Szegő László (szerk.): Cigányok, honnét jöttek - merre tartanak? (Budapest, 1983)
Szegő László: A cigány nyelv
SZEGŐ LÁSZLÓ A cigány nyelv Az önálló cigány szellemi kincs egyik legizgalmasabb, s mindenképpen a legtöbb - nemegyszer késhegyig menő - vitára alkalmat adó területe a cigány nyelvvel, a cigányok nyelvhasználatával összefüggő kérdésekkel kapcsolatos. E sorok írója nap mint nap részt vesz maga is e vitákban, törekszik rá (néha sikerrel, máskor eredménytelenül), hogy a józan és mindennemű előítélettől mentes tudomány fényében láttassa a cigány nyelv nagyságát és jogait, amelyek egyenlők a Földkerekség valamennyi más nyelvéével: igaz, nem többek, de nem is kevesebbek azokéinál. A jószándékú indulat sarkallta alkalmasinti elfogultságáért mindenesetre az olvasó szíves elnézését kéri. Minthogy a cigány nyelvről - akárcsak a világ bármely más nyelvéről - még merőben az ismeretterjesztés színvonalán is kötetek százait lehetne írni, e szűk helyen a kérdésnek néhány, talán nem is legfontosabb, de föltétlenül a legérdekesebbnek tűnő vetületével foglalkozunk csupán. A cigány nyelv eredetének problematikáját itt részletesen nem érintjük (kötetünk más helyén amúgy is szó esik róla), ehelyütt csak arról teszünk említést, hogy a napjainkban világszerte közismert adat - hogy tudniillik a cigány nyelv, akár a cigány nép maga is, Indiából származik, nagyfokú pontosításra szorul. Mert ámbár tény, hogy a mai cigány nyelv alapszókincsének jelentős része többé-kevésbé egybevág a napjainkban India északnyugati részén (főként Punjab államban) beszélt ind nyelvek alapszókincsével, tény az is, hogy bizonyos, jelentésüket tekintve ugyancsak mindenképpen az alapvető szókészletbe tartozó cigány szavak (például a virág jelentésű luludyi) nem ind, hanem annál sokkalta nyugatibb (esetünkben görög, vö. lug női) eredetűek. Említésre méltó egyébként, hogy egyik jelentős nyelvészeti 58