Budapesti Szemle. 1925. 199. kötet, 574-577. szám

575. szám - SZÉCHENYI ÉS A MAGYAR KÖZLEKEDÉSÜGY. (II.) – Zelovich Kornéltól

Milyen másképpen hangzanak ezek a jóindulatú nevelő szavak, mint a demagógoknak a felséges néphez intézett s a hibákat is erényeknek feltüntető phrasisai. 1846 január 20-án a Pesten tartott nagygyűlésen Szé­chenyi megalakítja a Tisza-völgyi Társulatot. A központi választmány elnökévé gróf Károlyi Györgyöt, jegyzőjévé pe­dig Kovács Lajost választották meg, aki Széchenyinek egyik legodaadóbb munkatársa lett.­ Technikai igazgató természe­tesen Vásárhelyi lett, aki még 1845-ben elkészült a Tisza-sza­bályozás tervével. Nagy művét azonban meg se kezdhette. Az aldunai munkálatok káros hatással voltak egészségére, a terve ellen intézett támadások igen megviselték. 1846 április 8-án a tiszai központi választmánynak a Károlyi-palotában tartott ülésén, előadása előtt, térképpel a kezében, élettelenül rogyott össze. Az eseménynek rettenetes volt a hatása különösen a bal­jóslatokra hajló Széchenyire. Hiszen Vásárhelyi volt legoda­adóbb munkatársa, akihez rendkívül vonzódott és akit a Tisza-szabályozás fő factorának tartott. Az aldunai munkálatok folyamán intette Vásárhelyit, hogy kímélje egészségét s ekkor írja neki az emlékezetes so­rokat : «A magyart, ha hazafi, nem arra kell inteni, hogy kö­telességét teljesítse, hanem arra, hogy kötelességénél többet ne tegyen.» Vásárhelyi megrendítő hirtelen halálának hatása alatt fogalmazta meg és íratta alá a központi választmány tagjai­val a következő fogadalmat : «A Tisza-völgy fajtánk böl­csője. Saját magukhoz hűtleneken nincsen áldás. Mennél több nehézség gördül elé, annál nagyobb szilárdságra rejlik a fér­fiúi erő.» «Mi, alulírottak, ennélfogva, mint a Tisza-völgy szabá­lyozás legközelebbi ügyvivői, mennyire tőlünk telik, — aras­sunk bár köszönetet, bár ne — mi legalább, az egész közös ha­zára nézve olyannyira üdvös cél elérhetése végett felvállalt ebbeli tisztünkben ernyedetlen buzgalommal és csüggedni ! Ő róla mondták később : Kár, hogy víztől megrészegedett (t. i. a Tiszától) s most egy férfibe szerelmes (t. i. Széchenyibe.)

Next