Chicago és Környéke, 1980 (1-51. szám)
1980-08-23 / 34. szám
ifj. Fekete István- TANULSÁG! gyerekeinek nincs protekció...! — hazudozik rémülten a felhívott, mert hallott már „egyet és mást” a munkára ajánlott egyén „karakteréről”. — Könyörgöm, öregem segíts rajtunk! Ha nem viselkedik tisztességesen, nyugodtan vagdosd szájon, mert nekünk csinálsz ezzel szívességet... Valami hasonló szöveg eredményeként lettem én is figuráns rend mellett. Az első napokban arra gondoltam, hogy az építkezés befejeztével bevésik majd a nevemet az új gyárrészleg alapkövébe. Elvégre gróf Széchenyi István nevét is megörökítették a Lánchíd építői. Pedig ő még figuráns sem volt a hídépítésnél... Amikor egyik ebédszünetben megemlítettem ezen logikus elképzelésemet a Klestinszky ikreknek, azok majdnem megfulladtak, mert a röhögéstől torkukra szaladt a lókolbászos zsíroskenyér, amit faltak. ( •• — Te még annál is nagyobb ökör vagy, mint ahogy kinézel... Pedig ez szinte lehetetlen! — mondták mikor befejezték fuldokló nyerítésüket. Miután a Klestinszky ikrek szinte tiszteletreméltó fokon képviselték a maximális emberi ütődöttséget, így szükséges, hogy röviden szóljak róluk. Velem együtt ők is a Jend által irányított építkezésnél vezették le azokat az izgalmakat, melyeket a hetedik gimnázium titokzatos tantárgyai okoztak. Becslésem szerint a két idétlen már húsz éves is elmúlt. Tanulmányi előmenetelük azért haladt ilyen vontatottan, mert hol az egyik bukott meg, hol a másik. Pedig az újpesti Wagner Manó gimnáziumról ahova jártak az a hír keringett, hogy itt egyszerűen képtelenség megbukni. A Klestinszky ikrek azonban nem ismertek lehetetlent és ha az egyikük megbukott, ikertestvéri szolidaritással vele bukott a másik is. Igen, a Klestinszky ikrek nagyon különös férfiak voltak. Különlegességük abból is kitűnt, hogy iker létükreegyáltalán nem hasonlítottak egymásra. Az egyiknek hosszú, colos termete volt, ezért barátai — találékonyságukat bizonyítva — Colosnak hívták. A másik Klestinszky zömök alakú volt, s ezért a barátai — ugyancsak nagyon találótóan, — a Zömök nevet akasztották rá. Colos szőke volt és erősen ragyás, Zömök vörös és szeplős inspirálná, — de csak addig, amíg időnként vagy a mérnök, vagy a technikus rá nem ordít az unatkozva vakaródzó figuránsra: — Hé te! A fene essék beléd te tróger! Tartsad mozdulatlanul azt a rudat, mert odamegyek és úgy szájon váglak, hogy az eget is nagybőgőnek Amint elértem a kamaszkort, — ami ugyebár nézed!! már csak egy jó bakugrásra van a férfikortól _ " Ez a közvetlen — szinte családias — hangnem a hosszú nyári szünetek alatt különböző munka- onnan ered, hogy a szerencsétlen figuráns a mérkörökben tevékenykedtem. Amely munkákat a szünet, vagy Pedig a technikus révén jutott ragyogó leim nem csak hogy helyeselték, hanem egyene- fásához. Mégpedig úgy, hogy a fent említett urak sen ők szerezték nekem ezeket az elfoglaltságok egyike valamelyik nap kapott egy telefonhívást, hát. Valószínűleg azért, mert úgy gondolták, hogy — Drága öregem, egy életre leköteleznél, ha amennyiben a napi iskolábajárás mellett is annyi egy két hónapra munkát szereznél ennek az ütőlehetőségem nyílik válogatott disznóságok elkövedett alaknak. Még csak két hete van vakáción,ütésére, úgy a vakációm alatt korlátlan szabadidő- de már sikerült neki teljesen megőrjítenie szóvel rendelkezve botrányos gazemberségeknek len- g®ny anyját! Hogy magamról ne is beszéljek... nék főszereplője. —Izé... kérlek... nehéz ügy. Tudósd nagy leépí-Az egyik ilyen nyári munkakörömben mint fitések vannak nálunk... és manapság nincs protekturáns” dolgoztam. A szomorú történet úgy kéz- Vagy legaláb is a magunkfajta emberek dődött, hogy az anyám egyik barátnőjének volt egy alig húsz éves fiatalasszony leánya és az ifjú hölgy „imádott” teniszezni. De nem volt partnere, akivel a férje vállalatának teniszpályáján reggelente játszhatott volna. Pedig a pálya ilyenkor mindig szabad volt, mert a vállalat dolgozói ezekben az órákban vad szorgalommalépítették a szocializmust , és nem értek rá olyan burzsuj sportokra, mint a teniszezés. A fiam is szeret teniszezni és amióta vakációja van, amúgy sem csinál semmit! Azon kívül persze, hogy hajnalig csavarog, délig alszik és a mi idegeinket rongálja!... — mondta anyám a fülem hallatára és mindjárt fel is ajánlotta a barátnőjének, hogy ezentúl minden reggel teniszezem a lányával, — azaz Husikával!! Az igazság ugyan az volt, hogy én utáltam teniszezni és csak futballozni, bokszolni és vízilabdázni szerettem. Szóval az olyan sportokat kedveltem, ahol ha veszít is az ember, de a mérkőzések folyamán — lelki elégtételként — jól bokán rúghatja, orron verheti, vagy a víz alatt megkarmolhatta piszok ellenfelét. A teniszt tehát nőiesen puhány sportnak tartottam és csak azért teniszeztem az Országos Erdészeti Hivatal csapatában, mert anyám kizárólag ezen az alapon — avagy áron — engedélyezte a többi, — „Primitív, brutális és Neander-völgyi mentalitásodat bizonyító” sportok űzését. (Értsd alatta a futballt és ökölvívást.) őszintén be kell vallanom, hogy amint megláttam Husikát, a reggeli teniszezések iránt már csak azért ellenkeztem, hogy anyámnak gyanús ne legyen engedékenységem! Husikának ugyanis hosszú szempillákkal árnyékolt, csecsemő-ártatlanságú kék szeme volt, mint az érzéki és buja nőknek általában. Áramvonalas termete — az egyéb gondolatok mellett — gumilabdák rugalmasságára és gazellák kecsességére emlékeztette az embert. Amit még betetézett azzal, hogy kihívó mosolyában mámort ígérő, titkos széket bujkált. Röviden: — Hasika az a fajta nő volt, akiért még reumás fájdalmakban szenvedő aggastyánok is átúszták volna a Csendes Óceánt. Télvíz idején! Megismerkedésünk után a „hajnalpír” szinte minden reggel a pályán talált bennünket. Ezekben az órákban legtöbbször csak mi használtuk a pályát és néhány napon belül olyan szoros versenytársi kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy egy öltözőt és zuhanyozót kezdtünk használni. Mielőtt valami szennyes fantáziájú egyén rosszra gondolna, sietve kijelentem, hogy kizárólag emberbaráti érzéseink miatt használtuk a fenti említett helyiséget közösen. Ugyanis az öltözők öreg takarítónőjét meg akartuk kímélni a felesleges munkától. — Minek takarítson ez a szerecsétlen banya két helyen, amikor egy öltözőt is használhatunk... — mondám Husikának egyik reggel. — Bölcs vagy, mint egy agg elefánt, kis pofám !... — válaszol, igéző külsejű partnerem, akiben hozzám hasonlóan csak úgy dühöngött a humanitás és a felebaráti szeretet. Barátságunk idővel annyira elmélyült, hogy a délutánokat is együtt töltöttük. Persze nem a teniszpályán, hanem sötét mozikban, lugasos kerthelyiségekben, árnyékos eszpresszókban és egyéb intim hangulatú helyeken. Az anyáknak azonban sajnos rettenetes jó szimatjuk van gyermekeik erkölcsi kísértéseivel kapcsolatban, így aztán gyorsan véget vetettek Husika és köztem lévő, egyre jobban rügyező sportbarátságnak. Emberi — és férfiúi — jogaim önkényes és brutális megtiprását a két erénycsősz anya még azzal súlyosbította, hogy állást szereztek nekem! Mégpedig azért, hogy semmi időm ne jusson a Husikával való találkozásokra. Szadista megkínzásomat odáig fokozták, hogy a munkát Husika férje révén szerezték, aki egy pesti gyár átépítésének volt a főmérnöke abban az időben. Mikor először megláttam Jencit, — aki legalább húsz évvel idősebb volt Husikánál, — magamban hálát adtam az anyai erkölcsvédelemnek. A főmérnök ugyanis kétméteres, szélesvállú és rém goromba kinézésű alak volt, akiről messziről látszott, hogy egy kis tettlegességért nem megy a szomszédba. Az építkezésnél Jenci maga mellé osztott be, — mint figuránst! Miután tudom, hogy nem mindenki jártas az építőipari szakma kifejezéseiben, így elmagyarázom, hogy ki — vagy mi — is tulajdonképpen a figuráns. Tehát: az a férfiú a figuráns, aki az építkezéseknél egyik kezével számozott, hosszú mérőrudat tart, a másik kezével pedig hol az orrát, hol pedig egyéb intimebb testrészeit vakargatja. És időközben akkorákat ásítozik, hogy majd kiugrik az álkapcsa. A póznát tartó figuránstól nem messze általában két férfiú található. Az egyikük fényképállvány szerű herkentyűre szerelt látcsőbe kukucskál — ez a mérnök, — aki időközönként mindenféle titokzatos számúakt mond a mellette álló pasasnak. Ez rendszerint az építész-technikus, aki aztán fontoskodva ráncolt homlokkal beírja a mérnök által mondott számokat a kezében lévő füzetbe. Az egész kép olyan álmosítóan idillikus, amely az idétlen festőművészeket csendélet pingálására mint egy pulykatojás. Csak abban hasonlítottak egymásra, hogy mindkettőjükről kötegekben lógtak az izmok. Szükséges bevallanom, rémesen irigyeltem impozáns deltáikat, amelyeket állítólag úgy szereztek, hogy már negyedik éve télen iskola után szenet trógeroltak, nyáron pedig különböző építkezéseknél mindig a betonkeverő-gép mellett dolgoztak. — Csak egy nyáron keresztül lapátolnád ezt a nehéz betont, majd te se néznél úgy ki, mint egy tüdőbeteg szúnyogcsödör...! — mondták mikor megérdeklődtem, hogy honnan szerezték cirkuszi erőművészeket megszégyenítő izmaikat. Miután néhány ravasz keresztkérdésem után az is kiderült, hogy háromszor annyit keresnek, mint én a pózna tartásával, odaálltam a főmérnök elé. — Jenci..., elnézést kérek, de piszokul unom egész nap ezt a rudat tartani... A betonkeverő mellett szeretnék dolgozni... Ott ahol a Klestinszky ikrek melóznak, akik barátaim! Jenci valami olyasmit mozgott, hogy: „...jellemző rád, hogy éppen azt a két világ hülyéjét választottad barátodnak!” —de valószínűleg már ő is rémesen unhatott engem, mert pillanatok alatt elintézte áthelyezésemet. Az első félórában még nagyon férfias dolognak tartottam, amint a nagy lapátommal hetykén feldobtam a keverőgépből kifolyt friss betont a futószalagra. De aztán hólyagos lett először a jobb, majd a bal tenyerem. Aztán a hátam kezdett fájón zsibbadni, mintha sokezer csípős hangya mászkálna rajtam. Egy idő múlva a jobb kezemből a balba tettem át a lapátot. Ekkor persze már szó sem volt arról, hogy kemény hetykeséggel belevágjam lapátomat a friss betonkupacba. Kevélységem olybá alázatosodott, hogy a lapátomat letettem a földre és nyelét hasammal tolva csúsztattam a betont alá. — Nem bírod, apafej...?! Ilyen hamar kidöglöttél? ? Höhöhö...! — mulattak testi és lelki nyomoromon a Klestinszky ikrek. Most már túl gyenge voltam ahhoz is, hogy sírva fakadjak, így spórolva energiámat nem is válaszoltam a két bivalyerős idétlennek. Pedig ha erejem teljében vagyok, feltétlenül leköpöm őket. S utána legfeljebb elfutok... Beton lapátoló karrierem első napja szerencsére szombatra esett, amikor csak délig dolgoztunk. Otthon azonnal ágyba zuhantam és még a vacsorát is elutasítottam, ami pedig a legbiztosabb jele volt, hogy valóban kutyául vagyok. Anyám szobámba hozta az ételt és kiváló fiúgyermeke iránti aggodalmában komor hangon emlékezett meg Jenéiről: — „...akinek vén szamár létére igazán több esze lehetne, mintsem egy ilyen kelekótya taknyosnak megengedje, hogy meglett férfiaknak való nehéz fizikai munkát végezzen!” A „kelekótya taknyos” titulus talán még vérhólyagos tenyeremnél is jobban fájt és önsajnáló világfájdalommal hamar elaludtam. Másnap reggel ha lehetséges még rémesebben éreztem magam és úgy mozogtam, mintha minden testrészemet rozsdás és erősen meglazult csavarok tartanák össze. Édesapám látva kínlódásomat megszűnt és levitt a Rudas gőzfürdőbe. Vasárnap lévén telt ház volt, de mit számított a zsúfoltság, amikor gyors gyógyulásomat váró reményekkel elsüllyedtem a gőzölgő, forróvízes medencék egyikében. Édesapám négy masszírozó jegyet vett a pénztárnál. Egyet magának, hármat pedig nekem. Franci bácsinak a gyúró mesternek — azaz főműszernek — komoly borravalót csúsztatott a kezébe és azt mondta: — Francikám, legyen szíves pofozza helyre ezt a szülök és tanárok rémét! — Tessék csak rám bízni, író úr... — mondá a jeles gyámol és olyan szemmel kezdett mustrálni, mintha azt latolgatná, hogy milyen kínzásoknak vessen alá. Édesapám rövidesen hazament, én azonban késő délutánig maradtam a fürdőben, ahol Franci bácsi két óránként kézbe kapott. Először üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, a második gyúrásnál valami tompa, jótékony zsibbadást éreztem, a harmadiknál szinte semmit. Ettől aztán olyan jókedvű lettem, mint egy szerelmes giliszta tavasz idusán. Hétfőn reggel pedig bőrkesztyűt húztam feltört kezemre és újra ott lapátoltam a betont a Klestinszky ikrek mellett. Anyámnak ugyan megígértem, hogy a keverőgép közelébe sem megyek, de férfiúi hiúságom és öszvér csökönyösségem nem engedett meghátrálni. , Állhatatosságomban némileg az is közrejátszott, hogy abban az időben Zömökkel egy kislánynak udvaroltunk, és Gyöngyike — a gyár portásának csodaszép leánygyermeke még nem döntött, hogy melyikünket tüntesse ki kegyeivel. Amit persze nemcsak, hogy erősen rossznéven vettem Gyöngyikétől, hanem teljesen érthetetlennek is tartottam. — Hát vak ez a nő?? A beton lapátolást tehát nem hagyhattam ott, mert ha meghátrálok, szinte láttam Zömök ronda, holdvilág képét, melyen még az undorító, vörös szeplői is lekicsinylően vigyorogtak. — ...meg hát nem azért mondom Gyöngyike, drága...’, de annak a nyamvadt alaknak csak a szája nagy. Süket hadova az van nála, de muszkli sehol! Röhögök ha rágondolok... höhöhöhö... Na, azt már nem! Akkor inkább beleszakadok a lapátolásba, de ez a piszok alak nem fog rajtam röhöncsölni Gyöngyike előtt. De nem szakadtam bele, hanem a nyár végére szépen megizmosodtam,— és egy életre szóló, bölcs tanulságot vontam le a dologból. Éspedig azt, hogy semmilyen munkára ne vállalkozzam hebehurgya könnyelműséggel. Hanem először végezzek hosszas és alapos tanulmányokat a munka mibenlétével kapcsolatban, — és még a legkönnyűbb munkákat is csak akkor vállaljam el, ha már végleg nincs más megoldás!! OKOS BESZÉD Rejtvényünk vízszintes és függőleges soraiban Oscar Wilde egy aforizmája található, melyet különösen középkorú olvasóinknak ajánlunk figyelmükbe. VÍZSZINTES 50.Róma német neve 52.Ilyen „csizmát visel a 63. Nagy római hadvezér babám” volt 84.Többnyire Juhbörbölke14. Tarka — más szóval szült ujjatlan öltözék 15. Távbeszélő-állomás szó56.A menettérti vonatjegy kös megoldásban 58.G. L 18. Valamely cselekvés 59.Római 51 . rendje, formája n.Szóra sem érdemes ap19. Hajdani germán nép jóság 90. Pártját elhagyva as el82.Halfajta lenfélhez csatlakozik 83.Becézett Hona 21. Egykori mesefilm 65.A nikkel fele 23. B. F. 88.T 24. Nem latinul 87.Magyar költő a 18-ik 28. Földhöz vágja, csak században úgy... 68.Mértékkel jó ital 29. Távozni hagy 32. A középkori történetírás műfaja FÜGGŐLEGES 34. Egy lap a magyar kártyából 2.Kisbabát 35. Várva várt természeti 3.Tévesnek nyilvánított faidőszakokat hirdet 38. Orvosság 4.Béke — oroszul 37. Mint a 21 vissz. 36. Csatorna Egyiptomban 40. A nátrium fele 41. Hajdanvolt középiskolatípus 43. Karthágói hadvezér 46. 47. 46. Tanintézet Spanyol úr megszólítása O. G. 5. Motor hajtására, fűtésre, főzésre használatos 6. Megtörtént dolog 7. Vonatkozó névmás 6. Gyümölcs 9. Alacsonyabb rangú tisztviselők 10. Japán szellemi sport 11. Azonos betűk 12. Gárdonyi Géza színművénél! címe 16. Valamikor fegyver volt 17. Bostoniült certánhús 22. Speciális pedagógus II. Daganatok szakorvosa 27. Válságos állapot 2S. N.. 30. A római mitológiában a családi tűzhely védelmezői 31. Az einsteinium vegyjele 33 Vajas kenyeret készít IS. Amitől az ember gyomra felfordul 42. Férfinév 43. Sobri Jóska, Rózsa Sándor volt ez 44. A sárga földig leitat 15. Hasznavehetetlen holmi 44. Önmagát emésztve töprengd 4. Kisgyerekek olvasmányai 13. Mindenkinek álma vágya SS. Helyhatározó 57. Mint a 66 vizez. 60. Az aranyborjú társszerzője 62. Helység Somogyban 64. Azonos betűk 1 A 2 3 4 5 6 1L 7 3 8 9 10 ii 12 £ 13 ■ ■ “ 15 * 16 17 ■ 1» ■ ” ■ 22■ ■ “ 25 ■ ” 27 ” ■ i 29 30 31 1 32 33 34 35 36 ■ • ■ s 38 39 ■ ■ 1 41 42 ■ 44 “ ■ h 46 ■ ■2 48 ■ s 7■ 40 ■ 50 ■ 52 53 P 54 55 ■ 56 57É■ 58 59 ■ " ■ ,s 63 64■ 65 ■ 66 ■ 67 7 ^* A L A U 68 HALLGASSA! Chicago és középnyugat magyar hangját 1930 óta fennálló Amerikai Magyar Broadcast műsorát szombat reggel 8 órától WMB FM 97 Mc. rádióállomásról a Standard Olaj épület márvány tornyáról. KOVÁCH J. Ferenc igazgató 9016 Cottage Grove Chicago, Ili. 60619 Tel: 874-2244 7. oldal EUROPE JEWELERS 308 E. Rand Road (North Point Shoping Center) Arlington Heights 111. 60004 Tel: (312) 255-0519 Tulajdonos: Bihary László mestervizsgás órásmester és ékszerész. Minden munkára garantált jótállás. Gyors és megbízható szerviz. Export Watch K Repairs-46?-----ANTIK órák és ékszerek szakképzett felbecsülése. Telefon: 274-6996 KARL MEIZNER Karl's Auto-Body Repair FOREIGN ft DOMESTIC CARS BODY a PAINTING EXPERTS Mindenféle autókarosszéria (Body & Fender) javítása, festése és fényezése 6415 N. Ridge Chicago, 111. 60626 ítéletidő írta: ifj. Fekete István A két kötetes, — de egy kötetben megjelentetett, — nagy terjedelmű, 340 oldalas, sok szép illusztrációval díszített regényt Dr. Nádas Gyula clevelandi Árpád kiadóvállalata jelentette meg. Az izgalmas eseményekben gazdag, történelmi témájú regényt a „tizenéves” korosztály éppen úgy élvezheti, mint az idősebb generációk. Az író — aki köztudomásúlag minden idők egyik legolvasottabb és legnépszerűbb magyar írójának Fekete Istvánnak a fia, — jó tizenöt éve szerepel emigrációs irodalmunkban. Novelláival nem csak amerikai és kanadai, hanem európai, ausztráliai és dél-amerikai lapok hasábjain is találkozhattunk. Ifj. Fekete István írói adottságára talán az a legnagyobb dicséret, ha azt mondjuk, hogy stílusa, szókincse és érzés gazdagsága édesapjára emlékeztet. A két Fekete István abban is hasonlít egymásra, hogy nem csak történeteik érdekességével, hanem egyéni természet-ábrázolásukkal és tiszta, szép magyar nyelvezetükkel is szórakoztatják — és tanítják — olvasóikat... Árpád kiadóvállalat■ ■■■«■■ RENDELŐ-SZELVÉNY ■«■■■■■■■■■ Megrendelem ifj Fekete István: ÍTÉLETIDŐ című művét. Puhakötésben $ 9.00 plusz 1.00 postaköltség drb--------Vászonkötésben $14.00 plusz 1.00 postaköltség drb-------- Pontos név: .Cím:.............................................Zip code:. A csekket, vagy pénzes utalványt kérjük: Julius Nadas névre, és ítéletidő” megjelöléssel, vagy a CHICAGO és KÖRNYÉKE címére 2923 „C” W. Argyle Chicago, 111. 60625, vagy pedig Mr. Julius Nadal: (1425 Grace Ave, Lakewood, Ohio 44107) Árpád könyvkiadó címére küldeni.