Budapesti Napló, 1904. január (9. évfolyam, 3-30. szám)
1904-01-03 / 3. szám
3. szám, Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1904. január 3. — Bonaparte Matild hercegnő meghalt. Parisból táviratozzál, hogy Bonaparte Matild hercegnő, a Bonaparte-család legidősebb tagja ma délután meghalt. A nyolcvannégy esztendős hercegnő december másodikén, amikor már gyöngélkedett, székét az ablakhoz tolatta s kitekintve az ablakon, gyönyörködött a pompás téli napfényben. — Igazi auszteruitzi napfény — mondotta. Állapota ezután némileg javult, de néhány nap óta ismét válságosra fordult és ma délután csendesen elhunyt. — Sándor szerb király utolsó éjszakája. Hiteles történetét kaptuk a szerb trónváltozásnak, mely a történelem legborzalmasabb lapjai közé tartozik- különösen érdekesek a borzalmas éjszakának előzményei. Markovics Cincár tábornok miniszterelnök néhány nappal a rémes éjszaka előtt megjelent a királynál és sürgősen azt a tanácsot adta neki, hogy váljon el a királynétól. — Ez az egyetlen kivezető útt felség, a mostani nehéz helyzetéből. Fontolja meg a dolgot. Csakis ezalatt a feltétel alatt bocsáthatom továbbra is szolgálataimat rendelkezésére. Tervem készen van. A királyné Franzensbadba megy, ahová különben is készül és nem tér vissza többé Szerbiába. — Elvesztette ön az eszét, tábornok? — volt a király felelete. Ennyit mondott el a miniszterelnök legközelebbi meghittjeinek a királyinál való beszélgetésből, melynek egy külföldi követ kihallgatása vetett véget. Június 10-én, a borzalmas éjszaka estéjén tíz órakor a konokba hívták a tábornokot. A király és a királyné még az asztalnál ültek és Naumovics szárnysegéd valami vidám történetkét mesélt el. A társaság rövid ideig még együtt volt, aztán a miniszterelnök és a belügyminiszter maradt a királynál. — Holnap, uraim, van a fordulója Milos herceg meggyilkoltatásának, —kezdte a király. Figyelmessé akartam önöket tenni rá, hogy a rekviemen részt veszek, tehát helyén volna, hogy megtegyék a szükséges óvóintézkedéseket. Ezt különösen neked köröm a telkedre Veljo. (Veljo Todorovics a borzalmas éjszakán véletlenségből életben maradt akkori belügyminiszter.) Ezeknél a szavaknál a király ismeretes gyanakvó pillantását rávetette a minszterelnökre. Gyanúja volt rá. A tábornok, aki ezt a pillantást észrevette, elmenőben ezeket a szavakat súgta oda a királynak: — Felség, lábam nem fogja többé küszöbét átlépni! Három órára rá a királyi pár Markovics Cincár miniszterelnökkel együtt meg volt gyilkolva. — Amerikai koszorú a szegedi Kossuth- szoborra. Szegedről táviratoztak, hogy az amerikai magyar munkások Pennsylvániából Polczner képviselőhöz koszorút küldöttek, hogy azt a Kossuthszoborra helyezze. A koszorút e hó 10-én helyezik a szoborra. — Egy óriási csatorna terve. A Balti-tengert a Földközi-tengerrel már régóta akarja az orosz kormány egy óriási csatornahálózattal összekötni. Legutóbb több tervezetet dolgoztak ki orosz mérnökök. Ezek között a legnagyobb eredménnyel a Berezinaféle tervezet kecsegtetett és a hivatalos szakkörök erélyesen pártoltak is. Egy angol szaklap jelentése szerint azonban egy újabban készült tervezet háttérbe szorítja a Berezina-félét. Egy nagy amerikai szindikátus ajánlkozott az orosz kormánynak arra, hogy a két tenger között direkt csatornát készít. A csatorna 315 millló rubelbe kerülne, holott az orosz mérnökök propozíciójának megvalósítása sokkal költségesebb. Az amerikai szindikátus tervének részleteit titokban tartják, de annyi bizonyos, hogy a csatorna szélessége és mélysége nagy hajók közlekedését tenné lehetővé a Balti- és a Földközi tengeren és ennyiben gazdasági értéke mellett fontos stratégiai jelentősége is van. Hír szerint az orosz kormány legközelebb tárgyalásba bocsátkozik a csatorna ügyében az amerikai szindikátussal. — Az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete e hónap 31-én délután 4 órakor tartja rendes évi közgyűlését a vármegyeház tanácstermében. — Agyonütötte az apját. Nagy ribillió támadt az éjjel a Kis-Fuvaros utca 19. számú házban. Klénár János napszámos dulakodott mostohafiával, a huszonnégy éves Szuchy Istvánnal, aki szintén napszámban keresi kenyerét. Szuchyt eközben annyira elfogta dühe, hogy fejszét ragadott és agyonütötte mostohaapját. Szuchyt az keserítette el, hogy mostohaapja rosszul bánt édesanyjával. — Az „Internationale1" komponistája. Franciaországban sem forradalmi dal már régóta a Marseillaise, hanem inkább csak himnusza a polgári köztársaságnak, sőt az abban demokratikus és zsarnokellenes szövege ellenére valósággal a klerikálisok haroldba lett, akik a szerzetesek és apácák eltávolításának jeleneteivel éneklik. A szocialisztikus eszmék terjedésével azonban Franciaországban mind nagyobb jelentőséghez jut az Internationale és elnyomja Pouget de Vasle történelmi himnuszát. A francia munkásdalt két munkás csinálta. Pother, a nagy tehetségű proletárpoéta költötte, aki néhány évvel ezelőtt a legnagyobb nyomorúságban halt meg s a komponista, Pierre de Geyter is egyszerű munkás. Louis Lemet most érdekes részleteket közöl a Petit Republiqueben Geyter életéből. 1843-ban született Gent-ben, mint egy gyármunkásnak a fia. Apja harmadfél frankot keresett naponkint s nyolc gyermeket kellett eltartania. Nyolc éves korában egy lillei szövőgyárba került, ahol kilencórai munkával csak tíz centime-ot, később egy frankot keresett. Népiskolába nemjárt, de esténként, pihenő órában mohó tudásvágygyal mivelte ki magát. Tizenhatéves korában szép hangja révén bejutott a konzervatórium esti tanfolyamába, ahol napi munkája után énekelni tanult. Azonkívül több fúvó- és és vonós hangszeren is tanult, sőt meglehetős rajzoló talentuma is volt, amelynek birtokában a fafaragásra csaphatott át. A katonai szolgálattól megszabadulva, nagy hévvel vetette bele magát a szocialista agitációba. Különösen szakszervezeti mozgalmakban vett részt buzgón és a népdal ápolását is hangoztatta. 1888-ban a mostani lillei polgármester, Dobry egy kötet Pottier-verset kölcsönzött neki, s felszótotta, hogy zenésítse meg az egyik költeményt. Geyter az Internationalet választotta. Legelőször az uság árusok ünnepségén még abban az évben énekelték el a dalt. Hatása rendkívüli volt. Lillében csakhamar a munkások kedves dala lett, de a vállalkozók a fekete listára írták érte a komponistát. Öt évig egyszerű asztalosmunkákkal tartotta fenn magát küzködve, s ezenközben csakhamar a francia és belga szocialisták pártdala lett az Internationale. Anyagi haszna nem véd belőle Geyternek, de nem is akarta, hogy legyen. Éppen azért nem is fordult az írók és zeneszerzők egyesületéhez, hogy művét a szerzői jog oltalmától távoltartsa. 1902 ben Saint Denisbe ment ahol megint mint fafaragó munkálkodott. 1903-ban az a szerencsétlenség érte hogy egy fűrész mélyen belevágott a kezébe Azóta két ujját nem használhatja. Most nyomorúsággal küzd és feleségével és gyermekével elvtársai támogatására szorul. A civilizáció, vagy a kicsinyes fontoskodás diadala-e, de az bizonyos, hogy a lacikonyhának halálát kell regisztrálnunk. A kereskedelmi minisztérium szigorú rendeletben a kifőzések csoportjába degradálja ezt a kedves vásári ismerősünket. A föld ezért tovább fog ezután is forogni, s az is valószínű, hogy gyászlobogók sem lengnek majd a házakon, de tagadhatatlan, hogy sok sajnálkozással töröljük ki tudatunkból a lacikonyha kedves fogalmát. Értjük ugyan hogy ilyen boldog gazdag országban olyan jól rendben van már minden nagy dolog, hogy immár az ilyen apróságokra kerül a sor, de mi, részünkről szívesebben vettük volna, ha előbb a hortobágyi gémeskőutakat rendszabályozza meg az országboldogító gépezet. Miért rögtön a lacikonyha szellős, ponyvafalaira csapott le a rendelet ? A nomád élet utolsó maradékának emlékét avval a melegséggel raktározzuk etnográfiai relikviáink közé, amely mindenkor megilleti a mártírokat. — Jövendő. Bródy Sándor kitűnő revüje e héten is gazdag tartalommal jelent meg. A Jövendő mai száma a következő cikkeket tartalmazza: — Széchenyi. — Szilágyi Dezső öröké. — Ambrus Zoltán: Góliáth. — Bródy Sándor: A király fia. — Erdős Renée: Kleopatra — Hermann Ottó: Az én édesanyám. — Rudyard Kipling : Beszélgetés egy benszülöttel. — Guy de Maupassant: Halálos szerelem. — Kazár Emil: Budapest a hídjairól nézve. — Lász Zoltán: Az örök női eszmény. — Tolstoi Leo: Háború és béke. — Lapokról. — Írókról. — Természettudomány. — A soványitókurák bírálata. — A meteorok száma. — Véres verekedés. Az éjszaka az Illés- és Dugonics-utcák sarkán egy napszámosokból álló részeg társaság összeverekedett. Verekedés közben Havresecsik András napszámost úgy összeszurkálták, hogy haldokolva vitték a Rókus-kórházba A rendőrség a veszekedők köüt Gurka János, Gurka Simon, Moldauer Hermann és Stögel János napszámosokat letartóztatta. — A katasztrófa után. Rettentő nagy színházi város ez a Chicago ! Aki nem hiszi, olvassa el azt a néhánysoros táviratot, amelyik tegnapi kelettel ma hozzánk érkezett. Semmi egyebet nem mond, csak ezt: Chicago, január 1. A polgármester elrendete tizenkilenc színház bezárását, amelyeknek építése nem felel meg a színházlátogatók biztonságát célzó óvóintézedéseknek. Hát nem óriási színházi város az, ahol csak olyan múzsahajlék is tizenkilenc akad így hirtelenében, amelyet be kelljen csukni, mert egy kicsit nem biztos benne a tisztelt szórakozó közönség testi épsége,élete. Pedig hát nyilvánvalóan olyan színház is található Chicagóban, amely megfelel , a színházlátogatók biztonságát célzó óvóintézkedéseknek“. Hanem az mégis csak sajátságos, hogy tegnap még nem csukdosták így be a chicagói színházakat, ma meg már tizenkilenc is alkalmas arra, hogy a közönséget beléjük ne ereszszék s boldogtalan direktoraikat egy kicsit megugrassák. Különös, hogy a chicagói polgármesternek tegnap még hályog volt a szemén, s csupa enyheség volt a kellő óvóintézkedések híján működő színházak irányában, ma már csupa tisztalátás és gyors, szigorú intézkedés. Hja, csakhogy a tegnap és ma közé belefurakodott lélekzetfojtogató irtózatosságával az Iroquoisszínház a maga páratlanul gyilkos méretű tűzkatasztrófájával. Az ilyen tűzpokol magasba csapó lángjaival nincs a világnak az a polgármestere, akibe egyszerre szem, intézkedési buzgalom, meg más efféle hasznos holmi bele ne szökkenjen. A chicagói városi igazgatásnak is szüksége volt a maga Párisi Áruház-katasztrófájára. S hogy megkapta, hát szörnyen kedve támadt a gyors intézkedésre. Most Chicagóban is van megrendülés, ott is dermedez a vér az erekben. De majd múlik a döbbenet, majd lanyhul a borzalom és elmosódik a gonosz emlék. És akkor tán még színház is lesz egyszer Chicagóban, amely a közönség biztonságát célzó óvintézkedések nélkül szórakoztatja majd a művészetet kedvelő nagyokat és kicsinyeket. — A munkások panaszai. Szegény ember dolgát boldog isten birja, — mondja az okos példabeszéd, ami úgy értelmezendő, hogy ha a szegény embernek baja akad, napestig szaladgálhat Ponciustól Pilátusig, de nem igen hallgatja meg más a jó istenen kívül. Csakhogy ez a legeslegfelsőbb fórum akármilyen nagy jóakarattal van is eltelve a gyöngék és magukra hagyottak irányában, — amit a mező liliomát«, kezdve, melyet ő ruház, a toprongyos proletárig, akit szintén ő ruház, mindenki érez — nem tarthat hivatalos órákat a különböző hivatalos bárokban, ahol a hivatalos urak mogorva arccal és ezekkel a szavakkal fogadják az ügyes bajos szegény embert: — Jöjjön máskor! Most nincs időm! S a szegény ember dolgát továbbra is boldog isten birja . . . Nyilván ez a siralmas állapot indíthatta a kegyelmes kereskedelmi miniszter urat aki rendeltet adott ki az iparhatóságoknak, amelyben megparancsolja, hogy a munkásoknak bárminő természetű panaszai azonnal fogadják el, soronknül tárgyalják s azokat lehetőleg a panasz beadásának napján intézzék is el. Jó lesz, ha igy lesz s a kegyelmes miniszter ur parancsa nem marad meg írott malasztnak s a szegény munkásnép hálás lesz iránta, ha a nyomasztó bajával nem kell majd heteken át Poncinstól Pilátusig szaladgálnia a nélkül, hogy valaki meghallgatná. A Népkonyha Budán. Budán, a Döbrentey utca 31. számú itazban a minap nyílt meg a népkonyha, ahol 2 fillérért kapnak a szegények meleg ebédei. Jegyek a helyiségben Malek Lajos elnöknél kaphatók. — Takács Zoltán haldoklik. Az egyetemi ifjúság egykori demagóg vezére, dr. Takács Zoltán, mint Szegedről jelentik, az ottani Csillagbörtönben halálán van. Már régóta mutatkoztak Takács Zoltánon a tüdővész tünetei. Két éve, a budapesti büntetőtörvényszék fetárgyalásán már látszott rajta, hogy beteg. Legutóbb pénzhamisításért tudvalevőleg hétévi fegyházra ítélte a törvényszék Takács Zoltánt. Eleinte őrültséget szimulált, mikor így kórházba került, szökési kísérletet tett. De idejekorán észrevették a szándékát s minthogy a törvényszéki orvosok normálisnak mondották, a Csillagbörtönbe szállították, ahol most éli utolsó óráit. — Főispánból — ügyvéd. Nyitráról táviratozzék, hogy dr. Kramplin Viktor Nyitramegya volt főispánja s volt pozsonyi főügyészhelyettes Pozsonyban legközelebb ügyvédi irodát nyit. Thuróczy Vilmos főispán beiktatása január hó 7-én lesz, mely alkalommal Vietorisz Miklós országgyűlési képviselő üdvözli e főispánt. A lacik uyha. 5 MOST JELENT MEG! ez ELSŐ ÖSSZEGYŰJTÖTT NÉPSZERŰ KIADÁS! is© ez ÁBRÁNYI EMIL KÖLTEMÉNYEI Ára diszkötésben, a költő arcképével 3 korona. Singer és Wolfner kiadása Bpest, Andrássy út 10.