Budapesti Orvosi Újság, 1929. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1929-07-04 / 27. szám

tulajdonságát és azt, hogy az eddigi szereknél jobb, elismerték. — Az I. számú női klinikán az első közlemények után mi is elkezdtük arra alkalmas és megválogatott anyagon a period­onnal való fájdalmatlan szülést; célunk az volt, hogy erős kritika tárgyává tegyük s ha megfelelő, azt a klinikai, illetve a magángyakorlat szülészete számára szükséges esetekben ajánljuk. A pernod­on barbitursavas bromszármazék (10%-os vizes oldata a secundaer Btttyl-/3-brom­­allylbarbitursavas nátriumnak), Riedel A.-G., Berlin, hozta forgalomba.­­ Hatásában egyesíti a sedativák és hypnotikák jellemző tulajdonságát. Hatására az agykéreg functiója legyengül, nagyobb adagra az öntudat és akarat megbénul, a történtekre amnesia áll be, de a reflexek megmaradnak. A szemek kiürülése lassan történik, egyrészt a vesék által, a vizeletben a barbitursavat és a bromot ki lehet mutatni. A beadott szernek egy részét a szervezet oxydatio útján méregteleníti, ártalmatlan termékekre bontja le. Kiemelendő jó tulajdonsága, hogy a hatásos adag és a mérgező adag között igen nagy a különbség: a narkosis zónája 10. — Bumm ajánlatára, amiben mások is megegyeznek, 12.5 kilogramm testsúlyra 1 cm3-t adagolnak a 10%-os oldatból intravénásan, tehát pro kgr. 0.008 gramm pernod­ont. Ekkora adagja mellett a vitális központok (légző és vasomotorközpont) zavar­talanul működnek. Ennél nagyobb adagoknál a légzés ritkul, felületes lesz s az irodalomban leírt halálesetből következtetve az exitus túladagolásból, a légzőcentrum bénulása miatt következett be. Az adagolás technikája egyszerű: 12,5 kilogramm testsúlyra 1 cm3-t adnak a könyökvénába és körül­belül 5—6 cm3 period­onnal sikerül kábálmot előidézni. Bimm félórával a pernoc­on beadása előtt atropint ad, így állítólag kevesebb az excitatio és a hányás. A szerzők igen fontosnak tartják kiemelni azt, hogy a szemnek insierálása lassan történjék, lehetőleg annyi perc múljon el, ahány cm3-t adnak. Sokan akkor szakítják meg az adagolást, amidőn a vajúdó mélyen alszik. A szülő­nőnek előzetes psychikus megnyugtatása, sötétebb helyen való izolálása s a külső ingerhatások távol­tartása, természetesen kedvezően hat. Beadás után álomba merül a vajúdó, gyakran oldalára fekszik, az arca kissé kipirul, légzése nyugodt és mély. A garatreflex kiváltható, nyelési mozgásokat is végez. A pupillák közép­­tágak, fényre jól reagálnak. Általában az izomzat tónusa kevéssé lecsökken. Gyakrabban lehet észlelni közvetlenül a szem­ek beadása után az arc és a test minden izmának apró remegését, amely azonban néhány perc múlva eltűnik. A vérnyomás, mint ahogy mi is többször megállapítottuk, therápiás adagoknál 10—15 Hg­ mm. süllyedést mutat. Fájásszünetben mélyen alszik a szülőnő, erősebb fájásokra felserken, jelzi azokat, de a szülés után semmire sem emlékszik. A pernod­on beadása után a fájások rövid időre kihagynak, azonban nemsokára ismét dolgozni kezd a méh s a kitolási szakban a hasprés is működik. A magzati szívhangokban a normálistól eltérést nem észleltünk, rhythmusa sem változott meg. Szülés kapcsán összesen 80 esetben végeztünk pernod­onos kábálmot. Előbb háziterheseinknél, tapogatódzva adagoltuk a szert, mert tapasztalatunk még nem volt és különös figyelemmel voltunk a vese állapotára. Előkészítésképpen a pernod­on beadása előtt bi órával novatropint, később doma­­trint adtunk subentan. Az említett 80 esetben 30 először­, 50 többször szülő nő szerepelt. 70 esetben fejvégű, 10-szer medencevégű volt a fekvés. Az említett adagolás mellett 2—3 óráig tartó alvást észleltünk, éppen ezért a tágulás végén és a kitolási szakban adagoltuk, lehetőleg annyira tágult méhszájnál, hogy esetleges szövődmény esetén, a szülést be tudjuk fejezni. Csakhamar rájöttünk arra, hogy a hatás igen rövid lejáratú s így nehezen tudtuk a legalkalmasabb időpontot megválasztani a pernod­onos kábálom bevezetésére. Egyeseknél a tágulási szak a legfájdalmasabb, másoknál pedig a kitolási szak vége, a fej kigördülése pillanatában. Az említett adaggal csak rövid ideig tartó kábálmot tudunk elérni s ezért emeltük az adagot s az esetek legnagyobb részében 10 kilogramm testsúlyra adtunk 1 cm3-t. Ilyen adagolás mellett is az esetek 20%-ában további adagolás volt szükséges körülbelül 3 óra elteltével, hogy a szülést zavartalanul vezethessük. Ismételt adagolás esetén 2—3 cm3 period­onnál többet nem adtunk. Így elértük azt, hogy először szülő nőknél a tágulás végén vezethettük be a fájdalmatlan szülést, több­ször szülő nőknél 1—2 órával ennél előbb. A 80 említett eset közül 21 ízben (26%) erősebb exeitatiót, hányást észleltünk. Voltak olyanok, akik állandóan ide-oda forogtak s akiknek felügyelete jelentős számú ápolószemélyzetet vett igénybe, úgyhogy ezeknél a szülés észlelése s a magzati szívhangok kontrollálása nehézségbe ütközött. A kitolási szakban a vajúdónak fegyelmezése, a fej kigördülésekor a gátvédelem és az asepsisnek betartása kiesett kezeink közül. Az eseteknek csupán 35%-ában értük el a kívánt eredményt, azonban mindig túl kellett adagolni. Kétségkívül megállapítottuk azt, hogy a szülőfájások erőssége csökken a pernod­on hatása alatt, tehát a szülés és a kitolási szak is elhúzódik úgy, hogy hypophysis-készítményeket kellett adagolni (pitoglandol, chim­itrin intramuscularisan). A méhnek csökkent működését a lepényi szak­ban is észleltük, az kevéssé elhúzódik s valamivel nagyobb a vérzés. El kellett ismernünk, hogy az említett esetekben egyszer sem észleltük a légzésnek és a szívműködésnek zavarát. A magzatok is jól bírják, kissé álmosan jönnek a világra, de egyet sem veszítettünk el.

Next