Budapesti Napló, 1902. április (7. évfolyam, 89-118. szám)
1902-04-01 / 89. szám
Budapest, 1902. Hetedik évfolyam. 19. szám. Kedd. április 1. BUDAPESTI NAPLÓ Szerkesztőiség és kiadó Vottess József körut 18. Főszerkesztő: VÉSZI JÓZSEF. Felelős szerkesztő: Kiadja: BRAUN SÁNDOR. ▲ SZERKESZTŐSÉG: Egész évre 28 k., (14), 40 évre 14 k., (7), V0 évre 7 k., (3,60), egy hónapra 20. 40 fillér, (1.20 írt). Egyes szám Budapesten 8, vidéken 10 fillér. Husvét után. Budapest, március 31. Husvét után mennyi ideje van még a parlamentnek a költségvetés letárgyalására ? Egy hónap? A fele sem. Az appropriáció s a főrendiház tanácskozása is lefoglal néhány napot, azonfelül pedig akad mindig néhány javaslat, melyet közben okvetetlenül el kell intézni. Elképzelhető-e tehát, hogy a parlament idejében leőrölje a budget hátralevő anyagát? Nem. Hosszú budgetvitára mindig számítani kell. A budgetvita során mindenki beszélhet, mindenki sokszor beszélhet és mindenki mindenről sokszor beszélhet. A budgetvita hétfejű sárkány, amelyik fejét már szerencsésen le is vágták, még az sincs levágva. Kinő újra. Ez a mostani budgetvita meg egyenesen olyan, hogy öt esztendeig is kinyúlhat. Egy új parlament ült össze, sok új képviselővel, sok új anyaggal. Az új parlamenteknek pedig megvan az a természetük, hogy az ország helyzetének bemutatásával az új emberek szeretik összekapcsolni a maguk bemutatását is. Az általános vitánál bemutatkoznak a türelmetlenebbek, a szaktárcáknál a szakemberek. A földmivelési tárcánál prezentálták magukat a nagyobb számmal besereglett gazdák, az igazságügyinél majd lesz szerencsénk az új ügyvédekhez. Ámbár hiszen a legtöbb ügyvéd már korábban sietett a bemutatkozással. De nincs az a tárca, amelyiknél valami ürügy ne akadna a nagyobb vitára. A kereskedelmi tárcánál jó alkalom az új miniszter s azonfelül a szélsőbal elhatározása, hogy itt névszerinti szavazással demonstrálja, kik szavaznak az önálló vámterület mellett, kik nem, holott a választások idején pártkülönbség nélkül elég sokan nyilatkoztak a gazdasági különválás mellett. A honvédelmi tárcánál jó théma lesz a fölmerült, de elsimult miniszterválság. Az igazságügyi tárcánál az ügyvédek felvonulásán kívül kínálkozó théma a sok jelentős igazságügyi reform. Plusz sokat dolgozik s látni fogja, hogy ez sok beszédet vált ki a parlamentből. Egy sokat dolgozó miniszter éppen olyan hálás théma, mint egy semmit sem dolgozó miniszter. A kultusztárcánál különös ok se kell. Ez úgyis vörös posztó a néppártnak. Az autonómia, a valláserkölcs, az egyházpolitika, a felekezetnélküliség, mindnek lesz kritikusa. S kapóra jött az utolsó pillanatban a miniszter rendelete az ifjúsági egyesületek alakításáról. S végre a pénzügyi tárcánál megint van alkalom beszélni mindenről és sok egyébről. Hát nyilvánvaló, hogy mindez nem pereghet le az indemnity lejártáig. Újabb felhatalmazásra okvetetlenül szükség lesz. (Mellékesen szólván, ez is kihasít majd egy pár napot az áprilisból.) De lehet-e, szabad-e miatta szemrehányást tenni a kormánynak? Igazság szerint nem. Négy hónaposnál hoszszabb indemnitást nem kérhetett. Kellő időben gondoskodott az ülések idejének meghosszabbításáról. Tett róla, hogy az elkerülhetetlen incidensek, melyek mindig jelentkeznek, soha hosszabb ideig ne zavarják a budgetvita menetét. Ok nélkül szüneteket nem kért, nem adott. De elvégre a szónokok számát ő meg nem szabhatja él a felszólalások terjedelmét sem. Ha az indemnitás egész idejére nem lett volna szüksége, annak a kormány örült volna legjobban s ha indemnitásra egyáltalán szüksége volt, arról ezúttal nem tehet, mert az országos választások s a Ház megalakulása kivették a rendes munkaidőből. Hogy tehát újabb meghatalmazásra lesz szükség, abban van részük a viszonyoknak, az új parlamentek bemutatkozó szenvedélyének, a speciális magyar természetnek, de nem oka a kormány. Ezt a faktumot valami különösebben bizonyítani sem kell. De igenis meglepő, hogy az ellenzék, mely annyira szereti hangoztatni a gazdasági kiegyezésre való készülődés szükségét és sürgős voltát, mégis olyan kedvteléssel szaporítja a szót és öli az időt. Ha valamikor, éppen most volna országos szükség, hogy a budgetvita zsilipjét lehetőleg gyorsan zárják el. A budgetvita nagy és fontos munka, de mégis csak a sablonosabb teendők közül való, melyen éppen át kell esni. Ellenben a legnagyobb és legfontosabb, a nemzet jövőjére kiható feladatok vannak a küszöbön, melyeknek előkészítése is óriási munka. Hát helyes-e ilyen körülmények között ok nélkül olyan sokáig vesztegelni a budget körül? Bizonyára nem. Valami egészséges elhatározás, mely a budgetviták terjedelmének valamelyes határt szab, minden időkre elkelne, de most egyszerűen kötelesség volna. Mégis bizonyosra vehető, hogy a hátralevő tárcáknál több szó fog folyni, mint Délafrikában vér. Húsvét után is sok lesz tehát a fölösleges szó, mint ahogy sok volt húsvét előtt is. Pedig minden múló nappal közelebb jó a dátum, amikor a legnagyobb nemzeti érdekek várszabályozásukat a törvényhozástól. Ezt jó lesz a tisztelt képviselő uraknak meggondolniok, mikor újra meg újra föliratkoznak a fekete táblára. Még megteszi a nemzet, hogy megtorlásul szintén a fekete táblára írja nevüket, mint akik a legdrágább időből prédáltak hiúságból, az országos érdekek ellenére . . . ben a szegedi királyi tábla által eszközölt bizonyítási eljárás eredményét a Kúria április hó 23-ikán veszi tárgyalás alá, míg Valasek János verbői képviselő ügyében az ujabbi petíció-tárgyalást április 14-ikére tűzte ki. Mind a három ügy előadója Zachár Emil kúriai bíró. BELFÖLD: Magyar miniszterek Bécsben. A Budapesti Tudósítójelenti: Széll Kálmán miniszterelnök és Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter holnap reggel Bécsbe utaznak. Lukács László pénzügyminiszter már ma este odaérkezett. A miniszterelnök valószínűleg három napot fog Bécsben tölteni, míg Horánszky kereskedelemügyi miniszternek már csütörtökön reggel Budapesten kell lennie, hogy jelen lehessen a képviselőházban a kereskedelemügyi tárca költségvetésének részletes vitáján. Új pénzügy igazgatók. A király Szenti Bálint királyi tanácsosi címmel és a VI. fizetési osztály jellegével felruházott brassói pénzügyigazgatót a rendszeresített illetményekkel a VI. fizetési osztályba sorozott pénzügyigazgatóvá. Schwarczer Emil pénzügyi tanácsos és lőcsei pénzügyigazgatót, a kir. tanácsosi cím díjmentes adományozása mellet, a rendszeresített illetményekkel a VI. fizetési osztályba sorozott pénzügyigazgatóvá, továbbá Ternovszky Alajos pénzügyi tanácsos és zombori pénzügyigazgató-helyettest, valamint Farkas Győző pénzügyi tanácsos és nagybecskereki pénzügyigazgató-helyettest, jelenlegi pénzügyi tanácsosi minőségükben a VII. fizetési osztályban rendszeresített illetmények élvezete mellett, szegedi, illetve pécsi pénzügyigazgatókká kinevezte. Petíciőse, Örley Kálmán marsittai képviselő elleni petíció ügyében a nagyváradi tábla befejezte a vizsgálatot és az iratokat már fölterjesztette a Kúriához, mely az ujóbbi tárgyalást május hó 12-ikére tűzte ki. — Enyedy Lukács tápéi országgyűlési képviselő ügye- Lapunk mai száma tíz oldal a* Szocialisták kongresszusa, Budapest, március 31. A húsvéti ünnepek alatt a szociáldemokrata pártnak mindkét töredéke kongresszust tartott; a régi párt a fővárosban, az újonnan szervezett hívek Mezőtúron hirdették elveiket. A magyarországi szociáldemokrata párt kongreszszusa a városligeti Hermina-kert nagytermében folyt le, ahol ez alkalomból 83 község és 46 budapesti szervezet volt együtt. Az első napon Goldner Adolf, a második napon Keresztes Mihály (H.-M.-Vásárhely és Urbán Pál (Czegléd) elnököltek. Az évi jelentés a párt működéséről ad számot és mint az letűnt esztendő legnagyobb eseményét, azt emeli ki, hogy a párt részt vett a képviselőválasztásokon. A párt pénzügyi helyzete is javult. A pártvezetőség jelentésével kapcsolatban a küldöttek terjesztették elő jelentésüket. Ezek közt Martincsek István kifejti, hogy a nemzetiségek nagy számánál fogva milyen fontos, hogy a nemzetiségi munkásokat, különösen a tótokat szervezzék s ajánlja, hogy ezekre ezentúl nagyobb figyelmet forditsanak. Végül felolvasták a beérkezett üdvözlő leveleket és dr. Goldner elnök a kongresszus tanácskozásait holnapig elnapolta. Vasárnap 8 órakor nagy pártmulatság volt a küldöttek tiszteletére a Hermina kert nagytermében, dallal, szavalattal és színielőadásokkal egybekötve. A kongresszus második napján, húsvét hétfőjén, utasították a pártvezetőséget, hogy az újjászervezett szocialisták ellen agitáljon, s rokonszenvüket fejezték ki a bányászok iránt, akik ezúttal először képviseltették magukat és a fiumei munkások iránt. Érdekes vita volt az önálló vámterület kérdése körül. Dr. Goldner Adolf a gazdasági önállóság hívének mondotta magát s még többen a pártvezetőség tagjai közül, de a kongresszus kimondotta, hogy jelenleg ebben a kérdésben állást foglalni nem kíván, mert a jövő évi kongresszus új pártprogrammot fog kidolgozni. Végül határozatba ment, hogy a párt ezentúl is küzdeni fog az általános választási jogért. * A kongresszus vasárnapi megnyitása után a hatóság részéről jelen volt Tóth Lajos VII. ker. rendőrkapitány követelte az elnöktől, hogy adja át neki a jelenlevő küldöttek névsorát, amit azonban úgy az elnök, mint a kongresszus bejelentői megtagadtak. Tóth kapitány addig nem akarta megengedni a tanácskozást, amíg a névsort neki át nem adják ami ellen a bejelentők tiltakoztak, miután a kongresszus úgy van bejelentve, mint egy népgyűlés, már pedig a rendőrtisztviselőnek nincs joga a gyűlésen jelenlevők névsorát követelni, amit már azért sem adnak oda, mert a hazaérkező küldöttek a hatóságok részéről üldözéseknek volnának kitéve. Kijelentették egyúttal, hogy amennyiben a kapitány követeléséhez ragaszkodna, úgy rögtön küldőséget menesztenek a főkapitányhoz, vagy esetleg a belügyminiszterhez. Tóth kapitány erre betelefonált a főkapitányhoz s miután onnan azt az utasítást kapta, hogy a névsor benyújtásának követeléséhez ne ragaszkodjék, a kongresszus kezdetét vehette. (Az új szocialisták Mezőtúron.) Mezőtúr városnak csendes képét nagyon megváltoztatta az ott lefolyt kongresszus. Az újonnan szervezett szociáldemokrata párt kongresszusa három napon át tanácskozik a nagy alföldi városban. Az utcákon láthatni festői viseletben székelyeket, biharmegyei magyarokat, alföldi gazdákat és dunántúli földműveseket. Képviselve vannak a nagy ipari városok is, köztük Budapest számos kisiparos és gyári küldöttel. Még a külföldről is érkeztek ott dolgozó magyar munkások. Mezőtúron különben a szociál-