Budapesti Viszhang, 1854. május-december (1. évfolyam, 1-35. szám)
1854-09-17 / 20. szám
Tapogatóznunk lehet, kutatva, valljon nem azon gyönyör-e maga, mit a műremek láttára érez lelkünk? Vagy tán a szépről hozott ítélet, avagy rendezési tehetség, választéki tapintat ? Mindezekből valami, és meg sem fogható egyikre sem, hogy az ízléssel egyenletes. Mert akármelyiket elemeznék, egyikből sem kerülne ki a keresett, miután egyénre, viszonyítva tárgyunkat, az is érez gyönyört, kinek ízlése igen kétséges; összeállítás, rendezés meg egészen más képességeket foglalkoztat, s efféle műveletben csak mellékesen szerepel az ízlés. Azt hiszem, hasztalan fáradozás volna, tovább mennünk a kutatásban. A tér és idő fogalmait sem tudjuk másként megszabni, mint csak a tér és idő szavakkal, mikkel kezdetben jelölé meg azokat az emberi ész. Akárhány belesült már meghatározásukba, pedig nemde, aligha van köznapibb fogalom e kettőnél ? — melyeket elvontságuk daczára ért és fölfog a csecsemőségből kivergődött értelem is. Az ízlés meghatározhatása még nehezebb, mert nem oly szembeötlő, valami, sőt annyira nem, hogy soknak róla sejtelme sincs. És ki előkelőleg bírja, mégsem mondhat róla többet, mint hogy úgy rémlik előtte, vagy akár dereng, és tán nyelvén forog, de nem lelé meg körüliratos kifejezésére a kellő szavakat. Mindössze annyi szent, hogy a széppel kölcsönös és tehát szoros viszonyban áll. Egymást kiegészítő fogalmakkal tűnnek föl, ha ugyan igaz, hogy a szép egyszersmind Ízletes, én a nemesebb érteményü Ízlés a széppel karöltve jár, lévén idom a szép, s az Ízlés zománcz azon. Eredeti tulajdon-e vagy szerezhető képesség ezen sokszor említett Ízlés? még eziglen eldönthetlen, miután mindkét vélemény mellett hozhatni föl okokat. Én azt vallom, hogy a többi tehetségek erejéhez képest erőivel arányosan mindenkiben eredetileg megvan az ízlés , de csak gyakorlat, képződés által szerezhető meg úgy, hogy műizlésnek mondhassuk e kedves tulajdont. A megszerzési út : műremekek olvasása, tanulmányozása, tapasztalatgondolkozás, nemesi társalgási alkalom, forgottság, azaz vidám, kellemes élet, következőleg jó kedély is. Mostanra nincs több mondanivalóm. Atádi Vilmos.