Budapesti Szemle. 1861. 12. kötet, 38-40. szám

38–39. szám - AZ ANJOUK ÉS MÍVELTSÉGÜNK. – Vass Józseftől

királyi hűbér a királyoktól szabadon adományoztatott. Legelőször VIII. Lajos fia, János, nyerő; ennek kora halála után pedig a Maine grófsággal együtt, fivérére, Károlyra szállott 1246. Ez 1268. I. Károly néven nápolyi király jön, s Anjou, mint mellékbirtok, Nápolyhoz tartozott. Halála után, mi 1284. történt, őt valamint a nápolyi trónon, úgy az Anjou és Maine grófságokban is követte sánta vagy II. Károly. Máriának, V. István magyar király ifjabb leányának férje, kitől — más négy kimúltával, — még négy fia lett : Martell Károly (ki Clementinával, Rudolf császár leányával, nemzette Károly királyunkat), Robert calabriai, Fülöp tarenti, és János durazzoi herczegeket. Martell Károly, III. Endre királyunk­nak a magyar koronán vetélytársa, 1295-ben még atyja életében meghalván, VIII. Bonifácz pápa, a mi Károlyunk mellőzésével, kit atyja helyébe magyar királynak szánt, a nápolyi koronáról úgy rendelkezett, hogy az a még élő király halálával azé legyen, ki fiai közöl akkor legöregebb leend. II. Károly halála 1309. bekövetkezett; utána Róbert (a bölcs) lett nápolyi király , Károly pedig, ha csak a szent szék pártfogását, mire ez idétt leg­nagyobb szüksége vala, magától eljátszani nem akarja, minden öröksége fejében két ezer font aranynyal megelégedni kény­tetett ")• Eddig az Anjou-ház történelmi vázlatának menete s azon igény alapja, melyen I. Károlyunk a magyar szent koronához ásla. III. Tekintélyes tagokból állott ez idétt nálunk a cseh párt is, mely Venczelt, a cseh és lengyel királyt, IV. Béla leányának, Annának, unokáját hívta meg a magyar trónra, nem csekély súlyt helyezve, a vérségi kapcson kivül, egyszersmind annak hatalmára, mely északon figyelemre méltó védelmü­l mutatkozott. E szempon­tok s a befolyásos honfiak erélye szerzett — nem ugyan magának a királyapának, — hanem a tizenhárom éves herczeg, Venczel, ügyé­nek diadalt. De az ifjú fejedelem csapás volt a honra, mert gyenge kormánya alatt a féktelen oligarchák szabadosságának nem volt hatalom, mely határt vessen. A sokféle magánérdek által részekre szaggatott nemzet közepett sorsának átengedve, cseh fiatalok *) L. bővebben : Pierer's Universal-Lexicon. Altenburg 1857. 81. — V. ö. Péczely József : A magyarok történetei. Debreczen, 1837. 81. Második darab. 32. 1.

Next