Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1920-11-25 / 48. szám
754 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1920. 48. szám. kívül a fogak könnyen mozognak, kihullanak és rendszerint piszkos lepedékkel vannak borítva. Mind e tünetek kisebb-nagyobb mértékben jelentkezhetnek, sőt a pajzsmirigy hypofunctiójára néha csakis a fogazat fenti fejlődési zavara mutat. Egyúttal beigazolt tény, hogy pajzsmirigy adagolására a fejlődési zavarok szabályszerűen javulnak, a fogazat jobban fejlődik, úgy a tej-, mint az állandó fogak áttörése, váltása gyorsul és az occlusiós zavarok ezáltal kevésbbé jöhetnek létre. Ezek alapján minden ily esetben az organotherapiás gyógykezelés nemcsak javall, de már kötelessége is úgy az orvosnak, mint a fogorvosnak. A pajzsmirigy bizonyos hyperfunctiójának Basedow-kór a következménye. Legtöbb esetben erős fogszuvasodás, nyálfolyás, szájnyálkahártyaláb található és gyakori az ajkak recidiváló oedemája. E tünetek kapcsolódása tehát strumával mindenkor Basedow-kór gyanújára hívja fel figyelmünket. A hypophysis a pajzsmirigyéhez hasonló hatású hormont termel és a pajzsmirigyet bizonyos mértékben pótolja. Erre mutat a myxoedemánál található hypertrophia. Kiirtása állatkísérletekben a fogzást meglassítja, a fogak alakját befolyásolja és a fogszövetben elváltozásokat okoz. A tejfogak megmaradnak az állandók áttörése után is és így kettős fogsor jön létre. Hyperfunctiója az akromegaliát okozza, mely a koponyán az állkapocs és járomcsontok kóros megnagyobbodásában nyilvánul. Ez később a fogak helyzetének és az occlusiónak megváltozására vezethet. Az organotherapiás eredmények hypophysis készítményekkel biztatók. Peritz egy akromegaliaesetében ily kezelésre a megnagyobbodott állkapocs visszafejlődött és az egymástól már eltávolodott fogak rendes helyzetükbe tértek vissza. A pajzsmirigy és hypophysis szoros correlatiós viszonyát bizonyítja a következő észleletem is: Egy 10 éves fiú, ki ifjabb korában myxoedemás volt, de egyéb tünetek hypophysismegbetegedésre mutattak. Jelzett korában tejfogai csak részben hullottak ki, de állandói még nem voltak. Pajzsmirigy-adagolásra a tejfogai kihullottak és állandói csakhamar megnőttek. Az epitheltestecskéknek a fogakra és csontrendszerre való hatása még nincs eléggé kiderítve. Erdheim az epitheltestecskéktől megfosztott patkányok metszőfogain a mészhiányra mutató következő elváltozásokat észlelte: a zománczon folytonossági hiányok, opak foltok, melyeken később mélyedések támadnak. A dentinben az interglobularis űrök megnagyobbodnak és a friss dentinszövet hiányosan meszesedik el A már makroskopikusan látható repedések helyein a fogak elrepednek, törékenyek. A pulpában súlyos lobos elváltozások. Később az alveolaris csonthártyán genyes lob, a fogak kihullanak, sőt állkapocsnekrosis fejlődik. Kranz a fenti opak foltokon kívül a frakturált metszők lassú regeneratióját észlelte, de szerinte a foltok makroskopbce nem ismerhetők fel, mint az az emberi hypoplasiánál van. Paul Preiswerk-Maggi kísérletei hasonló eredményre vezettek, de csak több hét, sőt hónap múlva. Fleischmartn szerint e tünetek azonosak az emberi fogakon bizonyos betegségek után észlelt elváltozásokkal. Éspedig a dentinelváltozások az angolkóros gyermekek fogain található tüneteknek felelnek meg, míg a zománcz rendellenességei a fogfejlődés idejében tetaniában szenvedett gyermekek fogzománczhiányaihoz (hypoplasia) hasonlók. Fleischmann és már előtte Magitet a tetania után észlelt zománczhypoplasiában annak bizonyítékát látják, hogy a gyermektetania az epitheltestecskék insufficientiájának a következménye. Ezt látszik igazolni Helbich, ki 10 éves gyermekeken, kik kiskorukban görcsökben szenvedtek, 66%-ban talált hypoplasiát. A legújabb kutatások arra mutatnak, hogy hypoplasiát a tetanián kívül úgy az angolkór, melyben régebben az egyedüli oket vélték megtalálni, mint más is előidézhet (exsudativ diathesis, lues, mongolismus stb.) és így e kérdés még majdnem teljesen nyíltnak tekinthető. Specifikus organotherapiájára kísérletek történtek bizonytalan eredménynyel. A thymusnak, mely sokszor felnőtteknél is megvan (thymus persistens), a csontra és fogfejlődésre szintén var. befolyása. Klose a thymustól megfosztott állatoknál a csont