Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-28 / 13. szám
„Vasöklű Maggie” adócsökkentését egyszerű trükknek nevezi az ellenzék Margaret Thatcher, angol miniszterelnök, akinek mellékneve „Vasöklű Maggie” 2 százalékkal csökkentette a jövedelmi adót. Az adócsökkentés, amely elsősorban Angliában, másrészt Mrs. Thatcher adminisztrációjában szokatlan, lényegesen kedvezőtlenebb visszhangot váltott ki, mint amit alighanem a miniszterelnök remélt. A költségvetési tervezet benyújtása alkalmával, az adócsökkentést Nigel Lawson, a Chancellor of the Exchequer jelentette be. Mr. Lawson erre vonatkozó bejelentéseinek részletei a következők: — A kormány a jövőben leszállítja a bankoknak kölcsönadott öszeg kamatát, hogy felbátorítsa a bankokat saját kamatszázalékuk leszállítására is ügyfeleikkel szemben. — A kisjövedelmű családok és az időskorúak automatikus adólevonási összegét (Exemption) felemelik. Az előzetes tervvel ellentétben a kormány nem emeli fel az alkohol, a cigaretta és a gazolin adóját. Az általános adót 29-ről 27%-ra csökkentik. Nyomban a bejelentés után — a kormány számára alighanem meglepetésszerűen — óriási vihar tört ki, az ellenzék hevesen támadta a javaslatot. Neil Kinnock, a Labour Party vezetője, kijelentette: „Ez a költségvetés nem más, mint az adófizetők megvesztegetése. Thatcher miniszterelnök így akarja saját helyzetét biztosítani az elkövetkező választáson. Dr. David Owen, az „Alliance” (a Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt politikai szövetsége) egyik vezetőjének kommentárja: — Micsoda különleges nagylelkűség ez? A konzervatívok billiókat pazaroltak el és ezt az elpazarolt pénzt arra lehetett volna fordítani, hogy álláslehetőségeket teremtsenek a több, mint 3 millió munkanélküli számára! S most néhány pennys adománynyal akarják megnyerni a választók bizalmát! Mr. Lawson kijelentette : az új költségvetés május 17-én lép életbe. Ez az a dátum, amikor Mrs. Thatcher bejelentheti, — ha jónak látja, — hogy június 11-én parlamenti választásokat fognak tartani. Ez az a dátum, amelyet számos konzervatív képviselő szívesen venne. Tény azonban az, hogy Margaret Thatchernek nem kell 1988 júliusa előtt választásokat tartania. A Reuter nevű hírügynökség szerint a konzervatívok és az ellenzékiek véleménye egybehangzóan az, hogy ez a költségvetés egy úgynevezett „választási költségvetés”. Az esetleges júniusi választás lehetőségét maga Margaret Thatcher is alátámasztotta, amikor a költségvetési javaslat benyújtása előtt két nappal interjút adott a „The Evening Standard” nevű újságnak és a riporter egyik kérdésére válaszolva kijelentette: „ A júniusi választás lehetősége reálisnak tűnik. A konzervatívok nagyrésze szívesen venne egy júniusi választást, mert hosszú idő után most először, a Konzervatív Párt és Mrs. Thatcher kedvező eredményt mutathat fel a közvéleménykutató felmérések statisztikájában. Konzervatív előretörés Finnországban____ Helsinkiből, Finnország fővárosából jelenti a United Press International nevű amerikai hírügynökség. A legutóbbi parlamenti választások eredménye: a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt veszített szavazatokat a konzervatívok nyertek szavazatokat, azonban nagyon kevés az eltérés, így tehát azt lehet mondani: a finn politika jobbra tolódása „mérsékelt”. Ez az első eset 21 esztendő óta, hogy a konzervatívok beléphetnek a kormányba. Jelentős politikai változás azonban nem várható, különösen nem Finnország pragmatikus külkereskedelmi egyezményét illetően a Szovjetunióval. — A választás azt jelenti, hogy nem lehet bennünket a kormányból kizárni — mondta egy beszélgetés alkalmával Ilkka Suominen, a Konzervatív Párt vezetője. — A választások eredménye a következő: a Szociáldemokrata Párt a szavazatok 24,3 százalékát kapta, vagyis 2 százalékkal kevesebbet, mint a legutóbbi választáson. A Konzervatív Pártra a szavazatok 23,2 százaléka jutott, vagyis egy százalékkal több, mint az előző választáson. A finn parlamentnek 200 képviselője van. A finn választási rendszer meglehetősen bonyolult és egy párt a szavazatok arányában kap bizonyos számú képviselői pozíciót. A szociáldemokraták az új parlementben 56 képviselői mandátumot kapnak, a konzervatívok pedig 53 képviselői pozícióhoz jutnak. A 4 esztendővel ezelőtti választáson a szociáldemokraták 57 képviselői mandátumot kaptak a konzervatívok 44 képviselői pozíciójával szemben. Érdekes és figyelemre méltó a kisszámú finn kommunisták kommentárja. Ezt a Moszkva-barát politikai pártot Finországban hivatalosan így nevezik: A Demokratikus Alternatíva Pártja. A párt vezetője, Jaakko Lakso, így nyilatkozott : — A választás bizonyítja, hogy nemcsak a kommunisták, de azok a pártok mind, amelyek a dolgozó osztályokat képviselik, komoly válságban vannak. — A finnországi komnak 25 százalékát jelentették, az elmúlt évek folyamán fokozatosan vesztették el népszerűségüket. A kommunisták most két frakcióra oszlanak: a Moszkvabarát frakcióra és az úgynevezett Eurokommunista frakcióra. A két frakció közül az utóbbi a népszerűbb, a legutóbbi választáson 16 képviselői mandátumot kaptak. Finn politikai szakértők szerint a koalíciós kormány felállítása a szociáldemokraták és a konzervatívok között hosszú tárgyalást igényel és legalább 4-5 hetet fog igénybe venni. Jonathan Jay Pollard, akit az amerikai federális bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt, mert 17 hónapon keresztül bizalmas jellegű, mintegy száz katonai információkat szolgáltatott Izraelnek. Cruz: Contra-reform kell — vagy hiábavaló a harc! San Salvadorból jelenti James LeMoyne, a „The New York Times” nevű amerikai napilap tudósítója. Arturo Cruz, a nicaraguai contra egységek vezetője, aki nemrégiben lemondott, egy telefon-interjú során részletesen közölte álláspontját. Mr. Cruz, a második contra-vezető, aki rövid idő alatt távozott pozíciójából. Kezdetben a szandinista kormány egyik vezető pozícióban lévő tisztviselője volt, s azután egyike lett azoknak, akik a szandinista kormányt a legélesebben ellenezték. Arturo Cruz kétségtelenül karrierista, élete és pályafutása azonban ezenkívül tükrözi azt a válságot is, amelybe a jelenlegi forradalom és a polgárháború nagyon sok nicaraguai polgárt taszított. — A telefon-interjú alkalmával Mr. Cruz kijelentette: — Remélem, hogy lemondásom végre felrázza az amerikaiakat és a lázadók vezetőit egyaránt és világossá teszi előttük: a contra mozgalom reformokra szorul, gyökeres reformokra, még pedig nagyon sürgősen. Reformok nélkül minden elveszett a contrák számára és problémáik csak növekedni fognak. —A „United Nicaraguan Opposition” mozgalomnak új direktorátusra van szüksége. — Szeretném hangsúlyozni, hogy a szandinistákat ma is diktatórikus rezsimnek tartom és határozottan ellenzem. Azt kell azonban látnom, hogy Nicaragua történelmi tragédiája, valami különleges, végetnem érő és folytonos körben járunk. 1977-ben diktatúrával kezdtük, 1979-ben új diktatúrához érkeztünk és az a veszély fenyeget, hogy ha legyőzzük a szandinistákat — új diktatúrához fogunk érkezni. A nicaraguai demokraták történelmi feladata, hogy ezt megakadályozzák. — Az elmúlt két esztendő alatt azt tapasztaltam, hogy nem vagyok képes a contra mozgalmon belül végrehajtani a szükséges reformokat. Szükségesnek látom, hogy az amerikaiak segítsenek hozzá bennünket a contra mozgalom demokratizálásához. Jelenleg az a veszély fenyeget, hogy a guerilla ellenzék a volt diktátor, Anastasio Somosa Debayle híveinek vezetése alá kerül. Maguk a contramozgalom harcosai számos esetben demonstrálták, hogy nem csupán hatalmat akarnak, hanem demokráciát is akarnak. A „United Nicaraguan Opposition” új politikai direktóriumát demokratikus módon kellene megválasztani azok közül a nicaraguai személyiségekből, akik jelenleg külföldön élnek. Szerintem Amerika nem érti igazán a contra-problémát. * F*hér *?az út munkatársai. Fent: William Webster. M£'s W,ebScrederális bíró volt 1 9 éve az FBI igazgatója és az Elnök a CIA igazgatójául jelölte ki. Kijelöléséhez először a szenátus „Intelligence Committee” nevű bizottságának, majd ha az elfogadja, a szenátus többségének kel hozzájárulnia. Az általános meggyőződés az, hogy a 63 éves Webster kinevezésé““ a fel!á^S,^iI,dmn jelentősebb ellenvetés nélkül hozzájárul TMat”,*s hivatalát, mint a CIA igazgatója, tavasszal elfoglalhatja A,ül két : Frank Charlucci,a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője. ? lemondott John Poindexter altengernagyot váltotta fel pozíciójában. Ehhez a pozícióhoz nem szükséges a szenátus hozzájárulása. Az NDP konvenció meglepetései: Quebec és „konzervatív” technika vált javaslat főbb pontjai. — A federális Alkotmány ismerje el bevezetésében, hogy Quebec a kanadai konföderációban különleges helyet foglal el, mivel az egyetlen olyan provincia, amely lakosainak többsége francia nyelvű. — Foglalják bele az Alkotmányba azt, hogy Quebecnek joga van el nem ismernie olyan döntéseket, amelyek a provinciák meglévő jogait esetleg a federális kormányra ruházzák át és adott esetben a federális kormánytól pénzügyi kárpótlást kapjon. — Foglalják bele az Alkotmányba, hogy Quebecnek minden olyan döntést joga van megvétóznia, amely a federális kormány esetleges beavatkozását jelenti olyan módon, hogy a beavatkozás veszélyezteti Quebec eredeti francia kultúráját. — A québeci francianyelvű többségnek teljes joga van nyelvi és kulturális kiváltságait megvédeni. Ezekkel a határozatokkal az NDP lényegesen messzebb ment, mint akár a Liberális Párt, vagy akár a Progresszív Konzervatív Párt. A konvenció másik meglepetése az volt, hogy az NDP úgy döntött: politikai technikájában követi a másik két "nagyipart fredszsereit, tehát: saját" közvéleménykutatással fog dolgozni a jövőben és nem támaszkodik kizárólagosan a Gallup Intézet felméréseire, ami nem egyszer téves és félrevezető. A következő föderális választások előtt a párt — a másik két párthoz hasonlóan — erősíteni fogja postai propaganda-kampányát. Ezenkívül, a federálisan megengedett maximális összeget fogja költeni a párt (6-7 millió dollár között, a hivatalosan nyilvántartásba vett szavazók számától függően) a választásra. Az NDP Quebecben tartotta konvencióját s ez volt a párt történetében az első eset, hogy ebben a provinciában került erre sor. Éppen ezért, a québeci konvenciónak szimbolikus jelentősége van: tükrözi az NDP fokozódó népszerűségét ebben a provinciában. Az NDP egyébként is történetének legnépszerűbb időszakát éli: a Gallup Közvéleménykutató Intézet legutóbbi felmérése szerint az NDP népszerűségi arányszáma 43 százalék. A konvenció — amint az várható volt — újabb két évre a federális párt vezetőjévé választotta Ed Broadbentet, közfelkiáltással. A konvenció egyik meglepetése a Quebeccel kapcsolatos állásfoglalás volt. Mr. Broadbent erre vonatkozó javaslatát, hosszú vita után, a küldöttek endoizálták. A határozatra Külföldi segítséget kérnek az indiánok biztosított önrendelkezési jogot kapjanak. Egyikük Dennis Poshe, indiánfőnök, aki 9 manitóbai indián törzset képvisel, kijelentette a CP munkatársa előtt: az indiánok ellenzik Ottawának azt az igyekezetét, amely arra irányul, hogy az őslakókat beleolvassza a kanadai konföderációba. A másik külföldre utazó indián főnök a Gull Bay indián törzs (Ontario) főnöke, Oliver Poile lesz. Mindketten először Londonba utaztak, ahol angol parlamenti képviselőkkel lépnek érintkezésbe, majd Genfbe mennek, ahol UN-megbízottakkal akarnak tárgyalni az indián-jogokról. Érdemes megjegyezni, hogy a kanadai indiánoka-os amerikai Alkotmány sem segíti törekvésükben és nem nyújt példát. Az amerikai Alkotmány és az erre vonatkozó föderális törvények értelmében az indiánok rezervációkban élhetnek és a rezervációt bármikor elhagyhatják és abban a pillanatban teljes jogú amerikai polgárokká válnak automatikusan. Indián önrendelkezési jogról azonban nincs szó az amerikai Alkotmányban, éppen úgy, mint ahogyan a kanadai Alkotmányban sem történik erre vonatkozó rendelkezés. Winnipegből jelenti a „Canadian Press” nevű hírügynökség. Két vezető indián személyiség külföldre utazott, hogy támogatást kérjen a kanadai indiánoknak ahhoz a küzdelméhez, amelynek célja az, hogy az indiánok, mint Kanada őslakói, teljes, Alkotmányban Zhao a „burzsoa liberalizmus” ellen_________________________ A Kínai Népköztársaság hivatalos hírügynöksége, a „Xinhua”, teljes egészében közölte nemrégiben Zhao Ziyang miniszterelnök beszédét a decemberi és januári diáktüntetésekről. Erről a tárgykörről egyébként ez volt Mr. Zhao harmadifymulást követőnap alatt. Beszédében a miniszterelnök hangsúlyozta: a tüntetések alapjában véve kedvező eredménynyel jártak, mert alkalmat adtak az ország „konstruktív többségének” arra, hogy szembeszálljon a „burzsoá liberalizmussal.” --* Hamarosan kider mondta Mr. Zhao, hogy a rendbontók a kapitalizmust szeretnék megvalósítani szemben a szocializmussal és alkalmunk volt ezt a törekvést csírájában elfojtani. Megnyugtatásképpen, talán megemlíthetem, hogy a tüntetésekben a főiskolai diákoknak kevesebb, mint egy százaléka vett részt, a százaléka nem híve a rendbontásnak és a „burzsoá liberalizmusnak.” (A pontosság kedvéért tegyük hozzá Mr. Zhao beszédéhez: amikor a tüntetések történtek, ugyancsak a „Xinhua” nevű hírügynökség azt jelentette, hogy „a tüntetésekben meglepően nagyszámú diák vesz részt.” Nem tudhatjuk pontosan, hogy mit jelent a „meglepően nagyszámú” kifejezés, de úgy tűnik, hogy a „Xinhua” a kifejezéssel a diákoknak több, mint egy százalékára utalt. ( Szerk.) Gorbacsov a saját embereit akarja behozni a reformok ürügye alatt A Wall Street Journal szerint alig múlik el nap, hogy Gorbacsov ne jelentene be valamit, ami szakítás Brezsnyev merev politikájával. Ilyen új kezdeményezése, hogy több jelölt közül titkosan válasszák meg a helyi pártbizottságok vezetőit. Egyelőre nem lehet eldönteni, hogy Gorbacsov valóban a rendszer legitimitásának alapjait kívánja kiszélesíteni, vagy csupán folytatja a régi vezetők lecserélését a saját embereivel. A Wall Street Journal ezt írja az előterjesztett javaslatokról: Az világos, hogy Gorbacsov legutóbbi kezdeményezései nem vezetnek valódi változáshoz, ha nem egészítik ki azokat egy sor más reformmal. Mire jó például a titkos szavazás a párton belül, ha továbbra is a kommunista párt az ország egyetlen pártja? A helyi pártvezető által kiszemelt jelöltek közül lehet továbbra is választani. A jelöltek kiválasztásának a szabaddá tétele nélkül nem lehet liberalizálni a választási rendszert. Ez csak úgy lehetséges, ha ellenzéki pártok is működhetnek. És még ellenzéki pártok működése esetén is messze lenne a Szovjetunió a valódi szabad választásoktól. Hogyan folytatnák az új pártok a választási kampányt a lakosság körében? Az állam birtokolja a sajtót és a tömegtájékoztatási eszközöket és valamennyit a kommunista párt ellenőrzi. A valóban szabad sajtó működésének előfeltétele a nyomdák, a sokszorosítási és tömegtájékoztatási eszközök magántulajdona. A szabad politikai vita és párbeszéd elkerülhetetlenül kapcsolódik a magántulajdon elismeréséhez. Az 1917-es februári demokratikus forradalom elfogadta a magántulajdon elvét, de a bolsevikok, amikor 1917 októberében államcsínnyel magukhoz ragadták a hatalmat, elvetették a sajtószabadság eszméjét. A Wall Street Journal ezután rámutat, hogy a titkos szavazás, a szabad sajtó és a magántulajdon sem elegendő a szabad választáshoz. Szükség van egy olyan hatalmi szerkezet létrehozására is, amely lehetővé teszi a választási eredmények érvényesülését. Ahhoz, hogy a választás a népszuverenitás legitimáló forrása legyen, nem elég a szavazás titkossága. Ugyanilyen fontos a szavazatok becsületes megszámlálása és az, hogy a hatalmon lévők fogadják el a választási eredményt akkor is, ha ennek következtében vesztesként kell távozniuk a kormányzásból. A diktatúrákban ez a nagylelkűség hiányzik. Nehéz elképzelni, hogy egy olyan totális rendszer, amilyen a Szovjetunióban hatalmon van, békésen beleegyezne a hatalom átadásába. A kommunista gondolkodástól teljesen idegen a demokratikus szabályok szerinti vereség elismerése.