Kocsis Gyula (szerk.): A Ceglédi Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör évkönyve, 1981

Kósik Lajos: A "ceglédi határozat"

Először is megköszönte nekik a haza nevében a tett szolgálatukat. Azután kiemelte, hogy a hazának még csak most van szüksége a haza­fiakra a harctéren, midőn a haza oly veszély­ben van, amilyenben már századok óta nem volt, és hogy éppen ő megy most az Alföldre felszó­lítani minden harcképes hazafii otthonát el­hagyni, és a haza védelmére fegyvert ragadni. Ez egy oly lélekemelő jelenet volt, mely az ember szívét elragadta a lelkesedésig. Erre Kossuth lelkes ékesszólása annyira elragadta hallgatóit, hogy ezek, amilyen fáradtak, ki­éhezve és elrongyosodva voltak, lelkesedve ki­nyilatkoztatták, hogy minden további pihenés nélkül, azonnal visszafordulnak és mennek to­­­vábbra is harcolni a hazáért." Kossuth tehát ezen a napon tulajdonképpen két beszédet mondott Cegléden. Az egyiket rögtön megérke­zésekor az indóháznál, a 300 fős nemzetőrcsapatnak, a másodikat pedig a város főterén. Azonban nemcsak a nem­zetőrök fogadták őt az állomáson, hanem a város vezetői is, és - a hagyomány szerint - a város közkedvelt "Kuki cigánya" is Rákóczi kesergőjével. Majd a Rákóczi-indu­­lóval kisérte végig a főutcán /ma Rákóczi út/ a "Vad­ember" fogadóig /Pesti út 2.szám/. Ez a híres ceglédi cigányzenekar lett az ország első honvédzenekara. Ahogy végigvonult Kossuth az egykori Vasút ut­cán - kíséretében többek között 300 felfegyverzett nem­zetőr, az országgyűlés néhány képviselője, a ceglédi bá­mészkodók százai - zeneszóval, már ez maga is fél siker volt számára. A tömegnek mindig és mindenhol "elkápráz­tató", magával sodró ereje van. Hát még akkor, amikor "veszélyben a haza" , s egy olyan személyiség halad a

Next