híven közöltük szavait. Arra a kérdésre, hogy a tartománygyűlést mikor fogja összehívni, a miniszterelnök azt felelte, hogy erre még csak feltételes választ sem adhat. Körber ismételte, hogy a döntés a királynak van fenntartva s ez a döntés legközelebb meg fog történni. Krakó, augusztus 31. A Csaz jelentése szerint Körbernek a pártok vezető férfiaival folytatott tanácskozása részben már befejeződött, részben pedig most folyik. Bizonyosra veszik, hogy a döntés megtörténik, még mielőtt a király Bécsből a galíciai hadgyakorlatra utazik. A khinai háború, Budapest, augusztus 31. A hatalmak végre is megunták, hogy a khinai udvarnak vagy kormánynak valamilyen képviselője rapportra jelentkezzék náluk s átvegye a strófát az eddig történtekért s az utasításokat a jövőre nézve. Az Egyesült Államok kormánya Oroszországgal együtt annak a véleményének adott kifejezést, hogy elvégre is Li Hung-Csang, aki hetek óta ajánlkozik, ér annyit, mint más kinézet s bátran elfogadható a khinai legtöbb hatalom képviselőjének vagy közbenjárójának. Ehhez a nézethez hír szerint a többi hatalmak is csatlakoztak — nagy megdöbbenésére Angliának, amely, úgy látszik, más eredményt várt és talán nem csekély bosszúságára Németországnak, amely így porba látja esni azt a szép bosszút, amelyet Vilmos császár olyan fenyegetően hirdetett s kénytelen-kelletlen csatlakozott a többi hatalmakhoz, bizonyos föltételekkel. Bármint legyen is, ha a hir valónak bizonyul s az előzetes tárgyalások a hatalmak megbízottjai és Li-Hung-Csang közt megkezdődnek : gróf Walderseenek alig akad majd dolga, mire Khinába ér s Európa népei csöppet sem fogják sajnálni, ha békében intéződik el a dolog s nyugton hagyják a sárga kolosszust. Mai tudósításaink a következők: (Az új fordulat.) Washington, augusztus 31. Az amerikai kormány értesítette külföldi képviselőit, hogy az orosz ügyvivőtől jegyzéket kapott, amely szerint a tengernagyok elhatároz