Ceglédi Kisgazda, 1922 (3. évfolyam, 1-56. szám)
1922-05-14 / 23. szám
Czegléd, 1922. 23-ik szám. Vasárnap, május 14 Megjelenik csütörtökön és vasárnap Ara 2K Kér. politikai és közgazdasági hetilap * A „Czeglédi Gazdasági Egyesület“ □□ és a „Kér. Kisgazda-, Földmives- és Polgári Párt“ hivatalos lapja i Megjelenik csütörtökön és vasárnap Ara 2K Dr. DOBOS SÁNDOR Dr. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: A »Czeglédi Gazdasági Egyesület* (Evang. bazár), hova a lap szellemi részét illető minden közlemény, — nemkülönben az előfizetési dijak — beküldendők Laptulajdonos: CZEGLÉDI GAZDASÁGI EGYESÜLET Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : ELŐFIZETÉSI Dr]: Egész évre 120 K, egyesületi tagoknak 100 K, egyes számára 2 K Hirdetések felvételnek SIMON és SARAD könyvnyomdájában, Eötvös-tér (régi járásbírósági épület) Dr. GOMBOS LAJOS. 1907- ben, Gubody Ferenc halála után, alig 26 éves korában választotta meg első ízben Czegléd város közönsége dr. Gombos Lajost polgármesterének. Első megválasztása nem egyhangúan történt, mert néhányan az öregebbek közül kevésnek találták azt a 26 esztendőt arra, hogy valaki egy nagy város vezetője és kormányzója legyen. 1908- ban azonban, első megválasztása után alig 10 hónapra, amikor az általános tisztújítás során másodízben került választás alá, már az egész város osztatlan és egyhangú helyeslése mellett foglalta el a polgármesteri széket. A város közönsége ugyanis rövid néhány hónapi polgármesteri működése után meggyőződött arról, hogy választása helyes volt és hogy dr. Gombos Lajos személyében olyan embert állított a város élére, aki minden tekintetben megüti a mértéket és aki fiatalos erejével, nagy tudásával, helyes célkitűzéseivel, körültekintő, nyugodt temperamentumával és otthonról hozott feltétlen becsületességével egyenesen hivatva van arra, hogy szülővárosának a vezetője legyen és hogy a régi jellegű mezővárosból — nagy elődje nyomdokain haladva, egy uj, modern intézményekkel felszerelt, nagy és boldog várost teremtsen. Mindnyájan tanúságot tehetünk arról, akik dr. Gombos Lajos becsületes és céltudatos működését láttuk, hogy mit tett ő azalatt a rövid 7 év alatt, amíg a béke napja ragyogott a város és az ország egén és amíg az eszméket tettekké és tényekké, intézményekké lehetett formálni. Feleslegesnek találom felsorolni az ő alkotásainak egész légióját, mert hiszen mindenki tudja, aki azokban az időkben közöttünk élt és akinek az emlékezetét a választási harcok nem homályosították el, hogy a villanyvilágítás bevezetése, az aszfalt és téglajárdák létesítése, az utcák okszerű fásítása és új jelzése, a kistelek, gerje és más uradalmi földek megvétele és parcellázása, az istvánligeti hatalmas vigadó létesítése, a városi javadalmi források házi kezelésbe vétele, a sőregi uradalom megszerzése, a városi „Kulturház“ telkének megvétele, a háború miatt építetlen maradt vágóhíd, jéggyár, vásárcsarnok, városi közkórház eszméje stb. stb. mind az ő céltudatos működésének és fáradhatatlan tevékenységének a látható és kézzel fogható eredményei. De sőt, amit talán kevesen tudnak, még az 1920-ban felállított városi takarékpénztár is neki köszönheti létezését, mert annak az eszméjét még 1908-ban ő vetette a köztudatba és ő készítette elő arra a talajt azok lelkében, akik azt 1920-ban megvalósították. De mindnyájan tanúságot tehetünk arról is, hogy mit tett dr. Gombos Lajos azalatt a nehéz, keserves 4 esztendő alatt, amíg a világháború rettenetes zivatara és az annak nyomán fellépett ezerféle nyomorúság lepett meg bennünket és tette pokollá az életünket. Amíg sok más városban hírét sem hallották a polgárok a nincstelenség és drágaság letörésére létesített városi intézményeknek, addig nálunk egyedül és kizárólag volt polgármesterünk fáradhatatlan munkálkodásának eredményeképen a szegényebb lakosság és különösen a hadviseltek családjainak érdekében az egész közellátás biztosítása hatósági kézbe került és a disznóhústól, zsiradéktól, szalonnától, ruházattól, tüzrevalótól, lábbelitől kezdve a legutolsó cipőzsinórig, mindenről a polgármester maga gondoskodott az összes ellátatlan lakosság részére és pedig gondoskodott önzetlenül, parancs nélkül, tisztán nemes lelke sugallatát követve. És végezte ezt az emberfeletti munkát — mondhatni — egyedül, minden lényeges segítség nélkül és végezte úgy, hogy hétről hétre d. u. 3—4 óratájban, testben és lélekben teljesen kimerülve, tért haza hivatalából családja körébe. Hogy aztán a végén, 1918 nyarán, amikor a nincstelenség mindenütt az országban valósággal dühöngött és amikor a legnagyobb jóakarattal és megfeszített munkával sem lehetett az igényeket fennakadás nélkül kielégíteni, és amikor a későbbi összeomlást előkészítő lelketlen izgatók megkezdték a lelkek forradalmasítását és minden látható tekintély lerombolását, épen ő volt az első, akit a hazug rágalmakkal fellázított tömeg kővel dobált meg és a neki juttatott kenyeret ezzel hálálta meg, azon senki nem csodálkozhatik, aki az élet históriáját ismeri, mert hiszen a görögöktől és a hottentottáktól kezdve mindenkor azt követte meg a nép, aki becsületesen és hiven szolgálta az érdekeit és rendesen azt bálványozta, aki a nép érdekeivel csak a szájával törődött, azonban a népnek hízelegni és annak hiúságát legyezgetni tudta. Az ország vesztére törő lelketlen és idegen érdekeket szolgáló forradalmi izgatásnak természetes következménye volt az, hogy elsősorban a város polgármesterét támadták meg a kommunista előcsapások, mert hiszen az ő kezében volt az erő és hatalom és mert a vihar is az erős tölgyet szokta leginkább döngetni, míg a tölgy árnyékában meghúzódó csenevész csemetéket békében szokta hagyni. Egyébként ugyanez az esemény történt az egész országban minden egyes községben és a vezető állásban lévő összes férfiaknak távozniok kellett helyükről, voltak légyen bár az Isten legbecsületesebb teremtményei is, mert így rendelte és kívánta azt a gazemberek szövetkezete, amely néhány hónap múlva hatalmába kerítette az országot és azt a sír szélére juttatta rövidesen. Hogy dr. Gombos Lajos is ennek a forradalmi irányzatnak lett az áldozata, mint annyi sok más becsületes