Ceglédi Kisgazda, 1921 (2. évfolyam, 2-52. szám)
1921-01-09 / 2. szám
Czegléd, 1921. 2-ik szám Vasárnap, január 9 Megjelenik vasárnap Ara 1KCZEGLÉDI Megjelenik vasárnap Ara 1K Főszerkesztő: Dr. DOBOS SÁNDOR Felelős szerkesztő: Dr. SZALISZNYÓ JÁNOS Főmunkatársak: Dr. HITTER MIKLÓS, VÁRÓCZY MIHÁLY, FÁBIÁN IMRE, KUKLA BENŐ, LAKOS JÓZSEF, BIMBÓ PÁL A CZEGLÉDI KERESZTÉNY-KERESZTYÉN KISGAZDA- ÉS FÖLDMIVESPÁRT ÉS A CZEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Ausztria, a kétszínű, szemforgató barát, mint már annyiszor tette, úgy most ismét kimutatta a fogafehérét. A vesztett háború részese mesterségesen összetákolt s most ledarabolt •országrészeiért az ezeréves Magyarországnak harcokban, küzdelmekben eggyé forrott testéből akarja magát rekompenzálni. Farizeusi álnoksággal, ántantkardok mögött közeleg ahoz a vérző testhez, amelyet már köröskörül megcsonkítottak az európai hatalmasságok hitvány pribékjei. Az antant elrendelte a trianoni békeszerződés értelmében a nyugatmagyarországi vármegyék kiürítését. Ezideig abban a téves hitben ringattuk magunkat, hogy talán lehetséges lesz a nyugati megyék hovatartozandóságának kérdésében Ausztriával megegyezésre jutni annyival is inkább, mert hiszen tagadhatatlanul erősen egymásra vagyunk utalva. Ausztria vezető férfiai azonban, akiknek megbízhatóságáról már eléggé meggyőződhettünk a népbiztosok pártfogásával kapcsolatban, kijárták Párisban a nyugatmagyarországi kérdés gyors elintézését. S míg egyrészről a mindenható ántant másíthatatlan akaratával takaródzanak, másrészről nem röstellnek olyan kijelentéseket tenni, hogy a megyéket „történelmi jogon“ kapcsolják vissza Ausztriához. Talán azt értik ezalatt, hogy valamikor Bécs is oda tartozott, ahova e megyék. — Mátyás király Magyarországához ? Éppen idejekorán jött azonban még ez a galád eljárás. A magyar kormány az Ausztriával nemrég megkötött ideiglenes gazdasági szerződést viszonzásul nem fogja ratifikálni. Majd meglátjuk, kinek mi fáj. Mi már megszoktuk a gyászt, a sorscsapást. Tűrünk, hiszen ez az égbekiáltó igazságtalanság sohá úgy sem tarthat. Azonban hogy mond majd le Ausztria a magyar élelmiszerről, a magyar búzáról ? Mi a rongyoskodást még csak bírjuk, de hogy bírják majd a szomszédok a koplalást ? Márpedig ilyen szomszéd, ilyen barát ne számítson arra, hogy a mi nehéz verejtékkel termelt gabonánkat majd az ő részére fogja elrekviráltatni a magyar kormány ! Gazdasági tanfolyam. A Czeglédi Gazdasági Egyesület a gazdasági ismeretek terjesztése s gazdáink szaktudásának fejlesztése érdekében 4 hétig tartó gazdasági tanfolyamot rendez. E tanfolyam tartama alatt nemcsak egyszerűen előadások tartatnak, hanem a felszínre hozott gazdasági kérdéseket az előadók a hallgatókkal egyetemben megbeszélik, megvitatják. A felnőttek oktatásának ezt a módját igen helyesnek tartjuk, mert így minden értelmes gyakorlati gazdának alkalom adódik, hogy a gazdasági tudomány elméletével szembe állíthatja a gyakorlatot, amely megvitatás során azután tiszta fogalmakat alkothatnak az érdeklődők. A tanfolyam folyó hó 15-én, szombaton kezdődik s minden este 5 órakor tartják meg a Városháza közgyűlési termében. Az egyesület azt határozta, hogy a tanfolyam hallgatóitól egy kis vetítő készülék beszerzésére hallgatási díjat szednek. Ez pedig az egész 4 hétre 50 korona, egy-egy előadásra pedig 5 korona. A tanfolyamra beiratkozni az egyesület irodájában lehet. Az Ipartestületi Dalárda évi segélyt kért a várostól és a pénzintézetektől. Egy jól vezetett, kiváló hanganyagú dalegylet akár falun, akár városban — mindig számottevő kultúrtényező. Városunkban is nagyrabecsült volt a múltban mindig az Ipartestületi Dalárda, de oly rajongással még sohasem szerették, értékelték, mint a jelenben. De nem is volt ilyen erős, ilyen akcióképes talán soha, mint napjainkban. A múltban ennek a dalárdának működése nagyon szűk keretek között mozgott, a jelenben azonban annyira igénybe van véve mindenki által, hogy a kívánalmakat már-már alig tudja kielégíteni. Részletekbe nem óhajtok bocsátkozni, csak felhívom az olvasó figyelmét arra, hogy a dalárda eddig soha meghívást vissza nem utasított, hanem készségesen szerepelt mindenkinek megelégedésére magas színvonalú dalművek előadásával. A múltban hívhatták Ipartestületi Dalárdának, mert csak az iparosoké volt, de a jelenben mindnyájunk, az egész város dalárdája, mert alig van ember Czegléden, aki ne hallotta volna bűvös-bájos danáját. Olyan szerepe is volt ennek a dalárdának az elmúlt 1920. esztendőben, mint a gyertyának. Miközben másoknak világított — énekelt —, addig magát emésztette, saját érdekeit nem istápolhatta teljes erejéből. Az elmúlt évben csak egy mulatságot rendezett, amelynek jövedelméből alig, hogy meg tudott élni. Több mulatság megrendezésére nem volt ideje, mert állandóan másoknak tanulta a darabokat minden ellenszolgáltatás nélkül. Pedig ennek a dalárdának ez idő szerint három fizetett tagja van, kiknek illetményeit a maga erejéből a jövő évben fizetni nem tudja. Hol van még ezenfelül még a sok ezer koronára menő hangjegy, a partitúra a dalosok, iletve a dalárda részére? Hol van a költség a fűtésre, világításra és sok egyéb itt föl nem sorolható, de nélkülözhetetlen dolgokra?? Bizony nincs sehol ! Az a jóakaratú támogatás pedig, hogy egy-két ember pár száz, ezer koronát juttatott a dalárda céljaira , manapság nem elegendő. Itt elsősorban a városnak, azután a pénzintézeteknek kell a „városi dalárda“ segítségére sietni, mégpedig nem szűkmarkúan. A mindenki dalárdáját mindenkinek bőkezűen kell támogatni , így tudja aztán a jövőben is betölteni hivatását, így tudja beváltani a hozzáfűzött várakozásokat. Az elmúlt héten az „Ipartestületi Dalkar“ vezetősége a városi tanácsnak, a helybeli bankoknak kérvényt adott be 1921. évre szóló segély megszavazása tárgyában. Békében 200—300 koronás évi segélyt kapott a dalárda. Most is az az óhaja, a legszerényebb kérelme, hogy a 100—1000-szeres áremelkedésben megfelelő évi segélyben részesíttessék. Amennyiben a méltányos kérés az ügy méltóságához képest nyer elintézést, úgy a város közönsége mindenkor számíthat erre a dalárdára, de ha mostoha bánásmódban lesz része, akkor szerényen vissza kell húzódnia a régi korlátok közé, mert anyagiak hijján nagyobb vállalkozásokba nem bocsátkozhatik. Még egyet! Méltányolja mindenki a dalárda minden egyes tagjának fáradságát, mikor fárasztó napi munkája után — míg mások pihennek — esőben, sárban, hidegben szurok sötétségben igyekszik a próba színhelyére. Elkésnie nem szabad, mert szigorúan büntetik. — Ne feledje el a közönség végül, hogy amikor a dalárdát hallja énekelni 10-20 percig , ezt az élvezetet az ő számára hetekig, hónapokig tartó fárasztó munka eredményezte. Újra is jóindulatába ajánlja e sorok írója a városi tanácsnak, esetleg a közgyűlésnek, a bankok igazgatóságának a fent vázolt kérelmét. Ennél szebb, nemesebb ügyet alig is lehet támogatni!! Dalkedvelő.