Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)
1986-03-08 / 10. szám
Helikon Bál 1986 Nagysikerű volt a február 15-én tartott Helikon Bál. Toronto kimagasló társadalmi eseményét a Magyar Helikon Társaság az idén az Inn on the Park „Centennial Ballroom’’-jában tartotta. Közel hatszáz vendég jelent meg a 29-ik bálon, amelynek díszvendége dr. Rékai Pál volt. A bálon köszöntöttük a Central Kórház újonnan épülő „Nursing Home”-ját. Az újonnan épülő otthon a Torontóban lakó nemzetiségi csoportok igényeinek kielégítésére irányul. Az országban ez lesz az első többnyelvű, Torontóban pedig az első kórházzal kapcsolódó öregotthon. A védnöki díjakat a Helikon Társaság az építkezés fedezésére ajánlotta fel. Ebben az évben sok új ötlettel találkoztunk a bálon: újszerű díszítés, virágkoszorúk, faliképek tették színesebbé a bálterem falait. Az asztalokon emlékajándékok áltak a hölgyek rendelkezésére. Vacsora után a Grand Marnier - gyár termékeiből ajánlott kóstolót a bálbizottság. Egyedi volt a virágdísz az asztalokon, amelyet Rékai Kati segítségével sorsolt ki a Helikon Társaság a vendégek között a három $1,000.00 értékű ajándékkal együtt. A díszítés tervezését és kivitelezését Diaz de Molnár Ana Maria vezette, az adományok gyűjtését Bodnár-Kennedy Barbara, Bodnár Ernőné és Marshall Ildikó végezték. A bál megnyitására Bodnár-Kennedy Barbara kért engedélyt Dr. Mester Fiorétól a Magyar Helikon Társaság elnökétől. Ezt követte a hagyományos palotás. A palotást Inokai Péter tanította be fáradhatatlan munkával és lelkesedéssel. A szervezésben sokkat segített Szendi Kiniga. Utána húsz elsőbálozó vonult Lincoln M. Alexander, Ontario Tartományi Kormányzója elé. A bemutatás után a fehérruhás kislányok édesapjukkal keringőztek. Ebben az évben elsőbálozók voltak: Annau Marie Christine, Annau Adrienne Elaine, Bartoli Judit, de Bogyay Andrea Karolin, de Bogyay Aranka Katalin, Braydon-Smith Ann Elizabeth, Dobos Zsuzsa, Fogarasi Edina, Jáger Bernadette, Kirby Julia Elaine, Labbancz Csilla, Oravecz Jacqueline, Radvánszky Mónika, Szakály Anna, Takács Victoria Emese, Torma Mónika, Török Teca, Baroness Willerding Christina, Warwick Jacqueline, Wojciechowska Maria. A bál díszvendégeit, akik az idén különösen nagy számban jelentek meg, Hegedűs István műsorvezető mutatta be. Közöttük voltak: Barbara MacDougall federális miniszter, David Peterson ontariói miniszterelnök, Gregory Sorbara tartományi miniszter, J. Grafstein szenátor, Alan Tonks yorki polgármester, több federális és tartományi képviselő és városatya. Dorothy Armstrong a külügyminisztérium osztályvezetője, a mexikói és a portugál főkonzul, valamint Zena Cherry a torontói Globe & Mail rovatvezetője. A bál díszvendégét dr. Rékai Pált, dr. Mester Fiore a Magyar Helikon Társaság elnöke mutatta be. Dr. Rékai megköszönte a bálbizottság támogatását és ismertette a Central Kórházat. A vacsorát az 1986. évi Miss Helikon koronázása követte. Ebben az évben a Helikon Társaság Szendi Kingát jelölte erre a kitüntetésre, aki több éven keresztül vett részt a bál szervezésében. A két udvarhölgyet az elsőbálozók közül választották a vendégek, választásuk Christina Willerdingre és Török Tecára esett. A bálbizottság külön köszönetét fejezi ki elnökének, Bodnár- Kennedy Barbarának, aki fáradságot nem sajnálva rendezte az idei bálokat és tette lehetővé a sok újítást és biztosította, hogy mindenki jól érezze magát. Viszontlátásra az 1986 évi 30-ik Helikon Bálon! Tömöry Éva A főasztal Miss Helikon és udvarhölgyei A bálbizottság Az elsőbálozók Marcos, az ,,5 billió dolláros férfi”, Hawaiiban igyekszik kiheverni bukását A Fülöp Szigeteken, húsz esztendei diktatúra és korrupció után, végetért egy korszak: Ferdinand Marcos, feleségével Imeldával és három gyermekükkel együtt, az amerikai Air Force repülőgépén elhagyta Manilát. Első állomásuk Guam volt, ahonnan nemsokára Hawaiiba repültek és amikor ezeket a sorokat írjuk, a Marcos-család Hawaiiban van. A Reagan-adminisztráció politikai menedékjogot ajánlott fel Marcosnak, amennyiben haladéktalanul lemond elnöki pozíciójáról és elhagyja a Fülöp Szigeteket. Marcos az ajánlatot követő hajnalban felhívta telefonon Washington D.C.-ben Paul Laxalt szenátort, régi személyes barátját és támogatóját és arra kérte: beszélje rá az Elnököt arra, hogy segítse őt. A republikánus, ultrakonzervatív Laxalt azonban ezúttal hajlíthatatlan volt és nemet mondott. Közvetlenül a telefonbeszélgetés után, még hajnalban, felhívta a Fehér Házat és nyomatékosan javasolta Reagannak: nyíltan foglaljon állást Marcos ellen és szüntesse meg támogatását. Az Elnök, nem jelentéktelen habozás után, egyetértett Laxall szenátorral. Ferdinand Marcos számára ez volt a vég: másnap elhagyta a Fülöp Szigeteket. Ronald Reagan régi barátnak és hűséges szövetségesnek nevezte, ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy Marcos ezúttal veszített, elvesztette leglényegesebb támogatóját, Amerikát, sőt elvesztette legállhatatosabb személyi támogatóját is, Ronald Reagant. Mielőtt Marcos elhagyta Manilát, néhány óráig két elnöke volt a Fülöp Szigeteknek: Corazon Aquino és Marcos egyaránt letette az elnöki esküt. Marcos távozása után több százezres tömeg ünnepelt Manilában, az elnöki palota kertjének kapuit, Mrs. Aquino utasítására, megnyitották a tömeg számára. Mrs. Aquino kijelentette, hogy ez a palota mostantól fogva nemcsak az elnök, hanem a „filipino nép” tulajdona is. Cory Aquino kinevezte kormányát. Miniszterelnök Salvador Laurel lett, aki hivatalosan az ország megválasztott alelnöke is. Az Aquinokormány tagjai között olyanok is vannak, akik a Marcos-kormány tagjai voltak. A honvédelmi miniszter Juan Ponce Emile lett, aki a Marcos-kormány idején is ezt a szerepet töltötte be, néhány héttel ezelőtt azonban az Aquinocsoporthoz csatlakozott. A nyugati országok mindegyike azonnal elismerte az Aquino kormányt. George Shultz, amerikai külügyminiszter kijelentette: „ Mrs. Aquino minden elismerést megérdemel azért, mert a változást anélkül hajtotta végre, hogy polgárháborúra és vérontásra került volna a sor. Brian Mulroney, kanadai miniszterelnök kommentárja: —Kitartásával és áldozatkészségével Mrs. Aquino kivívta elismerésünket és megbecsülésünket. Az új filipino elnök feladata rendkívül nehéz: az országban még mindig vannak Marcoshívek, habár számuk nem jelentős. Vannak azonban fegyveres kommunista felkelők, számuk — saját becslésük szerint — 36.000. Ezek az amerikai katonai támaszpontok eltávolítását követelik és földosztást követelnek. Mrs. Aquino kijelentette hogy az amerikai támaszpontokat 1991-ig, amíg a két ország közötti egyezmény értelmében ott lehetnek, megtartja, utána majd „tárgyalni akar”. Nem lehetetlen, hogy a földosztásra hajlandó lesz, de első feladata a nyomor felszámolásának megkezdése lesz. A Fülöp Szigetek lakosságának jelentős része, a Marcoskorrupció következtében, szinte fantasztikus nyomorban él. Jelenleg nem lehet tudni, hogy Marcos és családja meddig marad Hawaiiban és ha elhagyja Hawaiit, utána Amerika melyik részébe költözik. Nem lehetetlen, hogy Marcos különleges helyzete miatt a külügyminisztérium nem ad neki teljesen szabad kezet arra, hogy tartózkodási helyét megválaszsza. Bármiképpen is adódik azonban sorsa, Marcosnak nem lesz sok gondja: néhány héttel ezelőtt a Central Intelligence Agency ügynökei közölték egy kongreszszusi bizottsággal, hogy adataik szerint, Ferdinand Marcosnak, szerte a világon, bankbetétekben és ingatlanokban, körülbelül 5 billió dolláros vagyona van. S ennyi pénzből mindenesetre meg lehet élni, ha beosztja az ember. Ferdinand Marcos, aki jelenleg családjával együtt Hawaiban van. Vagyona — a CIA szerint — 5 billió dollár — így tehát jövőbeni megélhetése biztosítottnak látszik. Corazon Aquino, a Fülöp Szigetek elnöke és Salvador Laurel, aki nemcsak alelnök, hanem miniszterelnök is. Jaime Sin kardinális, Manila érseke, a legbefolyásosabb filipino katolikus pap, aki kezdettől fogva Cory Aquinot támogatta Botha most sem hajlandó szóbaállni Desmond Tutuval Hónapokkal ezelőtt történt, hogy Desmond Tutu püspök, Nobel békedíjas, személyes kihallgatást kért Pieter W. Botha, délafrikai elnöktől. Mr. Botha visszautasította a néger püspök kérését. Az utóbbi időben azonban úgy tűnt, mintha a délafrikai elnök adott esetben bizonyos engedményekre volna hajlandó, s ezért Tutu és más néger és fehér apartheidellenes papok kihallgatást kértek Bothától. A papok később egybehangzóan kijelentették az Associated Press nevű amerikai hírügynökség munkatársa előtt, hogy amikor az elnök irodájával beszéltek telefonon, a titkárság válasza az volt, hogy Botha hajlandó fogadni őket. Az apartheid-ellenes papok Cape Townba utaztak és amikor beszélni akartak Bothával, a titkárság meglepő válasza az volt, hogy az elnök nem fogadja őket, részint azért, mert a telefonbeszélgetés és látogatásuk között nagyon kevés idő telt el, másrészt pedig azért, mivel nagyon elfoglalt. A pap küldöttség Botka helyett a kormány egyik miniszterével beszélt. A beszélgetés tartalmáról nincs jelentésünk. Desmond Tutu csupán annyit mondott: — Nem hiszem, hogy a jövőben ismét megpróbálok beszélni Bothával. A dolog reménytelennek látszik, Botha nem akar beszélni velem.