Budapesti Orvosi Újság, 1940. január-június (38. évfolyam, 27-52. szám)
1940-07-04 / 27. szám
1940 — 27. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 315 bőr alá. A negyedik átültetés után az állatoknál fiatal koruk ellenére már kifejezett endarteriitis volt kimutatható, a tizenhatodik átültetés után pedig minden esetben az alszár litereit elzárva találták. Ezekben az esetekben az adrenalin által okozott vérnyomásemelkedés hozzájárulhatott ugyan az érbelhártya elváltozásához, de a rövid idő alatt észlelt súlyos endarterittis egyedül a vérnyomásemelkedéssel nem magyarázható meg. Létrejöttében a mellékvesehormonoknak az énbelhártyára gyakorolt hatása is bizonyára szerepet játszott. A hormoneredetű táplálkozási zavarok meglehetősen ritkák. Hogy a hormonhatás az idegrendszertől független és hogy az idegeitől megfosztott területen pozitív hormonhatás, zsírfelrakódás is lehetséges, szépen mutatja a következő esetem: Kétéves kisleány égés folytán elpusztult tenyérbőrét a has bőréből pótoltam. Az operált munkaképes volt mindaddig, amíg 23 évvel később három szülés után hízni nem kezdett. Ekkor azt vette észre, hogy amilyen mértékben hízott a has bőre, ugyanilyen mértékben vastagodott meg a tenyerére átültetett bőrrészlet is. Amikor a bőr megvastagodása 3 cm-t elért, a megvastagodás munkaképtelenséget okozott, amiért a bőrlebeny alól a megvastagodást okozó, a rendes zsírszövethez teljesen hasonló zsírszövetet eltávolítottam. Ez az eset, amelyhez hasonló az irodalomban még kettő ismeretes, azt bizonyítja, hogy a hízási hajlamosság nemcsak az egyén, de a test egyes részeinek is öröklött tulajdonsága. Claud Bernarde azon megfigyelése, hogy a sympathicus idegek átvágása után az átvágott ideg által beidegzett területen az erek kitágulnak és a bőr hőmérséklete 2—4 fokkal emelkedik, képezte a sympathicus sebészet alapját. A hőemelkedés alapjául szolgáló fokozott vérátáramlás megjavítja a szövetek táplálkozását, ami által a kínzó fájdalmak megszűnnek, rosszul gyógyuló sebek és fekélyek gyógyulnak. A sympathicus idegek megszakítása két helyen történhet. Megszakíthatjuk a nagy erek körülisympathicus fonatokat (periarterialis sympathectomia), vagy kiirthatjuk a határköteg sympathicus ganglionjait. Általában véve a ganglionkiírtás hatásosabb és azért ma már majdnem kivétel nélkül ezt a műtétet végzik. E műtétekkel endarteriitis obliteranst, arteritis scleroticát, makacs hólyaggyulladást, Raynaud-betegséget, sclerodermiát, malum perforans pedist, Sudeck-atrophiát jól lehet befolyásolni. E műtétek azonban csak akkor lehetnek eredményesek, ha az átvágandó sympathicusok beidegzési területén az erek még nem záródtak el teljesen. Igazán jó hatás csak abban az esetben mutatkozik, ha az erek fokozott összehúzódása (spasmusa) a rossz vérellátás oka. A sympathicus műtétek eredményei azonban még a megválogatott esetben sem biztosak. A hatás akárhányszor elmarad, vagy rövidebb-hosszabb javulás után ismét rosszabbodás következik be. Ennek az az oka, hogy az átvágott rostok működését más sympathicus pályák veszik át. De a visszaeséseket megmagyarázza az is, hogy a kiirtott sympathicus rostok egy idő múlva újra kinőnek. Lee macskakísérletekben a sympathicus rostok regenerálódását 35 nap múlva ki tudta mutatni. Palmieri periarterialis sympathectomia után 40— 60 nap múlva, Dogliotti és Munrano pedig a vesefonat kiirtása után 150—180 nappal. Ez a magyarázata annak, hogy Leriche 120 három évnél idősebb endarteriitis obliterans és arteriitis sclerotica esetében csak 60%-ban ért el jó eredményt, de az eredmény ezekben sem volt tökéletes, mert kisebbfokú claudicatio intermittens minden esetben megmaradt. Mivel a sympathicus műtétek eredményei bizonytalanok és veszélyesek is (Matolay 12 lumbalis ganglionkiírtásból 50% gyógyulást ért el, 25% halálozással), megkíséreltem azt, hogy a megbetegedett testrész összes idegeinek 4—7 naponként megismételt megszakításával megjavítsam a szövetek táplálkozását, remélve azt, hogy cyklikus adrenalinmentes novocain érzéstelenítéssel a sympathicus ideg tónusát is át tudom hangolni. Fontos, hogy az érzéstelenítés minden idegre kiterjedjen, mert sympathicus rostok a gerincagyi idegekben is haladnak. Ezért az alsó végtagon mind a plexus lumbalis, mind a plexus ischiadicus, a felkaron pedig a plexus ibrachialis egész terjedelmében érzéstelenítendő. Azt észleltem, hogy a cyklikus anaesthesia hatása akkor volt kitűnő, ha az érzéstelenítéssel kapcsolatban az érzéstelenített végtag néhány órára megbénult. Cyklikus érzéstelenítést eddig 3 endarteriitis obliterans esetében kíséreltem meg, jó eredménnyel. H. M. 38 éves aneurisma aortáéban szenvedő beteg lábujjai már elhalni kezdtek, egész lábfeje kék volt és 4 lépcső után a betegnek meg kellett állania. Ez a beteg már 2 hónapja a kezelések befejezése után teljesen jól van. M. A.-né 45 éves, mindkét keze a csuklóig az ujjakkal együtt kékesvörös és kétszeresére duzzadt, az ujjak igen fájdalmasak voltak (Raynaud-kór). Két plexus brachialis érzéstelenítés után a duzzadás megszűnt, a cyanosis lényegesen csökkent, a fájdalmak megszűntek. ✓ P. A.-né 61 éves beteg acrodermatitis continua miatt 3 éve állandó gyógykezelés alatt volt, ered