Budapesti Napló, 1904. december (9. évfolyam, 332-360. szám)
1904-12-01 / 332. szám
Budapest, 1904. Kilencedik évfolyam, 332. szám. Csütörtök, december . Szerkesztőség: V., Honvéd-utcza 10. szám. Kiadóhivatal: V. kéri Nádor-utcza 84. szám. Szerkesztőségi telefon: 35— 85 Felelős szerkesztő: VESZI JÓZSEF KABOS EDE Igazgató: HERTHKA LOTHÁR Egész évre 14 kor., V* évre 7 kor., V* évre 7 kor, 50 fillér, egy hónapra 1 kor. 20 fillér. Egyes szám Budapesten és a vidéken 4 fillér, —-------------- ---------|----------------- ^ Kayában. (v.) Hogy kátyúban vagyunk, az bizonyos. Kik ? A kormány is, a többség is, az ellenzék is. Benne vagyunk mindnyájan: szőröstül-bőröstül az egész ország. November 18-áig csupán a kormány és a többség volt kátyúban: védtelenül állott szemközt a minduntalan megújuló obstinkcióval. A november 18-iki fordulat aztán belevitte a kátyúba az ellenzék szekerét is: jogszegéssel fosztották meg, de megfosztották a jogszegés folytonos gyakorlásának lehetőségétől. A többség ezen akcióját nem szépíti senki: az erőszak — mindhiába — erőszak marad. Igaz másfelől, hogy van igazolt erőszak is. Ennek az esete akkor következik be, ha erőszakkal hiúsítjuk meg a másoknak ellenünk érvényesített erőszakát. A Dániel Gáborféle indítványt különböző népgyűléseken betörésnek mondották. A hasonlat nem rossz. A többség csakugyan betört az obstrukció. . hajlékába, visszahozta onnan a szintén betörés utján tőle elhurcolt parlamenti hatalmat s magával vitte, hogy ezután biztosságban élhessen, az ellene alkalmazott betörőszerszámokat is. Az ellenzék pedhe koalícióra lépett, hogy visszakövetelje ha már nem is a tőle elvitt, zsákmányt, de legalább — a szerszámait. A képletes beszéd fonalát elmetszve, állapítsuk meg újból, hogy magát a házszabályrevíziót az ellenzék többet nem utasítja vissza.Azt mondja, hogy mihelyt helyreáll a jogfolytonosság, nem támaszt többé akadályt a házszabály módosítása ellen; csupán azt köti ki, hogy ez a módosítás ne érintse a szólásszabadságot. Ilyen házszabályra víziót elfogadhatónak, sőt kívánatosnak mondanak a kilépettek is. Tisza István pedig számtalanszor megmondta, hogy ő sem gondol a klotúr semmiféle formájára s hogy a revízió után is megmarad a lehetősége minden javaslat agyonbeszélésének, még a rendes évi újonc jutalék agyonbeszélésének is. E ponton tehát megvan immár a teljes összhang az ellenzék, a kilépettek és a kormányelnök között. Pedig ez a pont volna tán a fődolog, ugyebár? Látnivaló, hogy a fő dologra nézve a helyzet lényegesen megváltozott. Ama bizonyos parlamenti csíny napjáig csupán a kormány s a többség akarta, a revíziót. Ma már az ellenzék is akarja. És akarja ugyanolyan mértékben, mint Tisza István. Merthajlandó a technikai obstrukciót megnehezíteni és a költségvetési vitát szabályozni. Hát a kormány szándéka is ugyanez. Vitás a két tábor között csak az elnöki hatalom foganatossá tétele már rad, de itt sem az elv, hanem csak a mérték. Arról pedig, ha minden egyeben már túl volnánk, bizton hiszszük, hogy lehetne mindkét féllel okosan beszélni. Ennyiben tehát határozottan és lényegesen javult a helyzet. Ám az ellenzék a jogfolytonosság tetejébe még valami kis ráadást is követel: a Tisza István fejét. Ha ezt megkapja, szent a béke huszonnégy óra alatt. A kérdés ennélfogva immár arra redukálódott, hogy Tisza István mihez ragaszkodik jobban: a saját fejéhez-e vagy a házszabály kényelmes és békés revíziójához? De maga a revízió bizonyosan meglesz: vagy a Tisza-kabinet árán az ellenzék ujjongó hozzájárulásával vagy pedig ezen ár nélkül, nyilván borzasztó újabb harcok után. A jövendőbe senki sem lát bele s tehát annak, hogy e két eshetőség közül melyik fog bekövetkezni, ma még nincs megmondhatója. De a tény maga fennmarad s az esetleges küzdelmek legerősebb hulámzajlása közben sem fog alámerülni, hogy Tisza István utódának szives készséggel akarta a koalíció a házszabály szigorítását megajánlani. Az ellenzék okadatolása az, hogy a szólásszabadság hóhérjának pusztulnia, kell. Jó, tehát más hóhérnak igenis kiszolgáltatják a szólásszabadságot. Álláspontnak ez is álláspont. De vájjon akad-e publikum, amely belevihető abba a gondolkodásba-, hogy ugyanés, a revízió, ha Tisza, csinálja, a szólásszabadság legyilkolását jelenik de ha bárki más csinálja* TÁRCA Politikai mesék. ' — A Budapesti Napló eredeti tárcája. —* A kakas és a denevér. Tenyérnyi fehér folt ütközik keresztül az ég fekete kárpitján. Erőszakos fehér folt. A levegő frissen áramlik és jókedvűen cibálja az alvó fák üstökét, lusta kölykök, ébred. A denevér fázva, remegve száll az ébredő kakas közelébe. ,— Szövetkezzünk, barátom! ,— Én veled ? És én barátod . — Barátommá tesz a közös veszedelem és szövetkezned kell velem. — Hol van az a közös veszedelem? A denevér babonás remegéssel mutat az udvarosodó fehér foltra az égen. — Ott van. A bajnak A kakas ég felé nyújtogatja a nyakát, harsány diadalkiáltást hallat és elárad hangja, iránt a himnuszé. —• Rejtőzzél odúdba, Ezerén esétlen! Igaz, • mind akettfen • várjuk a hajnalt, de reszketve te és ujjongva én. Te félsz a, hajnaltól, mert élet az sokaiknak és halál neked, én hirdetem a hajnalt, noha semmi az nekem, de élet az egész világnak. Te elbújsz a hajnal elől, én elébe küldöm ujjongó hangomat. Te hajnalfért» vagy, én hajnalváró, te denevér, én kakas — nem szövetkezhetünk mi, ha ugyanazt várjuk is. ---------------De azért a Kossuth-kakas szövetkezik a Rakovszky-denevérrel. S az a másik a mese, ez pedig a valóság. A Podmaiczky legyei. Az öreg Podmaniczkyról mesélik. Egyszer betévedt valami kisebb korcsmába levest rendelt. Hozzák a levesét s volt benne egy légy. Nem szólt az öreg báró semmit. Hozzák a busz paradicsom-mártással s volt a mártásban két légy. Akkor Podmaniczky odahivatta a pincért. — Kedves barátom — mondta szelíden. Én elismerem, hogy nincs jogom a panaszra, ha többet kapok, mint amennyit rendeltem. De talán tehetne nekem egy szívességet. A végén, ön mégsem tudhatja a gusztusomat és ugye, hogy szeretne a kedvemben járni? Nos hát ön nem tudhatja, hogy egy légygyel szeretem-e a levest és kettővel a mártást. Hátha én két légygyel szeretem a levest és csak egy légygyel a mártást? Arra kérem tehát, kedves barátom, kegyeskedjék nekem külön koz®a1 levest, bülön a mártást és külön a legyeket. .. keverést bízza rám! ------— —. Csak úgy gondolom, hogy a választóközönség nem fog-e tiltakozni a szövetkezett ellenzéki korcorna pincéjének önkénye ellen! A választók is azt mondhatják:— Az úr elvégre nem emerheti a gusztusunkat! Hozza nekünk külön a függetlenségi elveket, külön a hatvanheteseket és egészen külön tányéron a reakciós legyeket. A keverést bizza ránk! A patkányok. Az emberek a parton öeszecsapnnk kezeiket. — Nini, csoda! Körülbelül egy tengeri mértföldnyire látszott a hajó a tengeren. És villámgrorsanbocsájtották le a mentőcsolnakot , villám,pirosan menekültek az emberek. S. a parti nézők, akik a kultúra áldásaitól csak a közmondások ragadós bölcseségét kapták, nem győzték csodálni, hogy a sülyedő hajóról nem a patkányok menekülnek először, sőt a patkányok egyáltalán nem menekülnek, hanem maradnak. S a partlakók képzeletben látták a nagy patkány népgyűlés lefolyását. Egy öreg patkány-agitátor felugrik vakum hordóra, vagy mire s ,mialatt a megriadt patkányok már millió nyilason akarnak men©ökölni, egyszerre rájuk kiálts