Kocsis Gyula (szerk.): A Ceglédi Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör évkönyve, 1981
Kósik Lajos: A "ceglédi határozat"
Először is megköszönte nekik a haza nevében a tett szolgálatukat. Azután kiemelte, hogy a hazának még csak most van szüksége a hazafiakra a harctéren, midőn a haza oly veszélyben van, amilyenben már századok óta nem volt, és hogy éppen ő megy most az Alföldre felszólítani minden harcképes hazafii otthonát elhagyni, és a haza védelmére fegyvert ragadni. Ez egy oly lélekemelő jelenet volt, mely az ember szívét elragadta a lelkesedésig. Erre Kossuth lelkes ékesszólása annyira elragadta hallgatóit, hogy ezek, amilyen fáradtak, kiéhezve és elrongyosodva voltak, lelkesedve kinyilatkoztatták, hogy minden további pihenés nélkül, azonnal visszafordulnak és mennek továbbra is harcolni a hazáért." Kossuth tehát ezen a napon tulajdonképpen két beszédet mondott Cegléden. Az egyiket rögtön megérkezésekor az indóháznál, a 300 fős nemzetőrcsapatnak, a másodikat pedig a város főterén. Azonban nemcsak a nemzetőrök fogadták őt az állomáson, hanem a város vezetői is, és - a hagyomány szerint - a város közkedvelt "Kuki cigánya" is Rákóczi kesergőjével. Majd a Rákóczi-indulóval kisérte végig a főutcán /ma Rákóczi út/ a "Vadember" fogadóig /Pesti út 2.szám/. Ez a híres ceglédi cigányzenekar lett az ország első honvédzenekara. Ahogy végigvonult Kossuth az egykori Vasút utcán - kíséretében többek között 300 felfegyverzett nemzetőr, az országgyűlés néhány képviselője, a ceglédi bámészkodók százai - zeneszóval, már ez maga is fél siker volt számára. A tömegnek mindig és mindenhol "elkápráztató", magával sodró ereje van. Hát még akkor, amikor "veszélyben a haza" , s egy olyan személyiség halad a