Budapesti Szemle. 1859. 6. kötet, 18-20. szám
20. szám - ERDÉLY IRODALOMTÖRTÉNETE, tekintettel történeti irodalmára. VII. Fej. – Szilágyi Sándortól
tatja, minő vallás volt Dáciában hajdan ? S e részben Arius tanának elterjedését mutogatja egész Sz.István koráig. E munkához Soter György részint kiegészítő, részint czáfoló commentárt készített, mely azonban csak kéziratban maradt Huszti András jóval terjedelmesebb s magyar nyelven írt munkája „Ó és új Dácia az az Erdélynek régi és mostani állapotjáról való história" (kiadta Dienes Sámuel 1791-ben) mindezeknél nemcsak tüzetesebben hanem — egyes tételek kivételével — még nevetségesebb hypothesisek felállításával irta le az ős Erdélyt. Reformált hitű volt ezen férfiú s egyetemi tanulmányait az Odera melletti Frankfurtban végezte be, hol mint fentebb láttuk egy hittani értekezéssel kezdte meg irói pályáját. Hazatérte után kolosvári tanárrá lett, de nem élt elöljáróival jó békességben. 1742-ben elkésziték leírását annak, hogyan ítéltetett meg a reform, consistorium által azon oratiojáért, melyet Juris Prudentia czimü munkája elé nyomatott." 1747-ben törvénytelen házasságáért e hivatalától megfosztá az egyetemes zsinat. Ekkor katholizált s egy ideig a főurak udvarában tengődött, mígnem Fehérvárt a káptalannál alkalmaztaték. Itt sem maradt állandóan s megint visszakerült régi pártfogóihoz, mígnem 1755-ben eljátszva jellemtelenségével azon tiszteletet, mit tudományossága által megérdemelt, meghalt. Még verseket is készített az őstörténet nyomozásáról : „Magyarok vezetéknevekről írt versek s nevekből megtetsző igaz eredetek lerajzolása" czím alatt Egy korábban kezdett munkáját, közép Dáciáját dolgozta ki terjedelmesebben a fen említett czím alatt,melynek tárgyává Erdélynek történeteit tette a legrégibb időktől azon pontig, midőn az Leopoldnak meghódolt. A munka felét, azaz cl XV első részt, az őstörténeti nyomozások foglalják el, másik fele a három utolsó fejezetben a Szent István óta történt dolgokat adja. Mindazon nemzeteket, melyek Erdélyben laktak és laknak vizsgálódása tárgyaivá teszi a dákokon kezdve az utolsó bevándorlott czigányokig. Munkáját kérdésekben és feleletekben irta, még pedig ahol csak lehet polemizálva. Épen ezért mielőtt elmondaná a maga nézetét, egy csomó számokra osztott czáfolatot bocsát előre, melyekkel éles és bonczolni szerető észt árul el. Azonban ritkán elemez elfogulatlanul, sőt maga is látszik sejteni, hogy nem mindig életre való