Ceglédi Kisgazda, 1920 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1920-01-08 / 1. szám
Czegléd, 1920. 1-fő szám. Csütörtök, január 8 CZEGLÉD! KISGAZDA -A FÖLDMIVESEK, IPAROSOK ÉS MUNKÁSOK LAPJA 1 ** Főszerkesztő: Dr. DOBOS SÁNDOR. Felelős szerkesztő: Dr. SZALASZNYÓ JÁNOS Főmunkatársak: Dr. HITTER MIKLÓS, VÁRÓCSY MIHÁLY, FÁBIÁN IMRE, KUKLA BENŐ, LAKOS JÓZSEF, BIMBÓ PÁL Múlt, Jeten, Jövő. Alig volt még a magyar nemzet életében olyan fontos mozzanat, amidőn a magyar nép nemsokára újból az urnák elé lép, hogy megválassza a maga nemzetgyűlési képviselőit. Mert tekintve azokat a feladatokat, amelyek megoldása a nemzetgyűlésre vár, jelenünk, jövőnk attól függ, hogy milyen képviseletet fog nyerni a magyar nép, hogy a jelen szörnyű nehézségein mennyiben tud majd enyhíteni, a nemzet jövőjét pedig mennyiben tudja a romokon megalapozni és biztosítani. A letűnt rendszer öreg bűne volt az, hogy törvényeink nem nyújtottak módot arra, hogy a magyar népnek szava legyen sorsának intézésében. Régi parlamentjeink osztályparlamentek voltak, ahol a nép vérével, vagyonával intézkedtek, de — nélküle. A múltat terheli a felelősség azért is, hogy a magyar faj a saját hazájában a zsidósággal szemben másodrendű szerepre szorult. Mélyen hisszük, hogy a háború szörnyetege soha nem szabadulhatott volna reánk, ha akkor, midőn a háború és béke kérdésében döntöttek, maga a Nép dönthetett volna a maga soraiból megválasztott képviselői útján. A szerencsétlen novemberi forradalomban végzetes hiba volt, hogy a nagy idők nem szülték meg a maguk ama nagy emberét, aki a szabadságban megrészegült tömegeket erős kézzel, lángoló elmével féken tudta volna tartani és az elszabadult népszenvedélyeknek államférfim alkotásokkal gátat tudott volna emelni. Ehelyett mi történt ? A polgárok szervezetlen társadalma szembekerült jól megszervezett osztályával és a keletről guruló rubelek milliói a nemzetront féktelen kommunista izgatásnak nyújtott tápot, amelylyel szemben a Károlyi-kormány bűnösen tehetetlennek bizonyult, így következhetett el a nemzet leggyászosabb ideje, az a tavalyi március 21., amidőn a magyar nemzet mintegy kifárasztott, beteg, elernyedt test, dermedten belehanyatlott egy gonosztevő társaság karjaiba. Hogy micsoda károkat okozott az országnak a kommün és az ennek nyomában elkövetkezett oláh megszállás mennyibe került, a felszámolást még ma nem ismerjük. De enélkül is eleget tudunk. Népünk teljesen leszegényedett, lerongyolódott, még a holnapunkat se tudjuk biztosítani, gazdasági, ipari életünkre a halál csendessége borulva, munkástestvéreink százezrei munkaalkalom nélkül ténferegnek, nemzeti létünk pedig, a béke megkötése szeptember óta késve, a bizonytalanság ködébe van takarva. Keserű, bűnben terhes múlt után, a még szomorúbb jelenben mégis azt mondjuk: ne essünk kétségbe. Mert ha elbírta ez a nemzet a tatárok dúlását, ha kibírta és kiheverte a mohácsi összeomlást, akkor el fogja bírni, mert el kell, hogy bírja az 1920-as Párist is! Önbizalommal, kemény daccal tekintsünk végig sorainkon és meg ne ijedjünk ! Megmarad a magyar föld és a földön a magyarok erős Népe, van hát hol még megvetni a lábunkat! Mint minden összeomlás után a múltban, úgy ezúttal is megújhodásunk keresésében oda kell visszatérnünk, ahonnan minden erő, minden gazdagság, minden szépség fakad, él és ki virágzik , a magyar földhöz, a magyar néphez. Ez az örök forrás, amely a múltban minden sorscsapást kibírt, ez az az örök erő, amiből újjászületésünket várjuk és felépíthetjük ma is. A kisgazdapártnak létjogosultságát ebben az országban ez adja meg. Földmivelő ország vagyunk, az igazság hát itt teljes csak akkor leszen, ha a kisgazda, földmunkás, kisiparosegyszóval a kisember döntő szóhoz jut ebben az országban . A múltnak kiáltó igazságtalanságai vannak, azokat orvosolni kell. Jövőnket akkor biztosíthatjuk igazán, ha most gondoskodás történik „intézményesen” arról, hogy a múlt hibáiba többé vissza ne eshessünk. A világháborúban a magyar nép szenvedett legtöbbet, míg a bankérdekeltségek, a főúri üzérek, a tisztességtelen kereskedelmet űző zsidóság csak meggazdagodtak. A nagytőke érdekeltségével szemben hogyan biztosíthatná magát a nép, ha például a hadisarc viselésének megoldásánál nincs számarányához mérten képviselve a parlamentben ?! Itt van a közteherviselés kérdése. Nem ismerünk még egy igazságtalanabb intézkedést a múltban, épen a kisbirtok, a kisiparos rovására, mint ahogy e kérdést kezelték. Hát remélhető itt orvoslás a jövőben — népképviselők nélkül?! Aztán a földbirtokreform kérdése. Ez a magyar kérdésnek a gerince! Ki hiheti, hogy e kérdést a föld népe nélkül igazságosan meg lehetne oldani? És itt van a ma lángoló problémája, a zsidókérdés. Hát várjon a zsidóság túlkapásaival szemben ki szenvedett itt legtöbbet ? A lánckereskedelem fosztogatásai, az uzsora bűne várjon kire nehezedett szinte agyonnyomólag ? Az a falu népe, iparossága volt! Ezek jutottak általa koldusbotra és ezek űzettek ki a hazából a tengeren túlra. Igen is, a nép egyeteme kiválasztott képviselői útján ott kell legyen ennek a kérdésnek rendezésénél. Soha nem volt még szomorúbb a nemzet jelene, terhesebb a jövője! Soha nem volt még annyira szükség becsületes parlamentre, mint most, mert a jövőnk van kockán! Soha nem volt szükségesebb az, hogy a parlamentben a nép kiválasztottjai foglaljanak helyet, mint ma, nem pedig azok, akik a politikából tőkét kovácsoltak maguknak s mintegy örökséget tartották fenn maguknak a követi tisztséget. Mert a nemzet jövőjének alapköveit kell most lerakni! Kisgazdák, földmivesek, iparosok, — vigyázzatok! Dr. Dobos Sándor. Az Országos Kisgazda és Földmives Párt január hó 8-án, csütörtökön d. e. fél 11 órakor a Kossuth téren népgyűlést tart. A népgyűlésen a párt meghívása folytán megjelennek Rubinek Gyula földmivelésügyi és nagyatádi Szabó István közélelmezésügyi miniszterek, több államtitkár és pártvezér. Ezen a népgyűlésen mondja el dr. Dobos Sándor az orsz. földmives és kisgazdapárt hivatalos jelöltje a programmbeszédjét.