Budapesti Szemle. 1881. 25. kötet, 49-51. szám
51. szám - KOSSUTH ÉS GÖRGEI. Nyílt levél a szerkesztőhöz és észrevételek Kossuth Irataira. – Görgei Arthurtól
ezenből jövet, Görgei föhadi szállásán a függetlenségi határozat és különösen annak keletkezési módja fölött irgalmatlanul pálczát tört. *) Görgeit Kossuth, a kiutahiai adatok szerint, még Tisza-Füreden (közvetlen az áprilisi hadjárat kezdete előtt) Klapka jelenlétében egyenesen fölszólította, hogy egyetért-e a többi vezérek említett nyilatkozatával ? Mire ő egyetértését tartózkodás nélkül kijelentette, azon hozzátétellel, hogy az alkut Ferencz Józseffel ő is erkölcsi lehetetlenségnek tartja, de a resignáltatott V. Ferdinándot az 1848-iki törvények alapján királynak elfogadni nem ellenzené. **) Nem ügy a klagenfurti adatok. Ezek szerint Görgeit Kossuth nem Tisza-Füreden, az áprilisi hadjárat megkezdése előtt, hanem annak folyama alatt, az isaszegi csata után, Gödöllőn, s itt is nem Klapka jelenlétében, hanem négyszemközt kapacitálni igyekezett az iránt, hogy a nemzet türelme ki van merítve, hogy ama császári manifestumért teljes repressáliákkal kénytelen élni, hogy Európa népei a magyar nemzet derék voltát azon válasz után ítélendik meg, melyet majd az octrogált alkotmányra ad, hogy Anglia, Francziaország, Itália, Törökország, sőt egész Németország — az osztrák örökös tartományokat sem véve ki — csak arra várnak, miszerint Magyarország független államnak nyilatkoztassa magát, hogy tényleges segítségükben annál bővebben részesítsék, minél tartózkodóbbak valának addig, hogy a sokat sanyargatott, leigázott lengyel testvérnép tüstént követendi a magyarok példáját, s velök egyesülve, az osztrák és orosz politika által érdekeiben sokféleképen sértett magas Portában hatalmas véd- és dac-szövetségesre találand, hogy a győzelem biztos, de a magyar jóval többet tehet, mint amit magáért teszen: mind azok szabadságáért, kik győzelmet óhajtják, harczolhat, kell hogy harczoljon; szózata azonban előzze meg tettét, győzelmi riadója a biztos győzelmet, előre hirdetendő ennek megváltó közellétét, a leigázott népeknek, hogy ébren legyenek és harczkészen, nehogy a mentő pillanatot tompa észszel elaludják s a közös ellenségnek pihenésre, összeszedésre, új erősödésre időt engedjenek, hogy az octrogált '•'•') Mein Leben und WirTcen. II. 101. lap. ) Irataim. II. 267. lap.