Bukaresti Lapok, 1933. november (2. évfolyam, 250-275. szám)
1933-11-01 / 250. szám
I * I X 1 Í A francia bürokrata nem ura az államnak A francia tisztviselő, aki miatt most a Dalardier-kormány megbukott, minden tekintetben különbözik a mi közhivatalnokunktól. Társadalmi eredetét illetően túlnyomórészt a kispolgárságból és a parasztságból kerül ki, mert a harmadik köztársaság a hosszú baloldali kormányok alatt érthető önvédelemből mindent elkövetett, hogy a royalista és a reakciós-klerikális rétegek minél kisebbre zsugorodjanak a közigazgatásban és a törvénykezésben. A francia nagybürokráciában ennek ellenére a háború után is maradtak csökönyös rojalista gócok, még pedig éppen a legfontosabb helyeken: a vezérkarban, a hadügyminisztériumban és a Külgyminisztériumban és csak az 1924-es Herriot-kormánynak volt bátorsága, hogy a likvidáláshoz hozzálásson. Sarrailt, a szaloniki hadseregparancsnokot, a későbbi indokínai kormányzót még ritkaságként emlegették, mert róla szinte bizonyos volt, hogy közíik Silangi ebe. Végül mégis kicserélték a külügyminisztérium néhány gyanús posztját , a vezérkarban se történtek változások, hogy ne legyen egészen igaza Francónak, akinek az volt a véleménye a köztársaságról, hogy a legalkalmasabb államforma, amelyben a tábornokok a legkevesebb kockázattal készíthetik elő a királyság helyreállítását. A kisbürokrata többség ezzel szemben egészen az utolsó évekig a baloldali köztársaság legbiztosabb támasza volt. Megbízható republikánus és radikális, annak ellenére, hogy a harmadik köztársaság mindig nagyon gyengén fizette tisztviselőit, sokkal rosszabbul,mint például mi a mienket. De nem is bent Franciaországban tisztviselőnek más, mint a rentier, vagy jómódú gazda fia, aki nem a silány fizetésért, hanem a társadalmi emelkedésért törekedett a közhivatalra. A francia kispolgárnak és parasztnak megérte a ráfizetést, hogy a fiából sousprefet, postafőnök, vagy vizsgálóbíró lett, mert ezekben a francia vígjátékban oly sokszor és oly nagy passzióval kifigurázott alakokban testesült meg a tekintélyről, rangról, arriválásról alkotott legszebb elképzelése. A szellemileg, vagyoniig és történelmileg magasabb fekvésű rétegek számára a bürokráciában való elhelyezkedés már nem volt túlságosan vonzó, mert politikai és érdekeltségi befolyásokkal összefonódott vezető állásokon kívül a bürokrácia Franciaországban nem jelent hatalmi pozíciót sem. A politikára való közvetítés befolyása minimális: választási praktikákra legfeljebb a gyarmatokon, vagy az Alpes Maritimes eldugott hegyi falvaiban lenne módja. Nem is packázhat túlságosan a keze ügyére eső polgárokkal, mert folytonosan függ őseik a gyakran ismétlődő választások révén, melyeket a legbefolyásolhatatlanabb tisztaság jellemez Franciaországban. A francia köztisztviselő politikai befolyása tehát jóformán csak annyi, amennyit nagy számánál fogva a szavazóurnák előtt jelent. Az utolsó években a francia közhivatalnoktömegek politikai magatartása fokozatosan megváltozott. A rentiőr fia nem kapta hazulról az apanázst, mert a járadékpapír nem jövedelmezett, a paraszt nem tudta fedezni a Sousprefet. fia úri háztartásának szükségleteit a mezőgazdasági válság miatt. A köztisztviselő egy szép napon azt vette észre, hogy csak a fizetéséből kell megélnie, a fizetése eredetileg is kevés volt s a frankstabilizálás után sem emelkedett olyan mértékben, amilyen mértékben a frank értéke csökkent. Ezer-ezerkétszáz frankos köztisztviselői fizetés ma is nagy dolog Franciaországban, ahol közben az élet ugrásszerűen megdrágult. Elsősorban ez az oka, hogy a köztisztviselők Szilárd politikai frontja megingott s a francia bürokrácia egyre inkább eltolódott bal felé, A SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUCURESTI STRADA SFÂNTA MINA NO 9. (PRIN CALEA CALARASILORI — TELEFONSZÁM, NO. 337- 31 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP II. ÉVFOLYAM BUKAREST, 1933 NOVEMBER 1, SZERDA 250 SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJAK BELFÖLDRE HAVONKÉNT 1 HA/HOZKÜLDVE) 80 LEJ. MAGYARORSZÁGON NEGYED ÉVENKÉNT H PENGŐ. — EGYES SZÁM ARA 4 LEJ Ma: Lássuk Aradot! /,17 W' Új külpolitikai irányzat kezdődik Magyarországon Bethlen István lesz Magyarország állandó népszövetségi megbízottja Magyarország a Népszövetség keretein belül ugyan, de nyomatékosabb formában szándékszik fellépne egyes kérdésekben Budapest, október 31. Gömbös magyar miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyrmiiniszter sikere« sekarai, majd szófiai látogatása nagyon felajzotta a magyarországi politikai körök érdeklődését és tevékenységét. Az ankarai és szófiai tárgyalásokról sokféle hír és magyarázat lóg a levegőben s bár hivatalos helyeken érdemlegesen még nem nyilatkoztak a felmerült kérdésekről, komoly körökben is beszélik, hogy esetleg új külpolitikai irányzat kezdődik Magyarországon azoknak a tapasztalatoknak alapján, amiket a miniszterelnök és a külügyminiszter a külföldön szereztek. Élénken tárgyalják például azt, hogy a magyar kormány a Népszövetséggel kapcsolatban is döntő elhatározásra készül. Pár héttel ezelőtt már forgalomba kerültek olyan híresztelések, hogy Magyarországra nagyon hatott a német példa s talán nem lehetetlen az sem, hogy Németoszág után Magyarország is kilép a Népszövetségből. Ezek a híresztelések, természetesen nélkülöztek minden komoly alátámasztottságot, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy Magyarországon egyre erősödik az a felfogás, amely a Népszövetségtől sokkal határozottabb fellépést követel bizonyos kérdésekben s a magyarországi hivatalos politikai körök is elérkezettnek látják az időt, hogy Magyarország is határozottabb formában lépjen föl a Népszövetségnél többrendbeli időszerűnek látszó kérdése megoldása érdekében. Gömbös miniszterelnök,egyébként, vasárnap délelőtt kihallgatásra jelentkezett a kormányzónál, hogy beszámoljon ankarai és szófiai látogatása eredményéről. A kihallgatásról magáról nem adtak ki hivatalos jelentést, a Reggel című lap azonban ezzel kapcsolatban úgy tudja, hogy a Népszövetségnél való döntő jelentőségű fellépés ügye nagyon előrehaladt. szocialista párt már a legutolsó választásokon is nekik köszönhette nagy gyarapodását és aki nyáron olvasta a francia köztisztviselőszindikátusok izgalmas kongresszusának tudósításait, kissé riadtan tette fel a kérdést: vájjon szocialisták-e még a francia köztisztviselők. Mert a beszédek túlnyomó része inkább kommunista, mint szociáldemokrata volt s a rezoluciók, amelyeket elfogadtak, szintén szélsőforradalmian követelődtők és kíméletlenek. Statisztikai tény, hogy 1931-ben tizenkétezer francia tanító volt kommunista s az idei tanító-kongresszus augusztusi ülésén túlnyomó többséggel elfogadták azt az indítványt, hogy Értesülései szerint Gömbös elhatározta, hogy Apponyi helyébe Bethlen Istvánt küldi ki Magyarország állandó képviselőjeként Genfben Bethlen Istvánnak igen nagy horderejű szerepet ad a Magyarország és a Népszövetség közötti viszony további irányítása kérdésében. Bethlen István kiküldetésével kapcsolatban, természetesen, további elképzelések kavarognak s bár a dolgok ebben a pillanatban még tárgyalás alatt állanak, mégis úgy látszik, hogy a kormány elvileg elkészült a tervével s mindössze a Németországi választások eredményeit kell megvárnia, hogy az elméleti elgondolásokat gyakorlatilag megvalósítsa, illetve megvalósításukat megkísérelje. A Reggel című lap azt is tudja, hogy elvben már Bethlen István is elfogadta a neki szánt nagy horderejű szerepet, mielőtt azonban kimondaná a döntő szót, előbb háromhetes felolvasó körútra megy Angliába , ennek a felolvasó körútnak az eredményétől teszi függővé, hogy vállalhatja-e a neki felajánlott feladat elvégzését, vagy pedig tanácsosabbnak tartja az ország szempontjából visszautasítani azt. Ezt a megfogalmazást talán úgy kell érteni, hogy Bethlen István tapogatózó körútra indul Angliába s ha ott olyan tapasztalatokra tesz szert, amelyek a terv szempontjából kedvezőek, úgy a kormány tervét kivihetőnek tartja és vállalkozik is a Népszövetségnél való fellépésre, ha pedig az angliai körút további óvatosságra inti majd, úgy nem fogja ajánlani a kormánynak sem, hogy az elvileg elfogadott külpolitikai elképzelések gyakorlati megvalósítását már most megkísérelje. Magyarország nem lép A Reggel még kihangsúlyozza, hogy egyáltalában nincs szó Magyarországnak a Népszövetségből való kilépéséről, amint ezt bizonyos körökben hirlelik, ellenkezőleg: Gömbös és kormánya arra számítanak, hogy Bethlen István fellépése Genfben szép és nagy eredményekkel jár majd. A sok, de mind nagyon óvatosan megfogalmazott mondat között csak találgatva és következtetve lehet megindulni, összeszedve és egymás mellé állítva az eddigi és a mostani híreket, valószínűnek látszik az, hogy Magyarország valóban elérkezettnek látja az időt arra, hogy a Népszövetség keretében ugyan, de erélyes harcot indítson érdekei hathatósabb elismertetése érdekében. Németország kilépése a Népszövetségből érzékenyen sújtotta a nemzetek legfelsőbb politikai fórumát. Kétségtelen, hogy a tanulókat ezentúl nem nevelik a nemzeti védelemre és a hadsereg tiszteletére. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a tönkrement rentier és a kisgazda bürokrata fia alaposan elvesztette a higgadtságát s az állam, amelynek igazgatását ellátja, mai formájában nem számíthat rá olyan feltétlenül, mint ahogy ott számíthat, ahol a bürokrácia nemcsak egy speciálisan kiválasztódott réteg egzisztenciáját, de a réteg hatalmi politikájának folytonosságát is biztosítja s ezért a köztisztviselőnek még akkor is érdekében áll azonosítania magát az állammal, ha az végszükségben áldozatokat követel tőle. A francia bürokrata és a Népszövetségből amennyiben újabb állam, vagy éppen államok követik Németország példáját, úgy a Népszövetség teljesen felbomlik, mert már nem lesz egyéb, mint néhány állam szövetsége. Gömbös és Kánya külügyminiszter ankarai és szófiai látogatása valóban súlyos jelentőségű lehet abban a pillanatban, ha ez a három annyira érdekelt állam egyöntetűen lép föl Genfben és mondjuk , a teljes egyenjogúsítást követeli azoknak az elveknek az alapján, amelyek Németországot is kiugratták a Népszövetségből. A jelek azt mutatják, hogy Olaszország támogatására számíthatnak és Anglia is engedékeny lesz, mert Anglia most már inkább nézi a Népszövetség érdekeit és a leszerelés kérdésének legalább félig elfogadható megoldását mint Franciaország sok tekintetben egyéni szempontjait. Természetes, hogy ebben a pillanatban nem ura, csak alkalmazottja az államnak , mint alkalmazott, most osztályharci viszonyba került a munkaadóval. Daladier úgy akarta redukálni a tisztviselő fizetését, mint egy gyárigazgató, aki csökkenteni szeretné az üzemköltségeket. Leon Blum szocialista kötelességnek tartotta, hogy a dolgozók kis bérét megvédje a megcsonkítástól, a jobboldal pedig, régi szokása szerint, felhasználta az alkalmat, hogy segítsen megbuktatni egy baloldali kormányt, amely, ha redukálni akarta is a tisztviselő fizetéseket, kettő egész bizonyosan nem akart: fasizmust és háborút,