Chicago És Környéke, 1990 (85. évfolyam, 10-16. szám)
1990-04-07 / 14. szám
4125 N. CENTRAL PARK AVENUE, CHICAGO, ILLINOIS 60618 U.S.A. PHONE: (312) 588-2894 Litvánia agóniája Washingtoni tudósítónk jelenti: A nappal a litván kormányé. A Parlament egész nap ülésezik, Landbergis, az elnök hosszú sajtóértekezleteket tart, a nyugati tudósítók lesik minden szavát, és azonnal továbbítják. Ilyeneket mond: Litvánok legyetek udvariasak a hívatlan vendégekkel szemben, ha a fegyvereteiket kérik, szolgáltassátok be, ellenkezés nélkül... És a Nyugat számára üzenete: Hallgat a Nyugat megint, mint tette 50 évvel ezelőtt, mikor elfoglaltak bennünket, ismét elad minket? A Nyugat csupán nyilvánosan hallgat, Bush üzenetek sorát küldte Gorbacsovnak, hogy mi volt benne az nem kerül nyilvánosságra. Ugyanez áll Margaret Thatcherre, aki szerda éjszaka (ő volt az első nyugati vezető) egy teljes órán keresztül beszélt Gorbacsovval telefonon. A fele idő fordításra telt, de nyilván többet is mondott a harcias hölgy, mint az ürügyet, amivel telefonált, gratuláció a kiterjesztett hatalmú elnökségért. De Thatcher mondanivalóját a diplomáciai diszkréciók homálya fedi. Az éjszaka Litvániában a Vörös Hadseregé. Visszafoglalja a kommunisták jórészt őrizetlen, és ellenállás nélküli ingatlanait, pártközpontot és hasonlókat, elhurcolja az idegszanatóriumba menedéket talált fiatal litván katonaszökevényeket, vérnyomok a kövezeten és felforgatott vaságyak árulják csupán el a dulakodást és az ellenkezést. Az éjszaka a szovjet megszállóké. Gorbacsov a kiterjesztett hatalmú elnök mindent megtesz az éjszaka megnyújtására. Litvánia területéről kiparancsolták az otttartózkodó nyugatiakat, amint lejár ideiglenes engedélyük távozniuk kell, számuk nap-nap után fogy, s ápilis elején Litvánia valószínű magára marad, s ez az amitől Sandbergis elnök tart. így látja az amerikai és a brit sajtó a keletnémet választás kimenetelét. Vezércikkében a New York Times fanyalogva írja: Első szabad választásukon 1932 óta, a keletnémetek dicséretesen hatalmas tömegekben tódultak a szavazó urnákhoz, hogy kimutassák vágyukat: a gyors és teljes szakítást kommunista múltjukkal. A jobbközép pártjai mögé álltak, mert ezeket támogatta Kohl kancellár, aki a gyors egyesülés és az ezzel járó prosperitás ígéretetét jelentette számukra. De Mr. Kohl erősen pártoskodó magatartása az egyesülés ügyében később visszatérhet kísérteni nemcsak őt, de Németországot és Európát is, hacsak ő és más német vezetők nem mutatnak megfelelő megértést Európa aggodalmai, elsősorban a határok sérthetetlensége iránt. Sokkal lelkesebb saját vezércikkében, a WSTJ. nálánál. A kimenetel világosabb nem is lehetett volna, 40 év kommunizmusa után a keletnémetek semmit sem akarnak, ami csak halványan is a szocializmushoz hasonlít. Előbb jött Nicaragua, most pedig Kelet-Németország, a közvéleménykutatók mindkét helyütt a baloldal erejét jósolták. De a 12 millió 200.000 keletnémet választó más véleményen volt, a többséget a konzervatívoknak adta, mint Nicaraguában, ők is azt mutatták ezzel, hogy torkig vannak a szocializmussal. Túl ezen, a munkásosztály volt az, amely elsősorban a balos jelöltek ellen fordult, ezeket az értelmiségiek és a bürokraták támogatták. A konzervatív győzelem jelentősége túlnő Németország határain. Kohl kancellár Bush elnöknél járva kijelentette, hogy az egyesült Németország a NATO keretében marad, a keletnémetek szavazata ezt az elkötelezettséget támogatja. A kancellár a NATO mellett kitartva a béke fenntartását célozta, annak megakadályozását, hogy háromhatalmi versengés kezdődjön Nyugat, Kelet és Németország között, — írja vezércikkében a WSTJ. A Christian Science Monitor ezt írja: A konzervatív pártok szövetsége mellé kiállva a keletnémet szavazók a piacdiktálta államgazdaság mellett nyilatkoztak, magasabb életszínvonalat óhajtottak, olyan hamar, ahogy csak ez lehetséges. De szavazatuk egyben személyi győzelmet jelentett a nyugat-német kancellár Helmut Kohl számára, akitől mindennek a gazdasági csodának beváltását várják — írja a Monitor. A Financial Times vec.1Ca.c egyetért ezzel. Ha valaha is sor kerül egy nagy győzelemre, úgy ez áll a három keletnémet konzervatív párt szövetségének vasárnapi győzelmére, az összes szavazatok 48%-át kapták, ez 8 mandátummal kevesebb a parlamenti többségnél, de így is földcsuszamlással felérő győzelem, Kohl kancellár személyes győzelme, miután ő testesíti meg mindazt, amit tőle vár Keletnémetország népe. A szavazás eredménye közvetve elvetette azt, amit a szociáldemokraták habár burkoltan, de ajánlottak számukra, a semlegesség állapotát. A válasz erre az egyesülés mellé való kiállás volt a módon, amit Kohl kancellár ajánlott, a kelet-német Länderek csatlakozása a Szövetségi Köztársaság alkotmányához. A lidércnyomás valóra vált, Irakot rajtacsípték atombomba ravaszának lopásán Az rémálom, hogy valami középhatalom kegyetlen és felelőtlen, atombombát szerez és ezzel fenyegeti majd szomszédait és a világot, valóra vált. A hét közepén London Heathrow repülőterére érkezett Los Angelesből jövő TWA járat illegálisan szerzett elektronikus szállítmányt hozott magával fedélzetén. Az amerikai hatóságok tudtak róla, maguk segédkeztek megszerzésében, ők intézték el, hogy a kívánt „atombomba-ravasz” egy komplikált elektronikus robbanószerkezet helyett annak ártatlan mása volt pakolva a ládákba. Ezt az FBI rendelte, hónapokkal ezelőtt. Megtévesztésig hasonlított a valódi modelre. A vizsgálat 18 hónapja tart. Az az Iraki Titkosszolgálat megközelített egy californiai Hi-Tech vállatot, busás összeget ajánlott a kívánt árért. A cég azonban jelentette az ügyet az amerikai hatóságoknak és ezzel elkezdődött a közös amerikai-brit megtévesztő akció. „Az árut” szerdán továbbították Los Angelesből Londonba, Bagdad felé. Londonban a Scotland Yard hagyta, hogy a raktárba szállítsák, majd onnét az Iraki Légitársasághoz, ez vitte volna végső rendeltetési címére Bagdadba. A sikeres művelet ezt megakadályozta, a britek több irakit tartóztattak le. A szálak vidékre is nyúltak és most ott folyik a kutatás. Irak londoni nagykövete természetesen tagad, az ő kormánya mit sem tud, az egész az imperialisták és a cionisták meszekedése! Irak kísérlete ezúttal kudarcot vallott. A próbálkozást nyilván folytatni fogja, s legközelebb talán Kínában, vagy Észak-Vietnámban vásárol. Ki tudja, hogy a haszonéhes nyugati cégek a jövőben is olyan jellemesen viselkednek-e majd, mint a meg nem nevezett californiai Hi-Tech vállalat? Az utóirathoz tartozik, hogy Irak a múlt héten végzett ki egy iráni születésű, brit lapnak dolgozó újságírót és tartóztatott le egy 53 esztendős brit ápolónőt, aki állítólag segítette a tudósítót értesülések szerzésében. Bagdad, London, valamint Washington között a viszony jelenleg nem a legmelegebb. A litván zsákutca , Gorbacsov nem tudja mit csináljon! A szovjet lépések ahelyett, hogy megriasztották volna és meghátrálásra kényszerítették volna a balti államokat és a radikális csoportokat más köztársaságokban, arra ösztökélték őket, hogy folytassák kiválást célzó saját törekvéseiket. Észtország Kommunista Pártja a Moszkvával való kapcsolatok megszakítását szavazta meg, saját pártot létesít, amely az ország függetlensége mellett kötelezi el magát. A szomszédos Lettországban a parlamenti szavazás első menete azt mutatja, hogy a függetlenségre törekvők közel járnak a szükséges 2/3-os többség megszerzéséhez, ami a függetlenség kinyilvánításához szükséges. Délen, Grúzia székhelyén, Tbilisiben több ezren vettek részt a tömeggyűlésen, amely Litvánia melletti kiállás volt és egyben saját függetlenségük követelése. Ugyanakkor a Szovjetunió elnöke továbbra is kizárja a Litvániával és más rebellis köztársaságokkal való tárgyalást. Amennyiben nem változtat véleményén, úgy csakis a katonai erő alkalmazásával látszik lehetségesnek a növekvő kihívás korlátozása. — Kevesen hiszik azt, hogy Mr. Gorbacsov ehhez a drasztikus eszközhöz nyúlna a békés balti államokban, tartva attól, hogy ezzel elpusztítja nemzetközi hírét azt, hogy ő a béke embere. Romouldas Razulas, a Lettországi Népfront egyik vezetője szerint, ami most történik az idegháború, Moszkva Litvánia elleni fenyegetőzése csupán blöffölés — Gorbacsov nem tudja mit csináljon. Ennek ellenére Moszkva a múlt hétvég során jelentősen fokozta Litvánia elleni kampányát, hogy ezáltal mutassa: továbbra is ő az ura a helyzetnek. Washingtonban a Bush kormány azon aggódva, hogy a litvániai zsákutca erőszakkal végződhet élesen felfokozta nyilvános figyelmeztetéseit. Magasrangú amerikai közegek úgy hiszik hogy Gorbacsov félrekezelte a litvániai helyzetet és ez aggodalmat ébresztett vezetői képességei iránt. Magánbeszélgetésekben azt mondják, hogy az elmúlt hónapok során több lehetőséget szalasztott el a litván probléma megoldására mielőtt az zsákutcába vezetett volna. A balti körzetben azonban számos függetlenségre törekvő úgy hiszi, hogy a szovjet vezető végülis engedni fog kívánságaiknak és tárgyalásokba bocsájtkozik majd, mert nincs más választása, az erőszakhoz nyúlva elpusztítaná saját hitelét mind belmind külföldön. — Mi pedig — mondja Petros Tvakijonavicius, litván akadémikus, — pszichológiailag fel vagyunk készülve a provokációkra. A baltikum jövője Míg Kelet-Németországban az első szabad választások tétje az egyesülés volt, a Baltikumban viszont a Szovjetunióból való kiválásról van szó. A politikában még hosszú kötélhúzásra lehet számítani. A litvánok már letették a garast a feltétel nélküli függetlenség mellett. E katolikus ország lakóinak vérében van a függetlenség, számtalan olyan család révén, mint például a Vildziunas. Az ötvennyolc éves Maria édesapja a független litván hadsereg tábornoka volt, és ellenállt a szovjet megszállásnak. A kislány kilenc éves volt, amikor apját kivégezték. Tizennégy éves korában szibériai munkatáborba hurcolták édesanyját, mert a litván kultúra megőrzéséért tevékenykedett. Később Mariától azt követelték, hogy tagadja meg édesapja emlékét, mert különben nem tanulhat. Leendő férjével, Vladasszal 1957-ben ismerkedett meg, egy titkos összejövetelen, amelyen a magyar forradalom vérbefojtásáról tanácskoztak a litván ellenállók. A következő évben, nem sokkal házasságkötésük után a KGB letartóztatta a fiatal férjet, mert egy szabadságért küzdő szervezet tagja volt. Ezzel a múlttal nem csoda, hogy gyermekeik, Ludwika és Domantasz a Sajudis elkötelezett tagjai. A Vildziunas házaspár azt szeretné, ha most négy és öt éves kisunokáik már egy Hollandiához hasonló Litvániában nőnének fel. „Normális életet akarunk, hogy a pénzünkért megvehessük mindazt, amire szükségünk van”. Nem úgy az Észtországban élő számos orosz család egyike, a Vovcsuk família. Ők meg csak oroszul tudnak, bár elismerik, hogy azért legalább a gyerekek tudhatnának valamint észtül. De nem tudnak. A feleség, Jevgenyija már Tallinban született, harmincöt évvel ezelőtt. Apja megszálló katonaként érkezett, és letelepedett. Férje szintén bevándorló. Akárcsak a kis köztársaságnak immár majdnem a harmadát kitevő többi oroszok, Vovcsukék is félnek az észt nemzeti felbuzdulástól, az esetleges elszakadástól. Ők éppen ezért az Interfront nevű, a kiválást ellenző orosz szervezetre voksoltak. És mi történik, hogyha Észtország mégis elnyeri függetlenségét? Nos, akkor is maradunk, mondja Anatolij Vovcsuk, hová is mennénk. Mert hát, tesszük mi hozzá, a nem őshonosoknak is jól megy ám soruk a Baltikumban. Horvát és szlovén választások Szlovéniában és Horvátországban a kommunisták ezerkilencszáznegyvenötös hatalomátvétel óta idén, áprilisban tartanak először szabad választásokat. Körülbelül egy hónap múlva Szlovénia és Horvátország polgárai több párt jelöltje közül választhatják ki azt, akire voksukat adják. De ahogy közeledik a várva várt pillanat, és ahogy erősödik a választási hadjárat, úgy nő az aggodalom is a nemzetiségi ellentétek miatt A hét végén az utolsó pillanatban fogtak le egy fegyveres merénylőt, aki egy horvátországi gyűlés szónokát, Franjo Tudjmant akarta lelőni. Tudjman a Horvát Demokratikus Unió mellett korteskedett, amikor a helyszínen megjelentek a szerbek, kezükben népszerű politikusuknak, Milosevicsnek a portréjával. „Usztasák, usztasák’ ’ — kiáltották kórusban, az egykori horvát fasiszta szervezetre emlékeztetve és arra, hogy maga a szónok olyan szervezet tagja, mely a horvát nemzeti törekvéseket támogatta. „Cigányok, cigányok” — kiáltották vissza horvátok. A rendőrség egykedvűen nézte a fejleményeket és csak akkor lépett közbe, amikor dulakodás kezdődött. Horvátországban, Jugoszlávia második legnagyobb tagköztársaságában, több mint félmillió szerb él és fenyegetőnek érzi az önállósági törekvéseket. A horvátok és a szlovének számára viszont már hosszú idő óta nyűg a belgrádi központi vezetés. Tudjman, az említett gyűlésen, többek között ezt mondta: Mi a saját köztársaságunkat akarjuk megteremteni. Ha a szerbek királyságot akarnak, ám legyen i de Szerbiában. CHICAGO AND VICINITY/HUNGARIAN WEEKLY NEWSPAPER ESTABLISHED: 1905 ISSUE NO, 14 APRIL 7, 1990 Mi történt a héten? ♦ Budapest. — A Reuter Iroda jelenti: A jobbközépen álló Magyar Demokrata Fórm tiszta győzelmet aratott a március 25-iki szabad választáson s így Antall József a párt vezetője alakít koalíciós kormányt a jobboldali Kisgazda Párttal és a Keresztény Demokratákkal. Antall József kijelentette, hogy az április 8-iki második fordulóban szövetségeseivel abszolút többséget fognak kapni. ♦ Brazília. — Mello, Brazília elnökének beiktatására Fidel Castro is Brazíliába érkezett. Castro Sao Paoloban egy sajtókonferencián kijelentette: „A kubai nép fegyverben áll, készen az Egyesült Államok imperialista agressziójának visszaverésére.” Arra a kérdésre, hogy miért nem rendez népszavazást? — visszakérdéssel válaszolt: Ki választotta meg a spanyol királyt? Ki választotta meg a brit királynőt? ♦ Bonn. — A szociáldemokrata párt Bonnban egyhangúlag úgy határozott, hogy Oskar Lafontainet, a Saar vidék miniszterelnökét, a párt elnök-helyettesét indítják kancellár-jelöltként a decemberi országos választásokon. ♦ Erdély. — Marosvásárhelyen a román kommunisták és szocialisták követelik, hogy az új kormány ne engedélyezze a magyar nyelvű feliratokat. ♦ Moszkva. — A Kremlin problémái tovább súlyosodnak. A második balti állam Észtország kommunista pártja is elszakadást sürget Moszkvától. Ugyanakkor Örményországban a zavargások tovább folynak, amely következtében 11 -en vesztették életüket. ♦ New York. — A Happy Land nevű kültelki klubban, ahol semmiféle biztonsági készülék nem volt, az első emeleti táncterem kigyulladt és 87-en bennégtek. Ez volt az Egyesült Államokban 13 év óta a legsúlyosabb tűzkatasztrófa, amelyet, mint kiderült — gyújtogatás okozott. Az áldozatok többnyire Hondurasból és a Dominica köztársaságból valók voltak. ♦ Anglia. — Robert Runcie, Cantenbury érsek idő előtt lemondott tisztségéről, miután összetűzésbe került az anglikán egyház több magasrangú képviselőjével abban a kérdésben, hogy homoszexuálisok is lehessenek papok és nők is. Az érsek mindkettőt pártfogolta. A püspök mandátuma jövő őszre járt volna le, de ő január elsejével lemondott. ♦ Erdély. — Marosvásárhelyen fellángoltak ismét a harcok a lakosság és a románok között. A városnak 165 ezer magyar lakosa van, akik nem mernek az utcán magyarul beszélni, mert megtámadják őket. Nyolc halottról és számtalan sebesülésről számolnak be a hírek. ♦ Vatikán Város. — Elkészült a Vatikánban a Sixtuskápolna restaurálása, amely sok millióba került, és amit egy japán televíziós állomás finanszírozott, miután négy évszázad pora, gyertyalángja teljesen elhomályosította Michelangelo világhírű mesterműveit. ♦ Ottawa. — Stephen Lewis, az NDP egykori vezére, akit a Mulroney kormány ú.n. nagykövetté nevezett ki, (ma már nem az, Szerk.) kevesli Kanada 4 millió dolláros segélyét az újonnan alakult Namíbiának. Az Egyesült Államok 500.000 dollárt adott Namíbiának. ♦ Lengyelország. — A Katyn-i tömegmészárlás 50. évfordulóján az új lengyel kormány azzal a felhívással fordult Moszkvához, hogy ismerje el, a szörnyű mészárlást (15.000 katonát) az NKVD követte el, amire minden bizonyíték megvan és amelyet hosszú ideig a németekre fogtak. Brit és amerikai lapvétemények a magyar választásról Magyarország választása merőben más eredményt produkált, mint a tavalyi lengyel, vagy a múlt heti keletnémet választás. Valamennyi a kommunisták súlyos veresége volt, de a magyarok látszólag jóval kevesebb lelkesedéssel vetik bele magukat a szabad piacba és a radikális reformba. A korai eredmények szerint a Demokrata Fórum kapta a szavazatok egynegyedét. A második legerősebb párt az SZDSZ az egyötödét, — ez tűzte zászlajára a radikális reform jelszavát. — A Demokrata Fórumot úgy látszik megerősítette a magyarországi növekvő aggodalom, amit a csekk-könyveiket lóbáló külföldi befektetők megjelenésének gyorsasága és energiája váltott ki. A határon túl élő magyar kisebbség megpróbáltatása szintén segített a DF-ot. Röviddel a szavazás előtt legalább hat magyart gyilkolt le a román csőcselék, ami újabb támogatást jelentett ennek a pártnak, amely legvilágosabb képviselője a hagyományos magyar nacionalizmusnak. A román magatartás ennek az incidensnek során szégyenletes volt és a magyarok válasza érthető. Ugyanakkor azonban a balszerencsés történelem visszhangja is felfedezhető benne. A II. Világháború előtt a politikai élet Kelet- Európában szerencsétlenül elferdült, a liberális értékek aláásták a szenvedélyes etnikus és nemzeti civódásokat, ha ezeket a vendettákat nem lehet korlátozni, úgy a demokrácia nem fog itt virágzani. Tragikus lenne, ha Kelet-Európa új szabadsága felújítaná régi nemzeti viszályait. — Mint az Nyugat-Európában történt egy nemzedékkel ezelőtt, Kelet-Európának olyan államférfiakra és pártokra van szüksége, akik látnoki erővel rendelkeznek, —atlakozó szelleműek és képesek arra, hogy határaikon túlra tekintsenek.