Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1852-09-19 / 12. szám
«? 395 hagyott a sors. A poharazás egy magas fiatal embernek szólott, ki messze útra készülten ült közöttünk, erőtetett jó kedvvel iparkodva a beszélgetést magától távol tartani. Évekig nem láttuk egymást, s most összejöttünk , hogy ismét elváljunk. Én egy hosszú , kínos távollét után vergődtem haza , ő épen kezében tartá vándorbotját. Mint két jövő s menő találkozánk utainkon , nem küldve , nem marasztva egymást. Nem emlékeztünk,nem panaszkodtunk, nem voltak biztatásaink; sem az örömnek , sem a fájdalomnak , sem a reménynek itt szóvivője nem akadt. — 1850-ről beszélek. A pohár utolsó csengése elhangzott, kezet szorítank s Kerényi a hon véghatárai felé sietett. 1852 nyarán egy tudósitást hozának a hírlapok , mely szerint az óczeánon túli hazában , az uj-budai magyar gyarmattól távol , őrjöngési kínok között halt meg egy 30 éves ember , kinek hátrahagyott holmija egy útlevél volt s benne e név : — Kerényi Frigyes, íme rövid hét évnek rohanó lefolyása. S menynyi hasonlót mutathatni fel legújabb időnk történetéből ! Megjövend az ideje, midőn ez eszmények több nyugalommal, művésziebb kézzel, nagyobb tanulsággal fognak előadathatni. Állítsuk össze az egyszerű adatokat. * * * Kerényi Frigyes, miként legkedvesebb barátjainak egyike, Petőfi Sándor, újévi gyermek volt, ennél csak egy évvel idősb. Született Eperjesen 1822 január 1-én. Eredeti családneve Christmann. Atyja tehetős kereskedő, anyja áldott jóságu, műveit lelkű, nő vala. Az elsőt oly korán veszté el, hogy nem is ösmerheté, anyját már 8—9 éves korában. Szülőktől nem jövök Megáldó csók után — Fel nem szenteltetem Könyvs pillantatán. Nem volt ki mondaná Nagy ünnepélyesen: Ha visszatérsz fiú , Arczod piros legyen.“ A szép apai vagyon reá és Samu bátyjára szállott , ki csak egy két évvel volt nálánál idősb. Vagyonukmérsékelt volt, de akkora mégis, hogy gond nélkül nézhettek a jövőbe. Az árvák Krayzell András , akkori eperjesi tanár gondnoksága alá kerültek , s itt képeztetésükre nézve nem jön elmulasztva semmi, amit az ottani képzőeszközök nyújtottak. Frigyes mindvégig egyik legkitűnőbb növendéke volt az eperjesi evang. collegiumnak. Költői tehetsége itt s igen korán nyilatkozott. Eleinte az akkor annyi előszeretettel kegyelt latin nyelven készítő zengzetes versezeteket, utóbb midőn már nem csupán a tanító kedvéért, hanem ön lelke sugallatából is fogá a tollat kezébe , német nyelven irt. A magyar szót ő csak később az iskolában , könyvekből s az életből tanulta. De számos és jól irt német költeménye közöl soha egyet sem bocsátott napvilágra. Kerényi azon költőink közé tartozik , kiket a kor mozgalmai hoznak létre. Épen iskolai pályája végén érték a mindent magukkal ragadott s most már történelmi fontosságra jutott magyarosodási törekvések. Tudjuk , hogy e lelkesedés színhelyei kiválólag az evangélikusok tanintézetei voltak. Igen természetes okokból. Mert egyik felekezet iskoláinak népessége sem oly vegyes ajkú, egyikben sem volt amaz országosan elismert szükség oly szembeszökő, s egyikben sem nevelték a szünetleni, kikerülhetlen súrlódások annyira a buzgalmat, mint itt. A magyar , német és szláv vidékek ifjai találkoztak külön rokonérzelmeikben. Felállottak a külön magyar, német és szláv nyelvművelő társulatok(Társaságok) oskolai felügyelés alatt ugyan, de némi önállósággal s látszólag kimenekülve a tanítói gyámság alól, mely többnyire észrevétlen őrködött felettök. E szabadabb szellem, kicsapongásokra úgyszólván soha sem fajult, s a nemes verseny folytán , mit felidézett, általában több jót szült, mint roszat. Azon betiltó kormányrendelet, mely 1836ban ezen ..társaságokat igérte, s inkább külföldi események következményéül teremtendő , s lényegileg azok ügyére befolyással neveket, néhol azt sem tevék, s háborítlanul folytatták előbbi munkásságokat. Kerényi eleinte az eperjesi német társaságnak volt kitűnő tagja , utóbb azonban , midőn anynyira ment, hogy gondolatait a magyar nyelvben is szabadon fejezheté ki, a magyar társaságnak lett tagjává, sőt utóbb nagyon becsült és szeretett jegyzőjévé , ugyanakkor , mi-dőn Lisznyay Kálmán viselé az ottani könyv- tárnoki hivatalt. Azok között, kik reá ez időben legnagyobb hatással voltak, különösen említendő az akkor Eperjesen lakott Sárossy Gyula. Feltűntek a közélet élénk mozgalmai, látszott a terjedő, élénkülő irodalom befolyása , a megyék s országgyűlések, nyilv. társulatok szabadabb hatásai — s mindenütt, hova a szem nézett, tenni és javítni való , mindenütt alkalom az akarat s tehetségnek , küzdtél az erőnek. Maradhatott-e olyan lélek , minő volt a Kerényié, hidegen ? ! lehetett-e félrevonultan bevárnia az álmodott jobb kor elérkeztét ? ..És a túl a lombon , messze künny zugó élet van . Csak résen át tekintem én Oly csendes boldogan. -м-э-зкз! I -ÍV3&-Q,® ►3-X3!