Budapesti Napló, 1904. december (9. évfolyam, 332-360. szám)
1904-12-22 / 353. szám
BUDAPESTI NAPLÓ 1904. december 29. 353. szám. § Budapest, csütörtök HÍREK Fái J. Béla. (1853-1904.) carnet a névnek viselője a magyar műfordításnak kiváló munkása volt. A név bizonyára megmarad sokáig a magyar irodalomtörténet ama lapjain, amelyeken a reproduktív szellemek munkás gárdája van egybegyűjtve. A név hordozója, az ember, aki sokáig köztünk, a Budapesti Napló munkásai közt élt, akinek csöndes, kedélyes haragját ismertük, szidásait és feddéseit zsebre raktuk, ha a magyar nyelv ellen vétettünk, elköltözött közülünk. Fái J. Béla meghalt és a nap izgalmasan rohanó eseményei közt többé hiába fogjuk keresni őt, akinek szintén véres szenvedélyei közé tartozott a nap történetirása. Fái Béla, akit, bár aránylag fiatal ember volt, még a legöregebbek is Béla bácsinak hívtak, bácsi volt abban az értelemben, hogy öregebb és tapasztaltabb volt mindannyiunknál a magyar nyelv kezelésében. Rettegve írtunk le minden szót, mert hosszú éveken át ő volt az, aki a nyelvészet szabályainak Damokles kardját tartotta a fejünk felett. Szinte félelmetesen őrködött a nyelv fölött, melyet ősi tisztaságában akart megőrizni s amelyet féltett a modern élet új fogalmaitól. Újságíró létére azonban nem lehetett ortodox s igy nem volt olyan iskolás nyelvész, aki elzárkózott az élet elöl. De okosan és a nyelv ősi szellemében akart reformokat és visszautasított minden törtetést. Liberális nyelvész volt, de talán jobban irtózott mégis a radikalizmustól, mint az ortodoxiától. Nagy nyelvi ismeretei korán a fordítás nehéz, fárasztó és veszedemes területére csábították. Könyvtárra való az, amit idegenből átültetett hazai irodalmunkba és előkelő színpadjaink számára a fordításokat hosszú időn át szinte egyedül végezte. Nagy nyelvi ellenállóképességét nem tudta lebírni semmiféle külföldi nyelv s az idegen művek tömkelegéből, mindig tisztán, szüzén, diadalmasan hozta vissza a maga magyaros nyelvérzékét, poéta lelkében pedig megfürösztötte az idegent s magyarrá tette. Ez volt Fái Béla, az író és műfordító. Az ember pedig, a szókincs nagytőkése, szófukar volt, mint egy öreg milliomos. Csak akkor beszélt velünk, ha nyelvünk németes szófüzésre vetemedett, vagy ha helytelenül alkottunk főnévből igét. Ilyenkor kíméletlen volt, s maga elé citálva a bűnöst, így szólt: — Mit mondtál ? Hová mégy ? — Megyek telefonálni. — Mégy ám a pokolba. Az ember nem tele■náJ, hanem telefonoz. Érted ? És ha mégegyszer telefonálni vagy pláne telefonkrozni próbálsz, letöröm a derekadat. Nagyon haragos volt ilyenkor sírása fölé hajolva, sürü füstferlegeket fújt s abba dohogta bele haragját. Ritkán lehetett bizalmasan beszédbe elegyedni vele, de ha néma volt is, szeretettel nézett ránk és nagyon becsülte a komoly nehéz munkát, amelyet a hírlapírónak végeznie kell. Hanem egy kérdésben mindig kész volt a társalgásra. Az írószerszám kérdésében. Szenvedélye volt a toll, az iron és a jó papiros. Olyan komplikált írószerszámot nem tudtak kitalálni Amerikában, amit Béla bácsi tüstént mag ne hozatott volna s aztán meg kellett hallgatni, hogy mi az előnye, hátránya, mi a csinyja-binyja. Aki nem volt kényes az irószerszámjára, azt nem sokra becsülte, mert az volt a kiinduló gondolata, hogy aki alkotni akar, annak nem szabad éreznie az irás technikai nehézségeit. Az ő cifra, csodálatos és csalafinta tollai most árván maradnak. Kihullottak a kezéből, nem gondozza már most senki. Pedig becsületes toll lett valamennyi, ha Fái Béla irt velük. Tiszta, magyar szavak, tiszta magyaros mondatok folytak belőlük és egy derék baráti kéz kormányozta őket. * Fái 3. Béla hosszas szenvedés után,, ma délután halt meg a Margit-kórházban 49 éves korában., A halála fölütt érzett gyász jeléül a Nemzeti Színház és az Otthon Kór kitűzte a gyászlobogót. A Hírlapírók nyugdíjintézete koszorút helyez az elhunyt ravatalára és a koporsót az intézet gyászleplével takarja le. Temetése pénteken lesz. * Fái Béla 1853. február 29-én született Nagyváradon, hol középiskolai tanulmányait végezte, majd a budapesti egyetem bölcsészeti fakultására iratkozott be és a tanári pályára lépett. 1873-ban lépett be az Ellenőr szerkesztőségébe, ahol Csernátony nagyon megszerette és bizalmára méltatta a széles tudású törekvő ifjút. Mint Mollináry-baka résztvett a boszniai okkupációban. Visszatérve a hadjáratból, mint a Toldy István által alapított Nemzeti Hírlap munkatársa folytatta hírlapírói munkásságát egészen a lap megszűntéig, mikor az Egyetértés hívta kötelékébe, hol 13 évig dolgozott, egyrészt mint a lap titkára és külföldi rovatvezetője. Ezzel egyidejűleg volt a Népszínház ellenőre. Az Egyetértéstől az időközben megalakult Hazánk szerkesztőségébe lépett át, majd a Pesti Napló, később a Budapesti Napló szerkesztőségében értékesítette sokoldalú, munkaerejét, kiváló tudását. Három évig látta el a Magyar Színház titkári teendőit, később Porzsolt meghívására, mint főtitkár a Népszínházhoz ment át. Ebben az állásában kapta Somló Sándornak, a Nemzeti Színház igazgatójáénak meghívását a Nemzeti Színház drámabiráló bizottságának jegyzői állására. 1903. január folyamán a magy. leír. Operaház titkári állására kapott kinevezést s ezen hivatalában kezdődött halálos baja. Fái Béla 1880- ban nősült, feleségül vévén Genger Franciskát. Boldog házasságából három gyermek született: László aki, mérnök, Lenke fővárosi tanítónő és György a pécsi hadapródiskola növendéke. Bay Béla a Nép ,színház repertoárját 61 darab fordításával gazdagította. A Nemzeti Színháznak 29, a Magyar Színháznak 8, a Vígszínháznak 15, a Városligeti Színkörnek 5 darabot fordított. Ezenkívül vagy 150 kötet regény fordítása jelent meg az ő avatott és gondos tollából a legkiválóbb gyűjteményekben s a napilapok hasábjain. Budapest, december 21. — Uj magyar báró. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király diószeghi Ruffner Károly nagybirtokosnak és törvényes utódainak a mezőgazdaság és közgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar bárói méltóságot adományozta. — A Ferenc József-rend. A király Rubner Adolf jószágkormányzónak sok évi közhasznú tevékenységének elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta. _ Vilmos császár — katholikus A berlini Deutsche Zeitung a minap kalandos hírt közölt. Azt írta, hogy római klerikális körökben azt hangoztatták, hogy Vilmos császár áttért a katolikus vallásra. A Kölnische Volkszeitung felült ennek a hazugságnak és nem restelte, hogy illetékes helyen tudakozódjék a dologról. Berlinben ezt a naiv híresztelést természetesen még cáfolatra sem tartották érdemesnek. — Udvari vadászatok. Gráczból táviratozzék, hogy a jövő héten Orác környékén udvari vadászatok lesznek, amelyeken a király is részt fog venni. Az udvari vadászatok négy napig fognak tartani. — Uj nemes. Mint értesülünk, ő Felsége Engel József nyitrai nagykereskedőnek és törvényes utódainak a közügyek s a közjótékonyság terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet „peskodári“ előnévvel díjmentesen adományozta. — A király a bécsi műcsarnokban, Bécsből táviratozzák. Ő felsége ma délután 1 órakor megjelent a műcsarnokban, hogy megtekintse az osztrák Leo-társaság második kiállítását. Az uralkodó több mint ötnegyed órát időzött a kiállítás helyiségeiben és dicséretének adott kifejezést. — A magyar darabont testőrség. Az idei té' len február hó folyamán fényes udvar ünnepségek lesznek a budai királyi várban, báró ' Felirvány Géza, a magyar darabont-testőrség kapitánya azt tervezi, hogy ezeken az ünnepségeken már az ö fényesegyenruhája darabontjai szerepeljenek s ők tél*.; jöitsék az udvar körül a díszszolgálatot, A testőrségi egyenruha tervezetei a király módosításain*!; tekintetbe vételével elkészültek s mihelyt ö felsége, Budapestre jön, e terveket eléje terjesztik végleges jóváhagyás végett. A kassai püspök koadjutora, Bécsből jelentik : Dr. Fischer-Colbrie Agston, a kassai püspök mellé kinevezett koadjutor kánoni vizitációja a napokban ment végbe a bécsi nunciat után. Tegnap érkezett Rómából Merry del Val államtitkártól a koad", juteni állásban való megerősítés. Eddigi megállapodások szerint a püspökké való szentelés ünnepsége január közepén fog végbemenni. Az uj püspök egy keleti püspökség címét fogja elnyerni s egyúttal megtartja az esztergomi kanonokságot. Fischer- Colbrie Ágoston azt a kérelmet terjesztette Bubics Zsigmond megyéspüspökhöz, hogy a szeminárium igazgatóságát engedje át neki, mert mint a papnevelés alapos ismerője, e téren óhajt a jövőben is teve, kernységet kifejteni. Az új püspök február 1-én fogja elfoglalni állását. A Bismarck-szobrok. A Bismarck-szövetség ülésén felolvasták nemrég, hány szobrot emeltek eddig a híres államférfinak. Eszerint a már leleplezett szobrok száma 194, jelenleg 48 új szobor van munkában. A Bismarck-tornyok és oszlopok száma 106, ez év végéig legalább 108 lesz. Azonban még 99 ilyen emléktervben van. — A kóbaifli hercegnő halála. Kóburgból telegrafálják, hogy Alexandrine szász-kóburg gothai hercegnő tegnap este a kalenbergi kastélyban meghalt. Az elhunyt hercegnő 85 évet élt és tiz esztendeig viselte az özvegyi fátyolt férjének, I. Ernő szász-koburg gothai fejedelemnek halála után. A hercegnő fél millió márkát hagyományozott különböző jótékony alapítványokra. — Ibsen állapota. Ibsen családi köréből írják a „Berliner Tageblatt“-nak, hogy az ősz költő állapotában javulás állott be. Aggodalomra nem forog fennék. Ibsen Sigurd, a nagy költő fia már el is utazott Stockholmba, hogy hivatalát átvegye. — Egy miniszterelnök, aki sikkaszt. Ausztráliába kell utazni, hogy ilyen speciesre is akadjon az ember. Új-Délwalesnek miniszterelnöke követte el a sikkasztást, könnyebben tehette, mert pénzügyi államtitkár is volt. A sikkasztást, amely milliókra rúg, a brit kormánynak Ausztráliába küldött pénzügyi főbiztosa fedezte föl, akinek intézkedésére a miniszterelnököt és bűntársát a Fidzsi-szigetekre deportálták. — Románia új polgára. A bukaresti újságokban olvasható hitelesen is, hogy Brote Jenő, a hírhedt oláh agitátor lehányta magáról a magyar állampolgárságnak reá nézve kellemetlenné lett köpönyegét és átvedlett román polgár lett. Pedig nagyon szeretett volna visszatérni hozzánk és néhány nappal hazaáruló bűneinek elévülése előtt felfolyamodást nyújtott be a belügyminisztériumhoz, hogy tíz esztendei távollét után magyar állampolgárságát megújíthassa. Gróf Tisza István belügyminiszter azonban okosan és jogosan megtagadta kérésének teljesítését. Brote tehát a romániai kormányhoz fordult a román állampolgárságért és a szenátus december 16-ikán elismerte őt Románia polgárának. — A Vatikán és a Quirinál telefonja. A pápa határozott kívánságára a Vatikán és a Quirinál köözt közvetlen telefonvezetéket rendeztek be, amelynek költségeit felerészben a pápai kincstár, fejrészben az olasz királyi ház minisztériuma fedezi. A telefont csakis a Vatikán és a minisztérium magasabb rangú hivatalnokai használhatják. Az indiai alkirály felesége, Midőn lord Curzon of Kedioston feleségül vette miss Alary Leitert, a gabonaspekuláns leányát, a londoni főúri körök hidegen fogadták a fiatal asszonyt. Azóta megváltozott az angol főrangú társaság ízlése : az amerikai milliomos-arisztokrácia egyre melegebb fogadtatásban részesül az angol született arisztokrácia részéről. Az angol societyben most a yankee származású hölgyek jutottak vezérszerephez. Lady Curaon, két huga, nővérük példáját követve, szintén angol főnemesekhez mentek nőül. Az egyiket Colin Campbell kapitány, a skót Argyll hercegek közel rokona vette nőül, a másiknak e hv végén lesz az esküvője gróf Suffolk-hál, aki sógorának hadsegéde vett új színpadi tehetségéről ismeretes. Tavaly színtársulatot szervezett s a főszerepeket mindig maga játszotta. — Az amerikai milliomos lndyk olykor német és olasz főurakkal és katonatisztekkel is kiérik. Miss Martin Jones, Washington egyik leggazdagabb polgárának leánya, most ment nőül. Florette-