Chicago és Környéke, 1984 (1-52. szám)
1984-09-08 / 36. szám
(FEKETE ISTVÁN EMLÉKÉNEK) „Ha hajnalonként vagy alkonyattal havat hord a szél az utakon, és zuzmórás ágak kopogtatnak az ablakomon, fészket ver gondolataim közé az egyedüllét vágya. Ilyenkor öreg házban szeretnék lenni, messze néző domboldalon. A kályhában pattogna a tűz és kis madár szállnaaz ablakdeszkára ..." " A Kuckó A Kuckó a lakás legtávolabbi, legeldugottabb, legkisebb helyisége. Mint egy kunyhó, akkora, nem is fér meg semmi benne, csak az íróasztal, a heverő meg a pipatórium ás valamilyen fűtési alkalmatosság. Egy régi rádiót is bújtat a félhomály, jelenléte sokkal inkább a hallgatás, a csend szolgálata, mint a vibráló, harsogó nagyvilágé. Az ablakból a János-hegyre látni. Háztömbök zsugorítják, szabdalják a képet, a kerítés mögött aszfaltozott utca, a járdán gépkocsik. Az ablak előtt, egy darabka erdő, rózsa hortenzia, galagonya búvik égre törő ősfák ölé,ben. A Kuckóban csend, majd egyszerre megkoccan az üveg és madár száll az ablakdeszkára ... Híreit a messzi erdőből hozza,ahol Vuk és Karak Indulnak útnak holdvilágos éjben, hogy kis rókakölykeiknek élelmet hozzanak ... Fölöttük Hú röpül, mélyen az" erdőn Csí huhog. Megrezzen a folyó ezüst palástja. Lutra fordul a mélyben, nyárfa barlangjába ... Fordul a Föld, s a mezőre felsüt a Nap... bele köröz a szikkadt mezők fölött,az ösvényen Bogáncs csahol fel, táncolva fut el kurta lábain .. ."Tüskevárban az öreg Matula fordít a halászleves kondéron ,a pattogó tűz fölött, Tutajos és Bütyök a zizegő nádasban eveznek újabb kalandok felé... Ez a Kuckó ma már szentély. Minden tárgya ereklye. Szárazvirágcsokrok, fenyőkoszorúk, fekete szalagok szerte a kis szobában — az élő kegyelet tisztelgő emlékei. Ilyen volt Jóság, szeretet és harmónia, és bölcsesség, derű, melyek e tulajdonságok testvérei. Ez volt a férjem még a legkeservesebb, legvészterhesebb időkben is. Ezt sugározza minden műve ezért szeretik olvasói is. Természet és ember együttélését, együttlélenzését a kölcsönös egymásrautaltságban azt hiszem, még senki nem írta meg ilyen sokszínűen, érzékletesen és pontosan, ilyen alázattal, ilyen tisztességgel. Sajnálatosan igazak Szentmihályi Szabó Péter szavai: „Lassan csak az ő írásai őrzik erdeink, vizeink gyógyító csendjét és tisztaságát.” Tudjuk Fekete Istvánról, hogy szeretett vadászni és sokat is vadászott. De közel sem áll olyan „félelmetes" vadász hírében, mint vadász-író barátai, Széchenyi Zsigmond és Klttenberger Kálmán, özvegy Fekete Istvánná elmosolyodik. - Valóban, férjem vadászként sem volt „félelmetes". Ha körülnézett a lakásban sehol nem találkozik igazi nagyvadak trófeáival. Joenek én is oka vagyok, mert részben az én féltésem miatt utasította el Széchenyi meghívását az afrikai vadászatra. De még az európai nagyvad, a medve is hiányzik. Ám ennek története van, engedje meg, hogy elmeséljem. Erdélyben vadászott István, a Fogarasihavasokban. Hosszú, várakozásteljes napok után végre föltűnt a várva-várt mackó a magasles előtt egy erdei málnás közelében. Férjem óvatosan emelte a fegyvert. A hatalmas állat elérte a málnabokrot és óriási mancsával a földre hajlította. A célkereszt a koponyájára rebbent. E pillanatban mozdult a lomb és egy kis fekete bocs vetette magát a lehajtott, pirosló málnabokorra. Férjem arcán megkönnyebbült mosoly suhant át, a fegyver az ölébe hanyatlott és boldogan figyelte a raktározó anyát és gyermekét. Hát ezért hiányzik a medvebőr is a lakásból. Kié az életmű ? A válasz valójában egyszerű: mindenkié. Mindenkié, akinek igénye és „lelke" van a természet szépségére, az emberi jóra, a harmóniára. Fekete Istvánt tanult mestersége éppúgy a természethez kötötte, mint a vállalt hivatása, az írás. Magyaróvárott végzett a Mezőgazdasági Főiskolán, fiatalabb éveiben agrárszakemberként dolgozott példamutató lelkiismeretességgel végezve ezt a munkát. Az ötvenes évek elején négy évig a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskola tanára volt, és ő írta az intézet első tankönyvét. Íróként is, szakemberként is sokat tett a hazai vadászati kultúráért, természetkedvelők, kertészek számára megírta a szarvasi Pepi-kert történetét. „Páratlan természettudományos ismeretanyag ötvöződött benne eggyé magas fokú írói tehetséggel... Utolsó — és egyben legnagyobb — képviselője volt annak az írónemzedéknek, amely a magyar vadász- és természetirodalmat arra a színvonalra emelte, melyet a hazai vadászat minősége megkívánt. Nincs folytatója, de epigonja sincs.” (Nagy Domokos Imrétől) Eddig kilenc nyelvre fordították le művelt, tíz-egynéhány országban került kiadásra. A Tüskevár kötelező anyag a kisiskolásoknak. A Kucka megárvult polcain ma már levelek és rajzok sokasodnak. Gyerekek írták, rajzolták és küldték el a megárvult hitvesnek, Edit néninek őszinte, tiszta vallomással egy írói élet legszebb dicséretére. A következő levél Fekete István sírjáról való. Egy virágcsokorból hullott ki, kisdiák írta, neve ismeretlen. „Drága jó István bácsi ! Meg kell hogy írjam István bácsinak, hogy nagyon szomorú vagyok, hogy nem köszönthettem fel a hetvenedik születésnapján... és most már csak a sírjához tudok eljönni... Arra gondoltam, hogy azért állt meg István bácsi szíve, mert mind kiírta belőle a szeretetet, ami éltette... Most nagyon fáj a szívem, de nem búcsúzom, mert én mindenben István bácsit fogom látni, amiről írt: a Velencei-tó csónakjában, a felhőkben, a Vukban, Lutrában, a ködben, a napsütésben....” Epilógus fölemelt szívvel „Járom az utamat, mert nincs más, és elveszem a rókától a bundáját, mert valaki nekem adta. Cserkészek a nagy erdőn, aminek élet a neve, és tudom, hogy rám is cserkésznek ... S elsurran valahol egy nyíl, sötétség csordul a szememre — aminek a másvilágon talán világosság a neve — s én eldőlök a hóban vagy a májusi réten.. Estére kelve rózsáit megöntötte. Mire a Kuckóban földerekgett a virradati kékség, a harmadik infarktus örökre megállította a szívét. Azóta tizenkétszer múlt el az ősz, tizenkétszer fordult tavaszba a tél és tizenkét nyár hozta el minden örömét. Esztendők fordulnak mélyebbre és mélyebbre a múltba, de áll az a kunyhó,, dacolva a fogyatkozó térrel, felejtő idővel. S ajtaja kitárul hirtelen... Valaki ott benn az asztal fölé hajol... Toll szánt végig a hófehér papíron, s nyomában felsüt a Nap... „A Tél rozzant teteme helyén vadrózsa virágzik, égőpiros virágain méhek járnak, a kislány már felnőtt mindenek fölé és haját bontogatja. — Szólj a legényeidnek, Széli Az óriások feltorlódnak, duhajon és elszántan. Erővel és ostorokkal, de aztán csak állnak, és kezükből kihullik az ostor. A Tavasz ál előttünk káprázatos szépségben ... - Legények - suttogja -, szórjátok szét virágaimat. És hull a virág a vizek, erdők, mezők, rétek világára...” Hull a virág mindaddig, míg beköszönt be a tavasz az emberek szívébe. Még szépsége lehet a kanyargó folyónak, a libbenő lepkének, sarjadó fűnek, őrt álló fának. Mert van egy kunyhó, van még egy menedék, ha metsző, hideg szél fúj, lelketlen időben. Légy áldott Rózsakunyhó. __ VALLÓ LÁSZLÓ „Rossz kutya” Terebessy Emőke szabb neveket talál ki számára, mint amilyenekkel a néhai spanyolok büszkélkedhettek. Némely kutyát iskolába is járatnak drága pénzért, fodrászhoz hordják, házi-állatorvost fizet, lexikont, szakkönyvet vásárol gazdája, sőt kutya-folyóiratot is járat... Aztán elérkezik a szabadság napja s mert Málcsi néni, vagy Péter bácsi nem vállalja addig a kutyát, vagy mert ráunt, vagy mert elérkezett a kutya „szerelmi időszaka” és ezzel kellemetlenné vált, vagy mert felszólították, fizessen ebadót, vagy mert a családba beköszöntött az új jövevény, a gyermek, s egyszerűen kiverik a kutyát a házból. Szélnek eresztik vűn, s mikor senki nem látja, megáll és az út közelében egy fához kötözi az állalatot, s nyugodt lélekkel tovarobog a tengerpart felé. Még azt a lehetőséget sem adva meg kutyájának, hogy maga keressen magának új otthont. Ki a „rossz kutya?” A gazda, vagy a szegény állat? Régen a gazdi reggelenként így szólt ebéhez: Gyere ide, te rossz kutya... Aztán megsimogatta, becézte, a kutya meg úgy örült, szemében fekete láng gyulladt, s ész nélkül látott-futott gazdája lába körül. Gazdája szavait, az érzelmeket felfogta piciny kis antennája, megérezte, hogy gazdájának szavaiban meleg áram van s árad felé a szeretet. Szeméből hűség, hála lobbant gazdája felé, mintha tudná, mennyi kutya jár jó szó nélkül a nagyvilágban. De nemcsak kutya, mennyi ember is! AkikA régi, legendásan zord telek idején gyakorta kerekedett olyan hóvihar, hogy még a kutyát sem verték ki a házból. Megtűrték a tűzhely mellett kuporgó ebet, bár „csak” házőrzőnek, nyájterelőnek, nagyritkán vakvezetőnek használták. Manapság kiverik. Ki bizony! Végérvényesen, akár esik, akár nem. Egy ideig a család kedvence, a jómód látványos jelképe egy-egy pedigrés eb, legyen német juhász, orosz agár, vagy kínai palotakutyácska. Többnyire szenved a szűk városi lakásban a nagy mozgásigényre nevelt állat, ám ezért sokféle módon kárpótolja a „gazdi”. Pl. pedigréjét szigorú faji törvényekkel védi, gyönyörű fityegő két akaszt a nyakába, néha csillogó ékkövekkel rakja ki a nyakörvjét, néha meleg ruhácskát köt teljesen feleslegesen az állatnak, hogy azzal a gondolattal, majd csak akad gazdának nem mondja senki jó. De ez még a jobbik reggel szeretettel eset, mert van olyan „Rossz kutya, te csu„gazdi” is, aki egy danya, rossz kutya...” HöföfömPföfös rabig magával viszi a Aztán hirtelen elhagyne fázzék, majd hosz hűséges ebet az autójáta őt a szeretett gazda, egy fához kötözte, vagy bedobta a folyóba, vagy csak egyszerűen kitette az autóból jó messze az otthonától. Hogy érthetné meg ezt a bánásmódot egy kutya, ha még az emberek többsége sem érti! Gyerekeink persze felkarolják az ilyen talált kutyákat. Körülveszik, simogatják a reszkető, nyüszítő állatot, nekik adják tízóraijukat, vackot barkácsolnak számukra, szeretettel ápolják a legyengült, megzavart állatot. De ekkor közbelépnek a szülők: „Nem tarthatunk kutyát!” Nagyon kevés szülő fogadja be a „talált állatot”, legfeljebb telefonál a kutyamenhelynek és elviteti a kutyát. Kevesen gondolnak arra, hogy tulajdonkép az ember voltk az, aki megszelídítette a kutyát, s nevelt a vad kutyából szelíd hűséges állatot. Most, mikor megszelídült, ragaszkodó, hűséges és alkalmazkodó társa lett, csaknem bele öljük ki gyermekeinkből a kutyák iránti szeretetet. Hány kutya mentett meg emberéletet, hány öreg magára maradt embernek vígaszt nyújtó társa lett hány kutya „szolgált” hazáért és hány kutya áldozta fel önmagát pillanatnyi gondolkodás nélkül gazdájáért, menynyi rendőr-kutya tett szolgálatot az emberiségnek, s milyen sok kutya lett vak gazdájának biztos támasza! Az emberiséget megcsúfoló „állatbarátokat” pedig érje legalább saját környezetükben akkora megszégyenülés, mint amekkora fennhéjázással fogták a cifra pórázt hetekkel, hónapokkal ezelőtt! Ügyvéd és jogtanácsos Végrendeletek — Baleseti ügyek Ingatlan átírások — Emigrációs ügyek Közlekedési—bírósági ügyek (Traffic Court) Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés Válóperek — Örökösödési eljárások etc— Méltányos ügykezelési díjak PAUL SZIGETVÁRI ATTORNEY AT LAW 200 S. Prospect. Park Ridge 111. 60068 Tel: (312) 825-1395 vagy 692-7863 COMPLETE ALTERATIONS REMODELING-RESTYLING Férfi női ésgyermekruhák: • Átalakítás • Javítás J . Bartos Katherine Előzetes bejelentés szükséges. Tel: 463-4898 L« • O • n~J7 MASTERCRAFT Electronics Inc. ■------- xi Custom Electronic Systems :-----' <1 [ • Burglar & Fire Alams '' Central Station/Police Hook Up Master Antenna & Closed Circuit T.V. ‘ Telephone & Intercom Systems L • Apartment Intercom — Call Systems ( Díjtalan árajánlat Magyarul is beszélünk. IVÁN GÁTI 998-8406 P.O.Box 517 Glenview, 111. 60025 >] Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. .. a Chicagó és Környéke Szerkesztősége Június végén a nagy vakáció előtt mégegyszer felizzott a hangulat s másfél milliós tömeg vonult föl a Bastille-téren, tiltakozva a parlament döntése ellen, amennyiben minden iskola államosítva lesz. Ez a döntés még a szenátus elé kerül, ahol, remélve a jobboldali beállítottságot, a parlament döntése semmissé válhat. Ez esetben a tüntetők még egy iskolaévet nyertek, az újabb választásig. A kormánypártiak azt kiáltják: „Már az egész világon haladó módszerekkel tanítanak, csak nálunk megy az elavult régi. Szégyen ez!” A tüntetők válasza erre: „Körül lehet nézni az egész világon milyen az eredmény. Maradjon a humán oktatás is!” Olyan hangos ez a vita, hogy betör az otthonokba, a magántársaságokba. De még közöttünk is akadnak (különösen fiatalok) akik a kormány nézeteit vallják. Az ember nem érti. Szabadságról szavalnak s nem veszik észre, hogy a szocialista kormány egyszerűen elitél egy régen bevált módszert, kijelentve, — az rossz, meg kell szüntetni, — úgy kell csinálni, ahogy mi látjuk jónak! — Ez nem az erőszak egy formája? Hiszen eddig aki úgy óhajtotta tanulhatott állami iskolában de aki mást igényelt mehetett magániskolába. Szerintem és sokai szerint az a szabadság , ha van választási lehetőség. Amely állam ez a választási lehetősége megszünteti, teleszórhatja országát „liberté’ ” jelszavakkal, bizony letért a szabadság útjáról Magyarországon már negyven éve — ránk erőszakoltan — ez a „haladó” oktatás megy. Isten , Haza, Erkölcs, nem léteznek. Csak szociálista eszmék: Marx, Engel ■ és az ezeket követő szociológusok materiális síkon futó tanításai. 1 . az eredmény: Szétzüllött családok (soha anyanyi válás, mint ez időszakban) öngyilkosok tömege s egyáltalán az élniakarás az életszerete teljes hiánya. Végeredmény: Egy ragyogó, vidám nép halála. Egyedül és utolsóként a tett erő maradt meg, de hogy ez nem élte, az sajnos ma már számszerűen is kimutatható. A magyarság létszáma 82 óra, már nem stagnál hanem fogy. Évről évre fogy. Vannak itt is világosfejűek, kik minderre ráéreznek, vagy olyan tanítást kaptak amely logikus gondolkodásra késztet és küzdenek, mert ma még lehet. Kimennek az utcára, tüntetnek, követelnek a választási lehetőségért vagyis a valódi szabadságjogért. Van egy műsor a francia televízióban „hétrőlhétre” összefoglalják az elmúlt hét eseményeit, s valamely rövid dokumentumfilmet is levetítenek. Ilyen volt június egyik hetén egy szovjet iskola élete, talán tíz perces adásban. Amelyik francia szülő azt látta, azt hiszem az mind kiment az utcára oly hátborzongató látvány volt azt a sok szép, ártatlan gyermeket látni, hallani, mint betáplált bádogembereket, automatákat?, vagy miként nevezzem őket. Ott nem villant föl mosoly, egyéni gondolat, meglátás, masszaemberkék nyomták a szöveget melyet beléjük tápláltak: „Az én hazám a nagy Szovjetunió, a népek barátja és megmentője.. „Mi tudjuk miért tanulunk, mert meg kell védenünk a kizsákmányoló kapitalista Amerikától az emberiséget.” És a többi... S miközben néztem azokat a szerencsétlen tudálékos kis fapofákat arra gondoltam, ezek még csalni sem volnának képesek. Mert itt most egymást érik a „csalók” érettségi botrányai. Az egyik érettségiző fiatalember, dacára a nagy melegnek sálban érkezett az írásbelire. „Fáj a torkom.” Jó, ott maradhatott a sál, s nem nézett senki a hosszú haj alá sem ahol is a fülben mikrofon lapult. A tételt félhangosan elolvasta, s odakint egy kocsiban barátnője „vette”. Gyorsan megnézte a fölhalmozott könyvekben a jó választ és „adta”. Szépen simán lement volna az írásbeli, ha egy amatőr rádiós (undok stréber lehetett gimnazista korában) hallva ezt a súgást be nem méri az iskola hollétét és kérem, értesítette az igazgatót! Eredmény: a fiatalembert eltiltották az érettségitől. Modern korunk puskázóinak nehéz dolguk van. Mi egy bensőséges körben elintéztük ezt, eleve kizárva idegen kontárokat. A jövendőmondás baklövései Az Egyesült Államokban a „Szakértők nyilatkoznak” címmel megjelent egy könyv, amelyben épületes jövendőmondó baklövésekről értesül a világ. A 391 oldalas mű arról szól, hogyan fogtak mellé az idők folyamán a szakértők, jóslataikkal, így például kiderül, hogy Beethoven ötödik Simphoniáját „közönséges lárma-orgiának” minősítette annak idején egy Louis Spohr nevű hegedű virtuóz, akinek a 9. Simphoniáról sem volt jobb véleménye, amikor azt állította, hogy „olyan csúnya, olyan ízléstelen és olyan olcsó, hogy egyáltalán nem érti, hogyan lehetett ilyesmit komponálni?” Alaposan tévedett jóslásában a New York Times moszkvai tudósítója is 1920-ban, amikor azt írta, hogy a kommunizmusnak már csak fél éve van, aztán megbukik. Ugyanígy tévedett egy Guy Beringer nevű diplomata, aki 1917-ben a forradalom kitörése előtt a következőképpen nyugtatta meg egyik kollégáját: „Ebben az isten háta mögötti országban semmi sem történik, legfőbb ideje hogy a Krím félszigetre utazzunk üdülésre”. Később Hitler Adolfról állította holtbiztosan egy szakértő, hogy „a világ legbékésebb embere, aki soha életében nem fog háborúskodni”. 1901-ben az amerikai Wilbur Wright borúlátóan ítélte meg a repülés jövőjét: „Az emberek a következő 50 évben nem fognak repülni” — mondta határozottan testvérének, Orvillenek. Két év múlva a Wright testvérek elsőnek emelkedtek a levegőbe motoros gépükkel. A legnagyobb tévedést azonban alighanem H. G. Wells brit regényíró követte el, aki az első világháborúról azt írta hogy: ,,Ez nemcsal minden idők legnagyobb háborúja, hanem a legutolsó is." négy nyelven a magyar ,■ SZABADSÁGÉRT! ,, ( NEMZETŐR!) EulauiHRHUiaMittaiMiRHH MEGJELENIK HAVONTA Kiadóhivatal, S München 34 Post!. TO. Sármány Felelős szerkesztő és kiadó: KECSKÉSZ-TOLLAS TIBOR Lapunk az 1848-as alapítású Nemzetőr utóda, az emigráció egyetlen olyan sajtóorgánuma, mely a magyar számon kívül három világnyelven: angolul, németül és franciául több mint két évtizede a legnagyobb anyagi nehézségek ellenére is rendszeresen megjelenik. 94 országban igyekszik ébrentartani a Kárpát-medencében élő magyarság emberi, nemzeti kisebbségi jogainak ügyét. A történelem tanítása, az emigrációk tanulsága, hogy idekint nem magunkat, hanem a külföldet kell meggyőznünk igazságunkról. Ezért van szükség világnyelveken megjelenő magyar sajtóra és könyvre, így dolgoztak félévszázaddal ezelőtt Benesék és Masarykék Pittsburghban — és nem kis eredménnyel. Idegen nyelvű kiadványaink zömét tiszteletpéldányként küldjük szét a szabad világ politikusainak, íróinak, tudósainak, szervezeteinek és sajtójának. Rajtuk keresztül nyerünk új és új barátokat a magyar szabadság ügyének. Az elmúlt 23 év során közel 1500 cikkünket vette át a világsajtó. Ezért kérjük azokat, akik anyagilag megtehetik: 1. Rendeljék meg a lapot. Évi előfizetés légipostán $ 16.00. 2. Pártoló-tagok évi adománya: $ 30.00 (személyi csekken is beküldhető) A pártoló-tagok a magyar számon kívül a kívánt idegen nyelvű számot is díjtalanul kapják. Minden pártolónknak igazoló lapot küldünk, melyben évenként a beküldött adomány összegét beragasztható emlékbélyeggel nyugtázzuk. Név: (vagy szervezet neve)........................................................................ Cím: Chicagói képviselőnk és terjesztőnk: báró Pongrácz Cili 8333 N. Mango St. Morton Grove Hl. 60053