Cegléd, 1946. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1946-07-07 / 27. szám
1946 JÚLIUS 7. VASÁRNAP fra 20.000 adópeilgő II. IVfOLYAM, 27. SZÁM. DEMOKRATIKUS HETIUP községi választások Kassai László Alignéhány hete annak, hogy lapunk hasábjain keresztül erélyesen visszautasítottuk a Kisgazda Újság állandó személyeskedő hangját, amely egyik fő megrontója volt a ceglédi politikai életnek. Ez okból, vagy más elgondolás miatt — az okot most nem kutatjuk — a személyeskedések megszűntek és viszonylagos nyugalmi állapot következett be. Ennek a magunk részéről örvendtünk a legjobban, hiszen a város lakosságának túlnyomó többsége ezekben a hetekben a legnagyobb és legnehezebb munkában van, az új magyar kenyeret takarítja be. Ez az időszak teljes nyugalmat követel, hogy a túlfeszített munka következtében amúgy is könnyen hevülő emberek életéből minden súrlódás kikapcsoltassék. A magunk részéről ennek a célkitűzésnek teljes mértékben eleget is tettünk és teszünk. Tömegeinket elsősorban az aratási és betakarítási munkák fontosságára hívjuk fel és gyűléseink is állandóan ezt célozzák. Végre elértünk a felemelkedés első lépcsőjéhez, az új pénzhez, ehhez az új pénzhez azonban a termelés fokozásához múlhatatlanul szükség van. Termelni és termelni, ez most a mi jelszavunk, hogy a jó pénznek, amit a magyar nép kezébe adunk, biztos gazdasági alapja legyen a visszakapott arany mellett.Érthető tehát elcsodálkozásunk, amikor a »Kisgazda Újság« legutolsó száma ismét a községi választásokkal foglalkozik, sőt — nem tudjuk milyen hírforrás alapjányi a választások dátumát is meghatározza szeptemberben. Nem azért foglalkozunk most ezzel a kérdéssel, mert ellentéteket akarunk szítani. De itt lenne a végső ideje annak, hogy azok, akik a túloldalon politizálhatnak, vagy újságon keresztül közvéleményt irányítanak, végre felülemelkednének a saját, önző kis céljaikon és az egyetemes nemzeti érdekeket tartanák szem előtt. Minket nem lehet áltatni és nem lehet megszédíteni. Mi nagyon jól tudjuk, hogy miről van szó. A kisgazdapárti kisgazdák most nem politizálnak. Ők jól tudják és átérzik mi a kötelességük önmagukkal és nemzetükkel szemben. Hajnaltól napestig vágják a rendet és ha elfáradt derekukat egy pillanatra kiegyenesítik, nem a községi választásra gondolnak-Azoknak olyan fontos ez, akik most lesötétített szobájukban a hűvösön heverésznek és arról álmodoznak, hogy a községi választások után milyen nagyszerű vezető állásokat nyernek majd el. Ezek, — akikről mi mindig mint lakkcipős kisgazdákról beszélünk — azok, akik most a magyar nép legnagyobb erőfeszítése idején is csak azzal törődnek, hogy hogyan tudnál politikai boszorkánykonyhájukon a saját pecsenyéjüket megsütni. Mi nem vagyunk sem álszemérmesek, ■sem szentimentálisak és megmondjuk kereken, hogy nem kérünk ezekből az urakból. Nem óhajtunk a magyar nép nyakán ■olyan vezetőket, — sem Cegléden, sem másutt— akik már 6 hónapja minden erejükkel megnehezítik a közigazgatás megtisztítását és hamis álszenteskedésel védik a nyugatra távozott hitleristákat Ugyanúgy, mint az itthonmaradt hazaárulókat. Nincs szükségünk olyan emberekre, akik az infláció hiénáit és a dologkerülőket Dolgozók a dolgozókért Szabályozták a piaci árusítást A múlt pénteki piacon valóságos kálváriát jártak a bevásárolni szándékozó aszszonyok. A dolgozók az új kormányintézkedés következtében az elmúlt héten kapták adópengő szerint a fizetésüket. Az új fizetési alap reményt jelentett arra, hogy a legszükségesebb néhány kilónyi zöldféléhez a dolgozók elcsigázott és leromlott szervezete hozzájusson. A szennyes spekuláció és a feketézők siserahada azonban keresztülhúzta a kormány intézkedését és a dolgozók reményeit. A legvadabb rémhírek bedobásával éslelkiismeretlen ráígérgetéssel annyira felverték reggeltől délelőttig az árakat, ami minden eddigi áruzsorát felülmúlt. Többször is kint jártunk a pénteki piacon, ahonnan az asszonyok kivétel nélkül elkeseredett arccal, a tehetetlenségtől és méregtől könnyező szemekkel és üres kosarakkal jöttek vissza. Akikkel szóba álltunk, — akár tisztviselő,, tanár, vasutas, munkás vagy egyéb fix fizetésből élő asszony volt, — csak lemondóan legyintett vagy a kifordított kosarátmutatta válasz helyett. Ilyen körülmények után történt, hogy a városi képviselőtestület — Bárdosi József indítványára — azonnal, még pénteken délután megszavazta a piaci árusítás új rendjét, amely kedden reggel lépett életbe. Az új intézkedés természetesen váratlanul érte az árusokat és a spekuláció lehetőségeit csírájában elfojtotta. A lelkiismeretes rendőrök és fogyasztási ellenőrök fáradságot nem ismerve vigyáztak, hogy az uj rendnek érvényt szerezzenek. Egyes árusok próbálkoztak, vagy kifejezetten szembehelyezkedtek az új renddel. A rendőrség minden indokolt panaszt azonal a helyszínen orvosolt és az izgága vagy spekuláló árust azonnal a rendőrségi fogdába vitték át. Az asszonyok pedig felderült arccal és megtelt kosarakkal járták a ceglédi utcákat, hogy legalább a legszükségesebb zöldféleségeket és néhány szem gyümölcsöt vásárolhattak családjuknak. Városi Köz A képviselőtestület múlt szombati ülésén napirend előtt felszólalt Bárdosi József a Szakszervezetek Szakmaközi Bizottságának titkára. Felszólalásában rámutatott arra, hogy az infláció akkora méreteket öltött, hogy a dolgozók képtelenek valamit is vásárolni fizetésükön? A piacokon reggeltől délig több száz százalékkal emelkednek az élelmiszerek és egyéb közszükségleti, cikkek árai. Ennek az aránytalan és indokolatlan áremlekedésnek megakadályozására a következő javaslatot tette: A képviselőtestület hatalmazza fel a polgármestert a közellátási cikkek árának az adópengő emelkedése arányában történő rögzítésére. Az árak reggel 6 órától másnap reggel 6 óráig változatlanok, az új árat az adópengő ugrásának megfelelően fogják megállapítani. A javaslathoz a Kisgazdapárt részéről dr. Antal István szólt hozzá, aki természetesen ellenezte a javaslatot. A képviselőtestület azonban majdnem egyhangúan magáévá tette a Szakszervezetek javaslatát és bizottságot küldött ki a határozat végrehajtására. A bizottság a pártok és a Szakmaközi Bizottság egyegy képviselőjéből áll. A határozat értelmében már kedden életbe lépett az új rend a piacokon. A továbbiakban folyó ügyek szerepeltek a közgyűlés napirendjén, melyeket a képviselőtestület tudomásul vett, majd egy képviselő interpellációjára egyhangúan úgy határozott a közgyűlés, hogy a város vezetőségét sajtóper indítására hatalmazza fel a »Ceglédi Kisgazda Újság« ellen. NYITOTT SISAKKAL és félreérthetetlen módon támadott a legutolsó napokban a reakció. Ezúttal nem a felszabadító hadsereg tagjai ellen elkövetett terrorcselekményekkel vagy fasiszta összeesküvések létrehozásával jelentkezett Ebben az újabb támadásban taktikát választott. Az augusztusi új pénzig hátralévő néhány hétben a dolgozókat akarta szembeállítani az ország becsületes vezetőivel és így megnehezíteni az ország helyzetét. Egyrészt egyes kisgazda képviselők népgyűléseken — pl. Belső Gyula Zala megyében — a forint ellen izgatnak, ugyanakkor a reakció láthatatlan része — a spekuláció — az árakat úgy felhajtotta, hogy a dolgozók keresete ma már óráról-órára semmivé válik. A cél világos és tiszta. Addig szeretnék a dolgozókat saját piszkos céljaikra felhasználni, amíg a munkás munkájáért és a paraszt terményeiért nem kap értékálló pénzt. Ezúttal azonban csúfos vereséget szenvedtek. A magyar dolgozók rendíthetetlen nyugalommal tűrnek és még így sem —a valóban bőrükre menő játék esetében ■— sem adják oda magukat a reakció eszközének és játékszerének. A kormányküldöttség nagysikerű nyugati útja, amely — Rákosi Mátyás szavaival élve — főleg gazdasági vonatkozásban járt kiváló eredménnyel, belpolitikailag is nagy eredményt jelent. A dolgozók bizalma megerősödött az új pénzben és nyugodt türelemmel várják a csengő forint megjelenését. mentik a közmunka alól és akik jólesően hunyorítanak egyet a szemükkel, ha egy fasiszta összeesküvőről hallanak. A Baloldali Blokkba tömörült pártok félreérthetetlenül megmondták, hogy együtt akarnak haladni a becsületes kisgazdákkal. De nem ismerik el a karriervadászokat, nagytőkéseket, és a letűnt rendszer ittmaradt csatlósait. Községi választások lesznek, hiszen jogállamban élünk. De csak ■akkor, ha a gazdasági kérdések és a kisgazdapárti belső bajok megoldódtak. ÜVEGÖNTŐK Irtás József Attila Az üvegöntök nagy tüzeket raknak És vérükkel és verítékükkel összekeverik az anyagot, Mely katlanukban átlátszóvá forr. .Azután meg táblákba öntik S erős karjuk fogyó erejével Egészem simára hengerük- S amikor megvirrad a nap, A városokba meg a tanyai viskókba Elviszik vele e világosságot. Néha napszámosnak hívjátok őket, Néha pedig költőnek mondjátok. Néha nem több egyik a másiknál. Lassan egyformán elfogy a vérük, ők maguk is átlátszókká lesznek. Ragyogó, nagy kristályablakok A belőletek épülő jövendőn. Újra és újra elolvastuk az újsághírt és nem akartunk hinni szemeinknek. De a nyomtatott betűk szilárdján állták tekintetünket, hogy hirdessék a tényt. Mindszenty hercegprímás elrendelte a vizsgálat megnyitását dr. Tóth Tihamér egykorifőpásztor és egyházi írón boldoggá és szenttéavatása perében. A katolikus Egyház magánügye, hogy kit avat szentté, vagy kit nem, de azt hisszük, hogy Tóth Tihamérnak, az ellenforradalmi Horthy-fasizmus hírhedt főpapjának szenttéavatása megcsúfolása lenne a kereszténység szent eszméinek. Voltak a magyar katolikus Egyháznak: olyan papjai, akik az igazi kereszténység apostolai voltak. Annak a kereszténységnek zászlóvivői, amelyet Jézus Krisztus hirdetett. Úgy látszik azonban, hogy ezeket — a Nagybátű Mészáros Lőrinceket és a Martinovits Ignácokat — nem jut eszébe Mindszentynek szenttéavattatni. A SZÁMOK, amelyeket szemrebbenés nélkül kimondtunk az utolsó hetekben, olyan képtelen nagyok lettek, hogy érdemes velük néhány sorban foglalkozni. Az első u. n- kis világháború után az akkori magyar pénz, a korona, a milliókig jutott el. Az egyszerű polgár legfeljebb száz millióig számolt, de azért már kis családi házat lehetett venni. Most eljutottunk a billióhoz is, sőt már százezer billióban beszélünk. Ez a ritka vendég számországban olyan hatalmas számsor eredménye, amit kifejezni vagy könnyen érthetővé tenni alig lehet. Ha valaki csak egy millióig ,pengőben már nevetséges összeg, holott a háború előtt gyönyörű birtokot lehetett ennyi pénzből vásárolni — számolna egyesével kb. tizenkét napon keresztül éjjel-nappal megállás nélkül számolnia kellene. A milliárdhoz már mintegy harminckét évre volna szükség — viszont a billióhoz, — amivel most dobálózunk — harminckét ezer évig tartana a számolás. A keddi piacon 200 billióban nyert megállapítást a tojás ára- Azaz hárommillió és 200000 évig kellene a pengőket egyesével lerakni, amíg a ceglédi piacon megszabott áron egy tojást lehetne vásárolni- De valójában így is van... — A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság első országos kongresszusa a héten zajlik le Budapesten. A kongresszus ülésein több ceglédi kiküldött vesz részt. Ma, vasárnap d.e.1 211 órakor PÁRTNAP a székházban MKP