Cikádor, 1993 (3. évfolyam, 1-17. szám)
1993-01-06 / 1. szám
8 Cikádor 1993. január 6. Értünk szót a har A „Nemzetőr” a magyar szabadságharcos írók lapja, amelyet magyar emigráns értelmiségiek alapítottak 1956-ban, s hosszú évekig feketelistán volt hazánkban. A lapot olvasni, tovább adni, főben járó bűnnek számított. Most már eljutottunk odáig, hogy a Tollas Tibor szerkesztette újság némi késéssel eljut hozzánk. Igaz még ma is „Népszabadságba” burkolva viszik tovább az ismerősök, mert biztos ami, ami biztos ... Hátha mégis ... És talán nem is alaptalanok az aggodalmak, hiszen a „Nemzetőr” ma is azok közé a lapok közé tartozik, amit úgymond nem nagyon szeretnek. Ennek a nemszeretemnek az a legfőbb oka, hogy kíméletlenül tárgyilagos. Rendre leplezik a kormányzó pártok és az ellenzékiek öncélú mesterkedéseit. És ez a fajta „stílus” senkinek sincs ínyére. Főként a képviselő urak olvashatják ferde szemmel, mert időről időre elmondja azt, mit és miért kellene megszavazni, vagy elvetni a honatyáknak. Sohasem utólag bölcselkednek, hanem döntéshozatal előtt! Ez roppant kínos, mert utólag beigazolódik, hogy a „Nemzetőrnek” volt igaza, így talán érthető, hogy ilyen újságra még nincs nálunk szükség. Sokkal jobb, ha az olvasók napi pletykák, házkörüli csetepaték után vetik magukat. Pedig az emigráció most is figyelmeztet. A decemberi számban döbbenetes cikkben hívják fel a figyelmet a magyar föld védelmére. Fenn áll ugyanis a veszélye annak, hogy a magyar föld néhány évtized alatt külföldi érdekeltségek kezére kerülhet. A „Nemzetőr” értesülései szerint tudniillik, külföldi bankoknak kívánják adni a magyar mezőgazdaság hitelezésének a jogát! Ez annyit jelent, hogy a külföldi bankár — amennyiben a magyar gazdálkodók nem tudnak fizetni — árverezni fog! És hiába mondja ki azt a földtörvény, hogy külföldi nem vásárolhat magyar földet, mégis egy jogi kerülővel idegen kezekbe kerülhet az ország jelentős része. Ennek azért is lehet nagy a valószínűsége, mivel a magyar termény árát külföldön állapítják meg. Sőt nagyon valószínű, hogy az a bankház fog diktálni, aki a kölcsönt folyósította. Ezek tükrében már nem nehéz belátni, hogy a gyanútlan vállalkozó, aki kölcsön felvételére kényszerül, hurokba dugja fejét. Az emigrációs lap kíméletlen bírálatot mond a magyar médiák felett is. Mint írják — „Mind a rádiót, mind a televíziót és a napi sajtót bűnös felelősség terheli, hiszen a lakosság — főleg a vidéki lakosság tájékozatlansága ijesztő méreteket öltött. Épp ezért követelik, hogy a kormányzat büntetőjogilag kötelezze a sajtót, a médiákat, hogy az aktuális, az átalakulással kapcsolatos létfontosságú ügyekben türelmesen, pontosan, érthetően és napi rendszerességgel tájékoztasson! Figyelmeztetik a magyar bankokat is, hogy kezdeményezően lépjenek fel és tegyenek meg mindent a saját jól felfogott érdekükben a magyar mezőgazdaság fejlesztésének finanszírozására. Felkérnek továbbá mindenkit, aki a haza és a jövő iránt felelősséget érez, hogy tiltakozzon a magyar föld kiárusítása ellen. A tiltakozó akciót a Magyar Szellemi Védegylet koordinálja, így remény van arra, hogy az egyszerű, gyalogjáró állampolgár hangja kellő súllyal eshet a latba. A tiltakozó leveleket Budapestre 1464, Pf. 1514 címre lehet eljuttatni. Itt állunk tehát egy igen súlyos probléma előtt, amiről megint mit sem tudtunk. Épp úgy, mint akkor, amikor Bős-Nagymaros munkálatait megkezdték. Emigráns barátaink akkor is figyelmeztettek. Akkor is tiltakoztak. Sajnos hangjuk nem jutott el mindnyájunkhoz. Most némiképp más a helyzet. Lehetőségünk van a szólásra, a tiltakozásra. Higgyünk távolban élő honfitársainknak, hiszen távolabbról nézve mindig jobban látszik az erdő. Ők jól ismerik azt a világot, ami most lopakodva közelít felénk! Egyelőre csak az Apajpusztai Állami Gazdaság van 99 évre „bérbe” adva! De mi lesz holnap? Mi lesz tíz év múlva? Sorsdöntő kérdések kerülnek tehát a parlament elé. Most fogják tárgyalni a földtörvény módosítását. Figyeljünk oda! Tartsuk nyitva a szemünket! Epilógus gyanánt álljon itt aggódó barátaink néhány gondolata. ” Az ország kifosztásának ezen utolsó stációján felszólítjuk a szabadon választott parlament tagjait, vessenek véget e mindent kiárusító irányzatnak, s a földtörvény módosításánál vegyék figyelembe mindazt, ami ebben a tárgykörben egyébként a törvénynek maradéktalanul kell kifejezni. Országunk, hazánk, szülőföldünk csak egy van, s ezt senkinek, még a kormányzatnak sincs joga kockára tenni.” Barkuti Jenő 2 nap... Elnézést kérünk minden kedves olvasótól, előfizetőtől, technikai probléma miatt késett az újság. Sajnos a nyomda ördöge nem alszik. Drapkó Tibor Idősekről - nem csak időseknek Egyensúlyzavar, szédülés, elesés Egyensúlyzavarról akkor beszélünk, ha állás vagy járás közben nem tudjuk fenntartani testhelyzetünket és el is esünk, hacsak nem tudunk valamibe erősen megkapaszkodni. Állás közben akkor vagyunk egyensúlyi helyzetben, ha súlypontunk nagyjából függőleges, a két talp külső körvonala által bezárt területre esik. Aki „bizonytalanul áll a lábán” önkéntelenül is nem összezárt, hanem kissé szétterpesztett lábbal áll, esetleg kissé dülöngél is, ami annak a jele, hogy szabályozó rendszere érzékeli, hogy kibillen az egyensúlyból és azt azonnal kijavítani, helyreállítani igyekszik. Még nehezebb megtartani az egyensúlyt járás közben, amikor is egyik lábon kell állnunk, ha pillanatokra is. Egyensúlyzavar jele lehet az is, ha valaki aprókat lépdel, tipeg, mert igyekszik megrövidíteni azt a kis időt is, amíg járás közben csupán Trabant eladó. Érdeklődni lehet egész nap a Szent István tér 6. alatt. Telefon: 2-52