Chicago és környéke, 1983 (1-53. szám)
1983-10-15 / 42. szám
10. oldal Hazai Tavasz Az én drága szülőfalumból röppenek át az Óceánon szerte a világban élő magyarokhoz, akiknek szívében még nem hervadtak ki a szülőföld emlékei, s dolgos napjaik fáradtsága után Himnuszunk mindent felrázó sorainak imaszavaival hajtják álomra a fejüket. A tavaszt szeretném mondani. Ennek a falunak ill attól terhes tavaszát, hogy halljátok és emlékezzetek az elhagyott falvakra, az ittragadt tavaszokra. Higyjétek el, hogy ez a tavasz nem a Rádayak és a Szemere Pálok langyos esőtől permetezett tavasza, — ez a tavasz Fáy Ferenc, az elhunyt költő-barátom, forró, csodás tavasza az „ÉVÁK” * símogatóban, melyben csak elégni lehet. — Még Bajkai István bátyám is vakarja a füle tövét, amikor fáradt öregesen kiböki: Öcsém, nem emlékszem ilyen tavaszra, pedig már a kilencvenediket taposom. S ahogy szeme feltekint a felhőtlen kék égre, olyan régi tavaszok sugarában fürdik az arca, hogy ellágyulva ölelem át szikkadt vállait. Igen. Még a május tündököl a maga nagy kitárulkozásában. Üdezöld a határ, a kertek és bódítóan illatoznak a virágok. A fák he,gyén himbálódzva rigók fütyülnek, a színestollú madárkáink csivitelése, trillázása köszönti a felkelő napot, melynek melengető, lágy sugarait elnyelik a fűszálakon hintázó harmatcseppek. Szinte hallani a búzamezők, rétek, fák és bokrok mély lélegzését, látni a virágok és palánták nyújtózkodását az ég felé, tele vannak a kertek szorgoskodó öregekkel. Tesznek, vesznek ebben a csodás napsütésben. Van is mit tenni. A borsó-ágyakat a vadgalambok dézsmálják, a friss saláta-leveleket a feketerigók csemegézik, a burgonya leveleken kolorádó-bogarak tanyáznak és permetre vár a szőlő. Hiába, a tavasz van, forró és az aranyat érő eső, elkerüli szomjazó kertjeinket és a határt. Mintha az öregek tavasza lenne ez. Túl sok a jövés-menés az új ruhákba öltöztetett temetőkertek hantjai között. A harangok szava lágyan himbálódzik a megdőlt keresztek között és olyan félelmetesen szép hallani. .. .A „Máriás’fa” tövében ülök. A lombok árnyéka jólesik. Meleg van és szinte beleforrósodom az emlékezésbe. A ,,Rákos-patak”-ot nézem, ahogy az ő nagy történelmi hűvösségével csordogál a medrében. Párája még ott ül a „Hosszú-rétek” füvén, a gólyahírek és pittypangok szirmain s a szomorúfűzfák levelein. Még nem szállt fel a kéklő pára sem a „Kotlina”, sem a „Hársas” bokrai közül, de itt a dombon, a betyárok és koldusok pihenőhelyén, e búcsúhelyen, a bokrok között fürge játékba kezdtek az ökörszemek, a vadkörtefák ágain meg vadgalambok kergetik egymást. A gyurgyalagok siklórepüléssel húznak el fölöttem a „Sukoró” felé, hogy a „Szőlők alján” a „Pokóka” homokos partoldalába vájt fészkeikben csipogó kicsinyeik tátott kis szájába elemózsiát lopjanak. Sietős az útjuk a fecskéknek is, éppen úgy, mint az észbontó zakatolással rohanó vonatnak a „Hidiszelők” aljában... Már lélegzik a falu. Emberek és gépek nyüzsögnek az utakon és a határban, kitárt ablakok mögül muskátlit öntöző karok jelennek meg, s már idehullik az iskolások zsibongása, hát elindulok a tölgy és jegenyefák árnyékában az úton, hogy régi tavaszokba lágyulva könnyesen emlékezzem. , Hiszen voltak tavaszaink, fiatalosan hegykők és szépek. És hittük bennük a szépet, — tudtuk mondani szívbemarkálón a jót. Nemes és lelkeket nyugtató szárnypróbálgatásaink, szíveket dobogtattak meg. Szerettünk és szent volt előttünk a szerelem Éjjelizenés éjszakáinkat bearanyozták Bódy Laci hegedűjének zokogó húrjai, mert szerettünk nagyon dalolni és a gyertyafényre várni a muskátlis ablakok mögül. Tudtuk a poharainkat is összekoccintani csendesen és sírva-vígadva. Ismertük a mércét a „mit és meddig” tisztaságában. Életünket a „minél többet tudni” akarása irányította. Tudtunk kacagni szívből-jövőn, de leborulni is megtanultunk drága szülőfalunk porában. Szétcincált bennünket az élet s hogy elfogytunk, hogy már a könynyeink is kiapadtak, hogy örülünk, ha néha összetalálkozunk, vagy átkiálthatunk a végtelen távolságok kerítésén egymáshoz, — ez már nem is szomorúság, — ez már csak sírás, — olyan zokogó emlékezés a régi tavaszokra. Beleöregedtünk a teg napok és holnapok nagy rohanásába, fáradtak vagyunk s hiába köszöntött ránk ez a forró, illattól terhes tavasz, már súlyként nyom bennünket, mint Fáy Ferencet nyomta a mi drága szülőfalunk minden szépséget és gondot felölelő tavaszaival, már küzdeni is elfelejtünk a gitárzenés éjszakák ellen, harcolni a nemtörődömség lápjában taposókkal, a természet szépségeit és a múlt emlékeit rombolókkal, a szülői tiszteletet sem ismerőkkel, az őseink sírhantjait szétdúlókkal, a kereszteket döntögetőkkel. Jöhetnek forró tavaszok már, a közönybe fulladtak lárvái csak röpködni tudnak a múlt szépségei körül, de mintha nem volna megállt. Talán... majd egyszer magukba néznek az unokáink s kis elrontott tavaszaik elsárgult virágszirmai fölött remegő térdekkel hullnak a porba, — csak nehogy késő legyen. Adj Uram esőt, áztasd meg ezt a drága szülőfalunkat bőséggel, mert félünk és tudjuk, hogy vannak illatmentes, fagyos tavaszok is, mikor az emberek szíve megszakad. És mi szeretünk élni és megtudjuk becsülni a boldogságot, mégha szerteszórtan is, de magyarul mondjuk tavaszaink zsoltárát és határokat nem ismerőn tekintünk a csillagokra, melyek beragyogják még ennek a forró tavasznak az éjszakáit is. * Jegyzet: Az „Évák” c. dalciklust Fáy Ferenc első feleségéhez és az ebből a házasságból született kislányához írta. Mindkettőjük neve Éva. A 165 versből álló kötet már kiadásra készen állt, amikor a költő népbírósági tárgyalása előtt az államvédelmi szervek elkobozták. (F.I.) VARGA MIHÁLY anzs. Amikor szeptember első napjaiban a szovjet lelőtte azt a koreai repülőgépet, melynek utasai között amerikai és kanadai állampolgárok is voltak, mintha még az idő is megijedt volna. Hirtelen beborult, szél kerekedett s ez meghozta az őszi fekete fellegeket. Egycsapásra múlté lett a nyár. Még ugyan láthatunk aranybarnára lesült lábakat, de a vállakra már nagykendő kerekedett. (Gyapjú kockás nagykendő, ez az idei divat). Az iskolák is kinyitották kapuikat, egyszóval megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Magam is nekifogtam rendet tenni az íróasztalomon. Előkerültek sorjában azok a nyári levelek, melyeket érdemes ismét elolvasni. Hogy még ma is történnek szívderítő események azt bizonyítja az a kezemben tartott kis magyar faluban föladott levél, melyet nagynéném írt unokájával s mindketten egy kis idézettel kezdték, a kislány: „Elkezdem levelem írását, mint rózsa a nyílását”, nagynéném meg: „kell levelem a kútnál...” Majd beszámoltak minden eseményről mi kis falumban történt, végül rátértek a Péter-Pál napi köszöntőre, melyben férjem születésnapjára gratulálnak. Mikor mindezt elolvastuk nagyon meglepődtünk, mert az a nap már rég elmúlt. Néztük, forgattuk a levelet. Én meg elkeseredtem csalódásomban, mert éppen Klára napon érkezett a levél, még dicsértem is őket mielőtt kinyitottam, — így időzíteni!, aztán rólam semmi! Nagynéném is Klára, már küldtem neki hosszú levelet, neki meg eszibe sem jut?... De hát hol élnek ezek és a Klára napról mi nem felejtkezhetünk el, sem ő, sem én. Klára volt nagymama is, s azok a régi, nagymama-nagynéniunoka Klára napok nagy családi összejövetelekben ünnepeltek. S ma, miközben egymást üdvözöljük, ezekről a régi napokról, szétszórt, eltűnt családtagokról emlékezünk, így töprengtem amikor fölkiáltott férjem: nézd meg ezt a borítékot! Nézd hol járt ez a levél. Ezek a szamarak ott a kútnál elfelejtették Franciaországot fölírni, s átment egyenest Amerikába a Missisippi mellé Minnesota állam St. Cloud-jába. Budapesten aztán intelligens volt a postás, hogy tudta van St. Cloud Amerikában. Ezt bizony mi nem tudtuk, most nyomoztuk ki. Mert itt van az eredeti Párizs mellett. Büszke Clodoald-ok földje. Létezésüket 1,400 évre visszamenőleg ismerik. Valamikor itt a hegyoldalban (melynek ma minden háza-kastélya egyenest Párizsra néz) a Meroving házat alapító Clovis-nak unokáját (hatalmi törekvésből) nagybátyjai kolostorba kényszerítették. Clodoáld szent életű ember lett, kolostort alapított melyet halála után róla neveztek el. A francia forradalom szentségrombolói a kolostort széthányták. A mai gótikus templom mely látványosan emelkedik a St. Cloud-i dombtetőn e régi kolostor köveiből épült, s a szent csontjai is ott nyugszak SZŐKE KLÁRInak. A templom falán tábla ismerteti történetét, sőt azt is, hogy 1922- ben St. Clodoald születésének 1400-ik évfordulóján a Minnesota állambeli st. Cloud püspöke is jelen volt az ünnepségeken. Mondom a levél átment Amerikába, de sajnos bennünket ott a Missisippi partján nem találtak. (Ma már azt mondjuk sajnos, mert bár mentünk volna „egy házzal odébb”!) S itt következik egy másik zseni méghozzá jóindulatú postai alkalmazott, mert a visszakanyarodott levelet nem süllyesztette el, hanem gondolt egyet, — logikusan —s elküldte egy hasonló irányító számra Californiába, San Diegóba. De ott sem voltunk találhatóak. Erre, ezt már logikailag nem tudtuk követni, hogy miért, de továbbították Palm Springs-be. Talán tudtak arról, hogy ott ismét okos postások tanyáznak, s nem tévedtek, mert azok a levelet elküldték, — méghozzá légipostán — (ingyen ment az egész) a Párizs melletti St. Cloud-ba, így kaptuk meg hét hét, s nagy világjárás után a levelet, melyet kezdtek mint „rózsa nyílását’, s vártak rá választ keserűen, mert azok a párizsiak ejnye hát, így elfelejtkeztek rólunk? ■ Azonnal küldtünk egy hosszú mindent megmagyarázó levelet, melytől megnyugodtak sőt, nagyot nevettek. Öröm és béke lett, mert nincs közöttünk semmi baj. Minden tisztázódott sok ismeretlen jóember közbenjárásával. Sajnos ugyanezt nem mondhatom el a párizsi postáról, hiszen csak ők működhetnek közre amikor egy-egy még tavasszal írt beszámolómat ősszel látom viszont újságunkban, torzhajtásként. Vajon ezt a közismert francia lezserség rovására kell írni? Lám, mi emberek mennyire nem vagyunk egyformák. Itt örömet osztanak, amott mérget. Az évszázad nagy felfedezése Az évszázad felfedezése tulajdonképpen egy véletlennek köszönhető. 16 évvel ezelőtt egy brazil geológus, névszerint Breno dos Santos az Amazonas mentén kutatott természeti kincsek után. A járhatatlan őserdő fölött helikopterrel repült és pilótája felfedezte, hogy fogytán az üzemanyag. Le kellett szállni, hogy a tartalék kannából feltöltsék a gépet. Legnagyobb meglepetésükre egy szinte teljesen kopár területre bukkantak. A geológus rögtön fölismerte, a tünemény hátterét és nem is csalódott: valóságos vashegyre szálltak le. Azóta kiderült,hogy hozzávetőleges becslések szerint ezen az óriási, 400 ezer négyzetkilométer nagyságú területen 18 milliárd tonna vasat, 60 millió tonna magnéziumot, 10 millió tonna rezet, négy milliárd tonna bauxitot és nagymennyiségű aranyat, ezüstöt és krómot rejteget a föld. 1980-ban brazil államelnök hivatalosan is jóváhagyta azt a programot, amelyet a világ legnagyobb ilyen arányú vállalkozásának neveznek, mert 60 milliárd dolláros költöttséggel akarnak az Amazi zonas mentén egy bágnyász és mezőgazdaság jogi központot építeni. 150 ezer ember számára kell lakóhelyről gondoskodni, 5 vízierőmű szolgáltatja az áramot és 890 kilométer hosszú vasútvonalat kell építeni az Atlanti Óceán partján fekvő Sao Luishoz. A vasutat már 1978- ban elkezdték és eddig sikerült a pálya számára átvágni az őserdőt. Jövőre már elindulnak az első szerelvények, amelyeknek mindegyike 120 vagonból áll és 15 ezer 600 tonna vasércet tud szárítani 52 óra alatt a tengerpartra. Az első bánya is működik már, így a vagonoknak lesz rakományuk. A brazil kormány szerződéseket kötött Nyugat-Németországgal, Japánnal, Franciaországgal és Olaszországgal több mint 26 millió tonna vasérc szállítására. És arra számít, hogy az Amazonas természeti kincsei már ennek az évtizednek a végén évi 15 milliárd dollár bevételt jelentenek. Ezek a kilátások ma Hogyan él egy tipikus román háziasszony? Ezt akarta megtudni az Associated Press amerikai hírszolgálati iroda bukaresti tudósítója. Cikkének bevezetőjében elmondja, hogy Románia, amely egykor gazdag mezőgazdasági ország volt, most élelmiszerhiánnyal küzd. Az illetékesek mindent külföldre küldenek, hogy keményvaluta adósságukat csökkentsék. A tipikus román háziaszszony, akit az amerikai újságíró keresztnevén, Ana néven szerepeltet, a következőket mondta életéről: A hét négy napján nem dolgozom. Szabadidőm majdhogy minden percét „vadászattal” és főzéssel töltöm. A „vadászatot” úgy értse, hogy a legkülönbözőbb élelmi cikkekre vadászom. Munkahelyem, ahol a hét három napján dolgozom, vidéken van, 32 kilométernyire Bukaresttől. Munkanapokon reggel kilenckor kezdek és 12 órával később érkezem haza. Néha ugyanis két órán át kell várnom az autóbuszra, az üzemanyaghiány miatt megritkították a járatokat. Amikor végre hazaérek, olyan fáradt vagyok, hogy éppencsak bekapom azt, amit előző nap főztem és belezuhanok az ágyba. Egyetlen luxusom, ha reggel tovább tudok aludni. Ez azonban nem olyan egyszerű. Az üzletekbe hajnali ötkor viszik a tejet, hét órára már minden elfogy. Időben ott kell ÍZÜLETMOZGATÓ TANFOLYAM BOKA- ÉS TÉRDÍZÜLET Az emberi láb az állás és a járás szerve, tehát statikai és dinamikai szerepe van. Feladatunkat lábaink csak úgy tudják maradéktalanul ellátni, ha a boka, térd és csípő ízületei egészségesek, ha a szalagrendszer, az izomzat rugalmasan mozgékony. A kisgyerek lába még kialakulatlan, talpa lapos, de legkésőbb öt-hat éves korára kialakulnak a talp megfelelő boltozatai, melyek biztosítják a járás rugalmasságát, gördülékenységét. Az évek folyamán azonban a nagy terhelés és a testsúlynövekedés miatt még a jól felépített alsóvégtag is veszít rugalmasságából, és teherbíró képességéből. Megjelennek a különböző izületi elváltozások és ezek következményeként a lábfájdalmak. Mik a leggyakoribb elváltozások? A láb haránt- és hosszanti boltozatainak lesüllyedése: bokasülylyedés, egyszerű nevén lúdtalp. Az egészséges talp nedvesen, keskeny — piskóta formájú — nyomot hagy a talajon, a deformált láb nyoma egyenletesen széles, esetleg a bütyök és a boka közti talprész kiszélesedő. A rendellenes terhelés következtében megjelennek a fájdalmas bőrkeményedések, tyúkszemek, bütykök, sőt gyulladás is felléphet az ízületben. Ezért idejében kezdjünk hozzá a láb ízületeinek, szalagjainak védelméhez, a gyenge izmok erősítéséhez. A szakszerű torna, a láb masszírozása, az egészséges cipő, a gyógyfapapucs, esetleg — ha szükséges — megfelelő cipőbetét viselése gátolja a komoly deformálódást. Összeállítottunk néhány tornagyakorlatot, a fájóslábúak és a nagy megterhelésnek kitett lábúak részére, de ezeket az egészséges lábúaknak is ajánljuk, megelőzésként. A gyakorlatok közül néhány, kellemes hőmérsékletű fürdővízben is végezhető, lazító és vérkeringést elősegítő hatásuk így még jobban érvényesül. A harántsüllyedés megelőzését vagy javítását szolgálja az első két gyakorlat: 1. Ülő helyzetben helyezzünk egy-egy kis labdát a talpunk alá és ujjainkat jól behúzva gurítgassuk előre-hátba. Közben erősen nyomjuk talpunkat a labdához. 2. Ülő helyzetben ujjainkkal húzzunk össze egy a talajra helyezett törülközőt , majd ujjainkkal tologassuk ismét vissza. A hosszanti süllyedés javítását szolgálják a következők: 3. Széken vagy talajon ülve térdhajlítókban zárjuk lábunkat — ebben a helyzetben felemeljük sarkunkat és a felemelt sarkot távolítsuk, majd közelítsük egymáshoz. 4. Talajon, ülve talpunkat helyezzük szembe egymással, a térd kifelé néz, ebben a helyzetben emeljük fel sarkunkat és erősen ütögessük kifelé. 5. Hason fekve hajlítsuk be térdünket és bokából erőteljesen körözzünk (tükörképben mozog a lábfej). A kör iránya befelé hangsúlyozottabb! A térd nem mozog! 6. Hanyatt fekve, nyújtott térddel emeljük fel lábunkat és bokából erőteljesen körözzünk (párhuzamosan mozog a lábfej). A térdízület sima mozgása is szükséges a rugalmas, könnyed járáshoz.1 .Ez az ízület is igen érzékeny és könnyen fájdalmassá válik, különösen, ha a láb terhelése nem megfelelő (lúdtalp, vagy túlterhelt kövérség). 1. Álló helyzetben tegyük össze lábunkat és kissé behajlítva írjunk le a térddel kis köröket. A körök iránya mindig belülről kifelé tartó. 8. Hanyatt fekve hajlítsuk be térdünket, húzzuk ■fel a hasunk felé és egy képzelt erő ellenében lassan nyújtsuk lábszárunkat felfelé a magasba, majd lazán ejtsük vissza. 9. Ülő helyzetben hajlítsuk be egyik térdünket és fogjuk meg lábujjainkat. Az ujjakat tartva nyújtsuk ki térdünket. 10. Hason fekve terpesztett, behajlított térddel lazán ütögessük keresztbe egymáson az alsó lábszárunkat. Egy-egy gyakorlatot legalább tízszer — de ha van időnk, még többször — ismételjük meg naponta. A kívánt eredmény nem marad el. LM. gyarázzák azt, hogy a itt tervbe vett beruházások összegét a súlyo gazdasági problémák ellenére sem csökkentették. Mert a nyolc és fél millió négyzetkilométe nagyságú, 122 millió lakosú Brazília a világ legeladósodottabb országa Most is lázas tárgyalásokat folytat az esedékes kamatok és részletfizetések határidejének kitolásáról. És a külföldi hitelezők türelmének egyik magyarázata éppen az Amazonasz-i természeti kinccsek ígérete. Természetesen a nagy tervnek nemcsak pártolói, hanem ellenzői is vannak. Elsősorban a környezetvédők, akik attól félnek, hogy az ország zöld tüdejének, az őserdőnek a megbolygatása súlyos következményekkel jár. De akadnak olyanok is, akik szerint a természet erősebb az embernél. Emlékeztetnek az amerikai autókirály, Henry Ford esetére, aki a 20-as években az őserdő segítségével akarta megoldani a világ gumiproblémáját és Daniel Ludwigra, az amerikai milliárdosra, aki 3 milliárd dollárt fektetett bele amazonaszi fa-, és papír gyáraiba, de két évvel ezelőtt feladta a harcot. A derülátók szerint most az ember lesz erősebb mert sokat tanultak a múlt hibáiból, tehát lennem. Főzelékféléért már hajnalban sorban állnak az emberek. Ha kifogyott a napi mennyiség és én nem kerültem sorra, körbejárom az üzleteket, vagy kétszeres áron megveszem ami kell egy árustól. A húsboltok előtt nem ritka a tíz órás várakozás. Sajtot alig látni. Ha híre megy, hogy valamelyik üzletbe szállítmány érkezett, a környező hivatalok kiürülnek, mert mindenki lerohan, hogy hozzájusson a ritka csemegéhez. Nekem szerencsém van, hogy falun dolgozom, így ott könnyebben jutok hozzá bizonyos élelmiszerekhez, mert közvetlenül a gazdálkodóktól vehetem meg. De segítséget kapok külföldön élő barátainktól is. Amikor kislányom született, egy görögországi barátunk küldött pelenkákat. Romániában ugyanis egyáltalán nem kapható. Elmondta a fiatal háziasszony azt is, hogy kétféle fizetési eszköz ismeretes Ceaucescu államában: az egyik a lei, a másik az amerikai gyártmányú KENT cigaretta. Ebből tíz csomag 800 lejbe kerül a feketepiacon. Nagyon nagy összeg ez, ha tekintetbe vesszük, hogy Ana havi keresete 1.100 lei, férjéé pedig körülbelül 3.000. Ez az átlagosnál magasabb fizetés. Egy csináltatott férfiruha 2.300 lejbe kerül, vagyis egy dolgozó átlagos havi fizetésébe. Új autóra sokáig kell várni és az ára meghaladja egy átlagos keresetű dolgozó több mint három és fél évi jövedelmét. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!