Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1921-05-05 / 18. szám
1921. 18. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 277 Az arteficialis vesemedenczegyuladás. Adatok az ascendens húgyszervi infectio ismeretéhez és orvoslásához. (Necker Frigyes, Wien.) Necker a háború tartama alatt és annak befejeztével a cystopyelitis sok esetét észlelte, melyek létrejöttét magyarázni nem tudta és csak jó későn sikerült egyes katonaviselt egyének vallomása alapján kideríteni, hogy a baj keletkezése művi beavatkozásokra vezethető viszsza. Ugyanis megállapíthatta, hogy az ilybetegek súlyos húgyszervi betegség előidézése czéljából nagy fecskendővel, vagy a Janet-féle módszer szerint gonorrhoeás vagy egyéb betegtől eredő vizeletet fecskendeztettek a hólyagjukba, mely vizelethez egyes esetekben valamely fehér por (chinin vagy konyhasó) kevertetett. A súlyos cystitis colli legtöbbször kétoldali pyelitissel complikálódott. A vizelet bacteriológiai vizsgálata staphylococcusokat, vagy staphylococcusok mellett bacterium coli-t derített ki. A cystoskoppal a hólyag trigonumának a megbetegedése volt megállapítható, az ureternyílás látható elváltozást nem mutatott. Miképp magyarázható az ily esetekben a pyelitis létrejötte? Tudvalevőleg a szerzők nagy része a kóros folyamatnak a hólyagból a vesemedenczére való átterjedését bizonyos helyi elváltozások fennállásától teszi függővé, melyek az ureternyílások védő- és zárókészülékének functióját megbénítják és a bacteriumtartalmú vizeletnek az uréterekbe való hatolását lehetővé teszik. Minthogy a szóban levő esetekben ily elváltozások nem voltak, ez a magyarázat nem tekinthető helytállónak. Viszont megmagyarázható a pyelitis létrejötte Feleky felfogása alapján, ki a hólyagtrigonumot az ott szájadzó uréternyílásokkal histologiai és embriológiai alapon együvétartozóknak tekinti és így a kóros folyamatnak a hólyagból az uréterekre való átterjedését anatómiai együvétartozásukból megérthetőnek tekinti. A szóban levő kórfolyamat ellen a neosalvarian-injectiókat jó eredménynyel alkalmazta. A legtöbb esetben két, néha már egy injectio után a vizelet tiszta volt és ilyen is maradt. Ugyancsak jó hatású volt ezen gyógyeljárás az oly cystopyelitis eseteiben, melyek gonorrhoeás alapon fejlődtek ki. Megkísérelte a neosalvarsant prostatitis, mellékheregyuladás és ondóhólyaggyuladás eseteiben is, de eredményt nem ért el. Viszont ajánlja ez eljárást a „hólyagnyakgyuladás“ acut stádiumában. A pyelonephritis eseteiben a neosalvarsannal ezélt érni nem tudott, de ilyenkor a vesemedenczeöblítések sem vezettek eredményre. (Zeitschr. für urologische Chirurgie, 1921.) Bálint Miksa dr. Kell és szabad-e a gümős vese kiirtása előtt a meghagyandó vesét katheterezni ? (Joseph Eugen és Kleiber Nicolai, Berlin.) A közlemény azokról a hátrányokról szól, melyek abból eredhetnek, ha az egyik vese gümős megbetegedése esetén az épnek látszó meghagyandó vesét is kathéterezzük. Az ily eljárásnak haszna nincsen, mert ha ilyenkor találunk is a vizeletben gümőbacillusokat, ezek a hólyagból eredhetnek, amennyiben könynyen megesik, hogy azokat kathéterrel az ureterbe toljuk. Ez a beavatkozás tehát az épnek mutatkozó vesét veszélyezteti, mert a bacillusok odajuttatása által annak infectióját idézheti elő. De nincs is szükség erre a vizsgálatra, mert elegendő, ha a gümős vese eltávolítása előtt arról győződünk meg, vájjon a másik vese jól működik e? Ennek megállapítására a chromocystoskopia kellő alapot nyújt. (Münch. med. Wochenschr., 1921.) Szemző Samu úr. A cystopyelitis kezelése neosalvarsannal és urotropinnal. (Sachs O., Wien.) Grosz pyelitis eseteiben a neosalvarsannal feltűnően jó hatást ért el, amennyiben azok 80%-ában a vizelet feltisztult, azaz klinikai szempontból gyógyulás következett be. Később Meyer Horst tanár ajánlatára e betegséget hexamethylentetraminnak intravénás befecskendésével kezelte. E szernek 10—20%-os vizes oldatából 5 usque 10 cm3-nyi mennyiséget fecskendezett be, ami pro die 1—2 gr. gyógyszernek felel meg. Ez eljárás egyes esetekben ugyan hatásos volt, de az eredmény mögötte maradt a neosalvariannal elért hatásnak. Sachs számos esetben alkalmazta a szóban levő két szert és ugyancsak kevesebb esetben látott eredményt a hexamethylentetramin, mint a neosalvarsan alkalmazására. Egészben véve azonban