Budapesti Szemle. 1936. 241. kötet, 701-703. szám
703. szám - EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDRA. – Anonymustól
EMLÉKEZÉS JUSTH ZSIGMONDDA. — Halálának negyvenedik évfordulója alkalmából. — Justh Zsigmond halálának két éve bekövetkezett negyvenedik évfordulója önkéntelenül emlékezetünkbe idézi az elmúlt századnak ezt a kiváló és korán elhúnyt egyéniségét. Amit jelent a francia irodalomnak Marcel Proust, azt jelenti a magyarnak Justh Zsigmond , koruknak, az úgynevezett Fin de Siécle-nek, a XIX. század utolsó évtizedeinek legjellemzőbb, legtipikusabb írói. Mindkettő elsősorban napjaiknak, azon mozgalmas, színgazdag napoknak lelkivilágát tükrözi vissza, és mindkettejük művei lázas időszak törekvéseit, reményeit, csalódásait fejezik ki. Mindkettejüket mindenekelőtt a környező ambiente, a társadalmi viszonyok, a körültök zajló események ragadják meg. Justh Zsigmondot főleg az érdekli, amit átél és ahol él, azt igyekszik megértetni, amit érez, amit sejt, amit remél. A Puszta delelője, vagy a Margitszigeti délután, minden rövidségük mellett is, a magok nemében befejezett mesterművek, és nem csodálhatjuk, hogy Bourget vagy Coppée elismerését is kivívták. Nagyobb szabású irodalmi terveit, fájdalom, rövid élete nem engedte megvalósíthatni, mert miként Proust, Justh is már a férfikor küszöbén gyógyíthatatlan tüdővész áldozatává lett. Justh irodalmi jelentőségét már élete folyama alatt, valamint halála után többen kifejtették. Szinnyei Ferenc, Malonyay Dezső, Pekár Gyula és legutóbb Gálos Magda, hogy csak néhányat nevezzek meg, jellemző és méltányló szavakkal elemezték ennek a nem mindennapi tehetségnek csillogó tulajdonait. Mert tehetség volt Justh Zsigmond, valódi, komolyabb értelemben vett talentum, mert ha nem lett volna ünnepelt íróvá, mint zenész talán még viharosabb